Pesti Hírlap, 1887. január (9. évfolyam, 1-30. szám)

1887-01-13 / 12. szám

Budapest, 1887. IX. évf. 12. (2890.) szám. Csütörtök, Január 13. Előfizetési árak a ____ __. Szerkesztési iroda: Százaléknem adatik. ^ Hirdetések­­ , . .. ® , Tj? f a kiadóhivatalban vétetnek fel Budapest, nádor-utca 7. SZ., földszint, FIAT T'TTTT' AT AT A 'ATT A A Francziaország részére pedig hová az előfizetések és a lap F I­­ I , I I I I­ A I IM A I I I , A 1 ' íCá' Zft . ) John F. Jones & Cie. Páris* Szétküldésére vonatkozó felszó- w1 Xi.vxii X 1­XIIfXX ■ l . ' •' ban, 31 bis, rue du Faubourg tamlások intézendők. Montmartre. A megöllelt Európa. A vaskancellár tegnap ismét ama törté­nelmi öklelőzések egyikét vitte végbe, a­melyek a világot már annyiszor ejtették ámulatba. A római imperátorok beszéltek valaha ezen a hangon, hatalmuk fénykorában. S Bismarck herceg tegnap talán még azokon is túltett egy kicsit. Kijutott minden országnak és minden po­litikai nézetnek a vaskos germán ökölcsapások­ból. S az a­ki kapta, egy pillanatra sem tagad­hatja el, hogy reá volt irányozva. A rettenetes herceg mindenekelőtt a német birodalmi gyűlés pártjaival végzett. Ez egy par­lamenti statárium volt. Kijelentette nekik, hogy ha továbbra is ellenállanak a hadsereg szaporí­tásának, többé szóba sem áll velük. Szétkergeti, hazaküldi őket s elvárja, hogy a német nemzet okosabb képviselőket fog küldeni helyükre, a­kikkel lehet valamit csinálni. Ez különben egészen közömbös reánk. Európában jól tudja mindenki, hogy Bismarck és Moltke tudnak és fognak is félelmes hadse­reget csinálni parlament nélkül is, ha szükségük van rá. S­o­ha kell, a parlament ellenére is. De a­mit Bismarck Európának pr­ele­­gált, az több volt ennél. A berlini nép szorongva leste a kancellár szavait s a táviró egész éjjel dolgozott, hogy a történelmi fontosságú beszédet gyorsan szétvihesse. Persze, hogy „paff“ lett tőle hirtelen egész Európa s eltart egy-két napig, míg a heves ámulatból az emberek valahogyan föleszmélnek. Bismarck szóbeli öklelőzései különben egy­általán nincsenek szónoki formába öntve. Az egyes kijelentések, mint a karon az izmok, lát­szólagos rendszer nélkül ragadoznak ki egymás­után. De azért senki egy pillanatra sem lehet kétségben a fölött, hogy a kancellár gorombasá­gaiban legalább is van akkora rendszer, mint Hamlet bolondságaiban. A kijelentések egyik szétszórt, de össze­függő csoportja az osztrák-magyar-né­­met-orosz viszonyokról szól. S épen ez az, ami reánk döntő fontosságú. A kancellár kijelentette, hogy neki Bulgá­ria csak bliktli! Neki nem Bulgária kell, ha­nem a béke. A félelmes hadsereg is azért kell neki, hogy békét csináljon vele Ausztria-Magyar­­ország és Oroszország között. S itt Bismarck tartózkodás nélkül kimond­ja, amit államférfiaink elhallgattak. Monar­chiánk és Oroszország közt a há­ború világos ve­szély­e forog fönn. A két monarchia érdekei összeütköztek egy­mással s a békét eddig is csak Németországnak lehet köszönni. A birodalmi gyűlés lélekzetét elfojtotta, mikor a kancellár ehez a ponthoz ért. S a kan­cellár nyomban elmondta, hogy a német biro­dalom mindkét hatalomhoz jó viszonyban áll. Oroszországgal szemben senki által sem engedi magát „brüszkírozni.“ És mindjárt nyomatékkal tette hozzá, hogy viszonya monarchiánk iránt is oly „biztos és bizalmas," amily viszony koráb­ban sem a római szent birodalom, sem a ké­­­­sőbbi német szövetség államai között nem volt soha. Ez nagy és fontos kijelentés, melynek Szent-Péterváron talán kevéssé fognak örülni. Annál kevésbbé, mert a birodalmi gyűlés za­jos helyesléssel fogadta a kancellár ezen kijelentését. E pontnál tehát Bismarck a német nép szájával beszélt. A beszéd ezen része volt az, mely Bécs­­ben fölötte kedvező benyomást okozott és a bé­keremények agróját az értékpapírok árával együtt egy pillanatra fölverte. Nincs ok arra, hogy Bu­dapesten egyelőre más benyomást keltsen, ámbár a vaskancellár kijelentéseinek mezében ott van az ismeretes falánk. Hogy t. i. Bismarck senki kedvéért nem fog Oroszországgal össze­haragudni, amiből ismét a háború legkevesebb kívánsága nélkül ki lehet magyarázni, hogy m­o­­narchiánk is azok közé tartozik. Más szó­val, hogy monarchiánk érdekeit is szívesen ál­dozatul hozzák Berlinben az orosz barátságnak, ha annak az árát csak ez képezné. Egyelőre azonban elhiszszük, hogy a béke kizárólag Németországnak köszönhető. S ezért, — némi föntartás mellett, — köszönettel is tu­dunk adózni neki. Ca va bien pourvu que cela dure! Azonban a vajas kenyérnek épen úgy mint Bismarck