Pesti Hírlap, 1885. szeptember (7. évfolyam, 239-268. szám)

1885-09-11 / 249. szám

o­ rai fejlődését, sőt magunk csinálunk tót nyelvű közművelődési intézetet a Felvidéken. Hogy mi ennyire óvatosak, türelmesek va­gyunk, jó és helyes. A dhauvinistikus túlzásnak, mely ebben gyengeséget lát, nincs igaza. De ha mi ily kíméletesek vagyunk a nem­zetiségi érzékenység iránt, ha a magyar társa­dalom is megtalálja fékét saját józan ösztöné­ben , akkor mit jajdul fel a kislelkűség a nem­zetiségi visszahatás láttára? Nem visszahatás ez, mert hisz a románok, tótok kezdték ellenünk a társadalmi szer­vezkedést, s kezdte a német Schulverein. Mi csak védjük magunkat, otalmazzuk saját bőrün­ket. És a dynamittal, tűzzel, vassal, vérrel, tár­sadalmi és politikai forradalommal való fenyegető­zés sem új dolog. A Bukarestbe szökött hazaárulók, a rumungba oltott rém­ek, nem most először fenye­getőznek, hogy Erdélyt Írországgá változtatják. Meg is tették volna ezt már rég, ha megtehetnék, de nem tőlük függ. Három század elnyomása, s az utolsó század népirtó harca bírta rá az íreket is, hogy nemzetiségöket az orgyilok és korom szennyével bepiszkolják. Oly harc, melynek az angol kormány és társadalom nyíltan jelszavává tette az íreknek vagy agyonnyomását, vagy Ír­országból való kiszorítását. Hol vagyunk mi ettől, de hol vagyunk egyszersmind azon örvénytől, mely a zöld szi­get alatt megnyílt? És ha Bukarestből mégis ezt az örvényt ásnák, ha a gyilkos- és gyujtogató-bérlő had — bár lehetetlen — sikerrel működnék, akkor is mi következnék ebből ? Talán az, hogy a ma­gyar társadalom visszafeküdjék vánkosára és tovább aludjék ? T. i. az, hogy Erdély romá­­nositása, Észak-Magyarország szlávositása, s a pao­lgvnniai Maszvarorszjg Koi­v­iusi­asa tovább folyjon ? Vagy pedig, ezen nem várt és nem óhajtott esetben az, hogy monarchiánk az erdélyi társadalmi forradalom tűzfészkét elti­porja ott, ahol találja. Ha Romániában és Bukarest­­ben, hát akkor Romániában és Bu­­karestben. B. G. A Boszniai haderő szaporítását most teszi közzé a bécsi Armee-Verordnungsblatt. Mindössze négy zászlóaljtörzs állíttatik föl a 16 bosnyák század részére. E törzsek Szerajevo, Banjaluka, Dolnje-Tuzla és Mostar székhelyekkel okt. 1-én­­ lépnek életbe. A bosnyák századok jelenleg 86 félre menő békelábon állanak, ami mindössze 1376 egyént ad. A bosnyák csapatok saját igazgatási intézetekkel bírnak. A katonai rendeletek lapja egyben a négy zászlóalj-parancsnokot is kirendeli. Az 1888. évi osztrák budget, mint egy bé­csi lap jelenti, szerencsés jövőre mutat. A költség­­vetésben nincs többé deficit! — Alig szükséges megjegyeznünk, hogy az ilyen hír a de­legációk tárgyalása előtt legalább is nagyon korai. Külföldiek ellenőrzése Ausztriában. Az alsó­ausztriai helytartó egy körlevelet bocsátott ki az alája rendelt községeknek, melyben utasítja az elöljárókat kisérjék figyelemmel s különösen a né­metországi alattvalók honossági bizo­nyítványait nézzék meg, hogy azok rendben van­­nak-e ? A község e részről szigorúan kö­vesse a hivatalos utasításokat már csak azé­t is, mert különben neki gyűlik meg a baja a segélyre szoruló külföldi egyénekkel. Kiegyezési tárgyalások. Közelebb több ol­dalról azon vélemény merült fel, hogy az osztrák és magyar kormány között a vám- és kereske­delmi szövetség megújítására és az azzal összefüg­gésben álló szerződésekre vonatkozó tárgyalások előreláthatólag még az idén teljesen befejeztetnek és így az azokra vonatkozó törvényjavaslatok a két törvényhozás elé terjesztetnek. Ezzel