Pesti Hírlap, 1886. szeptember (8. évfolyam, 242-271. szám)
1886-09-11 / 252. szám
a kalják a kormányt s csinálják erősen a hangulatot az orosz ellen. Még a királynő személyes oroszellenes érzelmeit is a piacra viszik, „mely érzelmekkel az angol érdekek is összhangzatban vannak“ s nagyban hirdetik, hogy az afghanisztáni határrendező bizottságnak visszahívása már az angol akció előjele. De még ez nem elég; maguk a drága szövetségesek is más hangot funak, mint még tegnapelőtt. Bécsben megszólaltatnak egy nagy tekintélyű diplomatát, aki muszka szövetség ide, muszka szövetség oda, kijelenti, hogy az osztrák-magyar monarchiának Bulgária orosz okkupációját lehetetlen volna közönyösen néznie. Sőt, hallatlan, a német officiózusok is annak a reményüknek adnak kifejezést, hogy Oroszország Bulgáriának szerződésen alapuló jogait, szabadságát respektálni fogja s függetlenségét nem fogja megtámadni. Még maga Bismarck szócsöve, a Norddeutsche Allgemeine Zeitung is, mely az imént még lemenydörögte azokat a német lapokat, melyek a szabadságra törekvő Bulgária iránt rokonszenvüknek adtak kifejezést, még az is azt mondja, hogy „Bulgária most ura a maga sorsának, intézheti a maga — tehát nem a muszka — belátása szerint. Hát ez nagyszerű ! úgy látszik, mintha a tisztelt hatalmasságok egy kicsit meg lennének szeppenve. Mig Sándor ott állt a helyén s bizonyosnak látszott, hogy őt fogja elsőnek összetépni az éjszaki medve, addig nagy bátorsággal kurjogattak s heccelték — a medvét. Most, hogy Sándor elment, s más valakinek kell lenni elsőnek, akit majd a medve ölelő karjaiba zár, — remélik, hogy a medve elszalad s próbálják is elhessegetni. Az pedig már megkóstolta a vért s le nem tesz róla többet, mert örökké szomjazik utána. Kivált a mikor látja, hogy micsoda gyáva, egymás közt is gyanakodó, veszekedő haddal van dolga! Nem volna igazi vérmedve, ha még ezektől is megretirálna, akik azzal kezdték a harcot ellene, hogy az egyetlent, akinek köztük bátorsága volt, Sándor fejedelmet eltették utjából. Hát az európai hangulatváltozás, a hírlapi lamentáció, sunyi reménykedés, papirosfenyegetés lármája Oroszországot nem fogja konfundálni Bulgária iránti terveiben. Nem kezdi talán mindjárt azon, hogy hadat zúdítana reá , hanem csak elkezd generálisokkal, hivatalnokokkal szép csendesen russzifikálni. Fog az menni szépen! Hadat küldeni akkor is lesz elég idő, ha véletlenül nem sikerülne a bolgárokkal megfogadtatni a tanácsokat. Közös miniszteri értekezlet Budapesten. Gróf Kálnoky, gróf Bylandt táborszernagy, Kállay Béni közös miniszterek, valamint gr. Taaffe és Dunajewski miniszterterek — mint értesülünk----a jövő hét végén, valószínűleg már e hó 16-án a közös minisztériumok szakelőadóival Budapestre érkeznek, hogy itt a közös miniszteri értekezleten, amelyben a jövő évre szóló közös költségvetési előirányzat fog megállapíttatni, részt vegyenek. Esetleg ez alkalommal a függőben levő kiegyezési kérdések is közös miniszter-értekezletben megbeszélhetők lesznek. Az országgyűlés harmadik ülésszaka. A só 18-án megnyíló országgyűlés harmadik ülésszakának megalakulása előre láthatólag rövid idő alatt meg fog történhetni, minthogy az elnök, az alelnökök, a jegyzők, a háznagy és a bizottságok választása valamint az osztályok kisorsolása három ülésben elvégezhető. A képviselőház e szerint még szeptember havában megkezdheti érdemleges munkálkodását, minthogy a második ülésszak végén több fontos bizottsági jelentés terjesztetett volt a ház elé. Elsősorban valószínűleg az Adria tengeri hajózási részvényvállalat szubvenciójának megújítását illető törvényjavaslat fog tárgyaltatni és azután az Ausztriával való vám- és kereskedelmi szövetségünk meghosszabbítására vonatkozó törvényjavaslat kerül sorra. A bank- és a cukoradó-javaslatok aligha fognak előbb a napirendre kitüzetni, mielőtt azokat az osztrák képviselőház le nem tárgyalja. A budapesti II. választókerület ország. képviselője. dr. Darányi Ignác a medve utcai iskolahelyiségben vasárnap, szept. 