Pesti Hírlap, 1886. június (8. évfolyam, 151-179. szám)
1886-06-01 / 151. szám
n szki Bécsben, azki tábornok ma Bécsbe érkezett, mint állítják, magas helyről vett meghívás következtében. Ezt sürgönyzik az osztrák fővárosból. A meghívás természetesen különböző okokból történhetett s e pillanatban még nem ismerjük a valódi okot. Csak annyi bizonyos, hogy ez az esemény nem látszik alkalmasnak csillapítón hatni a budai katonai temetőben történt tüntetés, a főherceg-tábornagynak szarajevói beszéde s a gróf Belcredi szavai által nálunk fölizgatott kedélyekre. Mert nehéz föltételezni, hogy Janszki vezérőrnagy azért hivatott Bécsbe, mikép ott tudtára adják neki irányadó helyről is, hogy cselekedete csakugyan tapintatlan és helytelen volt. Ilyen megrovást máskép szoktak elvégezni a katonaságnál. Ez esetben a tábornok nem hivatott volna meg Bécsbe, hanem egyszerűen megkapta volna nyugdíjaztatását a szokott szolgálati utón. Mi célja lehet tehát akkor annak, hogy Bécsbe rendeltetett ? Meg akarják neki édesíteni azt a keserű labdacsot, melyet Tisza Kálmántól kapott ? Biztosítani akarják Hentzi emlékének dicsőítőjét, hogy áthelyezése csak a magyar közvéleménynek hozott — s pedig nagyon kelletlenül hozott — engedmény volt ? Tudatni akarják vele, hogy a történtek dacára is teljesen bírja a döntő körök rokonszenvét? . Lehetetlen, hogy e kérdések föl ne merüljenek, mikor a fönnebb említett okból eleve is kizártnak látszik az az eshetőség, hogy .lanszki csupán azért parancsoltatok Bécsbe, miszerint megdorgálják. De ha a dolog így áll, akkor nagyon jogosult azon aggodalmunk, melylyel e meghívás következményei elé tekintünk. Mert ha megtörténnék az, amit elhinnünk nem enged a legfelsőbb hadúr alkotmánytiszteletébe vetett bizalmunk; ha megtörténnék, hogy a katonai befolyás Janszki számára előléptetést vagy kitüntetést biztosítana, egy ilyen eseménynek beláthatlan politikai következményei lennének; oly következményei, melyek végzetes események színhelyévé tennék e monarchiát. Nagyon jól tudjuk ugyan, hogy — bár némely urak Bécsben a Bourbonok módjára nem tanultak és nem feledtek semmit —■ a viszonyok ma egészen mások, mint harmincnyolc évvel ezelőtt. De nem tehetünk róla, ha Janszki tábornok feltűnő meghívása Bécsbe eszünkbe juttatja, hogy volt idő, midőn őfelsége, a magyar király első felelős kormánya által lázadóknak és pártütőknek nyilvánított tábornokokat a katonai reakció szintén meghívott Bécsbe, hogy ' 'sitsa őket a döntő körök kegyéről. Szeretjük hinni, hogy a Janszki meghívása 'elkeltett aggodalmaink alaptalanoknak fogzonyulni. De azt lehetetlen elhallgatni egy, a magyar miniszterelnök által „fajr és helytelen“ cselekedetéért nyilvános grovott tábornoknak megidézése Bécsbe ,s helyhez“ oly szokatlan és ti nő jelenség, mely tért enged a nugtalanitóbb föltevésekre is. Akkor kivált. Az az eszme. Élet adó, lángot gyújtó láthatatlan nagy hatalom, mely millió szivet arra kényszerit, hogy egyszerre dobbanjon s milliói..-Egy vele gondolkozását tereli egy irányba! Valami titkos sejtelem, mely személyes ellenségeket is meg tud győzni, hogy ha ebben egyetértenek, mindanynyiuknak csak javára szolgál s megdicsőíti valamennyiöket! Egy közlekedő szikra a föld és ég között, mely e sárgöröngy szülöttével megérteti, hogy van valami szebb, nagyobb, nemesebb és drágább is, mint csak az önérdek és a mindennapi kenyér. Egy láthatatlan fonál, mely az örökkévalósághoz fűzi a halandót s meggyőződésévé teszi, hogy nem test csupán, hanem van lelke is, elmúlhatatlan része az örökké való istenségnek! Az eszme! A mi nagy, dicső, magasztos dolog van a világon, mind általa jött létre. Az teremtett nagy célokat, azok utáni vágyat, erőt és akaratot. Az teremtette az egyes embereket testvérekké, olvasztotta társadalommá az alkotott államokat. Nélküle alig állnánk magasabban az ügyesen idomított állatok valamely nagy seregénél, amelyeknél szintén nem hiányzik az értelmiség egy bizonyos foka. Igen, az államokat is az az eszme teremtette. De az egységes eszme. A „cívis romanus sum“ eszméje az egész ismert világot meghódította, egy állammá tette. Miért ? Mert nagy eszme volt és hatalmas. De különösen azért, mert egységes volt. Uralmát, souverain legfőbb állását nem merte vitássá tenni semmi más. Lett volna mellette egy világot uraló másik eszme is, vele egyrangú, mely harcra kelve vele, nem engedte volna érvényesíteni alkotó erejét; vajjon megalakulhatott volna-e a nagy világbirodalom ? Soha! Azok az államok a nagyok, az erősek ma is, melyek egy egységes eszmének uralma alatt állanak. Egyet ismernek el főnek, mely mindannyi fölött dominál s melynek magaslatáig más eszméket fölhatolni nem engednek. A hol ezt megengedik , ott nagy veszedelmek Damokleskardja függ az állam fölött. S ebben a szerencsétlen helyzetben van a mi monarchiánk. A többi államok, kivétel nélkül, mind, de mind egy eszmének hódolók s ezért egységesek. Nálunk a régi múlttal szakítani nem tudók átkos babonája a mellett az eszme mellett, mely államokat teremtett, föl hagyott burjánozni egy másikat, melynek gyökere nincs ugyan sehol, de mely, mint a természetes növények életnedvéből élődő parazita, mesterségesen ápoltatik, hogy nőjjön többe azoknak, a melyeken indái föllusíznak a magasba. „Birodalmi egység“ ez annak az élődő növénynek a neve. Soha se tudott megszületni s mégse bit meghalni. Nincs sehol, mégis ott van mindenütt. Fölállították szuronyokkal s összetörtek alatta még a szuronyok is. Proklamálta császári parancsokkal, soha se hódolt meg neki senki ingyen. Mikor szerencsétlenséget hozott népekre és uralkodó házra, mikor már nem volt többé még buta fikció gyanánt sem föntartható,’ eltörülték törvénynyel, királyi ünnepélyes esküvel. S íme, meg van ma is, hirdetik magas személyiségek, egyedül üdvözítő tan gyanánt s hűtlenség, felségárulás, herezis gyanújába fogják mindazokat, akik ahhoz a régi eszméhez ragaszkodnak, melynek, mint Prometheus égi szikrájának, elég ereje volt embertömegekben az öszszetartozandóság lángját meggyujtani s őket államalkotásra képesekké tenni. Egy eszme, igen, alkothat és alkot is államot. De kettő megöli a létezőt is. Az az eszme, a mit a közös hadsereg főintendánsa Boszniában s amit egy elkopott miniszter az urak házában hangoztattak, nemzeteket gyilkoló parazita eszme, melynek nyakát szegte 1867-ben a Magyarország törvényes királyává koronázott uralkodó esküje. Az egységes császári abszolút birodalom 1867-ben gyalázatosan összeomlott, nem annyira az ellenség csapásainak, mint saját bűneinek súlya alatt. Jött helyébe két önálló alkotmányos állam, melyek egyike az örökös tartományokból alakult, másika a szent István koronájához tartozó országokból jön visszaállítva. E két állam között szoros reálunió köttetett, közös uralkodó, közös védelmi kötelezettséggel és közös külképviselettel. Ebben a szellemben kellett átalakulni minden intézménynek, ha az alkotmány mellett jogosultan megállani akart. Nem sürgettük az átalakulást, tudva, hogy minden dolognak időre van szüksége. De adtunk időt rá eleget, türelmetlenséget szemünkre nem vethet senki. Közel két évtized elég arra, hogy bármely elavult intézmény legalább a jeleit,, mutassa annak, hogy megindult a természetes, az okvetlen szükséges, az elkerülhetetlen átalakulás felé. S mit látunk ? Látjuk azt, hogy még most is annak a szellemnek hangoztatják a változhatatlan fönnmaradását a közös hadseregben , magasabb szükség gyanánt, mely az erős elnyomás korszakában, az alkotmányzása, a királyi eskü előtt volt a f' lomé, s mely az alkotmány r szuronyt és ágyút szegez. Hát tudnunk kell ' melyik a hazugság, ’ nem állhat meg e' mely Magyarors mióta fönnáll küje újból r nem lehet igazi lor 7 köze len Vik, évf. 151. (2668) szám. Kedd, junius I. Szerkesztési iroda: Budapest, nádor-utca 7. sz., I. emelet, hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok vissza nem adatnak. POLITIKAI NAPILAP. .rítt •s Hirdetések a kiadóhivatalban vétetnek fel. Francziaországi részére pedig egyedül: RUDOLF MOSSE-nél Parisban, 40, Rue Notredame des Victoires, midőn egyre világosabbá válik, hogy Belcredi „megrendelésre“ glorifikálta a régi osztrák katonai szellemet az osztrák urak házában. Lapunk mai száma 16 oldalt tartalmaz.