szemben a Bud. Corr. arra figyelmeztet, hogy a kiegyezés legfontosabb pontja a quota arány meghat­­­ár­ozása, melyet az 1867. XII. t. c. 19. és 20. §- ai értelmében a magyar országgyűlés és az osztrák birodalmi tanács által kiküldendő regniko­­láris deputációk állapítanak meg, és hogy ennek folytán a két kormány között folyó tárgyalások befejezte előtt, még ezen regnikoláris deputációk kiküldése és azok határozathozatala lesz szüksé­gessé, miért is a kiegyezésre vonatkozó javaslatok­nak a törvényhozások elé leendő beterjesztése hó­­napok eltelte előtt nem várható.^____ __ tömeg kiéhezett farkascsorda gyanánt veti reá magát. A nedves papirivek elkelnek egy pilla­nat alatt s mire egy negyed óra eltelik, az óriási útvonal tele van a harctér híreit mohón olvasó sokasággal. Sok helyen a tömeg arra kényszerít egyeseket, hogy fenhangon olvassák el a legújabb táviratokat. S a járdákon megakad a közlekedés, a ko­csiúton sűrű gomolylyá torlódnak trrburyk, om­nibuszok, bérkocsik, címeres hintók és elegáns­­abbok. Az arcokon elkeseredés és elfojtott düh kinyomata. Látok agg férfiakat, kiknek gomb­lyukát a becsületrend szalagja díszíti, gyerek módjára sírni, amint végig zúg a hosszú útvo­nalon a kétségbeejtő moraj: „Megint új vereség, megint vesztett ütközet... “ A rendőrügynökök kettesével törnek ma­guknak utat a tömegen. Előbb udvariasan majd fenyegetően fordulnak a sokasághoz: „Circulez messieurs, circulez!“ De senki sem hallgat rá­juk. Ha itt-ott sikerül is félreszorítani egy cso­portot, már a jövő pillanatban újra összecsap­nak az áradat hullámai. Minden nap nő a láz, mindennap szapo­rodnak a népdüh kitörésének előjelei. A nép azt hiszi, hogy Páris el van árasztva Bismarck kémjeivel. Beteges képzelme a vaskancellár mouchardjait láttatja vele minden idegenszerű alakban. Vad hajsza kezdődik meg állítólagos német kémekre. Néhány szerencsétlent veszett ebek módjára ütnek agyon az utcákon. S máig sem tudom elfelejteni azt a szörnyű látványt, midőn egy batignollesi omnibus imperiálján né­hány munkás hirtelen megragadt egy nyomorult külföldit s úgy dobta le a magasból, hogy ki­omló vére széles területen festi pirosra a ma­cadam burkolatot. Egy boldogtalan kereskedő, kinek a Mont­martre boulevardon volt fényes üzlete, a szél­csend napjaiban cégtálcájára íratta, hogy ő a porosz királyi udvar szállítója. A zajgó tömeg , figyelmét egy hitvány kis gamin szemem láttára * irányozza rá erre a vakmerő feliratra. — A has le prussien! üvölti a tö­meg, s gátját tépett hegyi patak módjára zúdul a kirakatnak. A tükörlemezű óriási üvegtáblák csörömpölve törnek darabokra. A nehéz cég­tábla menydörgésszerü robajjal hull az asphaltra. Egy csoport fanatikus csizmája sarkaival esik az aranyozott betűknek a forgácscsá tépett táblán. De e pillanatban egy rendőr­szakasz zárt sorokban rohan a tömeg közé. A­ki nem tud hamar menekülni, azt a sergent de villek kard­lapjai érik. — Abas les mouchards! ki­állja a sokaság. — A bois l’empire! — zúg föl egy szentori hang. S most egyszerre meg van törve a jég. Ez a felkiáltás egy pillant alatt fölszínre hozza a napóleoni kormányzat eleni összes elkesere­dést. Nem káromolja it már a poroszokat többé senki. „Veszszen a császárság“, ez most az általános jelszó. Az oroszlán hangot adott. Nem fog bele­telni sok idő­s fejemét majd karmait is megsem­misítő csapásra. Hosszadalmas volna leírnom a förgeteg lassú gyülemlését. Hosszadalmas feleleveníte­nem, hogyan szállott szembe fokozódó elszánt­«H»' Sággal a párisi nép az utcákat