Pesti Hírlap, 1888. június (10. évfolyam, 151-180. szám)

1888-06-30 / 180. szám

Budapest, I8bp. Előfizetési árak: Egész évre . . . 14 frtkr. Félévre Cr . 3 V » — » Negyedévre Kr. 3 » 50 » Egy hóra. . . . 1 » 20 ». Egyes szám helyben* 4 kr. Vidéken 5 kr. Százalék nem adatik. Kiadóhivatal: Buflarest náádi-utca 7. si„ földszint, hová az előfizetések és a lap Szétküldésére vonatkozó felszó­­lamlások intézendők. x. évf. 180. (3417.) szánt Pesti H Hirlap POLITIKAI? NAPILAP. Szombat, junius 30.­ Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor-utca 7. sz­­. emelet, hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Bérmentetlen levelek­­ csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok vissza nem adatnak. Hirdetések a kiadóhivatalban vétetnek fel. Francziaország részére pedig John F. Jones & Cie. Paris­ban, 31 bis, rue du Faubourg Montmartre. Kérjük t. vidéki előfizetőinket, hogy az illető postahivataloknál az előfizetést ideje, korán szíveskedjenek megújítani, mert kü­lönben a lap küldése fennakadást szenvedhet. A szétosztás után. Minden kért rengeteg összegeknek hűsé­ges megszavazása után a delegációk, re bene gesta, szétoszottak. Az utolsó ülésen még­ közös kormány és delegációk közösen megdicsérték egymást. Amaz valóban meg lehet elégedve a tizenkilenc nap alatt elért nagy eredménynyel, ámezek viszont a kormány őszinteségét magasz­talták, ha ugyan az elnöki búcsúbeszédekben nem volt túlnyomó a hivatalos udvariasság. Bármiként legyen, a befejezett ülésszak azt a tanulságot szolgáltatja Európának, hogy e monarchia mindkét állama, s a delegációkban képviselt összes politikai pártok és nemzeti ele­mek egyenlő áldozatkészséggel szavazzák meg a monarchia biztonságának és nagyhatalmi állásának fentartása címén kért óriási ösz­­szegeket. Mikor a „salus rei publicae suprema lex“-re történik hivatkozás, akkor magyarok és osztrákok, kormánypárt és ellenzék innen és túl a Lajtán egyaránt sietnek megadni a had­ügyminiszternek a milliókat. A kényszerhelyzet, melybe monarchiánkat a katonai nagyhatalmak óriási mérvű fegyverkezése sodorta, nem engedi meg a két állam pénzügyi helyzetének hosszas latolgatását. Hasztalan volna a hivatkozás az évről-évre fokozódó terhekre, mikor a hadügy­miniszter kijelenti, hogy minden eddig hozott áldozatnak csak úgy vehetjük hasznát, ha újabb áldozatokat hozunk. Ellenkezőleg védelmi erőnk szervezete annyira hézagos maradna, hogy há­ború alkalmával az esélyek mind ellenünk for­dulnának. A másik érv, melylyel a hadügyminiszter új követeléseit indokolta, nem kevésbé kény­szerítő. Értjük azt az indokot, hogy a béke biztosításának legszilárdabb garanciája had­erőnket mentől impozánsabbá ten­ni. Csakugyan, mentői erősebb monarchiánk katonailag, mentői gyorsabban mozgósíthatunk másfél millió harcost s mentői nagyobb fegyve­reink és csapataink taktikai kiképzésének előnye, annál több a valószínűség, hogy egy­hamar nem fognak megtámadni bennünket. A gyengét könnyebben rohanja meg az ellenség, mint az erőset. A delegációk ezen szempontból is siettek megszavazni úgy a tavalyinál sokkal nagyobb hadügyi költségvetést, mint a 47 millió frtnyi rendkívüli hadügyi szükségletet. „Veni, vidi, vici“ — mondhatja Bauer táborszernagy is Ju­lius Caesarral. Kívánjuk, hogy hadseregünk a harctéren is oly gyorsan arasson döntő sikert, mint a hadügyminiszter úr a delegációban. Ak­kor valóban élvezni fogjuk a haderőre