Pesti Hírlap, 1886. június (8. évfolyam, 151-179. szám)
1886-06-30 / 179. szám
Budapest, 1886. Vili, évf. 179. (2696) szám. Szerda, junius 30. Előfizetési árak: Egész évre . . . 14 írt — kr. Félévre . . ... V 7 » — » Negyedévre 3 » 50 ‹ Egy hóra.... 1 » 20 ‹ Egyes szám helyben 4 kr. Vidéken 5 kr. Százalék nem adatik, Kiadóhivatal: Budapest, nádor-utcai, sz., földszint, hová az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó felszólamlások intézendő!. POLITIKAI NAPILAP ____ ___________________________________________ Szerkesztési iroda: Budapest, nádor utca 7. sz., I. emelet, hová a lap szellemi részét illető' minden közlemény intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok vissza nem adatnak. Hirdetések a kiadóhivatalban vétetnek fel. Francziaország részére pedig egyedül: RUDOLF MOSSE-nél Parisban, 40, Rue Notredame des Victoires. Kérjük tisztelt vidéki előfizetőinket, hogy az előfizetést idejekorán megnyitani szíveskedjenek, mert különben a lap küldése fennakadást szenvedhet. Rothadt állapotok az operaházban. Föltűnő lehet — de csak egy pillanatra — hogy a m. kir. operaház ügyeivel lapunk első s mindenekelőtt politikai, gazdasági és társadalmi kérdéseknek szánt helyén foglalkozunk. Mindjárt nem lesz azonban feltűnő, mihelyt előre bocsátjuk, hogy itt nemcsak fontos művészeti, hanem az állami költségvetést nagyon is közelről érintő pénzügyi kérdések forognak szóban-kik be voltak avatva ez elsőrendű műintézetünk igazgatási viszonyaiba, tudják, hogy intendatúra és igazgatóság között már hónapok óta feszült viszony létezik. De ami ezelőtt a nagy közönségre nézve titok volt, ma többé nem az. Lassanként fölemelkedik a nehéz függöny, mely eddig operánknak kóros állapotait szemérmetesen betakarta a nyilvánosság előtt. S mentől magasabbra emelkedik, annál visszataszitóbb képe tárul elénk meggyökeresedett visszaéléseknek, lelkiismeretlen gazdálkodásnak, az opera vagyonát szipolyozó piszkos haszonlesésnek s a művészet cége alatt uralomra juttatott kottéka-érdekeknek. A Pesti Hírlap, mely néhány nap előtt egyszerűen megírta, hogy az intendáns legfőbb törekvését az opera pénzügyeinek rendezése képezi — melyeket ő zilált állapotban talált elő — csak ezért meg lett támadva. Felelünk a provokációra. Kell felelnünk rá, mert nagy ideje, hogy az opera viszonyairól teljesen lehulljon a lepel. A francia forradalomról írt nagybecsű műve legutóbb megjelent kötetében Taine, a helyenként tacitusi tollal író történész, azt mondja, hogy a rémuralom korszaka eszébe juttatja a búvárkodónak a régi Egyiptom templomait, melyeknek szentélye sűrű függönynyel volt borítva. Az idegen azt hihette, hogy a szentélyben valamely bájos istenség kecses szobrát őrzik. De ha vezetője föllebbenté a szőnyegtakarót, megmerevedő tekintete egy undok krokodilon akadt meg. Az volt az istenség. Az undok óriás gyíkot nemcsak a jakobinismus korszakának tanulmányozója veszi észre. Ott terpeszkedik az a m. k. operaházban is. Azon viszonyok juttatták oda, — helyére a művészet istennőjének — melyek Erkel Sándor ur igazgatósága alatt fejlődtek a tűrhetetlenségig és botrányosságig. Szemébe nézünk a szörnynek, a kottékauralom s a koncon osztozó magánérdekek krokodiljának. S döfünk rajta egyet a szigonynyal, melyet az igazság kiderítésének kötelességérzete nyom kezünkbe. Folyó évi február elején gróf Keglevich István az eltávozott báró Podmaniczky Frigyes helyében mint újonnan kinevezett intendáns átvette az opera legfőbb vezetését. Emlékezzünk vissza egy kissé azon körülményekre, melyek e kinevezést megelőzték. Mott a folyó évre az operaháznál. A nemzeti színház hiánya folyó évre ugyanott 16,999 forinttal lévén kitüntetve, a két műintézet együttes deficitjének födezésére Tisza Kálmán belügyminiszter 116,000 forintnyi többletet állított be az előirányzatba. Az operaház ezen költségvetése, mely báró Podmaniczky Frigyes által még tavaly terjesztetett a belügyminiszter elé, Tisza Kálmánt sem lepte meg örvendetesen, a pénzügyi bizottságban pedig éles felszólalásokra nyújtott alkalmat. A bizottság legtöbb tagja, ki az operaház előirányzatához hozzászólt, hibáztatta azon gazdálkodási rendszert, hogy folyton drága külföldi primadonnákat szerepeltetnek s a mellett nagyszámú szerződött személyzetet tartanak, melynek egy része ugyszólva sohasem szerepel. A tárgyalás egész lefolyása határozott elitélését képezte azon régimének, melyet Erkel Sándor ur báró Podmaniczky ismeretes gyengeségének és jószívűségének takarója alatt életbe léptetett. S az ítélet súlyát csak növelte azon körülmény, hogy maga a belügyminiszter is sokalta az 1886-ra az operánál előirányzott deficitet. 