Pesti Hírlap, 1887. október (9. évfolyam, 269-299. szám)
1887-10-09 / 277. szám
Budapest, 1887. Előfizetési árak: Egész évre . . . 14 írt — kr. Félévre .... 7 » — » Negyedévre . . 3 » 50 » Egy hóra. ... 1 » 20 » Egyes szám helyben 4 kr. Vidéken 5 kr. Százalék nem adatik. Kiadóhivatal: Budapest nádor-utca 7. sz. földszint, hová az előfizetések és a lap Szétküldésére vonatkozó felszótamlások intézendők. Pesti Hírlap POLITIKAI NAPILAP, (A) IX. évf. 277. (3155.) szám. Vasárnap, október 9. Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor utca 7. sz., 1. emelet, hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok vissza nem adatnak. Hirdetések a kiadóhivatalban vétetnek fel. Francziaország részére pedig John F. Jones & Cie. Párisban, 31 bis, rue du Faubourg Montmartre. A kabinet rekonstrukciója. Nemcsak azért, mert a politikusok kedvtelései közé tartozik személyes kombinációkkal foglalkozni, hanem azért is, mert ma a dolgok állása is alkalmat kínál erre, s keringenek újra hírek, melyek a kabinet rekonstrukciójára vonatkoznak. Ez idő szerint két tárca van ideiglenesen betöltve. Mindkettő egyaránt fontos. A pénzügyi és a belügyi. Az elsőt ideiglenesen Tisza Kálmán, a másikat báró Orczy Béla vezeti. S az iránt senki sem lehet kétségben, hogy ez az ideiglenesség nem tarthat soká. Tisza Kálmán nagyváradi beszéde a politikai világra azt a benyomást tette, hogy Tisza Kálmán elhatározta magát a pénzügyi tárca végleges elvállalására. Erre a föltevésre nemcsak a miniszterelnök nyilatkozatai nyújtottak támpontokat, hanem sok egyéb körülmény is. Ilyen az, hogy ama pénzcsoportok, melyek Magyarország hiteligényeit elégítik ki, kiváló súlyt helyeznek arra, hogy maga Tisza Kálmán vezesse a pénzügyi tárcát. Mert csak Tiszának van meg az a tekintélye, mely az egyes tárcák több kiadási hajlamait mindenkor ama határok közé szorítja, melyek a pénzügyek mai állásának megfelelnek. Továbbá Tisza pénzügyi felelőssége egyike a legfőbb biztosítékoknak arra nézve, hogy a múltkori póthitelekhez hasonló meglepetések elő ne fordulhassanak. Ha tehát Tisza Kálmán mindezeknek közrehatása alatt csakugyan végleges pénzügyminiszter akarna lenni, akkor a belügyi tárcát is okvetlenül be kell tölteni véglegesen. De Tisza, ha érzi is kénytelenségét annak, hogy a pénzügyeket vezesse, nem szívesen válik meg a belügyi tárcától. S ennélfogva még mindig keresi a kombinációt, mely lehetővé tegye, hogy viszszatérhessen a belügyi tárcához. Ily possibilis kombináció pedig ez idő szerint csak egy van s ez az, ha a pénzügyi tárcát Széll Kálmán venné át. Mert mindama pénzügyi tényezők, melyeknek hangulatait mellőzni nem lehet, csakis e kombinációból meríthetnék azt a bizalmat és megnyugvást, mely nélkül újabb s talán az eddigieknél is nagyobb hitelműveletekre a siker reményében aligha vállalkozhatnának. Mert az bizonyos, hogy több évnek kell elmúlni és a pénzügyi helyzetnek igen sokat kell javulni, hogy a pénzügyi tárcával ismét experimentálni lehessen. Ma csak két ember viheti azt: vagy Tisza, aki ha nem is szakember, de ennek hiányát politikai súlyával fedezi , vagy Széll Kálmán. A választások alatt Széll Kálmán kimerítő