Pesti Hírlap, 1885. szeptember (7. évfolyam, 239-268. szám)
1885-09-16 / 254. szám
Budapest, 1885. VII. évf.. 254. (2412) szám. Szerda, szeptember 16. Xl«a*eté*i iraki _____ feertehté*! tr**as Sjész évre . . . 14 frt - fa. HHk fl fl llUPMtti, aááBr-atca 7. a., L met* Félévre v 7 . ? 7 » — » B 1H __ B H _ _ _ - hová a lap szellemi részi negyedévre V . 3 . 50 » V 58 BH KfBS M 11 B fi gS-jlk M H fpik illető minden közlemény egy hóra. 7 . . 1 » 20 » n jj I 1 BsflS iKHl 1 M |1 intézendő. rtv 11 dKLEr 3zázalék_nem adatik ■ UHW ■ ■ ■ IHlHuJP&l ____aiUéklyaUl__ a kiadóhivatalban vétetnek bt iMUMt, ládor-ltca 7. It, lYUsAk TrTTfT/' i T 'AT A TkT A Tk /'-t''“ Francziaország részére pe&. kwvá az előfizetések és a la* Pr)| I T| K A I NAPllAP '' ) egyedül: RUDOLF MOSSfc-Tx jsiátküldésére vonatkozó felzz£ 4. 1 llVxll tixli .1 uili ■ Páriában, 40, Rue Notred*.. támlások intézendők. des Victoires. Fővárosi érdekek. A budapesti sajtó, kevés kivétellel, csekély mérvben foglalkozik Budapest fővárossal. Miért ? Mert nagyon közel van hozzánk. A Karolina szigetek, Afghanisztán, a Szudán, Egyiptom, Anglia, Franciaország távol vannak, ezek tehát mindig ott vannak a magyar sajtó látkörében. A „Times4’, a „Daily News“, „Standard“, „Temps4“, „Journal des Debats“ nem tárgyalják annyit a külpolitikát, mint a mi lapjaink magyar és német nyelven. E világlapok nem csak a helyi ügyeknek nyitják meg hasábjaikat, hanem gyakran a legalárendeltebbnek látszó társadalmi kérdésről is vezércikket közölnek. Nálunk ellenben még vidéki lapok is többet lovagolnak a tengerentúli kérdések vesszőparipáján, mint az óriási világlapok, melyek el vannak terjedve az egész földgömbön, befolyást gyakorolnak az egész világ közvéleményére. Pedig nem komikus-e, mikor a „Piripócsi Lapok“ tanácsokat osztogatnak Bismarcknak, s a „Kukutyini Híradó“ épen megoldja az orosz-angol viszály csomóját, s bölcs tanácsokat osztogat Alfonso spanyol királynak, hogy engedjen-e, vagy se Bismarcknak. És el lehet mondani, hogy a fővárosi sajtó még jobban teljesíti kötelességét a helyi érdekek irányában, mint a vidéki, melynek pedig ez volna nemcsak kizárólagos feladata, hanem egyedüli létjogosultsága. De a fővárosi sajtó is több érdekeltséget tanúsíthatna Budapest közügyei iránt. Nem kellene csak tények registrálására szorítkoznia, hanem kezdeményezőleg kellene befolynia a főváros önkormányzatára. Vagy legalább a keletkező mozgalmak iránt nagyobb érdeklődést kellene tanúsítania. Hetek és hónapok előtt indult meg egy mozgalom a belvárosban s a nagyközönség arról alig bir tudomással. Pedig miről van szó? A fővárosi önkormányzat reformjáról, új szellem felébresztéséről és a főváros kormányzatába való beviteléről. A slendrián kiirtásáról, a poshadás felfrissítéséről, szóval egészséges és erélyes vérkeringésről Budapest autonómiájában. Ezt akarja megvalósítani azon párt, mely a belvárosban reform-párt elnevezés alatt most van keletkezőben, s mely hivatva lehet rá, hogy idővel kiterjeszkedjék az egész fővárosra. Ez a mozgalom nem indít hadat minden réginek. Ami jó — és a főváros kormányzatában, kétségtelen elismerjük, van sok jó is — azt nem bántja, de modernebb felfogást, szabadabb szellemet, erélyesebb és pezsgőbb életet akar megvalósítani. Törekvése tehát, eltekintve attól, hogy siker