fordított óriási tőkék kamatait. De a most megszavazott összegekkel ki­elégítették-e váljon a delegációk a hadügyi kormányzat külön igényeit a jövőre nézve is ? Van-e biztosítékunk arra, hogy a hadügyi költségvetés nem fog emelkedni ezentúl s hogy a rendkívüli hitel alakjában fölmerülő lehangoló meglepetések ezzel véget érnek ? Épenséggel nem. Ellenkezőleg, túlkiadások, minden valószínűség szerint, a jövőben is lesz­nek. El sem maradhatnak — ki kell mondanunk leplezetlenül — míg csak véget nem ér a végze­tes verseny, melyet az európai nagyhatalmak a fegyverkezés terén egymással folytatnak. A jelszó mindig az lesz: nem szabad meg­engednünk, hogy mások túlszárnyaljanak ben­nünket. A katonai nagyhatalmak minden újabb erőfeszítése tehát monarchiánkat is arra kény­­szerítendi, hogy folytonosan lépést tartson ve­lük, akár jobb fegyvert hoznak be, akár más reformokat léptetnek életbe a véderő terén. Ne ringatózzunk illúziókban. E fegyveres béke, mely kiszívja a velőt a túlterhelt nagy nemzetek csontjaiból, végre is a háború felé sodorja az államokat. A túlfeszített húr utó­végre elpattan. A villámmal telített levegőben összevonul a fergeteg. Csak háború vagy álta­lános lefegyverezés vethet véget e gyötrő és jólétemésztő állapotnak, mely a nemzeteket Mars hadisten rabigájába hajtja, de az előbbi, az adott viszonyok között, sokkal valószínűbb, mint az utóbbi. Ha valaki utoljára teheti le a fegyvert, úgy az mi vagyunk. Nem támadás céljából emeltük, hanem védelemből. De épen ezért kötelezik létérdekei e monarchiát arra, hogy a legnagyobb áldozatkészséggel tűrje a fegyveres béke önsúlyát mindaddig, míg csak az északi kolosszus nem kezdi a leszerelés politikáját legálisan és bizalmat gerjesztőn. Mennyi víz fog addig lefolyni a Dunán és hány száz új milliót fognak megszavazni addig a delegációk ? Belpolitikai hírek. — június 29, m minisztertan­ács. Ma délután minisztertanács volt, mely több óráig tartott. Választási mozgalom. Kernyájáról ír­ják lapunknak : A kernyájai választókerületben Széchényi Jenő osztálytanácsossá történt kine­vezése óta a választási mozgalmak immár megin­dultak. A szabadelvű párt folyó évi június 26-án tartotta meg pártértekeztetét Csonoplyán, mely alka­lommal a kerületi községek kivétel nélkül képviselve voltak, számra nézve nem kevesebb, mint 600 vá­lasztó­polgár jelent meg. Az értekezlet egyhangúlag P­i­u­k­o­v­i­t­s József bácsmegyei nagybirtokost, Piu­­kovits Ágoston volt megyei főispán fiát jelölte ki országgyűlési képviselőnek és mellette a lelkesedés oly nagy volt, hogy tekintettel a kerület általános hangulatára, megválasztása alig lehet kétséges. Külpolitikai hírek: — június 29. Az orosz-angol viszonyod. A Pall-Mail- Gazetts szerkesztője, Stead, nem rég tért vissza hosszabb útról Oroszországból, a­hol igen előzéke­nyen fogadták, sőt a cárnál is kihallgatáson volt, Gacevnában. Beszélt Jominivel, Vlangallyval és Ig­­natyeff gróffal. Steed híven közli az orosz államfér­fiak nézeteit, s minthogy ezek tudták, hogy közle­ményeik nyilvánosságra jutnak, föltehető róluk, hogy megfontolva tették nyilatkozataikat. Ezekben hatá­rozott gyűlölet van kifejezve Ausztria-Ma­­gyarország ellen, annál inkább udvariaskodnak An­golország iránt. Lapunk mai száma 8 oldalt tartalmaz. Ugyancsak a Pall Mall Gazette közli egy tudó­sítójának levelezését Annenhoff tábornokkal, a szamarkandi vasút építőjével. A tábornok szerint