Pesti Hírlap, 1888. március (10. évfolyam, 61-91. szám)
1888-03-26 / 86. szám
1988. március 26. PESTI HÍRLAP a tagok szép számmal jelentek meg. Bischitz Dávidné úrnő megnyitván az ülést, dr. Grosz Sándor elnök röviden vázolja az intézet fejlődését s kiemeli, hogy a főváros általános érdeklődésének és a legmagasabb körök elismerésének örvend; újabban Tisza Kálmánná lépett az egylet alapító tagjai közé és Jakabffy Istvánná tett 5 alapítványt. Az egylet jelenleg 200 szegény gyermekről gondoskodik. Örömmel vétetik tudomásul, hogy a lefolyt év jövedelme 12800 frt volt. Ezután Beniczky-Bajza Lenke egyhangúlag elnöknővé, Jakabffy Istvánné pedig alelnöknővé választatott. A gyűlésre küldöttségileg meghívott Beniczkyné néhány szóval köszönetet mondva, 300 forintos alapítványt tett. Még megválasztanak alelnököknek Fischer Ignác, Hans Manó, pénztárnoknak Grüner Dávid, gondnoknak Bodendorfer A. M., gazdanőnek Horty Józsefné, iskolaatya Szabolcsi Miksa és irodafőnöknek Schmid Gyula. Színház, zene, képzőművészet * (Az uj intendáns.) A budapesti nemzeti és dalmaszinház intendánsi állására — mint jó forrásból halljuk — báró Radvánszky Géza, a zólyomi főispán bátyja, van kiszemelve. E tekintetben most folynak az értekezletek. Az állás betöltése azonban csak a nyár végén fog eszközöltetni. * (P. Márkus Emília asszony), aki hoszszabb idő óta betegeskedik, mint örömmel értesülünk, már a javulás útján van. * („Galeotto“), José Echegaray négyfelvonásos drámája, mely a bécsi Burgszínház egyik legvonzóbb repertoire-darabja, legközelebb a nemzeti színházban is színre kerül Kürthy Emil munkatársunk fordításában. * (Célszerű intézkedést) léptetett életbe legújabban Beniczky Ferenc kormánybiztos-az operaszínházát látogató közönség kényelmére. Ugyanis bevezettette a telefont az operaszínház jegyárusító pénztárába, úgy, hogy ezentúl a közönségtelefon útján rendelheti meg a jegyeket és nyerhet mindennemű felvilágosítást a színház pénztárától. * (Berlioz „Requiem“ ének) második előadására ma délután tartották meg a főpróbát a fővárosi Vigadóban. A közönség oly nagy érdeklődést tanúsít Berlioz műve iránt, hogy a mai főpróba alkalmával a nagy terem egészen megtelt és mint halljuk, a holnapi előadásra is már majdnem minden jegy elkelt. Különben ezúttal kevesebb hely is lesz a közönség számára, mint rendesen a filharmóniai társulat hangversenyein, mert a megerősített zene- és énekkarok oly nagy tért foglalnak el, hogy a rendesnél egy pár széksorral kevesebbet lehetett csak fölállítani. A medékzenekarok elhelyezése is előnyösebb és a szerző intencióinak megfelelőbb lesz a Vigadóban, amennyiben két rézfúvó-zenekar a terem hátsó két sarkában, a harmadik pedig él— Lássuk tehát, — mondok mindnyájan. — ígérem, hogy két nap alatt ide hozom azt a szemtelen vakmerőt, — élve vagy halva, ahogy önök kívánják, — aki megfosztá Quinqueboeuf asszonyt harisnyakötőjétől, és fölajánlok ezer fontot, ha egyik is önök közül becsületére merné mondani, — miután már látta a bűnöst, — hogy én csakugyan hazudtam volt. Az ifjak bámulva tekintettek egymásra a különös ajánlat hallatára, de Catherine biztatta őket: — Tartsák uraim a fogadást, esküszöm önöknek, hogy megnyerik; mert ha önök elvesztenék, úgy én becstelen nő volnék, pedig isten a tanúm, hogy becsületemen folt nem esett. — Elfogadjuk az ajánlatot, —gmondok mindnyájan, és ha megnyerjük a fogadást, boszut állunk asszonyom sértett becsületéért. — De ha én leszek a nyertes fél, — mondá nyugodt hangon dudu, — akkor önök egy oly nőért verekednének meg, aki mással oldatta meg a harisnyakötőjét. Még határozatlanabbul tekintettek egymásra a lovagok. — Önök hallgatnak ? No lám, én nagylelkűbb vagyok, s nem csak hogy annak dacára hajlandó leszek megverekedni, sőt nevemmel állok jót Quinqueboeuf asszony becsületéért. Elfogadja asszonyom? — Hogyan! — kérdé Catherine — ön kezével kínál meg engem ? — Igen, asszonyom. — Nekem ugyan nincs mitől tartanom, — mondá Catherine, — tehát . . . elfogadom. — Nos! tehát — válaszold du Ru, — dalt, a Duna felé eső középső fülkében lesz fölállítva. Ez által előreláthatólag jóval nagyobb lesz a híres „Tuba Mirum“ hatása, mint