12-én d. e. 11 órakor tartja meg beszámolóját, melyre Hunfalvy János választási elnök a kerület választóit meghívja. Horváth Gyula a liberalizmusról. Azon föltűnést keltett beszámoló beszéd, melyet Horváth Gyula Balavásáron (Erdély) szept. 6-án tartott s amelyről imént mi is megemlékeztünk, egyik pontjában az országszerte uralkodó illiberális eszmeirányról is tartalmaz egy figyelemre méltó pontot, melyet ideigtátunk: „Nem tagadhatja senki — úgymond, — hogy az 1867 —75-iki időszak alatt Magyarország a demokratikus irányú alkotmányos államok sorába lépett. A 48-iki képviselet demokratikus alapokra helyeztetett és ezen demokratikus alap közvetlen nyomása alatt 1868-tól bezárólag 1875-ig minden törvényhozási alkotás, bár némi tekintetben sokszor túlhajtva, de demokratikus színezetet viselt magán és nézetem szerint ez a demokratikus irány az, mely a magyar nemzetnek létjogot ad Európa keleti határán. Valamint a felvett kereszténység hivatást adott annak idejében a magyar nemzetnek, mgy missziót ad a szabadelvű irány a magyar nemzetnek a jövőben is. Fájdalom azonban, hogy az 1875-ös inneni korszak egy ellenkező irányzat lábrakapásáról tesz tanúságot. Igaz ugyan, hogy ez ellenkező irány sokkal nagyobb mértékben mutatkozik Közép-Európában és a szomszédos Ausztriában, mint nálunk és ennek hatása meglátszik Magyarországon is; de én abban a meggyőződésben vagyok, hogy egy soknyelvű fajok által lakott ország, mint Magyarország, csak azon egy esetben biztosíthatja magának a jövőt, ha abban az országban úgy az egyeseket, mint a fajokat egyenlő jogok és kötelességek kötik egymáshoz. Mert hogy ha e jogok és kötelességek különbözők, úgy nemcsak az idegen ajkú fajok fognak tőlünk visszahúzódni, hanem ez az egyetlen út arra, mely magát a magyar fajt is megoszlásra képes vezetni. Aki tehát a magyar állam jövőjének biztosítására törekszik, annak kell, hogy a szabadelvű nézetek megvalósítására is törekedjék és mindent el kell, hogy kövessen arra, hogy az az illiberális irányzat, mely ma Magyarországon mutatkozik — nem egyes pártokban, mert legellentétesebb nézetű emberek találkoznak minden pártokban, hanem általában Magyarországon — mielőbb megtöressék, mert csak ez az illiberális irányzat egyedül az, mely a magyar fajt nemcsak itt benn az országban, hanem Európában is elszigetelné!“ A katona szállásolás reformját, mint Bécsből jelentik, a közös hadügyminisztériumban már hosszabb idő óta tárgyalják, miután a mostani rendszer átalakítása égető szükséggé vált. Különösen a beszállásolandó katonák felosztása és a pénzbeli megtérítések eddigi rendszere esik nagy változás alá. A horvátországi katonaállító járások új beosztását tervezik az Agr. Ztg. hire szerint a kir. honvdelmi minisztériumban. Az új beosztást a horvát közigazgatási reform tette szükségessé. A bölcsészettudori oklevelek nosztrifikálása tárgyában Trefort miniszter a következő rendeletet bocsátotta ki: Fölmerülvén azon kérdés, hogy államtudományi tárgyakból külföldi egyetemen szerzett bölcsészettudori oklevelek, ha azok valamely hazai egyetemen nosztrifikálás céljából bemutattatnak, melyik kar illetékessége alá tartozzanak, elrendelendőnek találtam, hogy a külföldi egyetemeken, az államtudományokból, illetőleg azok egyes ágaiból szerzett bölcsészettudori oklevelek nosztrifikálásának elbírálása kizáróan a jog- és államtudományi kart illeti meg, s hogy az illető oklevelek, amennyiben a hazai tanulmányi redszer és tudorsági szervezet követelményei szerint nosztrifikálhatók, nem mint bölcsészeti, hanem mint államtudományi tudori oklevelek nosztrifikálandók. — Bízza rám az egész dolgot, sógor, — vigasztalta őt a segédtanító ; — én vagyok a deputáció vezetője s úgy fogom vezetni, hogy mindörökké meg fog emlékezni