pénzügyi programmot adott, melyre azonban a kabinet részéről nem jött visszhang. Sőt a miniszterelnök nagyváradi beszéde e pénzügyi programmot, ha nem is mellőzni, de kikerülni látszott. Most azonban, dacára ennek az incidensnek, újra fölmerült a hír, hogy Széll Kálmán belépése a kabinetbe nem tartozik a valószínűtlenségek közé. Ha ez bekövetkeznék, Tisza Kálmán újra átvenné a belügyi tárcát. Ha ellenben ez a kombináció újból hajótörést szenvedne, az esetben nem lehetetlen, hogy gróf Tisza Lajos bízatnék meg a belügyi tárca vezetésével. Ezeken kivül még a kereskedelmi és földmivelési tárca az, mely kombinácók tárgyát képezi. Gróf Széchenyi Pál egyéni szeretetreméltóságát és jóakaratát kivéve, nem sokat tett, hogy a többség bizalmát és ragaszkodását biztosítsa magának. Az ő pozíciója a kormánypártban sohasem volt erős, s most sem az. És ha bekövetkeznék, amit már régóta rebesgetnek, hogy báró Orczy Béla visszavonul, mert egészsége pihenést és nyugalmat kíván, az esetben gróf Széchenyi Pál a király személye körüli miniszter lenne s mai helyét más foglalná el. Miniszteri kombinációban már múltkor a közlekedési tárca betöltésénél is szóban volt Beniczky Ferenc belügyi államtitkár, s ezúttal is szóban van mint Széchenyi utódja. Kívüle gróf Bánffy Béla az, a kit szintén emlegetnek. Ezek a rekonstrukcióra vonatkozó hírek, melyek a politikai köröket foglalkoztatják. A megoldás azonban egyhamar alig következik be. A felirati vita és a delegacionális tárgyalások előtt semmi esetre sem. A budgettárgyalásig azonban — talán, a „PESTI HÍRLAP“ TÁRCÁJA. Emberbőr. — Legújabb divatcikk. — — A „Pesti Hirlap“ eredeti tárcája. — Undok csőcselékje, mely kivégzés után oda rohan a bitófához s a pribéklő jó áron vált magához egy-egy darabkát abból a kötélből, melynek hurokjában még ott lóg a kivégzettnek meleg teste; — vagy ordítozva, egymást letaposva siet föl arra a szörnyű dobogóra, melyen fejét vették valami boldogtalan rablógyilkosnak, hogy párolgó vérébe, mely a deszkán elfolyt, vagy az elhintett fűrészporból kiszivárog, bele mártsa a keszkenőjét. Azt tudja: szerencsét hoz neki a kötél meg a vér. Hát ilyen a tudatlan, az ő vad ösztöneiben növekedett csőcselék. Végletekben csapongó elméjében azt hiszi, várja, hogy kézzelfogható jelei a legborzasztóbb sorsnak, mely embernek osztályrészéül juthatott, meghozza neki a legboldogabb életet. De már ahhoz mit szóljon az ember, amidőn tapasztalja, hogy a legfinomabb nemzet finomjai ugyanebben a sötétségben vannak elfogadva ? Az undor csak annál jobban rázza meg a lelket, látva, hogy a sportnak és vakhitnek szörnyeteg magzata, az úri babona, a hóhér közeléből vett szálakkal a kivégzett arcképét hímezi bele a foulard sarkába ; valami kapós illatszerrel megszagosítja a fanyar vért ; az akasztott hajszálaiból szerencsehozó karperecet fon; a körmeit úgy alkalmazza a legyezőre, mint a kínai művész azokat a finoman zománcolt arcocskákat; a fogaiból meg broche- és nyakravaló-tüket szerkeszt s ragyogó ékszernek kivájná a lecsapolt fejéből a szemet is, ha ez idejekorán meg nem üvegesednek. Hamis ékszert pedig nem hord az előkelő ember. Az arisztokrácia hölgye ép