volt az operaszínházban, ahol a helyi viszonyok ilyen fölállítást nem engedtek meg. * (Blaha Lujza uj szerepe.) Konti József, ki — mint már írtuk — új operetten dolgozik, hű maradt eddigi szokásához és „A Saint Gyre-i kisasszony“ főszerepét — a csintalan Lujzát — is Blaha Lujzának irja. Ennél okosabbat nem is tehetett volna. * (Az árvizkárosultak javára.) a nemzeti színház tagjai jótékonycélú előadást rendeznek. A műsor még nincs megállapítva. A nemesszívü művészeknek az volt legfőbb igyekezetük, hogy maguknak biztosítsák a kezdeményezés érdemét. Eddig csak azt határozták el, hogy a minden bizonynyal érdekes és fényes estély a m. kir. operaház színpadán rendeztessék. Mindenesetre jó lenne az eddigi módszerrel szakítani, hogy t. i. ballettet főrangnak, operettet operaénekesek, népszínművet drámai színészek játszanak, olyasvalamit állítsanak össze, ami nálunk még az újdonság ingerével hat. A párisi jótékonycélú előadások mintájára az operaház fényes helyiségeinek felhasználásával művész-estélyt lehetne rendezni tombolával, mutatványos- s árubódékkal, színi előadásokkal, hangversenyes, élőképekkel, zenekarokkal az előcsarnokban, lépcsőházban, cukrászdában, a táncteremmé átalakított nézőtéren, színpadon, a félemeleti társalgó- és próbateremben stb. Aminek meglenne azon előnye is, hogy legalább négyszer annyi jövedelmet lehetne elérni. A nemzeti színház jeles kezdeményezői abban is igen előnyösen különböztetnék meg magukat többi ünnepélyrendező társaiktól, ha közreműködésre a budapesti fiatal festőkolónia tagjait is felszólítanák, kik a jótékony cél érdekében bizonyosan szívesen felajánlanák szolgálataikat s kik tudvalevőleg mesterek a dekorativ rendezésben. * (Bárcosi Szidi), a nemzeti színház tagja, alig pihente ki miskolci vendégszereplésének fáradalmait, máris új vendégszereplésre készült.A*Ujhelyre, ahol Miklósi Gyula társulatával ápril közepe táján 4—5 este fog föllépni, a többek közt Váljunk e !-ben és Vasgyárosban is. * (A mi szennyesünk) gyors utat talál a külföldre, míg a kultúra, művészet s irodalom terén fölmerülő örvendetes események csak csigapostán, vagy épen nem jutnak szomszédaink tudomására, így a Figaro örvendete hirdeti egy magyar színigazgató, Hubay Gusztáv bukását és azon Általunk is fölemlített pirulni való tényt, hogy Szentes város tanácsa a kenyér nélkül maradt színészeknek 10 frt segélyt szavazott meg s hogy a nyomorultak úgyszólván kéregetésre lettek utalva. * (Az orsz. m. képzőművészeti társulat választmánya) a közgyűlés utáni első ülését tegnap tartotta meg Harkányi Frigyes elnöklete alatt. A választmányi tagok számosan voltak jelen, mert nagyfontosságú választások voltak napirenden. Keleti Gusztáv igazgató, a lefolyt évre választott igazgatóság nevében, mandátumának leteltével köszönetet mondott a választmány bizalmáért, melylyel feladatának teljesítésében támogatta. A választmány Harkányi elnök indítványára, a lelépő igazgatóságnak eredményes működéséért köszönetet szavazott. Ezután a szakbizottságok titkos szavazás útján egyhangúlag megválasztottak. S a művészeti bizottság előadónak Keleti Gusztávot, helyettes előadónak Aggházy Gyulát, a kiállítási bizottság, előadónak Feszty Árpádot, h. előadónak Vágó Pált, a művásárló bizottság, előadónak Hauszmann Alajost, h. előadónak Vastagh Györgyöt, a gazdasági bizottság előadónak Benkő Kálmánt, b. előadónak Lechner Lajost, végül a jogi bizottság, előadónak Takács Lajost, h. előadónak Forster Gyulát választotta meg. Az alapszabályok értelmében a bizottsági előadókból alakul a társulat ügyeinek közvetlen vezetésére hivatott igazgatóság, akik közül a választmány a társulat igazgatójánk Keleti Gusztávot és helyettes igazgatójának Benkő Kálmánt egy évre újra megválasztotta.Minthogy Groetschel Imre, a társulat eddigi ellenőre más irányú elfoglaltsága miatt kijelentette, hogy további feladatra nem vállalkozhatik, a választmány önzetlen fáradozásáért köszönetet szavazott s egyszersmind ellenőrnek egyhangúlag Wagner Géza választmányi tagot választotta meg. Az ülés végével az igazgatóság bejelentette, hogy 200 írttal alapító tagnak Andrássy Kálmán és még 25 rendes tag lépett