Pesti Hírlap, 1886. szeptember (8. évfolyam, 242-271. szám)
1886-09-01 / 242. szám
Budapest, 1886. Vili, évf. 242. (2759.) szám._______________________________Szerda, szeptember 1. Előfizetési árak: ______ „ Szerkesztési iroda: egész évre . . . 14 írt kr. ggffik §§ f§ Budapest, nádor-utca 7. sz., I. emelet, élévre . . . . 7 . — Bij8|||j13 pl ||| ||1 g H ^ hová a lap szellemi részét Egyes szám helyben 4 kr. |fg| §§ fi ff slUg ll f|l| f§LJP Bérmentetlen 1 e v e | e k csak Vidéken 5 kr. gfffl n w glb Kg g|g eg Kgl MB jjjta ismert kezektől fogadtatnak el. — . ... Ili Ül Hi ül Kéziratok vissza nem adatnak. Százalék nem adatik. Ml BS»« H |g Ül !ü ü lg ü MSB §| _____ -07-- .. Hirdetések „ , * wi. • t /V'VtvttT'X a kiadóhivatalban vétetnek fel. Budapest,nador-utca 7.SZ.,földszint, tnAT THTTTf A T 1VT A TtTT A T\ Francziaország részére pedig hová az előfizetések és a lap K U L I N t\ A | N A T I I , A T ) egyedül: RUDOLF MOSSE-nél szétküldésére vonatkozó jelszó- A v nivm A’XIA XIIn.1 . I Párisban, 40, Rue Notredame támlások intézendők. des Victoires. ■Síi A tragikum. A háború lidérc-nyomása nem akar tágítani. Minden oldalról másféle hírek érkeznek s a tudósításokból ki lehet érezni azt a lázas kapkodást, ami a nagy eseményeket megelőzi. A robbanás megint Bulgáriában készül. A diadalmasan előrenyomuló I. Sándor ma Tirnovában van ugyan, s a bolgár nép zöme vállain hordozza meg a hősi fejedelmet, de a diadal és dicsőség kábitó fényében már ismét ott van a tragikai sötét folt. A hőst most már sorsa ragadja tovább s pár nap múlva alighanem lőporfüst száll föl előtte a tömjén illata helyett és virágok helyett vérben fog gázolni paripája. A fiatal fejedelem apja Darmstadtban előre érzi már, ami történni fog. Ő maga is kijelentette, hogy nem visz jóra I. Sándor fejedelem visszatérése Bulgáriába. De csak hadd menjen, mert a kötelességeket minden körülmények közt teljesítenie kell! S a teljesítendő kötelesség szomorú lesz. Ma már bizonyos, amit eddig eltitkoltak. A bolgár árulók nincsenek megsemmisítve. Egy-kettőt börtönbe vetettek közülük, de Cankov, a főbűnös és Klement metropolita szabadon vannak. Mi több, az árulók haderőt vontak maguk körül s Szófiából kivonulva, táborba szállottak. A polgárháború Bulgáriában kikerülhetetlen I. Sándor fejedelem és III. Sándor cár pártja között. Lapunk tudósítója is ma jelenti, hogy az orosz párt hadereje Szófia környékén várja a fejedelmet. A fejedelem pedig nem várat magára sohá, ha arról van szó, hogy fegyver döntsön köztük. Most már érteni lehet azon nyilatkozatot is, amelyet Sándor Ruscsukban tett, mikor kifejezte reményét, hogy hű serege élén diadalmaskodni fog. Meg lehet érteni azt is, hogy Stambulov és a régensség miért nem Szófiában bocsájtotta ki azt a parancsot, melyben az áruló Cankovot és Klement metropolitát a „törvényen kívül helyezi“ s halállal fenyeget minden ellenszegülőt. S hogy miért nem vonult be a fejedelem Ruszcsukból egyenesen a székvárosba ? Bulgáriának e pillanatban két kormánya van s a fejedelem az ország hű részein vonul végig, hogy hadait és híveit összegyűjtve vérbe és lángba fullaszsza a muszka árulást. S a rubelen a hazaárulásba lovagolt árulók kevesen vannak. Hihetőleg csak egy maroknyi területet bírnak az országból s egynéhány régi sáncot Szófia előtt. Ismétlődhetik azon jelenet, mikor Catilinát a római légiók párthiveivel együtt halomra kaszabolták. De ez a maroknyi lázadó csapat mégis kitart és készül az ellenállásra. Nem tartotta szükségesnek a visszatérő fejedelem lábai elé rakni a fegyvert, mint a többiek tették. Oroszország hívei nem kapitulálnak a fejedelem előtt s erősen bíznak az „atyuska“ beavatkozásában. Ez tette kínossá ismét a helyzetet. A cár, mint az orosz sugalmazott lapokból ki lehet venni, azonnal Bulgária ellen indítja hadait, amint ott az első puskát elsütik az ő bérenceire. S ha későn ér oda, hogy megmentse a banditákat, legalább keserű boszút fog állani a bolgár hazafiakon. Sándor fejedelmet pedig fegyverrel űzi ki az országból. Ez áll küszöbön s Nelidorf, a szambuli orosz nagykövet, máris szükségesnek találta a fényes portát figyelmeztetni az orosz okkupáció esélyére, mihelyest a „polgárháború és anarchia“ kitör, vagyis mihelyest Sándor fejedelem Zankovék torkára teszi kezeit. Oroszország nem engedheti a maga gazembereit s nem fog visszariadni azon fenyegetéstől sem, melyet Anglia bulgáriai képviselője imént küldött Drinápolyon át ugyanazon fényes portához. Proximus ardet Ukalegon. A muszka okkupáció küszöbön áll. Mindenki lázas izgatottsággal várja a fejleményeket, csak Bécsben és Berlinben csendes minden. A diplomaták nem