Pesti Hírlap, 1888. március (10. évfolyam, 61-91. szám)

1888-03-26 / 86. szám

1988. március 26. PESTI HÍRLAP a tagok szép számmal jelentek meg. Bischitz Dávidné úrnő megnyitván az ülést, dr. Grosz Sándor elnök röviden vázolja az intézet fejlődését s kiemeli, hogy a főváros általános érdeklődésének és a legmaga­sabb körök elismerésének örvend; újabban Tisza Kálmánná lépett az egylet alapító tagjai közé és Jakabffy Istvánná tett 5 alapítványt. Az egylet je­lenleg 200 szegény gyermekről gondoskodik. Öröm­mel vétetik tudomásul, hogy a lefolyt év jövedelme 12800 frt volt. Ezután Beniczky-Bajza Lenke egy­hangúlag elnöknővé, Jakabffy Istvánné pedig alel­­nöknővé választatott. A gyűlésre küldöttségileg meg­hívott Beniczkyné néhány szóval köszönetet mondva, 300 forintos alapítványt tett. Még megválasztanak alelnököknek Fischer Ignác, Hans Manó, pénztár­­noknak Grüner Dávid, gondnoknak Bodendorfer A. M., gazdanőnek Horty Józsefné, iskolaatya Sza­bolcsi Miksa és irodafőnöknek Schmid Gyula. Színház, zene, képzőművészet * (Az uj intendáns.) A budapesti nemzeti és dalmaszinház intendánsi állására — mint jó forrás­ból halljuk — báró Radvánszky Géza, a zólyomi főispán bátyja, van kiszemelve. E tekintet­ben most folynak az értekezletek. Az állás betöl­tése azonban csak a nyár végén fog eszközöltetni. * (P. Márkus Emília asszony), a­ki hosz­­szabb idő óta betegeskedik, mint örömmel értesü­lünk, már a javulás útján van. * („Galeotto“), José Echegaray négy­­felvonásos drámája, mely a bécsi Burgszínház egyik legvonzóbb repertoire-darabja, legközelebb a nem­zeti színházban is színre kerül K­ü­r­t­h­y Emil munkatársunk fordításában. * (Célszerű intézkedést) léptetett életbe legújabban B­e­n­i­c­z­k­y Ferenc kormánybiztos-az operaszínházát látogató közönség kényelmére. Ugyanis bevezettette a telefont az operaszínház jegy­árusító pénztárába, úgy, hogy ezentúl a közön­ség­­telefon útján rendelheti meg a jegyeket és nyerhet mindennemű felvilágosítást a színház pénztárától. * (Berlioz „Requiem“ ének) második előadá­sára ma délután tartották meg a főpróbát a fővá­rosi Vigadóban. A közönség oly nagy érdeklődést tanúsít Berlioz mű­ve iránt, hogy a mai főpróba al­kalmával a nagy terem egészen megtelt és mint halljuk, a holnapi előadásra is már majdnem min­den jegy elkelt. Különben ezúttal kevesebb hely is lesz a közönség számára, mint rendesen a filhar­móniai társulat hangversenyein, mert a megerősített zene- és énekkarok oly nagy tért foglalnak el, hogy a rendesnél egy pár széksorral kevesebbet lehetett csak fölállítani. A medékzenekarok elhelyezése is előnyösebb és a szerző intencióinak megfelelőbb lesz a Vigadóban, a­mennyiben két rézfúvó-zenekar a terem hátsó két sarkában, a harmadik pedig él­— Lássuk tehát, — mondok mindnyájan. — ígérem, hogy két nap alatt ide hozom azt a szemtelen vakmerőt, — élve vagy halva, a­hogy önök kívánják, — aki megfosztá Quin­­queboeuf asszonyt harisnyakötőjétől, és fölaján­lok ezer fontot, ha egyik is önök közül becsü­letére merné mondani, — miután már látta a bűnöst, — hogy én csakugyan hazudtam volt. Az ifjak bámulva tekintettek egymásra a különös ajánlat hallatára, de