be a társulatba. * (A na. szinészegyesület) közp. igazgatótanácsa e hó 20-án tárgyalta folytatólagosan a színigazgatói engedélyek véleményezése iránt beadott kérvényeket. Véleményeztettek az engedélyek: Tóth Béla, Gáspár Jenő, Hubay Gusztáv, Kárpáthy György régieknek, — Tiszay Dezső, Hatvani Károly, Homokay László és Szabadhegyi Aladár új igazgatóknak. Van tehát a múltkor kimutatott 13 igazgatóval együtt virágvasárnaptól kezdve huszonegy színigazgató. Feltételesen véleményeztetett az engedély: Jakab Lajos, Bogyó Alajos, Bánfalvy Béla és Sághy Zsigmondinak. A vidéki tanácsosok véleményezése kikéretik: Jeszenszky Dezső és Kunhegyi Miklós kérvényére vonatkozólag. Elutasittattak: Polgár Sándor és társai, Komlósy József és Füredy Károly társigazgatók kérvényei. A pozsonyi társaságból alakult konzorciumnak azonban Dezsőfy Gyula vezetése alatt utólagosan véleményeztetett az engedély. * (A bécsi „Burg“ színházban) április 15-kén lesz Klapp Mihály „Der selige Paul“ című négy felvonásos vígjátékénak a bemutatója. Ezután előadják Lope de Vega spanyol színműírónak „Király és paraszt“ cmű három felvonásos vígjátékot, Hafa Frigyes szabad átdolgozásában. * (érdekes zeneelőadást) rendez a bécsi zenekedvelők egylete jövő kedden. Előadja ugyanis Bach J. S. nagy h-moll miséjét, melyet a maga teljességében eddig csak egyszer, Bach születésének 200-dik emléknapján hallottak Bécsben, 1885-ben, holnapután ide, ebben az órában, elhozom a bűnöst élve vagy halva. — Élve hozza el uram, mert kérdőre akarom vonni, — mondá Catherine haragos arccal. — És nekünk is felelni fog, a nyomorult gyávak pattogtak a hős ifjak. Du Ru mosolyogva köszönt s távozott. A kijelölt napon mindnyájan megjelentek Catherine-nál, du Ru is pontos volt. Négy szolga jött vele, kik iszonyú nagy ládát cipeltek vállaikon. A láda ajtóval volt ellátva, melyen erős zár volt látható, mintha valaki be volna a ládába zárva. Midőn a ládát a szoba közepére helyezték, s mindnyájan feszült figyelemmel kisérték a különös fogadás kimenetelét, du Ru kiveszi mellzsebéből Catherine harisnyakötőjét, és így szól neki: — Elismeri-e asszonyom, hogy ez a harisnyakötő az öné volt? Catherine meglepetve, elpirult, de miután hazudni nem akart, bevallá, hogy a harisnyakötő csakugyan az övé volt, de bizonyosan elvesztette azt. — Nem asszonyom, ön azt nem vesztette el, de elvették öntől s e ládában van bezárva az a szemtelen fickó, ki azt tenni merészelte. — Hadd lássuk! hadd lás°uk! — kiásták az ifjak. — Bocsánat uraim! — válaszol du Ru, én a foglyot megvasaltattam, mert bár helyén van is a szivük az uraknak, mégis meghökkennének, ha bajszával szemtől-szembe adnának. Ezt mondva, kinyitá a ládát s ott látják szinről-szinte az öreg anyóka bátor kandúrját, mely oly ravaszul Catherine ruhája alatt keresett menedéket üldözői elől. Mindnyájan hangos kacajban törtek ki, a szent János napi tűzünnepélyre gondolva vissza. — Nos tehát uraim ! — mondá du Ru, mondhatja-e valaki önök közül becsületére, hogy hazudtam ? — Nem! igazán nem mondhatjuk — válaszolák az ifjak — és igy megfizetjük az ezer fontot. — És ön, asszonyom ! — mondá du Ru Catherinehez fordulva — beismeri-e, hogy a fogadást elvesztette s megtartja-e adott szavát, mint itt az urak? Az ifjak hangosan tiltakoztak ez ellen, mert az mégsem járja, hogy Catherine, kit mindnyájan oly régóta szeretnek, egy egészen új udvarlónak adja az elsőbbséget, ki már azért sem szeretheti annyira, mint ők és aki ilyen ravasz csel úttal akarja magáévá tenni. Catherine egy percnyi gondolkozás után így szólt: — Az igaz, hogy nem tudom, várjon az ő szerelme nagyobb-e, mint az önöké, de ő igen leleményes módon csikarta ki tőlem az ígéretet. Azt sem felejthetem uraim, hogy becsületemben való föltétlen bizalmuk közel volt ahoz, — látván e harisnyakötőt — hogy csorbát szenvedjen ; és mert ez a harisnyakötő oly becses lett előttem, megengedem a férjemnek, hogy azt nekem . . . felkösse. Így lett dudu a szép Catherine férjévé. A kapitány hálából nem feledkezett meg az öreg anyókáról sem, kitől a kandúrt vette volt, a kandúrnak pedig — mint mondják — egy apródot, meg lakást bocsátott rendelkezésére. ”