kalauzolásomra! * A deputáció késő este érkezett a fővárosba és egy külvárosi kis vendéglőben szállt meg. Az utazás lelohasztotta kissé bátorságukat és Bergnernek, valamint adjutánsának volt dolga, hogy újra fölelevenítse bennük a kurázsit. — Der Miniszter wird uns net fressen! — mondá Börgner s nagyott csapott az asztalra. — Keine Spur! — szekundált adjutánsa és nagyot hörpentett a potyasörből. Másnap reggel ünnepi díszbe öltözködtek. Átvándoroltak a hídon, a lépcsőkön fölkúsztak a várba és elmentek az úri utcába, ahol a közoktatási minisztérium palotája áll. Talán azért van oly közel az éghez, hogy a nevelésügy magas hivatását jelezze. Már messziről szemükbe tűnt egy hatalmas alak a bejáratnál. Impozáns külsejét még növelte a díszes prémes kabát és a magas prémes kucsma. Ezüstgombos botot tartott kezében, melylyel útbaigazította azokat, a kik fölvilágosítást kértek tőle. — Wer ist des? — kérdé halk hangon Börgner ur. — Des is der Minister! — válaszolt ép úgy a segédtanító. A gonosz lélek még el sem mosolyodott az álnok kijelentés után. Alázattal közeledtek a „magas“ úrhoz. Mindegyik iparkodott utolsónak maradni, csak a segédtanító lépett oda bátran. Könnyű volt neki, mert egy közbeeső állomásról távirati útón értesítette a tervezett csínyről a portást, aki neki távoli rokona volt. Ez kegyesen hallgatta meg a deputáció szónokát. (Szegény Bergner egész éjjel nem hunyta le szemét, hanem magolta a beszédét) Aztán megveregette a szónok vállát s még kegyesebben megígérte, hogy minden úgy lesz, a mint ők akarják. Meg is beszélték, hogy még az este találkozni fognak a „Makkhetesben“, ahol közelebbről megbeszélik a teendőket. Ott aztán Börgner ur költségén oly murit csaptak, hogy csak akkor ocsúdtak föl a „katzenjammerből“, mikor másnap este L.-ben megérkeztek. * Egy hétig tartott Börgner ur szép álma, melyben csupa miniszter szerepelt, akik megveregetik vállait és ordókat tűznek mesére. Egy hét múlva ébredt a keserű valóságra, mikor reggel ágyában pihenve, egyszerre csak valami furcsa nóta ütötte meg a füleit. E nótában egy pohos férfiúról van szó, aki Budára ment minisztert látni és fogott magának egy valóságos portást. Különösen csiklandozta fülét ez a két strófa: „Das Ministerium Fallt vor Freud’ schier um: Na so liebe Gaest Warn a noch net in Pest. Drum b'eibt nur recht lang hier Bei Quargel, Werscht und Bier, Und trink mer mit anand Fürs liebe Vaterland 1“ Az álnok segédtanító versbe foglalta az egész ekszpediciót, nótát is csinált rája, s most már város- sőt megyeszerte énekelik. * Aki megunta életét és a legrövidebb után akar szabadulni a végrehajtó, a hitelezők, az anyósok stb. incselkedéseitől, az menjen el K. megyének L. városába s énekelje el a „deputáció nótáját.“ Mire bevégezte, úgy agyon ütik, hogy soha sem fáj többé a legkisebb porcikája se ! Columbus. PESTI HÍRLAP 1886. szeptember 11. Tudományos apróságok. (Felelő gépezet a telefonnál. — Másoló-telegraf. — Uj egyszerű házi telefon. — Elektromos levegőjavitó gép. — Elektromosság a hadi egészségügy szolgálatában. — Elektromosság a tengerészet szolgálatában. — Elektromos lakat. — A „Pesti Hírlap“ eredeti tárcája. — A telefon előtt állok. Megforgatom néhányszor a jelzőkészülék fogóját, kis idő múltán megszólal telefonom csengetyűje, lekapcsolom a hallgatót, kiáltom a szokásos „Hallóh“-t. — Hallom a telefonos kisasszony csengő válaszát. Kérem B. urat. — Mind a két hallgatóval fülemen várom a hívott jelentkezését. Két perc, három perc, öt perc, — a „hallóh“ még mindig késik. Forgatok néhányat a forgón, mind hiába. Hívom újra a központot . Kérem, B. úrral kértem magamat összekapcsoltatni. „Még nem felelt ?“ hangzik felém. — Nem. —Várok megint öt percet, elmúlt már első hivogatásom óta 12—15 perc, még mindig nem végeztem. Pedig sürgős dolgom volna B. úrral, de meg aztán talán ez idő alatt valaki kívánt volna velem, vagy a