Pesti Hírlap, 1887. november (9. évfolyam, 300-329. szám)
1887-11-21 / 320. szám
Budapest, 1887. IX. évf. 320. (3198.) szám. Hétfő, november 2. Előfizetési árak: Egész évre . . . 14 írt — kr. Félévre . . . . 7 » — » Negyedévre '1 , 3 » 50 * Egy bóra. ... 1 » 20 * Egyes szám helyben 4 kr. Vidéken 5 kr. Százalék nem adatik. Kiadóhivatal: Budapest nádor-utca 7. sz. földszint, hová az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó felszólamlások intézendők. POLITIKAI NAPILAP.A- Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor utca 7. sz. 1. emelet, hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok vissza nem adatnak Hirdetések a kiadóhivatalban vétetnek fel. Francziaország részére pedig John F. Jones & Cie. Párisban, 31 bis, rue du Faubourg Montmartre. A nap eseményeihez. Mozgalmas vasárnapja volt ma a fővárosnak. A nagy téli saison javában folyik már s a politikai és társadalmi élet hullámverése fölötte eleven. A delegációk végén vagyunk s küszöbén amaz időpontnak, mikor az országgyűlés újra elkezdi üléseit, még pedig fontos tárgyakkal. Delegátusaink már-már haza-gyorsvonatoztak Bécsből s a kerületekből is egymásután érkeznek a képviselők vissza. E mellett az irodalmi és művészeti társaságok is javában működnek. A képzőművészeti csarnok késő estig nyitva. Az akadémiában egymást követik a Petőfiek, Kisfaludiak és az akadémikusok. Ezenfelül Coquelin a híres francia színművész is itt van társulatával, a felsőbb tízezer kiváló örömére. Van tehát egyszerre magyar, francia és német színház. A mai vasárnapot azonban főképen két jelentékenyebb mozzanat tette érdekessé, nevezetessé. Az egyik a kisdedóvás 50 éves jubileuma, melyet az orsz. kisdedóvó egyesület rendezett. Az ünnepélyt nemcsak annak rokonszenves volta és népszerűsége emelte, de a király jelenléte is, aki József főhercegünk nejével, Clovid főhercegnővel volt jelen az ünnepélyen. Ott voltak többen a kormány kebeléből is, még pedig nemcsak egyedül, de nejeikkel és családjaikkal. Kedves, jóleső ünnep volt ez, melynek kiváló becset ad még az is, hogy Berzeviczy Albert államtitkár a felség jelenlétében fejtette ki, mi nekünk a kisdedóvás ügye nemzeti és nyelvi életünk szempontjából. Ugyanakkor játszódott le egy másik, szintén szép ünnepély az új városház nagy termében. Itt gyülekezett össze a pápai jubileum népes végrehajtó bizottsága, mielőtt útnak indulna Rómába XIII. Leo pápa színe elé. A zarándokmenet (vasúton) holnap délután ereszkedik útnak. Vagy félezer hivő visz magával mintegy 350 ezer lírára, vagyis 165 ezer forintra menő Péterfillért, másfél millió hódoló aláírást és tömérdek értékes egyházi készletet a katholika egyház fejének. Viszik magukkal a Simor esztergomi hercegprímás tollából folyt hódoló föliratot is. Megy velük több főpap, többen az arisztokráciából s számosan a közép és alsóbb papság, valamint a polgárság zöméből. Mindössze vagy félezer zarándok. Szívesen kívánunk jó utat a kath. zarándokoknak s becsüljük is a kegyeletes célt, mely őket vezeti. A katholicizmus legfőbb földi kifejezése elvégre is a pápaság, mely most az okos és kitűnő XIII. Leó pápa körül ki fogja fejteni egész világi és erkölcsi ragyogását. De nem értjük, miért kellett az esztergomi bibornok-érseknek a pápa világi uralmának kérdését abban a föliratban megérinteni. A bíboros főpap mindenesetre óvatosan tette. Óvatosabban mint Schlauch imént Bécsben. Azonban Simor tapintatos célzásai nyomán ma Zichy Nándor gr. a zarándokok előtt nyakig beleugrott a pápai állam kérdésébe. Szinte addig ment, hogy a pápai államokat proklamálja Budapesten. Most már óhajtandó, hogy az ultramontán gróf nyilatkozatát ne tudják meg Olaszországban. Az olasz nép szereti a magyarokat s csak imént jutott velünk valahára ismét szőrös szövetségi viszonyba. S az olasz nép nem nagyon örülne neki, ha elhitetnék vele, hogy a magyar zarándokok az olasz állam egysége iránt ellenséges terveket visznek magukkal Rómába. Pedig hát, — egy-kettőt kivéve, — bizony a mi zarándokaink, a pápa iránt érzett mély és helyes tiszteletük és ragaszkodásuk mellett nem sokat törődnek a pápaság világi hatalmával és az egyházi államokkal. A római zarándokút legjobb lesz, ha kegyes zarándokainak marad meg és nem háborítja föl ellenünk barátunkat és békés szövetségesünket , az olasz népet és az olasz királyságot. A „PESTI HÍRLAP“ TÁRCÁJA. A Petőfi-társaságból. — A ,,Pes t i Hi rlapf* eredeti tárcája. — A nyáron oly szerencsétlenül véget ért jeles humoristáról, a szerény Balázs Sándorról volt a Petőfi-társaság mai ülésének programmja szerint egyik legbensőbb, legrégibb barátja, Lauka Gusztáv „visszaemlékezéseket“ felolvasandó. Lauka Gusztus mért arra, hogy Gusztáv legyen, még mindig fiatal maga is humorista, szellemrokona