béke-öklelőzéseinek, van egy különös sajátsága. T. i. csak egyik oldala van bekenve vajjal, a másik pedig nincsen. S ez a második oldal a franci­a­ k­é­r­d­é­s. Az ökölcsapások legnagyobb része épen a köztársaságra s nem is annak népére, hanem egyenesen a mostani párisi kormány fejére volt irányozva. A vasember brutálisan kijelentette, hogy a francia parasztra rá lehet bízni a békét, de a francia kormányoknak szükségük van a háborúra, mint a mérges belpolitikai viszonyok szellentyűjére. Bismarck még nem feledte el III. Napóleont. Tudja és merészen kivágja, hogy Franciaország 10 nap vagy 10 év alatt, de támadni fog. E kijelentés oka és alapja eddig még is­meretlen. Európa csak ma ébred először annak ijesztő tudatára, hogy a két rivális hatalom kö­zött ennyire fejlődött a dolog. Vagy ez, vagy az, hogy Bismarck csak a levegőbe beszél, ami nem hihető. Parisból tényleg már tegnap, szinte ugyanegy időben kilették a választ. Carnot a sze­nátus elnöke egy éles beszédben elég kategori­kusan kijelentette, hogy a köztársaság nem­­ke­resi a háborút, de ha provokálják, meg fogja mutatni, hogy az utolsó 15 évet nem töltötte semmittevéssel. Ez egy platonikus háborúüzenet­­nek is beillik, ha Bismarck bg úgy akarja. És ez vezethet egy kínos kijózanodásra amaz erőszakos béke-ámulatból, a­melybe teg­nap a berlini szörnyeteg Európát oly vakmerően beleöklelte. Összegezzük a helyzetet a nagy beszéd után. Sok dolog van, a­mit világosabban látunk, de egészben véve nem látjuk a helyzet javulá­sát. Most már mindenki kardjára üt és így követeli a békét. Nekünk pedig ma is épen annyi okunk van mint tegnap, hogy csakis a magunk erejé­ben bízzunk meg egészen s Németországot ne tekintsük egyetemes villámhárítónak. Lapunk mai száma 16 oldalt tartalmaz. Belpolitikai hírek. A háború előjelei. Míg Bismarck bg Berlinben a békét erő­szakolja Európára, monarchiánkban is egyre szaporodnak a háború előjelei. A mai nappal a következő közlemények feküsznek előttünk: A bécsi minisztertanácskozások messzebb menő katonai intézkedéseket határoztak el, mint eleintén hinni lehetett. Az intézkedéseket Bylandt gr. hadügyminiszter hozta indítványba. Mindenekelőtt szó volt arról, hogy a delegációk azonnal hivassanak össze a szükséges póthitelek meg­szavazása végett. Az indítvány azonban nem fogad­tatott el, nehogy a közönségben nyugtalanság tá­madjon. Ellenben a közös hadügyminiszter fel­hatalmaztatok, hogy előre beszerezze mindazon ru­házati, élelmi és lőszerszükségletet, mely mozgósítás esetén szükségessé válhatik. Egyúttal a népföl­kelésre nézve is fontos határozatok hozattak. Még mozgósítás esetén sem fog az egész népfölkelés, hanem a monarchia mindegyik feléből száz-százezer em­ber behivatni. E sereg legszükségesebb felszereléséről is előre gondoskodik a hadügyminiszter. Ha azonban a felmerülő kiadások nagyobb mérveket öltenének, a két országos kormány nézete szerint a delegációkat rendkívüli ülésszakra kell összehívni. * A mozgósítás előkészítése az ország fel­sőbb részeiben tényleg folyamatban van. M.-Szigetről azt írják, hogy az északke­leti vasút összes kitérői tetemesen megnagyobbittat­­tak, hogy legalább is száz vasúti kocsi elférjen azo­kon. A munka a téli időben a legnagyobb gyorsa­sággal fejeztetett be. Kassáról azon hírt veszi a P. N., hogy ott szintén, mint a vasutak egyéb csomópontjain, nagy kőszénraktárak állíttattak s azok már meg is van­nak töltve. Ungvárról azt írják, hogy az ottani pap­növelde és iskolai épületek kiszemeltettek katonai kórházakat. A quóta. A közösügyi költségekhez való hoz­zájárulási aránynak újból való megállapitása céljából kiküldött országos bizottság ma délelőtt 11 órakor Szlávy József koronaőr elnöklete alatt értekezletet tartott a képviselőház pénzügyi bizottságának helyi­ségében. Fálk Miksa előadó a már bekért és benyúj­tott adatokat tanulmányozván, megtette javaslatait az alapelvekre nézve, melyeket a bizottság behatóan tárgyalt. Továbbá abban történt megállapodás, hogy miután a kormány értesítése szerint az osztrák quóta­­deputáció január hó vége előtt nem ül össze, a maj­dan szerkesztendő nunciumot a magyar országos küldöttség megküldi az osztrák quóta-bizottságnak s igy a kölcsönös érintkezésre nézve megteszi az első lépést — jan. 12. Külpolitikai hírek. Bismarck bg beszéde. A német birodalmi gyűlés tegnapi ülése s a birodalmi kancellárnak azon tartott nagy beszéde ké­pezi a mai napnak egész Európa figyelmét lekötő eseményét. A beszédet, melyről lapunk első helyén is szó van, alább teljes szövegében szó szerint kö- — jan. 12.

Next