megszállva tart­ó rendőri és katonai hatalommal. De elmondok még egy jelenetet, talán a legnagyszerűbbet valamennyi között, melynek emléke kitörölhetlenül él lelkemben. PESTI HÍRLAP 1886. szeptember 11 FŐVÁROSI ÜGYEK — A tűzoltó főparancsnoki állo­mást a tanács ma töltötte be. Megválasztotta nagy szótöbbséggel Szcerbovszky Szaniszló segéd­tisztet, ki újabban helyettes tűzfelügyelő volt. Se­gédtisztjé Brener Szilárd lett. A tűzfelügyelő ál­lomásra új pályázat hirdettetik, mert a javaslatba hozott Wiesner Adolf az állomás elfoglalását fel­tételhez kötötte, hogy t. i. nagyobb fizetést adjanak neki a rendszeresítettnél.­­ A belvárosi kántor választása tár­gyában a tanács ma Halerhauer János tanácsos, mint belvárosi templombiztos vezetése alatt szak­­bizottságot küldött ki Langer János, Till Nán­dor kántorok, Schwendtner apát, Frey József templom atyja stb tagokból, kiknek feladata lesz a pályázott egyének közül javaslatba hozni a hangú, zenére nézve legalkalmasabbnak bizonyult pályázót. A tanács az állomást csak ezután tölti be. — Lőcse város leégettjeinek segélye­zésére a tanács ma ötszáz frtot szavazott meg és javasolja a közgyűlésnek, hogy ez adományt hagyja jóvá.­­ A belügyminiszter a napokban egy leirattal lepte meg a fővárost. E leiratban a miniszter emlékezetébe hozza a városnak, hogy 1883-ban a Budapest utcáin lezajlott antiszemi­t zavargások katonai erővel fojtattak el. E katonai erő kirendelése kiadásokat vont maga után, melyek­nek összege mintegy 1,100 s néhány forint. A mi­niszter felhívja a fővárost, hogy ezt az összeget fi­zesse meg. A tanács mai ülésén tárgyalta e leira­tot s elhatározta, hogy mivel ama zavargások ide­jén a katonai segélyt a főváros nem kérte, a költ­ségek fizetésére sem érzi magát hivatva s ezért a leiratot elutasító véleménynyel terjeszti a köz­gyűlés elé. — A IV. k­er. i­s­k­olas­zé­k és tantestü­let tagja, abból az alkalomból, hogy elnöküket Kautz Gyulát a királyi kegy a főrendiházi tag­sággal tüntette ki, őt ma, első összejövetelük al­kalmával lelkes ovációban részesítették; midőn Kautz Gyula a gyűlésen ma délután megjelent, az iskolaszéki tagok és a tanító-testület képviselői élénk éljenzéssel fogadták s aztán H­e­i­n­r­i­c­h István iskolaszéki alelnök és fővárosi bizottsági tag szép beszéddel üdvözölte, mire Kautz Gyula né­hány köszönő szóval felelt s ezzel az ünnepélyes­ség véget ért. ______________________ EGYLETEK ÉS INTÉZETEK­— A budapesti kereskedelmi akadémia vezérlő bizottsága e hó 9 én tartott ülésében a most megnyílt 1885—6-iki iskolaévre él tanulónak az egész tandíjat, 13 nak pedig a tandíj felét elengedte. Bár a beírt tanulók száma a megelőző évhez képest néhánynyal apadt, a ve­zérlő bizottság mégis attól a törekvéstől indíttatva, hogy a vezetése alatt álló intézet tanulói úgy elméleti, mint gyakorlati tekintetben a legtökéletesebben kiképeztessenek, az osztályok számát olykor állapította meg, hogy minden egyes tanfolyam tanulóit négy párhuzamos osz­tályban fogják tanítani, s így a tavalyi 11 osz­­­tálylyal szemben ez idén 12 lesz az osztályok száma. — A budapesti kereskedelmi akadémia ama volt tanulói, kik a tanév elején javító vagy pót­vizsgálatot kívánnak tenni, e hó 1é­ig jelentkezhet­nek az igazgatóságnál. — Figyelmeztetés az összes hon­­védegyletekhez. Minthogy október hó 12-én rendkívüli orsz. honvédgyülés fog tartatni és az egyes honvédegyletek küldöttjeinek mérsékelt uta­zási utalványok küldendők a központból, felkéret­nek a honvédegyleti elnökségek, hogy miután nem

Next