Pesti Hírlap, 1888. június (10. évfolyam, 151-180. szám)
1888-06-30 / 180. szám
Budapest, I8bp. Előfizetési árak: Egész évre . . . 14 frtkr. Félévre Cr . 3 V » — » Negyedévre Kr. 3 » 50 » Egy hóra. . . . 1 » 20 ». Egyes szám helyben* 4 kr. Vidéken 5 kr. Százalék nem adatik. Kiadóhivatal: Buflarest náádi-utca 7. si„ földszint, hová az előfizetések és a lap Szétküldésére vonatkozó felszólamlások intézendők. x. évf. 180. (3417.) szánt Pesti H Hirlap POLITIKAI? NAPILAP. Szombat, junius 30. Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor-utca 7. sz. emelet, hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok vissza nem adatnak. Hirdetések a kiadóhivatalban vétetnek fel. Francziaország részére pedig John F. Jones & Cie. Parisban, 31 bis, rue du Faubourg Montmartre. Kérjük t. vidéki előfizetőinket, hogy az illető postahivataloknál az előfizetést ideje, korán szíveskedjenek megújítani, mert különben a lap küldése fennakadást szenvedhet. A szétosztás után. Minden kért rengeteg összegeknek hűséges megszavazása után a delegációk, re bene gesta, szétoszottak. Az utolsó ülésen még közös kormány és delegációk közösen megdicsérték egymást. Amaz valóban meg lehet elégedve a tizenkilenc nap alatt elért nagy eredménynyel, ámezek viszont a kormány őszinteségét magasztalták, ha ugyan az elnöki búcsúbeszédekben nem volt túlnyomó a hivatalos udvariasság. Bármiként legyen, a befejezett ülésszak azt a tanulságot szolgáltatja Európának, hogy e monarchia mindkét állama, s a delegációkban képviselt összes politikai pártok és nemzeti elemek egyenlő áldozatkészséggel szavazzák meg a monarchia biztonságának és nagyhatalmi állásának fentartása címén kért óriási öszszegeket. Mikor a „salus rei publicae suprema lex“-re történik hivatkozás, akkor magyarok és osztrákok, kormánypárt és ellenzék innen és túl a Lajtán egyaránt sietnek megadni a hadügyminiszternek a milliókat. A kényszerhelyzet, melybe monarchiánkat a katonai nagyhatalmak óriási mérvű fegyverkezése sodorta, nem engedi meg a két állam pénzügyi helyzetének hosszas latolgatását. Hasztalan volna a hivatkozás az évről-évre fokozódó terhekre, mikor a hadügyminiszter kijelenti, hogy minden eddig hozott áldozatnak csak úgy vehetjük hasznát, ha újabb áldozatokat hozunk. Ellenkezőleg védelmi erőnk szervezete annyira hézagos maradna, hogy háború alkalmával az esélyek mind ellenünk fordulnának. A másik érv, melylyel a hadügyminiszter új követeléseit indokolta, nem kevésbé kényszerítő. Értjük azt az indokot, hogy a béke biztosításának legszilárdabb garanciája haderőnket mentől impozánsabbá tenni. Csakugyan, mentői erősebb monarchiánk katonailag, mentői gyorsabban mozgósíthatunk másfél millió harcost s mentői nagyobb fegyvereink és csapataink taktikai kiképzésének előnye, annál több a valószínűség, hogy egyhamar nem fognak megtámadni bennünket. A gyengét könnyebben rohanja meg az ellenség, mint az erőset. A delegációk ezen szempontból is siettek megszavazni úgy a tavalyinál sokkal nagyobb hadügyi költségvetést, mint a 47 millió frtnyi rendkívüli hadügyi szükségletet. „Veni, vidi, vici“ — mondhatja Bauer táborszernagy is Julius Caesarral. Kívánjuk, hogy hadseregünk a harctéren is oly gyorsan arasson döntő sikert, mint a hadügyminiszter úr a delegációban. Akkor valóban élvezni fogjuk a haderőre fordított óriási tőkék kamatait. De a most megszavazott összegekkel kielégítették-e váljon a delegációk a hadügyi kormányzat külön igényeit a jövőre nézve is ? Van-e biztosítékunk arra, hogy a hadügyi költségvetés nem fog emelkedni ezentúl s hogy a rendkívüli hitel alakjában fölmerülő lehangoló meglepetések ezzel véget érnek ? Épenséggel nem. Ellenkezőleg, túlkiadások, minden valószínűség szerint, a jövőben is lesznek. El sem maradhatnak — ki kell mondanunk leplezetlenül — míg csak véget nem ér a végzetes verseny, melyet az európai nagyhatalmak a fegyverkezés terén egymással folytatnak. A jelszó mindig az lesz: nem