Pesti Hírlap, 1885. október (7. évfolyam, 269-299. szám)
1885-10-01 / 269. szám
Vidéken fi kr. HM Ml MMsk §1| §1 nf IPJ Ül SapjElI §gj Iliim Sb** ismert kezektől fogául tataafc dt Budapest 1885. VII évf 269. (2427) BZ&m. Csütörtök, oktober I. Előfizetési árak: Szerkesztesi boom: Egész évre ... lé it — kr. || fj| Budapesten, padui etca l. st., louL*t. Félévre . 7 . . 7 » — » fis MH m .«mi... mm»» mm §§| fi! M_________ __ , hová a lap szellemi vérse? Negyedévre . . 3 . 50 » ||P“Sl gE fii iV PS Spllk H M —Há illető minden közlemény Egy hóra. ... 1 » 20 » ISjffipP 111 9 || ® ||| ifi J@jÉ HjH intézendő. Egyes szám helyben 4 ta, «■ §f§§| Si §£§ fis sü fi POtSC Él Kffll Bérmentetlen levelek es*?. Sztealékkern adatik. | LU I I I llllkMl POLITIKAI NAPILAP á®) szétküldésére vonatkozó jelszó- 1 UUilkiVfli IliU 1WU , f ^ Pánsban, 40, Rue Notradams támlások intézendők. des ’gidtoreg A szeptember 30-án lejárt előfizetések idejekorán való szives megújításét kérjük az illető postahivataloknál, hogy a lap küldése félbeszakítást ne szenvedjen. Különféle interpellációk. Minden alkotmány megadja a parlamentnek az interpelláció jogát, csak az amerikai egyesült államok tesznek e részben kivételt, mert ott az elnök felelős, nem a miniszterek, akik nem is lehetnek tagjai a törvényhozó testületeknek s azok üléseiben soha sem jelennek meg. Az interpellációk leggyakrabban a külügyi viszonyokról szólnak, mert míg a belügyekre nézve a parlament adja meg az irányt, a külügyek tényleg a kormányoktól függnek s a parlament csak oly ellenőrzést gyakorol felettök, mely sokszor elkésik. Az interpellációk a minisztereknek gyakran alkalmatlanok, sőt boszantók is lehetnek. Egy gráci hírlap elkoboztatott csak azért, mivel Helfy interpellációját egész terjedelmében közölte. Ugyanazért sok helyütt, mint például Németországban, az interpelláció joga nehézkes formák által korlátoztatik. Angolországban, hol a pártok felváltva kormányoznak, az ellenzék ritkán interpellál, ez néha a kormánypárt részéről történik meg, hogy a miniszternek alkalma legyen külpolitikájáról nyilatkozhatni. Erre azonban Angolországban annyi az alkalom, hogy az interpellációknak szüksége nem igen érezhető. Francia- és Olaszországban ritka az interpelláció. A német parlamentben szükséges, hogy húsz tag írta legyen alá, különben nem vétetik figyelembe. Nálunk gyakrabban fordul elő, már azért is, mivel a tárgyilagos külügyi vita a delegációkhoz tartozik, ahol a külügyminisztert részletesen ki szokták kérdezgetni, holott az országgyűlésnek a kormányelnök felel a külügyminiszter helyett, tehát szükséges, hogy a feleletre nézve értekezzék vele, ugyanazért rögtön nem felelhet. Míg a nyugati országokban a külügyek vezetését mindenütt fátyol borítja, melyet még az országgyűlés is csak nehezen lebbenthet föl, a kisebb keleti országokban az interpellációknak egy új neme jó divatba. A hírlapírók nekirontanak a miniszternek s apróra kikérdezgetik anélkül, hogy a kérdés szövegét előre bejelentették volna. A hallottakat pedig tüstént táviratozzák s csak nem is közlik a miniszterrel miként fogták fel szavait. így járt legközelebb Garasanin szerb külügyminiszter. Neki esik egy levelező, a szerb miniszter előzékenyen fogadja, megkínálja szivarkával, felelget kérdéseire, oly részletesen mintha vizsgálóbíró előtt állana, oly bizalmasan, mintha nem is léteznék távírda. Alig végezte el a beszélgetést, máris bekopogtat hozzá egy másik „világlap“ levelezője s a szerb miniszternek van elég ideje és türelme, hogy ez által is kikérdeztesse magát Szegény Garasánin! Hiszen ott vannak még Belgrádban a német, a francia, az angol lapok levelezői, mindnyáját egyenként fogadni lehetetlen,látogatásukat kikerülni illetlen, a magyar lapoknak pedig különös előnyt adni, már magában is politikai jelentőséggel bír, miből az orosz lapok levelezője következményeket hozhat. Szegény Garasánin! Azalatt azonban egy budpesti émet lap levelezője Kriszticshez látogat el, hiszen ez is miniszter volt s talán még egyszer az lehet. Azt kérdezgeti tehát ki a külügyekről s feleleteit, melyek egyébiránt a minisztereivel meglehetősen megegyezők, megírja lapjának. Régi időkben indiskréciónak tartották, ha valaki a magánbeszélgetést közhírré tette, mire most azt szokták válaszolni, hogy a miniszterek s nagy emberek, ha a levelezők hozzájuk bejutnak, igen jól tudják a látogatás célját s ugyanazért csak azt mondják, amit nem bánnak, ha azt ki is nyomják, sőt örülnek az alkalomnak, hogy tudassák nézeteiket a külfölddel, anélkül, hogy minden szóért felelősséget vállalnának. Kulturországokban