könnyű dolog volna összekötni a nagy orosz közép­­ázsiai vonalat azzal, melyet az angolok Quettahban építenek, ha tudniillik ezek folytatják Kandaharig. Az esetben kötelezi magát, hogy Londonból Kanda­­harba kilenc nap alatt annyi csapatot szállít, a­mennyit Anglia akar. —■ Ez mind szép volna, felelt az angol leve­lező, a­mig békében élnénk Oroszországgal, de mi történnék háború esetén ? — Mi nekünk csepp okunk sincs Angliát Ázsi­ában megtámadni, felelt a tábornok. Érdekeink azo­nosak Ázsiában. Mind a ketten ugyanazt a célt kö­­vetjük, hogy tudniillik a lehető legjobb üzletet csi­náljuk. Az egyetlen veszély a békére nézve az, hogy Afganisztánban civilizálatlan, vad nép lakik, azért meg kell osztoznunk az országon s azután békében fogunk egymás mellett élni. Da meddig? — Ezt a kérdést bátran utána vethetné az angol lap. Boulanger és a bonapartistáll válópere befejezett tény. Viktor Napóleon felbontotta a rövid közösséget a hirvadász tábornokkal. Azért bukott meg Charente megyében is Boulanger jelöltje, De­­rouléde. Okot a törésre Boulanger önkényes eljárása adott, midőn a bonapartisták­ megkérdezése nélkül állította föl jelöltjét abban a megyében, mely kez­dettől fogva bonapartista volt. A bonapartista párt e határozta, hogy ezentúl egészen önállóan fog mű­ködni s Boulangerral nem fog törődni. A pápa az ír püspökökhöz nem sokára ismét fog intézni körlevelet, melyben ismételni fogja az előbbi levelében az erőszakosságok ellen mondott kárhoztatását; ellenben azt is kijelenti, hogy az írek nemzeti mozgalma ellen semmi kifo­gása sincs, a­míg az a törvényesség és erkölcsös­ség korlátai közt marad. Egyiptom kiürítését illetőleg egy párisi hír szerint, tárgyalást szándékozik indítani a francia kabinet az angol kormánynyal, de csak akkor, ha az összes hatalmak már hozzájárultak a szuezi­ csa­­torna-egyezményhez. Az észak-amerikai Egyesült­ Államok köz­­társasági pártja Harrison Benjamin, tábornokot állítá föl jelöltül, a­mint ezt már jelentettük. Harri­son nem rég Indiana állam szenátora volt. A pol­gárháborúban szerezte tábornoki rangját. Unokája Harrison Vilmosnak, az Egyesült Államok kilencedik elnökének, a­ki 1841. április 4-én halt meg, egy havi elnöksége után; dédunokája ama Harrison Benjáminnak, a­ki egyik aláírója volt az 1776-iki függetlenségi nyilatkozatnak. Az elnökjelölt jelenleg 55 éves, jogtudor. A Hotti melletti albán montenegrói harc­ról néhány új adatot jelentenek. Hotfi és Gruda közt tudvalevőleg nemrég egy montenegrói banda megtámadott egy albán lakodalmas menetet. A banda mint Skutariból írják, Bazo Kürti vezetése alatt ötven főből állt. Három csoportra oszlott, hogy annál sike­resebb legyen a támadása. A visszavonulás fedezé­sére a Zem folyó mentén montenegrói őrségeket állítottak fel. Ebből is látható, hogy a támadást nem lehet vérboszára magyarázni. Igaz, hogy tíz nappal a támadás előtt egy albán agyonütött egy monte­negrói­ a podgoricai vásáron, aztán megszökött, de e gyilkosság és a támadás közt nincs összefüg­gés, mert a támadást már régebben készítették elő Bazo Kürti és bandája jelenleg a hercegovina-mon­tenegrói határon van internálva. Bazo Kürtit állító­lag Csettinyébe rendelték, hogy igazolja magát. A montenegrói hatóságokban való bizakodás helyett jobb lesz, ha a hercegovinái járőrök vigyázni fog­nak, mert a banda csakhamar kedvet érezhet egy hercegovinái lakodalmas menet vérére s pénzére.

Next