Catherine biz­tatta őket: — Tartsák uraim a fogadást, esküszöm önöknek, hogy megnyerik; mert ha önök el­vesztenék, úgy én becstelen nő volnék, pedig isten a tanúm, hogy becsületemen folt nem esett. — Elfogadjuk az ajánlatot, —­gmondok mindnyájan, és ha megnyerjük a fogadást, bo­­szut állunk asszonyom sértett becsületéért. — De ha én leszek a nyertes fél, — mondá nyugodt hangon du­du, — akkor önök egy oly nőért verekednének meg, aki mással ol­datta meg a harisnyakötőjét. Még határozatlanabbul tekintettek egymásra a lovagok. — Önök hallgatnak ? No­ lám, én nagy­­lelkűbb vagyok, s nem csak hogy annak da­cára hajlandó leszek megverekedni, sőt nevem­mel állok jót Quinqueboeuf asszony becsületé­ért. Elfogadja asszonyom? — Hogyan! — kérdé Catherine — ön kezével kínál meg engem ? — Igen, asszonyom. — Nekem ugyan nincs mitől tartanom, — mondá Catherine, — tehát . . . elfogadom. — Nos! tehát — válaszold du Ru, — dalt, a Duna felé eső középső fülkében lesz föl­állítva. Ez által előreláthatólag jóval nagyobb lesz a híres „Tuba Mirum“ hatása, mint volt az opera­színházban, a­hol a helyi viszonyok ilyen fölállítást nem engedtek meg. * (Blaha Lujza uj szerepe.) Konti Jó­zsef, ki — mint már írtuk — új operetten dolgo­zik, hű maradt eddigi szokásához és „A Saint Gyre-i kisasszony“ főszerepét — a csintalan Luj­zát — is Blaha Lujzának irja. Ennél okosabbat nem is tehetett volna. * (Az árvi­zkárosultak javára.) a nem­zeti színház tagjai jótékonycélú előadást rendeznek. A műsor még ninc­s megállapítva. A ne­­messzívü művészeknek az volt legfőbb igyekezetük, hogy maguknak biztosítsák a kezdeményezés érde­mét. Eddig csak azt határozták el, hogy a minden bizonynyal érdekes és fényes estély a m. kir. ope­ra­h­á­z színpadán rendeztessék. Mindenesetre jó lenne az eddigi módszerrel szakítani, hogy t. i. bal­lettet főrangnak, operettet operaénekesek, népszín­művet drámai színészek játszanak, olyas­valamit állítsanak össze, a­mi nálunk még az újdonság in­gerével hat. A párisi jótékonycélú előadások mintá­jára az operaház fényes helyiségeinek felhasználásá­val művész-estélyt lehetne rendezni tombolával, mu­tatványos- s árubódékkal, színi előadásokkal, hang­versenyes, élőképekkel, zenekarokkal az előcsar­nokban, lépcsőházban, cukrászdában, a táncteremmé átalakított nézőtéren, színpadon, a félemeleti tár­salgó- és próbateremben stb. A­minek meglenne azon előnye is, hogy legalább négyszer annyi jöve­delmet lehetne elérni. A nemzeti színház jeles kez­demény­ezői abban is igen előnyösen különböztetnék meg magukat többi ünnepélyrendező társaiktól, ha közreműködésre a budapesti fiatal festőkolónia tag­jait is felszólítanák, kik a jótékony cél érdekében bizonyosan szívesen felajánlanák szolgálataikat s kik tudvalevőleg mesterek a dekorativ rendezésben. * (Bárcosi Szidi), a nemzeti színház tagja, alig pihente ki miskolci vendégszereplésének fára­dalmait, máris új vendégszereplésre készül­t.­A*Uj­­helyre, a­hol Miklósi Gyula társulatával ápril közepe táján 4—5 este fog föllépni, a többek közt Váljunk e !