azonban a levelezők erőlködéseit, hogy a miniszterek környezetéről valamit megtudjanak, amit az egész világ még nem tud, tolakodásnak szokták nevezni. A Times levelezője Blowicz ily tolakodással és indiskrécióval képes volt néha igen érdekes közléseket írni lapjának; de az által oda vitte a dolgot, hogy most minden hivatalos személy óvakodik tőle s kerülgeti. Nálunk sem igen szeretik azokat, akiktől félni lehet, hogy szavainkat tüstént feljegyzik s hol kiszépitve, hol elferdítve a közönségnek feltálalják. Igaz ugyan, hogy a szerb államférfiak nem mondtak semmit, amit előre nem tudtunk volna, összhangzólag tiltakoztak a panrasszizmus ellen, amin csodálkozni nem lehet; irigykedve említették a bolgár államcsínyt, mely már sikerült s nem rejtették el politikájuk irányát, mely a török rovására az ország terjeszkedését kívánja meg. Ellenben minden összeköttetést tagadnak akár Kremssel, akár Philippopolissal. Hasonlókat fog nekünk Tisza is mondani, midőn szombaton Irányi és Helfy interpellációjára felel. Kremsier, amint általánosan el van ismerve, békét jelent és a nagyhatalmak egyetértő kívánságát, hogy a békét ezentúl is fenntartsák. Törökországnak jogai kétségbe nem vonhatók, hiszen a berlini szerződés biztosítja azokat. Másrészről miután minden európai nemzet és kormány a békét kívánja fentartatni, a nagyhatalmak iparkodnak megtalálni az utat mely a békét is fentartsa, a szerződésekbe fektetett bizalmat pedig meg ne hazudtolja s hogy erős a remény a diplomácia sikeréhez e tekintetben is, úgy hogy a kecskét is jóllakatja, a káposztát is megmenti, habár a kecske mák megette a káposztát. Ilyenforma lesz a miniszterelnök felelete előre is tudjuk mindnyájan, de a török tudja, hogy az ő jogait csak platonbe fogjál ------ ————-————km—n»a— APESTI HÍRLAP“ TÁRCÁJA. PROLOG a temesvári első téli magyar szinidény megnyitó ünnepélyére, írta Jókai Mór. Hazánknak drága gyöngye szép Temes ! Az ősi Edenkertnek egy darabja, Mit Isten-kéz tetézve álda meg: Légy üdvözölt, midőn földedre lépünk ! Hogy is ne lenne e föld olyan áldott Hisz egykor annyi vérrel öntözénk És könynyel is. Tej, méz ha foly fölötted, Az drága nedvből változott olyanná: S nehéz munkánk veritékcseppiből, Isten nem adja paradicsomát Embernek ingyen. — Azt szolgálni kell, S ha elveszett, — újjá teremteni. Háromszor vívott érted nemzetünk, Egykor fegyver tusáit látta e föld, S tanult reszketni tomboló hadaktól Falrengető ágyuk ütésitől. Itt e piac hallá Losonczy István És két ezer hős társa esküjét: Hogy inkább végső csepp vérük kiontják, Mint ellenségnek engedjék Temesvárt. S a mit fogadtak, azt hiven beválták. Itt állt a vártorony, melynek fokán A hős Balázs az óriás Kabátnak Fejét egy kardcsapással porba fujtá. Itt küzdött a vezér a hitszegőkkel, Utolsó harcos, a ki elbukott, Ágyát megvetve hullák halmiból S nevét a csillagok közé felírva. Itt látták majdan e komor falak, A diadalmak zászlait lobogni, Miket a hirhedett Savoyi hős És a mi Pálffynk annyi vérpatak Árán kitűzött, hozva a szabadság Napját, az édes éltető napot, A látkörön letűnt félhold helyébe. S a századokba nyúló harc után A Bánság újra visszatért honához. — A „Bánság“ annyi honfi gyász helye Talán a „bánat“ innen származott? Mi volt ez akkor? Sivó pusztaság, Mocsár, kietlen, néptelen vadon, Tanyája dúvadaknal, puszta falvak Hazája, ahol a lidérc az úr, És a mocsári dögvész a király! Nem édenkert, hanem tengerfenék A mely fölött gályákat hajt a szél! Ki hinné, hogy a szántó eke vas Még most is néha hajóroncsba kap ? Másodszor is meg kelle küzdenünk Hazánknak gyöngyéért, a Kanadánért Most már nehéz munkának fegyverével. — A romboló elemmel szembeszállnunk, Az ellenséges istenek kezéből Kellett kivívnunk őseink örökjét, Ujjáalkotni paradicsomunk. S az elemekkel vívott harc után Az emberész és honfiáldozat Győzött! — Temes másodszor is mienk lett A harmadik nagy küzdelem sulyosb, Miként a kettő volt, mely megelőzte. A föld hazánké : viz, jég, mind azé ; Övé a dunkalász, a geszt gyümölcse, Mezőknek nyája, gazdag viz lakói, És a kemény sziklának minden érce. .... Még a szivekben alvó érzelem Van hátra csak, mit meghóditni kell, Óh e hódítás a legnehezebb! Ezt meg nem adja a vitézi kar: Nem törvények parancsa, hatalom. A lelket csak lélek hódítja meg. Tüzet mindenki gyújthat egy üszőkkel : De fényt csak égből származott világ ad. Ez ég világa tette oly dicsővé Hellészt, Rómát, minden nagy nemzetet. Ez a „jel“ melyben győzelem terem. E harc az, mely győz, de le nem igaz. Megnyer, de nem ver, s a midőn vesz, ámL Lapunk mai száma 14 oldalt tartalmaz.