Pesti Hírlap, 1885. november (7. évfolyam, 300-328. szám)

1885-11-21 / 320. szám

Budapest, 1885 *11. évf. 320. (2478) szán. Szombat, november 2! Előfizetési árak: _____ Szerkesztési iroda: Egész évre . . . le frt — k*. RiggEt |§| gf Bldapestea, ládor-u­tca 7. L esti* Félévre .... 7 . —■ » rogfjffl mamma — n ül IP vm mir­, ma M -- „ hová a lap szellemi részét Negyedévre . . 3­­ 50 » HP® JSBh §§ m a fl Op« fi ffi» KWBK dletd minden közlemény Egy hóra. ... 1 . 20 * 1$ I|k“» fel Si f| IS H 9 ■?« Sj Ka „ intézendő. Egyes szám helybe« * la. Ilii K n Ogi H WSk §§ M Bém­entetlen levelek csak Vidéke» 5 kr. §1 BsT pl |f§ M 11 §§1 IjtH B MM “mert kezektől fogadtatnak eL Százalék nem adatik. 3 Lll 11 § | I I 1 fc SK | Kéziratok visszanem adata* Kiadóhivatal: " ^Hirdetés* Budapest, kádar-tica 7. sz., földszint, DATTT’T­/AT M A DTT AD Francziaoszág részért^dlg hová az előfizetések és a lap HM II I I KA 1 NAPILAP Zrt^ egyedül: RUDOLF MOSSE-al «étküldésére vonatkozó felszó­­ DíjI 1HVXU nj/ll ifrt­. ■ / Párisban, 40, Rue Notredam* 1 amiások intézendők. KJQwj 5,év..des Victoires. t,ii- ii - ............. " '"~M' ' ~ _ _-----»■■■' | —s—smm A csatatérről. Szerbia november 14-én üzente meg a háborút Bulgáriának. Jobban mondva, szuronyai hegyén vitte be, mert még azon nap hajnalán már az egész szerb hadsereg bolgár terü­le­­ten volt. Az egész szerb hadsereg. Magyarázzuk meg e szót egy kissé. Az új hadszervezet, mely 1883. január el­sején lépett életbe, öt hadkiegészítő kerületre osztja Szerbiát, melyeknek háború esetén minde­­nikéből egy teljes hadosztály kerül ki, a szük­séges tüzér, lovas, utász, hidász és műszaki csapatokkal, mind összevéve mintegy 20 ezer emberrel. Szerbia hadserege tehát, melynek békeállománya alig több, mint egy mozgósított hadosztálya, háború esetén mintegy százezer emberre nő. De ez csak a rendes, az u. n. álló had­sereg. Ha szorul a kapca, lábra állítják a hon­védség első korosztályát is, mely a fentebbi számot kétszeresére emeli. A második kor­osztály beszámításával Szerbia 220 ezer fegy­verfogható ember fölött rendelkezik. Szerbia a mostani hadjáratra csak álló hadseregével indult meg, tehát százezer em­berrel, ha ugyan az országból minden rendes katonaságot a harctérre indítottak. Ez a haderő kétfelé oszolva működik. Egy hadosztály — a titokkerületbeli — Viddin felé operál; a másik, mely Szófia felé indult, magá­ban foglalja a többi négy hadosztályt mind, meg­üti tehát a 70—80 ezer létszámot. Miután a jelen háború sorsa ez utóbbi nagyobb haderő működéséhez van kötve, ezút­tal a kisebbet, a Vaddin irányában működőt mellőzve, csak az utóbbival foglalkozunk. E déli hadsereg is két irányban indította meg a hadműveleteket Bulgária ellen: Szófiától északnyugatra, T­r­n felé és ugyanattól délnyu­gatra, Bojica felé. A szerb sereg zöme egye­nesen a Szófiának vezető országúton s az ez­zel párhuzamosan haladó mellékutakon vonult Caribrod felé s azt még az­nap elfoglalta. Mindenki azt várta, hogy a bolgárok a csaknem bevehetetlennek hirdetett szakadékban, a Dragoman-szorosban, melyen egy magas hegyek által igen szűkre szorított völgyben öt óra hosszat tartó keskeny út vezet, fogják a komoly ellenállást megkísérleni. Azonban e fon­tos pozíciót a szerbek csak 2000 bolgár által találták megszállva. A bolgárok egész estig védekeztek, de látva azt, hogy a szerb sereg egy része, Kapcán át Tun környékét megkerülve, hátba fogja, fölhagytak a további védelemmel s a szerbek a Dragoman szorost, a Szófia felé vezető úton