1885. november 25-én tárgyalta a pénzügyi bizottság az operaház költségvetését, s már nem sok időre rá szállongó hírek báró Podmaniczky lemondási szándékát terjesztették. A képviselőház január 22-ei ülésében pedig, midőn az operaház ügyei a belügyminisztérium költségvetésének tárgyalása alkalmával újra szóba kerültek, maga Tisza Kálmán jelentette a Háznak, hogy az intendáns személyében változás fog bekövetkezni. S bár a távozó Podmaniczkynak — ki ellen senkinek sem jut eszébe más szemrehányást emelni, mint azt, hogy báb volt a domináló klikk kezeiben — a kormányelnök arany hidat emelt is, egyúttal mégis nyomaté- operánk jelene és jövője. (Két cikk.) — A „Pesti Hírlap“ eredeti tárcája. — 1. Minden hivatalos és félhivatalos tagadás és leplezgetés dacára kétségtelen, hogy operánk komoly válság előtt áll. Az országgyűlés nem hajlandó az operaszinház fentartására az adózók filléreiből az eddiginél többet áldozni, sőt már a folyó évre kért fölemelt szubvenciót is sokallta, azt találván, hogy az elért művészi eredmény nem áll arányban az intézetre költött összeg nagyságával. És ebben van némi igazság. 1884. évre, amikor az opera és a dráma még együtt volt a nemzeti színházban, a 210.000 frtnyi fejedelmi szubvención kívül az országgyűlés 82.000 frtnyi országos segélyt szavazott meg a két művészeti ág támogatására. 1885-re, mikor az opera már különvált a drámától, az országos segély fölemeltetett 149.000 frtra mind a két színház (az opera és a nemzeti színház) részére. A folyó évre pedig az országgyűlés 26,5.000 frtot szavazott meg, mely összegből az opera 166.000 frtot kap, tehát több mint kétszeresét annak, amit két évvel ezelőtt a dráma és opera együtt vett igénybe.A 210.000 frtnyi fejedelmi szubvencióból, amely megyeA képviselőház asztalára tavaly őszszel letett 1886-os költségvetés a belügyminisztérium tárcájánál az operaház folyó évi szükségletére előirányoz összesen 694,102 irtot. Ezzel szemben ugyanott következő fedezet van felvéve: Az operaház saját bevételei . . . 367,950 frt Szubvenció tárcából................................... 67,000 „ Udvartartási szubvenció........................ 160,000 „ Az összes fedezet eszerint csak 594,950 forint lévén, már az előirányzat szerint is 99,152 forintnyi hiány mutatkölei annak az összegnek, melyet a civillistából a bécsi udvari opera kap, az oroszlánrészt szintén az opera veszi igénybe, amennyiben ebből neki 160,000 frt, a nemzeti színháznak pedig csak 50,000 frt jut. E szerint a magyar kir. operaszínház a fejedelemtől és az országtól erre az évre öszszesen 326.000 frtnyi segélyt kap. Minthogy pedig szükségletei 693.102 frttal vannak előirányozva , körülbelül 368.000 forint volna az az összeg, melyet a színháznak saját bevételeiből kellene födeznie. De ha figyelembe veszszük azt, hogy az új ház megnyitásának évében — amikor a közönség annyira tódult az operaszínházba, hogy jóformán csak protekció útján lehetett jegyhez jutni, — csak 271,017 frt 80 krt tett az összes (bérleti- és napi) bevétel; ha figyelembe veszszük, hogy tavaly, a kiállítás évében — amikor ágróval keltek az operaszínház jegyei — a napi bevétel 223.000 frtot, a bérlet pedig körülbelül ugyanannyit tett, mint a megelőző évben; ha ezzel szemben figyelembe veszszük, hogy a jelen év kezdete óta milyen föltűnő módon és milyen ijesztő mértékben nyilvánult a közönség folyton fokozódó közönye ezen műintézet iránt, ha eszünkbe jutnak az üres házak, melyeket még Mierzwinszky és Turolla vendégszereplése alkalmával is láttunk, úgy hogy például „Lahor királya“, mely még hozzá az újdonság ingerével is bírt, csupán 200 frt bevételt eredményezett (ami Turolla Emma 500 frtnyi játékdíját sem födezte), június havában pedig volt olyan este, amikor a pénztárba nem gyűlt be több, mint 4, mondd négy forint, akkor józanul nem lehet arra számítani, hogy az eddigi után tovább haladva, a bérletből és a napi bevételből a folyó évre 368.000 frt begyűljön. Másfelől az is nagyon kérdéses, várjon azon roppant nagy és költséges apparátus mellett, amely operánknál alkalmazva van és amely csupán személyi kiadások címén közel fél millió forintot nyel el, a kiadások nem fogják-e túlhaladni a praeliminált 693.000 frtot. Az új intendáns úr — úgy látszik — maga sem bízik az idei előirányzat realitásában és azért — hír szerint — máris 200.000 frt póthitelt kért a kormánytól, melyet azonban ez az ország jelenlegi pénzügyi helyzetében nem hajlandó megadni. Ezzel a válságos helyzettel szemben tehát mi volna a teendő ? Ezt a kérdést fogja fölvetni mindenki, aki ezen dédelgetett műintézetünk sorsa iránt érdeklődik. Illetékes körökben fölmerült az operaszínház bérbeadásának eszméje. Fölösleges bővebben fejtegetni ennek hátrányait. Elég utalnunk arra, hogy az operaszínház minálunk ép úgy, s ami a nemzeti színház, nemcsak művészi, hanem nemzeti misszió teljesítésére is van hivatva. Egyik jelző oszlopa az a fejlett magyar kultúrának, művészi téren kifejezője államiságunknak. Azért, aki szívén hordja a magyar kultúrát, aki súlyt, helyez arra, hogy a magyar állameszme a művészet terén is kifejezést nyerjen, annak mindent el kell követnie arra nézve, hogy a magyar kir. Lapunk mai száma 8 oldalt tartalmaz.