Pesti Hírlap, 1885. június (7. évfolyam, 149-176. szám)
1885-06-01 / 149. szám
Eíí-issl, cádol-utca 7. sí., li-WssSit, i»rá az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó felszólamlások intézendők. Pesti Hírlap POLITIKAI NAPILAP. 0 Budapest, 1885. Vit. évi49. (2337* szám. Hétfő, junius I. Előfizetési árak: egész évre . . . 14 frt — kr. Fí-ievre .... 7 » — » negyedévre . . 3 » 50 » Egy hórá. ... 19 20 » Egyes szám helyben 4 kr. Vidéken 5 kr. Százalék nem adatik. Kiadóhivatal: Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor utca 7. sz., Lemei, hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. ’■érmentetlen levelek csak ismét kezektől fogadtatnak el Kézire vissza nem adatnak Hirdetések a kiadóhivatalban vétetnek fel Francziaország részére pedig egyedül: RUDOLF MOSSE-nál Párisban. 40, Rue Notredame des Victoires. Az akadémia A mai nagygyűlés befejezte az akadémia nagy hetét. Az idén ez a nagy hét minden jelentékenyebb baleset és izgalom nélkül múlt el. A sajtó sem pálmát nem hintett eléje, sem feszítsd meg-ez nem kiáltott, sem haláluját nem zengedezett. Kevés tudomást vett az akadémia felől. Csak egy jelentékeny momentuma volt az egész akadémiai nagyhétnek: Trefort elnökké választása. Ezért sokat megbocsátott úgy a sajtó, mint a közvélemény az akadémiának. Ezért maradtak el nagy részt az évenként megújulni szokott támadások. A közoktatás minisztere ez alkalommal annyi dicséretet kapott, hogy nem akarjuk az édességet émelygőssé, a tömjénfüstöt már fálasztóvá tenni rá nézve. Nem is magasztaljuk érdemeit még részletesebben. Csak röviden érintjük megválasztásának kettős jelentőségét. Az egyik az, hogy az akadémia nem mágnást választott elnökévé, amire pedig nagy hajlama leendett A tiszteleti helyeket nemcsak a mágnások szeretik elfoglalni, hanem társadalmunk átalános iránya szereti azokat oda helyezni. Pedig ha valahol, úgy a tudományban van helye az igazi demokráciának, vagyis a személyes érdemnek. A tudomány köztársaságának nem volna szabad családi hagyományokat elismerni. A vagyon, cím, rang öröklő, de a szellem nem. Uradalmakba bele lehet születni, de nem a felvilágosodást, a kultúrát hirdető kathedrába. És mégis nagyrészt annak köszönhető a helyesen történt elnökválasztás, hogy a sajtó idején állást foglalt. Különben alkalmasint valamely mágnás ült volna bele az akadémia elnöki székébe is, mint annyi más székbe, a miniszteri székektől kezdve a bankigazgatók és főispánok székeiig. Másik jelentősége Trefort megválasztásának, hogy a modern szellem, mely a munka és mozgékonyság szelleme, legyőzte a vaskalapot, vagyis a maradiságot és mozdulatlanságot. A világon minden akadémia hajlamot mutat arra, hogy bezárkózzék palotájába, becsukja ajtóit és ablakait, kizárja az élet friss szellőjét, csendes monomániába sülyedjen a doh- és penészszag közepett, s a tudomány múmiájává alakuljon át. A magyar akadémiának tagadhatlanul voltak időszakai, midőn egész közvetlenül érintkezett a nemzet élő szellemével. Akkor, midőn tulajdonkép kevesbbé tudományos, mint inkább politikai intézet volt. Mikor a nemzet jelesei, annélkül, hogy sokan közülök a tudomány fejlesztésére hatottak volna, az akadémiában találkoztak, érintkeztek egymással, s mikor a nemzeti életnek alig volt másutt alkalma a