fogja-e kísérni, mindenesetre szép és hazafias. Hazafias azért, mert midőn Budapestről van szó, akkor nem pusztán egy városról, hanem az ország fővárosáról beszélünk. Beszélünk a magyar állam szívéről, a magyar nemzet büszkeségéről, szeretetének és féltékenységének tárgyáról. Budapest több az országra nézve még fővárosnál is. Hogy Budapest nagygyá, hatalmassá, a magyar politikai és társadalmi élet központjává legyen még nagyobb mérvben, mint lett eddig, ehhez elsőrangú magyar érdek fűződik. Budapest önkormányzata tehát nem pusztán egy város, az ország legnagyobb városának belügye, hanem országos ügy. Ezért tartjuk kiválóan fontosnak a megindult reformmozgalmat, mely liberális, demokratikus, európai és mégis magyar alapon állva akar reformálni, mely szem előtt tartva Budapest világvárosi jellegét, a magyar politikának, a magyar érdekeknek megfelelően akarja azt tovább fejleszteni. Örvendetes és köztudomású tény, hogy Budapest az újabb korban rohamosan fejlődött, mint akár egy amerikai város. E tekintetben tagadhatatlan érdemük van Budapest hatóságainak , de a bámulatos fejlődésnek inkább országos és politikai, mint helyi indokai voltak. Az előbbiek kétségkívül hatni fognak a főváros emelésére ezentúl is , de hatásuk innéttul mégsem leend annyira közvetlen és annyira ébresztő, mint eddig. Innéttul tehát a fővárosnak többet kell fáradnia önmaga fejlesztésén. Ezt azonban csak úgy teheti sikerrel, ha autonómiája éberebb, tevékenyebb leend, s ha nagy misszióját jobban átérzi és annak megvalósításában törhetlenebb erélyt fejt ki. De történhetik-e ez az eszmék ébresztő harca és az erőket edző küzdelmek nélkül ? Ahol harc, küzdelem nincs, ott nincs élet. Ahol nincs melegen lüktető vérkeringés, ott nincs erélyes tevékenység. A reformmozgalom, ha helyes irányban megy, eszméket fog kelteni s erőket edzeni, tehát új és pezsgő életet fog előreláthatólag vinni a főváros autonómiájába. A közügy érdekében tehát sikert kívánunk neki s ne történjék az vele, ami annyi más szép és nemes kezdeményezéssel megtörtént már Magyarországon és a fővárosban, hogy t. i. el ne posványosodjék. A „PESTI HÍRLAP“ TÁRCÁJA. Gróf Karácsonyi Guido. Ne rántsák mosolyra a szájukat olvasóim — nem jön most ez a név, mint a legtöbbször, valami derült mulatságos ötlet, vagy eseménynyel kapcsolatban — sőt ellenkezőleg nagyon is szomorúval: Buziásról azt jelentik, hogy a gróf ott ma délelőtt meghalt. Ha közéletünknek nem is egyik legnagyobb férfia hány állott vele sírba, hanem mindenesetre egy jó derék ember halt meg benne, aki nagy vagyonnal lévén megáldva, abból sokat juttatott a szegényeknek és a közcéloknak is. Daliás magatartású, izmos, Herkules termetű férfiú volt, ki egész életében mindenkinek kellemes volt, rosszat soha nem tett, de jót nagyon gyakran. Feltűnő alakja s bizonyos eredetiség, mely lényét jellemző, nagyszabású adományai (ezek közt a legnagyobb a trónörökös születése alkalmával az akadémiára adott százezer forint) tették őt ismeretessé a nyilvánosság előtt. Már előbb is harmincezer forintot ajándékozott volt az akadémiára, mely nevét népszerűvé tette. Az utóbbi adomány azonban, melyet a császári kormány rendelkezésére bocsátott s az juttatta az akadémiának, az akkori idők szelleméhez képest nem találkozott tetszéssel, sőt inkább ellenkezőleg. S azért csinálták rá akkoriban azt a sikerült élcet : „Karácsonyi Guidó jó üzletet csinált. Harmincezer forinton vette a népszerűségét és százezeren adott túl rajta.