a legnehezebb hadállást, a határát­lépés után következő második napra szintén elfoglalták. Szinte kétségtelennek látszott, hogy ezzel a szerb-bolgár háború sorsa el van döntve s a mily hirtelen kitört, és oly gyorsan fogja kö­vetni a fegyverszünet, illetőleg a békekötés. A Dragoman-szorostól Szófiáig vezető úton nincs valami jelentékenyebb természeti akadály, mely egy győzelmesen vonuló haderőt útjában föltartóztathatna. Hogy pedig mesterséges ily akadályt állítottak volna, azt már az idő rövid­sége miatt is nehéz volt elképzelni azokról a bolgárokról, kik a kész, a természettől ingyen nyújtott kitűnő hadállást úgy elhanyagolták. Aztán tekintetbe kellett venni, hogy a szerb hadsereg harci kedvét, bátorságát csak fokozni fogják a hirtelen sikerek, míg a bolgá­rokét a visszavonulás lehangolja. Sok függ attól nagyon, hogyan indul meg valamely hadjárat. Nem volt figyelmen kívül hagyható, hogy Bul­gária félannyi haderőt se bír a csatatérre állí­tani, mint a­mennyi most megtámadta, s hogy még az a kis haderő sem részesült soha vér­­keresztségben, most szagol először puskaport. Borzasztó hírek voltak azok, melyek a bolgár sereg rossz fölszereléséről, hiányos fegyverzeté­ről, fegyelmezetlenségéről és a fegyverforgatás­ban való gyakorlatlanságáról elterjedve voltak. Ehhez járult, hogy míg a bolgár csapa­toknak, melyek a támadást nem annyira ezen, mint inkább a török határ időt várták, a szél­­ felterpedt alakú Bulgária területén keresztül gyalogszerrel kellett megtenni az utat, míg a csatatért megközelíthette, addig a határon megpihent szerbek fris erővel juthattak el oda. S a­mi legfőbb: a szerb sereg után vasút szál­­lt a közel határig élelmet, ruhát, fegyvert, eset­leg segédcsapatokat. Mindezeket összevéve nem látszott fal­­vérmesnek az a kilátás, hogy a szerbek a Dra­goman szoros bevétele után minden komolyabb ellenállás nélkül megszállják Szófiát két-három nap alatt. Ekkor egy új név merül föl a Balkán fél­sziget térképén: Si­­­v n­i­c­a. A­mi hírt a távíró tegnap és ma az e hely körül folyt csatározásokról meghozott, az mind arra mutat, hogy a végleges diadalt túl­­korán ítélték oda Szerbiának a papiros-sztraté­­gia vezetői. A szerbek itt komoly ellentállásra bukkantak, a minőre alig voltak elkészülve s magok a belgrádi sürgönyök se találnak olyan jelzőt, mely a dolgot szépíteni s olybá föltün­tetni tudná, hogy Slivnica a szerb fegyverek­nek koszorút hozott. Elismerik barbár civilizá­latlanságra valló őszinteséggel, hogy itt bizony megvertek bennünket cudarul, respektussal be­szélnek a bolgár vitézségről, sőt mintha bizo­nyos lelkesültség volna észrevehető hangjukon, mikor Sándor fejedelemről beszélnek, ki a csata hullámzó soraiban az első vonalban, a A .PESTI HÍRLAP“ TÁRCÁJA, A sötét pont (Dráma három felvonásban. Irta Csiky Gergel­y. Először adták a nemzeti naviházban novemsber 2- án.) — a Pesti Hírlap eredeti tárcája. — Olyan sötét pont, mint Ak­i Lidia múlt­jában van, nagyon ritkán fordul elő a mi tár­­sadalmunkbeli leányoknál. A magyar nők nem törődnek a külföldi politikával s a legtöbb eset­ben azt sem tudják, mire való az a sok titkos hadi terv, melyet drámai és újságírók tanúsága szerint idegen államok minden áron hatalmuk­éba szeretnének keríteni. Ha a magyar nők a po­litikába ártják magukat, úgy legfőlibb a vá­lasztások idején történik ez s ekkor egy vébé­ért, de nem emberéletért és férfi­ becsületért folyik a két nem közt a küzdelem. Csiky Gergely legújabb drámája magyar földön játszik ugyan, de