nyilvánulásra. Az alkotmány helyreállta óta azonban az akadémia megszűnt politikai intézetnek lenni , de még ekkor is több feladata maradt, mint más akadémiáknak. Neki csak tudományos, hanem egyszersmind azon misszióval is bír, hogy a magyar kultúrát terjeszsze, tehát a nemzeti kultúrmozgalmak központja és rugója legyen. E feladatának is iparkodott megfelelni az akadémia De az újabb időben az elzárkózás és mozdulatlanság szelleme hatalmasodott el benne. Azon akadémiák példáját kezdte utánozni, melyeknek célja csak a tudomány művelése, s nem egyszersmind a nemzeti élő kultúra terjesztése. Szintén becsukta ablakait. Illatosnak találta a penészszagot. Trefort nyugtalan, ideges keze sietve fogja felnyitani a bezárt ablakokat, átalános szellőztetést fog végezni, s így visszavezeti az akadémiát valódi hivatásának útjára. E hivatás világos kijelöléséhez kell majd szabni az akadémiai tagválasztásokat, melyek is minden évben a legtöbb rekriminációra szolgáltattak alkalmat. Egyenletes mértéket kell megállapítani, és azt állandóan követni. A magyar akadémia nem a francia Institut, amely mellett annyi más tudományos intézet működik, mely tehát korlátozott számmal csak a halhatatlanokat fogadja be. Ha a mi akadémiánk ilyen akarna lenni, aligha tarthatna nem csak közgyűlést, hanem még ülést is : nem volna erre elég tagja. Mértéke tehát szükségkép kisebb, de nem annyira kicsiny, mint több alkalommal volt, midőn boldogot-boldogtalant beválasztott tagjainak sorába. Az írástudás már elégséges volt qualifikációnak az akadémiai tagságra, feltéve, hogy az illető jó protekcióval bírt valamelyikküknél, vagy osztálynál. Akárhány tagja van az akadémiának, aki nem csak a legkisebb szolgálatot nem tette a tudománynak műveivel, hanem még műveket sem irt. Néhány könyvismertetés, felületes kompiláció valamely folyóirat hasábjain, vagy fordítás (nem is műfordítás) az akadémia által elégségesnek tekintetett az akadémiai mérték elérésree. Vagyis az akadémia barátságból, protekcióból lealázta magát a vidéki önképzőkörök színvonalára. A »PESTI HÍRLAP“ TÁRCÁJA. A Hunyadiak földférfia. — A Pesti Hírlap eredeti tárcája. — Körülbelöl ötszáz kilométernyi vasúti rárásba került, hogy kincses Kolozsvár városának érintésével beroboghattunk a piskii állomásra. Más halandó ember Aradon keresztül veszi az útját, mert az a rövidebb, azonban a hírlapírói lélek nem tűri a járt ösvényt s ha egyszer útnak ered, cifra vargabetűben kutat és keres, hogy van-e még valami fölfedezni való a világegyetemben ? Van elég, hála istennek. S ha szorosan veszszük a dolgot, voltaképen Erdélyt is még csak ezután kellene igazán fölfedezni. * Amerre átrobogtunk, ethnográfiai rétegek váltogatták egymást. A nagy síkság színmagyar alluviójsiból Nagy-Váradon túl belenyargaltunk a vulkanikus oláh képződményekbe. A bájos és elragadó tájakkal egyszerre jelent meg a nyomor. A Körös üde völgyében, ahol iparos kefék a kitűnő erdélyi dacyt köveket fejtik, állatnak való szalmakunyhóban tengenek Traján utódai. Kutyával, macskával, tehénnel, malaccal egy szobában laknak s a kéményt még nem fedezték föl eleddig. Nyomorultabbak és lustábbak, mint a bosnyák rájad a Vepar között. S ezt, ha van szemed, megláthatod a kupé ablakából minden fáradság nélkül. Hát még milyen lehet — ahol Plegyasza havas csúcsai fehérlenek. Kolozsváron túl a Mezőségben a székelydik. Egy hosszú és tömör nemzetiségi réely a Királyhágótól kezdve át fekszik a ■rszágrész közepén. Maros-Vásárhelynél a legvastagabb, de legerősebb talán az Olt völgyében, ahol a pezsgő borviz s az álmos mameluk terem. A nép maga virgonc, élelmes, gyorsbeszédü és kálomista. Lejebb a szászok földje. Kemény kovaréteg az Erdély ethnográfiai alkatában. Nem fér hozzá a bányászkodó állam s legfölebb ha egyegy igaz magyar artézi kutat bir keresztülfurni rajta. De olyan drága ez is, hogy szinte nem is érdemes arra költekezni. Ezentúl következik csak a „Hunyadiak földje.“ Az a bájoló terület, melyet sebes folyású patakok szelnek keresztül s melynek egyformán vagyon viruló mezősége, erdős dombrendszere s egekbe törő hegy óriása a havas Retyezát, a maga testvéreivel. Ha nem a nép, az istenadta nép, az mélyen elsülyedt, mióta itten idegenek uralkodtak. Hát ide iparkodtunk, hogy fölfedezzünk egy-kettőt a hatalmas oroszlán-nyomokból, mely a Hunyadiak idejéből maradt itten. Mert befútták azt azóta a viharos idők homokkal és mindenféle törmelékkel. A nagy nemzeti család vármegyéjét ma 250.000 ember lakja. Oláh közötte 218.000, a magyar pedig csak 18.000. A többit különféle szelek hozták erre. Nagy dolog, ha valaki még egyszer gálickövet bír csinálni ebből a népességből. Pedig iparkodnak rajta mindenféleképen. Tanítók, tanárok, vasutas emberek, bányászok, vasolvasztók, járásbirák, szolgabirák s derék erdélyi gentry emberek (hej de más ottan ez is !) dolgoznak rajta éjjel-nappal, könyvvel, tornával, újsággal, csákánynyal, kalapácscsal, drótonjáró vasúttal és kitartással, hogy megint magyar legyen az ottan, ami magyar volt 400 esztendők előtt. Csak azért jártunk arra, hogy számot vegyünk röptében a munka haladásáról. Csak olyan közérdekű „rovancsolás“ volt az egész, mint ahogy a vasúti urak nevezik. Hát hiszen van ott már csakugyan, amit rovancsolni lehessen. Főképen azon a két helyen, ahol a magyarság műhelye van. A híres Piski melletti vasúti telepen s odaát a szárnyvonal végén Vajda-Hunyadon, ahol a nagy Hunyadiak vára áll, félig-meddig újracsinálva. Ott ahol Bem apó székely katonái 37 esztendeje Erdély kulcsát megvédelmezték, s ahol az elesett hősök sírjai apró csoportokban tarkítják a mezőt, ott most egy egészen új alkotás emelkedik: a piskii vasúti telep, vagy ahogy ezután fogják hívni: Piskitelep községe. Oláh, cseh, tót és német munkásokat hozott ide együvé az alkotó ipar. A terjedelmes javító műhelyekben keresetet kapott aki akart. Sajna, hogy magyar ember minél kevesebb iparkodott bele. Tanító, tisztviselő és nemes ember együtt dolgozik, hogy magyarrá gyúrja a soknyelvű népcsomót s már már addig van a dolog, hol az apa és gyermek nem tud beszélni az egymás nyelvén. Elvégre is az apa lesz kénytelen eltanulni a fia nyelvét. Az oláh, cseh, tót és német szülőknek azután olyan gyermekeik lettek, amilyenek épen ők maguk. Hanem hogy a műhely mellé odaállították azonnal az iskolát is. Az iskola pedig magyar. A derék tanítók megszavaltatták előlünk az ifjú nemzedéket; beszéltünk a sokféle felalakulású süvölvényekkel, szégyenlős kis leányokkal Lapunk mai száma 12 oldalt s előfizetőink számára külön zenemellékletet tartalmaz.