“ Pedig ez a százezer forint jó kamatokat hajtott azóta a nemzetnek: ez képezi az akadémiánál a Karácsony-díj alaptőkéjét. Az irodalmat és a művészeteket különben is szerette, palotája ép úgy, mint a Lipthay báróé, valóságos tárháza volt a képeknek és műtárgyaknak. A művészeket gyakran segítette tanulmányaik folytatásában. Nem volt az a jótékony cél, amelyhez hozzá ne járult volna kisebb-nagyobb adománynyal. Kivált jótékonyságáért emelte ő felsége a gazdag urat, ki apjától Karácsonyi Lipót torontáli alispántól öröklött roppant vagyonát, még neje Marczibányi Mária vagyonával is gyarapította, 1868-ban grófi rangra. De természetesen csak osztrák gróf lehetett akkor s igy ő is azok közé tartozik, akik kétszerre lettek meg mágnásokká; a király nemrég a magyar korona országaira is kiterjesztette grófságát, úgy hogy most már ő is tagja lett volna a főrendiháznak. A katholikus egyház szintén egyik buzgó és támogató hívét vesztette benne, ki sokat tett, kivált a katholikus iskolaügyért, de templomokat és plébániákat is épített birtokain. Sőt nemcsak itthon találhatni meg jótékonyságánaknyomait, hanem messze Jeruzsálemben, hol egy katholikus imaházat alapított s nagy adománynyal gazdagíta az ottani kórház tőkéjét, midőn arra utazott. Kitüntetéseket hozott haza ezért. IX. Pius pápa a Krisztus-renddel, a jeruzsálemi patriarcha pedig a sztori-renddel nyilvánította elismerését a bőkezű főúr iránt. Az alkotmányos nera óta gyakran látjuk őt résztvenni a politikai mozgalmakban: nagy számot itt nem tett soha, de épen szerénységes visszahúzódása a szerepvivéstől, tették őt szeretetreméltóvá. Mert a nagyúri képviselők a legtöbbször igen alkalmatlanok pártjuknak, midőn vagyoni állásuk és nem képzettségük arányában kívánnak osztozni a szerepekben, melyek a mai világban lassan lassan munkával kezdenek már járni. Mint képviselő a szt.* györgyi választókerületet szolgálta a szabadelvű párt soraiban, buzgón járt az ülésekre s a delegációban legújabban a tengerészeti bizottság elnöke volt. A kedélyesség rózsaszín zománcát a „solymári leány-erénydij“ vonta az öreg grófra a közönség szemében. Egy tetemes összeget tett le a gróf — mint azt olvasóink tudják, — melynek kamatjaiból minden évben megtartatik a solymári rózsaünnep , s azon kiosztatnak a legerényesebb sváb lányok közt a tekintélyes összegű erénydijak. Lapunk mai száma 14 oldalt tartalmaz _ POLITIKAI SZEMLE. Legutóbbi madridi jelentések szerint a spanyol közvélemény hangulata korántsem oly békülékeny, mint azt Berlinből meg Madridból is a hivatalos és félhivatalos lapok világgá kürtölik. Bizonysága ennek az alábbi tudósítás is, melyet Madridból küldtek egy német lapnak: El cón8al de Alemania en Sevilla, Sr. Merry y Colon, hermano del conde de Benomar y catedrático de aquella Universidad, fijó un cartel en los sitios más publicos, cuyo cartel decia: „VI V A ESPANNA! En este dia ho hecho dimision del conaulado de Alemania, por mi cualidad de espannol. — Manuel Merry y Colon.44 A szevillai német konzul,Merry y Colon úr, egyetemi tanár, a berlini spanyol nagykövet Benomar gróf fivére, nyilvános helyeken a következő