tartják szükségesnek a népet értesíteni elhatározásaikról. S a rettenetes való csak akkor áll elénk, mikor a muszka ezredek átvonultak a Dunán Bulgáriába s a megtorlás napja elérkezik. Vagy a mi sokkal rosszabb ennél: elérkezik az elnézés napja. Monarchiánk úgy látszik ezt a részt választotta magának s tőle egyformán végbemehet minden. Akár bolgár Sándor teljes diadala, akár az orosz okkupáció. Béke lesz, az igaz, de nálunk senki sem képzelte a békét ilyennek. A „PESTI HÍRLAP” TÁRCÁJA. Egy alkalmi darab. (Mutatvány Csiky Gergely ,,Petneházy“-jából.) — A, ,3 P esti Hírlap' eredeti tárcája. — A nemzeti színház igazgatósága ez év tavaszán fölkérte Csiky Gergelyt, hogy Budavár bevételének kétszázados évfordulójára alkalmi darabot írjon. A jeles szerző eleget tett a felszólításnak és Petneházyt, a híres hajduvezért választotta darabja hőséül. A szintén több mint közönséges alkalmi darab, „zenével, tánccal és ágyúszóval van érdekes cselekménye, sok szépen kidolgozott jelenete és számos korhű alakja. A bővebb méltatástól egyelőre eltekintünk, az előadás utánra halasztva azt. Itt csak magyarázatul akarunk még egyet-mást elmondani, minthogy a szerző szívességéből abban a helyzetben vagyunk, hogy a színmű néhány érdekes jelenetét mutatvány gyanánt közölhetjük. Az első felvonás Kassán játszik a székesegyház előcsarnokában. A barátok beszélgetve jönnek, várják a násznépet. Petneházy leánya esküszik a fiatal Máriásyval. Egyszerre csak nagy lárma hallatszik kívül; a felbőszült tömeg két idegen lovagot üldöz, akikre valaki ráfogta, hogy a németek kémei. A barátok védelmezik a lovagokat, de alig bírnak a tömeggel, mikor Petneházy belép. Szava oly hatással van a népre, hogy azonnal fölhagy az idegenek üldözésével. A két lovag azért jött Magyarországba, hogy a félhold ellen küzdjön és Petneházyt is buzdítják, jöjjön velük. De ő Thököly híve és tudni sem akar arról, hogy a császárhoz átpártoljon. E pillanatban érkezik Hoszlik György, egy trencsénmegyei nemes és hírül adja, hogy a váradi pasa elfogta és láncra verte Thökölyt. De most adjuk a szerzőnek a szót: Ötödik jelenet. Petneházy. Máriássy. Vaubonne. Pechmann Gábor. Demjén. Kajetán. Barátok. Petneházy. Bocsássatok meg, bátor lovagok, Hogy vendégekkel szemben pillanatra A bírót játsztam. A felizgatott Néppel csinyján kell bánni, mint makacs Gyermekkel... Ám most szívből üdvözöllek . . . Máriássy (halkan). Légy óvatos, még nem tudod, kik ők. Petneházy. Sötét gyanúd mindent sötétre fest... Vendég számára a magyar csak egy Szót ismer, ég hozott! (Kezet nyújt feléjök.) Vaubonne (megragadja egyik kezét): Nemes bizalmad Mutatja a valódi lovagot. Nevem Vaubonne, hazám Franciaország. Pechmann (megragadja Petneházy másik kezét, katonás üdvözlettel bemutatva magát). Pechmann Márton Günther: Hazámban sok serfőző viseli e nevet; de ha módot adsz, szolgálatodra lennem kardommal, meg fogod látni, hogy serfőző név és hálás lélek nem mindig egymást kizáró fogalmak. A pápai hatalom akcióra készül. Az eszélyesen mérsékelt XIII. Leo oly hangon kezd beszélni, mely IX. Pius támadó politikájára emlékeztet. Pár évvel ezelőtt ő maga intette a belga püspököket, hogy ne lépjék túl az ő egyházpolitikai buzgalmukban az önmegrendszabályozás azon határvonalát, amelynek tekintetbe nem vétele az állam belbékéjét megbonthatná, és most egyszerre három ponton indítja meg a harcot az európai kulturnemzetek államrendje ellen. Poroszországra vissza akarja vinni a jó-Máriássy. Honnan jövetek, merre tartotok ? Vau benne. A lengyel földről jöttünk, a vitéz Lengyel király sergében harcolánk. De most nagyobb cél szólít uj csatára: A lotharingi herceg zászlaja Alá tartunk, az óriás küzdelemre, Mely a kereszt s félhold között kigyult. Máriássy, úgy rosszul válasz látok az utat. E föld, hol álltok, a szabad magyar föld, És nem a német császár tartománya. Thököly Imre hívei vagyunk mi, Kívüle más urat nem ismerünk. Mienk a jog, szabadság, ahová Ti mentek, ott zsarnokság és bitorlás Uralkodik, nincs egymáshoz közünk. Van benne. Mi az, mi e hazát és nemzetet Pártokra osztja, azt én nem tudom. Ki a bitorló és kié a jog: ítélni ebben, nem rám tartozik, Az idegenre. Én egyet tudok csak: Magasan leng a kereszt zászlaja, Magához hiva minden hű fiát; S mely fölharsant, a harci trombita, Éjszak hideg sarkáig elhatott, S a forró délövig megmozgatá A népek ezreit. Végső halálos Tusára hiv a harci riadó. Nem népek, pártok, nem királyok állnak Egymással szemközt: két egész világ az, mely összeméri minden erejét. A szörnyű végharc kockájára téve Európa jövendőjét századokra. Lapunk mai száma 16 oldalt tartalmaz. A Vatikán.