légköre nem magyaros. Társadalmi dráma, de nem a mi társadalmunk drámája. Lehet, hogy mi is egykor bele fogunk esni az ott körülírt betegségbe, de egyelőre bí­zunk egészségünkben s ha végig hallgattuk, amit az előrelátó orvos mond, megköszönjük tanácsát, de nem ijedünk meg a fenyegető jós­lattól. Mivel azonban az orvosnak épen úgy, mint a drámaírónak jogában áll egy speciális „esettel“ akkor is foglalkozni, ha ez nem fe­nyegeti egyenesen az ő pácienseit, nem fér hozzá i .1 mi MW I ll mim ' --------—W.TM»—W.111IHU.MJ..I-----■­kétség, hogy Csiky drámaírói jogával élt csupán, mikor egy nagyon érdekes, bár némileg idegen­­szerű tárgyat dolgozott föl magyar drámává. Annál is inkább tehette ezt, mivel a fekete pontot képező cselekmény, a végvárak terveinek elsikkasztása, nem itthon történt (ahol nem igen található más, mint postasikkasztó) hanem Bécsben, ahol csakugyan akad már sok egyéb elsikkasztani való is. A többi közt katonai terv is. A kérdés tehát az, megállhat-e „A sötét pont“ más tekintetben a kritika ítélőszéke előtt? Hatásosé? Megragadja e a nézőt?Van e benne drámai igazság, jellemzési erő, költészet s több­­féle tulajdonság, melyet a drámában keresni szoktunk? Mielőtt megfelelnénk e kér­désekre, elmondjuk a darab meséjét, hogy an­nál könnyebben támogathassuk egyes állításain­kat megfelelő érvekkel. Albi Lidia (P. Márkus Emilia) heves összekoccanás után elhagyja nagybátyja, Albi Vince házát és Makáry ügyvédnél (Szacsvay) keres ideiglenes menhelyet. Mikor odaérkezik, a ház ura nejével és két vidéki vendégévé, épen egy eseményt beszél meg, mely kínos föltűnést kelt a magasabb körökben, de Ma­­káryt is közelről érinti. Rokona, Kézdy An­dor őrnagy, főbe lőtte magát Bécsben, mivel az őrizetére bízott katonai tervek idegen hata­lom kezére kerültek. Makáry sehogy sem akarja elhinni, hogy Kézdy pénzért adta el a terveket, sejti, hogy az őrnagy valami gonosz cselszö­vény áldozata lett. Megerősíti e hitében bizo­nyos Prókay Gyula (Viz­v­áry), aki életbiz­tosítási ügynök létére született rendőr nenne. Ez újra meg újra fölajálja Makáry­nak szolgálatát s az ügyvéd, aki az elhunyt őrnagy hozzá el­látogató anyjának elmondta, milyen reményeket keltett benne Prókay, özv. Kézdynével elmegy az ügynök lakására. Azalatt Lidia látogatást kap. Nagybátyja, a­ki elől menekült, csel által jut be a házba a a jelenet, mely a kettő közt le­játszódik, világosságot hoz a néző számára. Meg­tudja először is, hogy a becsületesnek tartott Albi (Bercsényi) nagy gonosztevő, a­ki kétféle üzletet tart: egy tisztességest Budapesten, hogy port hintsen a világ szemébe s egy másikat Bécsben, ahol diplomáciai titkokkal, tervek meg­szerzésével s egyéb piszkos üzelmekkel foglal­kozik. ő adta el azon terveket is, melyek ide­gen kézre kerülése miatt Kézdy őrnagy főbe lőtte magát. Hogyan jutott birtokukba? Lidia segítségével, akit ő nevelt föl s aljas tervei ki­vitelében akart fölhasználni. A leány kacérsá­­gával behálózta a boldogtalan őrnagyot s mi­dőn ez lábainál térdelt, szerelme zálogául azt követelte tőle, hogy bízza rá a titkos terveket. Az elvakult férfiú megtette, amit tőle követel­tek. Albi átvette a terveket nevelt­ leányától s eladta azokat Drezdába. Mikor Kézdy megtudta ezt, s azonfelül azt is, hogy a leány nem sze­reti őt, megölte magát. A szörnyű eset fölrázta Lídiát gondatlanságából s undorral, irtózattal­­ eltelve hagyja el nagybátyja házát. Mert ő nem i mwffJMiimawTii ? 'niswinnimpi r ■JE^3»US Lif fesl »ia»« 14 sh«it ifirtafauT“1

Next