Balázsnak, akinél években jóval idősebb, kedélyben szinte fiatalabb. Ezek a „visszaemlékezések“ igen érdekeseknek ígérkeztek s a közönség közt, mely az akadémia első emeleti termét ezúttal is zsúfolásig megtöltötte, többeket láttunk, akikről gyanítottuk, hogy a programainak ez a pontja csalta őket az ülésre. Bizonyára úgy vélekedtek, hogy rokonszenves, megható képet fog nyújtani az egyik humorista a másikról, aki rádásul még legrégibb, legjobb barátja volt. Csalódtak. Lauka mindössze egy csomó cinizmust, indiszkrét vonásokat Balázs magánéletéből, kocsmázásából, meggazdagodási terveiről, lutrizó szenvedélyéről tálalt fel kíméletlenül, gyöngédség, humor és kegyelet nélkül. Szerencsére nem jött fel, hogy — mint a programaiban hirdetve volt — maga olvassa paszkvillát egy halott ellen és Szana Tamás változatlan hanglejtéssel iparkodott e sói disant „visszaemlékezések“ töviseit úgy ahogy elsimítani. Kár, hogy nem sietett jobban , sokat emlegetett gyorsbeszédűségének ma kitűnő gyakorlati hasznát vehette volna. Egyátalán a Petőfi-társaságnak nem lett volna szabad Balázs emlékét a mai felolvasással besározni. Annyit mindenesetre elvárhattunk volna, hogy legalább az a társaság ne dobáljon a sírjára szemetet, melynek egyik alapító tagja s mindvégig legkedveltebb felolvasója volt! Balázs Sándor ezt bizonyára nem cselekedte volna Laukával, akinek „spanyol“ létére a lovagiasságban legelől kellene járnia. Reméljük, hogy a januári közülésen felolvasandó emlékbeszéd le fogja mosni azt a sarat Balázs emlékéről, melylyel ma egy kíméletlen baráti kéz megdobálta . . . De térjünk át immár az ülés többi tárgyára. Komócsy helyett, aki elkésve érkezett, Tolnay Lajos nyitotta meg az ülést. Szana Tamás titkár jelentést tett Petőfinek a társaság tulajdonában levő kéziratairól. Ezután Tolnay Lajos egy igen okos, szépen írt esztétikai értekezést olvasott fel Palágyi Menyhérttől „Faust lelke“ címen. Volt azonban ennek a tanulmánynak egy nagy hibája: az, hogy a legnagyobbrészt nőkből álló közönség — teljes tisztelettel legyen mondva — aligha értett belőle valamit. Palágyi kimutatja, hogy Faust tudásvágya a romantikus tudásvágy, mely minden bölcselet szülőanyja s tulajdonképen nem egyéb, mint a végtelen gyönyörre és boldogságra való törekvés legfinomabb nyilatkozása. A bölcselet tehát a boldogságra való törekvésből indul ki és feladata az emberi boldogság eszményének továbbfejlesztése. A filozófoknál ez a törekvés azonban igen gyakran puszta tudásvágygyá zsugorodott össze, mert elmulasztották tudásszomjuknak indító okát kritika alá venni. Mintegy kárpótlásul ez inkább az akadémiába való (vagy mint az akadémia ellenségei mondanák, épen oda legkevésbbé való) essay után egyfolytában három szerzőtől hal, lőttünk költeményeket. — nov. 20. A képviselőház pénzügyi bizottsága holnap kezdi ismét meg s folytatja a jövő hó folyamán is majdnem szakadatlanul működését A bizottság holnapi tanácskozásának tárgyát a bor- sötét húsfogyasztási adó emelésére vonatkozó törvényjavaslat fogja képezni. E javaslatnak különösen legutóbb említett — a húsfogyasztási adó emelését illető része nem csekély visszatetszést keltett még kormánypárti képviselői körökben is. Úgy vélekednek, hogy a belőle származó hátrányok sokkal nagyobbak lesznek, semhogy azokat ellensúlyozhatná a kilátásba helyezett 170.000 frínyi bevételi többlet. Először Ábrányi Emil szavalta el „Egy veteránnak“ című lendületes költeményét. A költő csodálkozik a veteránon, hogy még nem vándorolt ki abból az országból, amely: ------mindent, mi nem szerencsés, vádol. S minden sikerre azt kiáltja: jó! És elveti a jellemet magától, Mint kincsterhét a sülyedő hajó.“ Őt, a romlott tömeggel nem rohanó, a kor által el nem szédített veteránt hiúsággal vádolják, pedig: Egy hiúság van: büszke fővel állni Gonoszra késztő hatalom előtt; Egy hiúság van: megvetni, utálni Az aljasság lábánál térdelőt; Egy hiúság van: tetszeni a jóknak, Egy hiúság van: soha semmiét Meg nem kívánni az alávalóimak E hiúság volt mindig a tiéd. És: E hiúságból fakad a világra Örök szabadság, örök szeretet. E patétikus hangú, nemes tartalmú költemény után Komócsy József Kisteleki Edétől (Rengetegben), Ábrányi Emil pedig Palágyi Lajostól olvasott fel csinos, hivatásra valló verseket. Komócsy ezután eltávozott a kisdedóvás jubileumára s igy ő már nem hallotta, hogyan teszik nevetségessé Balázs Sándort. Tóth Sándornak „Általaton“ című elbeszélése a jövő illésre maradt. A zárt ülésen megbeszélték a januári közülés programmját s elhatározták, hogy a december 29-ei rendkívüli zárt ülésben töltik be a Balázs Sándor halálával megüresedett tagság helyét. Belpolitikai hírek» Mai számunk 8 oldalt és előfizetőink számára külön zenemelléldéset tartalmaz.