-ben és Vasgyáro­s­ban is. * (A mi szennyesünk) gyors utat talál a külföldre, míg a kultúra, művészet s irodalom terén fölmerülő örvendetes események csak csigapostán, vagy épen nem jutnak szomszédaink tudomására, így a Figaro örvendete hirdeti egy magyar szín­igazgató, Hubay Gusztáv bukását és azon Álta­lunk is fölemlített pirulni való tényt, hogy Szentes város tanácsa a kenyér nélkül maradt színészeknek 10 frt segélyt szavazott meg s hogy a nyomorultak úgyszólván kéregetésre lettek utalva. * (Az orsz. m­. képzőművészeti társulat választmánya) a közgyűlés utáni első ülését teg­nap tartotta meg Harkányi Frigyes elnöklete alatt. A választmányi tagok számosan voltak jelen, mert nagyfontosságú választások voltak napirenden. Keleti Gusztáv igazgató, a lefolyt évre választott igazgatóság nevében, mandátumának leteltével kö­szönetet mondott a választmány bizalmáért, melylyel feladatának teljesítésében támogatta. A választmány­­ Harkányi elnök indítványára, a lelépő igazgatóság­nak eredményes működéséért köszönetet szavazott. Ezután a szakbizottságok titkos szavazás útján egy­hangúlag megválasztottak. S a művészeti bizottság előadónak Keleti Gusztávot, helyettes előadónak A­g­g­h­á­z­y Gyulát, a kiállítási bizottság, előadónak F­e­s­z­t­y Árpádot, h. előadónak Vágó Pált, a művásárló bizottság, előadónak Hauszmann Alajost, h. előadónak V­a­s­t­a­g­h Györgyöt, a gaz­dasági bizottság előadónak B­e­n­k­ő Kálmánt, b. előadónak Lechner Lajost, végül a jogi bizott­ság, előadónak Takács Lajost, h. előadónak F­o­r­s­t­e­r Gyulát választotta meg. Az alapszabá­lyok értelmében a bizottsági előadókból alakul a társulat ügyeinek közvetlen vezetésére hivatott igaz­gatóság, a­kik közül a választmány a társulat iga­z­­gatójánk Keleti Gusztávot és helyettes igazga­tójának B­e­n­k­ő Kálmánt egy évre újra megválasz­totta.­­Minthogy Groetschel Imre, a társulat eddigi ellenőre más irányú elfoglaltsága miatt kijelentette, hogy tovább­i feladatra nem vállalkozhatik, a vá­lasztmány önzetlen fáradozásáért köszönetet szava­zott s egyszersmind ellenőrnek egyhangúlag Wag­ner Géza választmányi tagot választotta meg. Az ülés végével az igazgatóság bejelentette, hogy 200 írttal alapító tagnak Andrássy Kálmán és még 25 rendes tag lépett be a társulatba. * (A na. szinészegyesü­let) közp. igazgató­­tanácsa e hó 20-án tárgyalta folytatólagosan a szín­igazgatói engedélyek véleményezése iránt beadott kérvényeket. Véleményeztettek az engedélyek: Tóth Béla, Gáspár Jenő, Hubay Gusztáv, Kárpáthy György régieknek, — Tiszay De­zső, Hatvani Károly, Homokay László és Szabadhegyi Aladár új igazgatóknak. Van tehát a múltkor kimutatott 13 igazgatóval együtt virágvasárnaptól kezdve huszonegy színigaz­gató. Feltételesen véleményeztetett az engedély: Jakab Lajos, Bogyó Alajos, Bánfalvy Béla és Sághy Zsigmondinak. A vidéki tanácsosok véleményezése kikéretik: Jeszenszky Dezső és Kunhegyi Miklós kérvényére vonatkozólag. Elutasittattak: Pol­gár Sándor és társai, Komlósy József és Füredy Károly társigazgatók kérvényei. A pozsonyi társaságból alakult konzorciumnak azonban De­zső­f­y Gyula vezetése alatt utólagosan vélemé­­nyeztetett az engedély. * (A bécsi „Burg“ színházban) április 15-kén lesz Klapp Mihály „Der selige Paul“ című négy felvonásos vígjátékénak a