úgy, mint a cocotte, őszintén hisz ez amulettek csodálatos varázsában: mint hiszi a fölvetett kártyát, mint hiszi a szerencsemalacot, és mint hitte egy bájos idyll korszakában a négylevelű lóherét. Végre : mindnyájunkba szorult egy kis babona. Bizonyos napok, számok és színek iránt különös hajlandósággal viselkedünk. Ha kilencvenkilenc esetben nem válik be a Luca-napja, a hetes szám, vagy a kék szín: meg nem rendülünk — de ha a századikra beüt, előítéletünk diadalokat ül. Hanem ez csak nekünk hétköznapiaknak szól. Azoknak agyvelejét, akiknek minden nap van ünnepjök, megerjeszti a dologtalanság, s főfoglalkozásaikban — a szerelemben és játékban — mind vérmesebbre válik a csodahit, s a véletlen bálványának emberáldozatokat is hoznak — sokszor magukban. Az elegáns bűvszerek sorában első helyet foglal ez idő szerint a kicserzett emberi bőr. A minapában fejevett Pranzinit — röstellem leírni a szót — megnyutatta a párisi rendőrség egyik főtisztje, Mr. Rossignol, hogy a gonosztévő kikészített hüvelyével a rendőri múzeumot gyarapítsa. Az élelmes nagyvárosi ipar megszimatolta ezt a bőrt, legnagyobb részét megszerezte s aztán vígan látott neki, hogy apró tárcákat s egyéb „chic“-es cikkeket gyártson belőle, valamennyit persze ,,porte-bonheur“-nek. Mennyire vastagodhatott meg Mondichy et Cie — akik ezt a legújabb különlegességet lanceirozták — milyenre kérgesedhetett ez urak homlokán a bőr, nem tudom. Csak azt tudom, hogy a Pranzini irhája sem végtelen, s hogy a kapós apróságok rövid időn elfogyhattak. De ha abban a bizonyos gyűjteményben Cromwellnek két koponyáját mutogatták — gyermekkorából a kisebbiket s vén korából a nagyobbikat, arról a rablógyilkosról mért ne húzhatnának két, három avagy húsz bőrt ? S amíg élénk a kereslet, újig — márhogy a következő kivégzésig — mindig lesz „article en peau d’homme“ és „du vrai Pranzini.“ E vogue során előhozakodnak most a lapok a thibeti emberbőr dobokkal, meg hogy a prágai anatómia termében egy teljesen kicserzett emberbőr példányt őriznek, melynek végtagjaiból a diákság már jócskán lecsipkedett. Mért keressük a távolban, amit meglelhetünk itthon is, még pedig két példányban, a budapesti egyetem bonctani osztályának (hajdan) CIX—CXX. száma alatt. Azt mondom: hajdan — a mikor t. i. itt Lapuntc mai száma 16 oldalt tartalmaz. A kongresszus. Ma kezdették el tárgyalásaikat a magyar közművelődési egyesületek a fővárosban. Holnap nyitják meg a kongresszust és holnapután befejezik. Sokan vesznek részt benne, nemcsak szám szerint, de egyéni tekintély és értelmi képesség szerint is. Negyvenegy közművelődési egyesület küldöttei az ország minden vidékéről, kezdve a fővároson és végezve a határszéleken. A m. tud. akadémia is képviselteti magát két tudós tagjával. Azonkívül ott lesznek mint meghívottak számosan a képviselőházból, a közigazgatási hatóságok köréből, a felső tanári karból, az irodalomból, a napi sajtóból s talán, de csak talán , az egyház főpapjai közül is néhányan. Mindössze vagy 260 műveit, tekintélyes és lelkes férfiú, kiválasztva társadalmi életünk azon pontjairól, ahol most régi hévvel forrong és képződik a hazafiasság műveit és erélyes gon-