bemutatója. Ezután elő­adják Lope de Vega spanyol színműírónak „Ki­rály és paraszt“ c­mű­ három felvonásos vígjátékot, Haf­a Frigyes szabad átdolgozásában. * (érdekes zeneelőadást) rendez a bécsi zenekedvelők egylete jövő kedden. Előadja ugyanis Bach J. S. nagy h-moll miséjét, melyet a maga teljességében eddig csak egyszer, Bach születésének 200-dik emléknapján hallottak Bécsben, 1885-ben, holnapután ide, ebben az órában, elhozom a bűnöst élve vagy halva. — Élve hozza el uram, mert kérdőre akarom vonni, — mondá Catherine haragos arccal. — És nekünk is felelni fog, a nyomorult gyáva­k pattogtak a hős ifjak. Du Ru mosolyogva köszönt s távozott. A kijelölt napon mindnyájan megjelentek Catheri­­ne-nál, du Ru is pontos volt. Négy szolga jött vele, kik iszonyú nagy ládát cipeltek vállaikon. A láda ajtóval volt ellátva, melyen erős zár volt látható, mintha valaki be volna a ládába zárva. Midőn a ládát a szoba közepére helyezték, s mindnyájan feszült figyelemmel kisérték a kü­lönös fogadás kimenetelét, du Ru kiveszi mell­zsebéből Catherine harisnyakötőjét, és így szól neki: — Elismeri-e asszonyom, hogy ez a ha­risnyakötő az öné volt? Catherine meglepetve, elpirult, de miután hazudni nem akart, bevallá, hogy a harisnya­kötő csakugyan az övé volt, de bizonyosan el­vesztette azt. — Nem asszonyom, ön azt nem vesztette el, de elvették öntől s e ládában van bezárva az a szemtelen fickó, ki azt tenni merészelte. — Hadd lássuk! hadd lás°uk! — kiásták az ifjak. — Bocsánat uraim! — válaszol du Ru, én a foglyot megvasaltattam, mert bár helyén van is a szivük az uraknak, mégis meghök­­kennének, ha bajszával szemtől-szembe ad­nának. Ezt mondva, kinyitá a ládát s ott látják szinről-szinte az öreg anyóka bátor kandúrját, mely oly ravaszul Catherine ruhája alatt kere­sett menedéket üldözői elől. Mindnyájan hangos kacajban törtek ki, a szent János napi tűzünnepélyre gondolva vissza. — Nos tehát uraim ! — mondá du Ru, mondhatja-e valaki önök közül becsületére, hogy hazudtam ? — Nem! igazán nem mondhatjuk — vá­­laszolák az ifjak — és igy megfizetjük az ezer fontot. — És ön, asszonyom ! — mondá du Ru Catherinehez fordulva — beismeri-e, hogy a fo­gadást elvesztette s megtartja-e adott szavát, mint itt az urak? Az ifjak hangosan tiltakoztak ez ellen, mert az mégsem járja, hogy Catherine, kit mindnyá­jan oly régóta szeretnek, egy egészen új ud­varlónak adja az elsőbbséget, ki már azért sem szeretheti annyira, mint ők és a­ki ilyen ravasz csel úttal akarja magáévá tenni. Catherine egy percnyi gondolkozás után így szólt: — Az igaz, hogy nem tudom, várjon az ő szerelme nagyobb-e, mint az önöké, de ő igen leleményes módon csikarta ki tőlem az ígéretet. Azt sem felejthetem uraim, hogy becsületemben való föltétlen bizalmuk közel volt ahoz, — látván e harisnyakötőt — hogy csorbát szen­vedjen ; és mert ez a harisnyakötő oly becses lett előttem, megengedem a férjemnek, hogy azt nekem . . . felkösse. Így lett du­du a szép Catherine férjévé. A kapitány hálából nem feledkezett meg az öreg anyókáról sem, kitől a kandúrt vette volt, a kandúrnak pedig — mint mondják — egy apródot, meg lakást bocsátott rendelkezésére. ”

Next