szabad megengednünk, hogy mások túlszárnyaljanak bennünket. A katonai nagyhatalmak minden újabb erőfeszítése tehát monarchiánkat is arra kényszerítendi, hogy folytonosan lépést tartson velük, akár jobb fegyvert hoznak be, akár más reformokat léptetnek életbe a véderő terén. Ne ringatózzunk illúziókban. E fegyveres béke, mely kiszívja a velőt a túlterhelt nagy nemzetek csontjaiból, végre is a háború felé sodorja az államokat. A túlfeszített húr utóvégre elpattan. A villámmal telített levegőben összevonul a fergeteg. Csak háború vagy általános lefegyverezés vethet véget e gyötrő és jólétemésztő állapotnak, mely a nemzeteket Mars hadisten rabigájába hajtja, de az előbbi, az adott viszonyok között, sokkal valószínűbb, mint az utóbbi. Ha valaki utoljára teheti le a fegyvert, úgy az mi vagyunk. Nem támadás céljából emeltük, hanem védelemből. De épen ezért kötelezik létérdekei e monarchiát arra, hogy a legnagyobb áldozatkészséggel tűrje a fegyveres béke önsúlyát mindaddig, míg csak az északi kolosszus nem kezdi a leszerelés politikáját legálisan és bizalmat gerjesztőn. Mennyi víz fog addig lefolyni a Dunán és hány száz új milliót fognak megszavazni addig a delegációk ? Belpolitikai hírek. — június 29, m minisztertanács. Ma délután minisztertanács volt, mely több óráig tartott. Választási mozgalom. Kernyájáról írják lapunknak : A kernyájai választókerületben Széchényi Jenő osztálytanácsossá történt kinevezése óta a választási mozgalmak immár megindultak. A szabadelvű párt folyó évi június 26-án tartotta meg pártértekeztetét Csonoplyán, mely alkalommal a kerületi községek kivétel nélkül képviselve voltak, számra nézve nem kevesebb, mint 600 választópolgár jelent meg. Az értekezlet egyhangúlag Piukovits József bácsmegyei nagybirtokost, Piukovits Ágoston volt megyei főispán fiát jelölte ki országgyűlési képviselőnek és mellette a lelkesedés oly nagy volt, hogy tekintettel a kerület általános hangulatára, megválasztása alig lehet kétséges. Külpolitikai hírek: — június 29. Az orosz-angol viszonyod. A Pall-Mail- Gazetts szerkesztője, Stead, nem rég tért vissza hosszabb útról Oroszországból, ahol igen előzékenyen fogadták, sőt a cárnál is kihallgatáson volt, Gacevnában. Beszélt Jominivel, Vlangallyval és Ignatyeff gróffal. Steed híven közli az orosz államférfiak nézeteit, s minthogy ezek tudták, hogy közleményeik nyilvánosságra jutnak, föltehető róluk, hogy megfontolva tették nyilatkozataikat. Ezekben határozott gyűlölet van kifejezve Ausztria-Magyarország ellen, annál inkább udvariaskodnak Angolország iránt. Lapunk mai száma 8 oldalt tartalmaz. Ugyancsak a Pall Mall Gazette közli egy tudósítójának levelezését Annenhoff tábornokkal, a szamarkandi vasút építőjével. A tábornok szerint könnyű dolog volna összekötni a nagy orosz középázsiai vonalat azzal, melyet az angolok Quettahban építenek, ha tudniillik ezek folytatják Kandaharig. Az esetben kötelezi magát, hogy Londonból Kandaharba kilenc nap alatt annyi csapatot szállít, amennyit Anglia akar. —■ Ez mind szép volna, felelt az angol levelező, amig békében élnénk Oroszországgal, de mi történnék háború esetén ? — Mi nekünk csepp okunk sincs Angliát Ázsiában megtámadni, felelt a tábornok. Érdekeink azonosak Ázsiában. Mind a ketten ugyanazt a célt követjük, hogy tudniillik a lehető legjobb üzletet csináljuk. Az egyetlen veszély a békére nézve az, hogy Afganisztánban civilizálatlan, vad nép lakik, azért meg kell osztoznunk az országon s azután békében fogunk egymás mellett élni. Da meddig? — Ezt a kérdést bátran utána vethetné az angol lap. Boulanger és a bonapartistáll válópere befejezett tény. Viktor Napóleon felbontotta a rövid közösséget a hirvadász tábornokkal. Azért bukott meg Charente megyében is Boulanger jelöltje, Derouléde. Okot a törésre Boulanger önkényes eljárása adott, midőn a bonapartisták megkérdezése nélkül állította föl jelöltjét abban a megyében, mely kezdettől fogva bonapartista volt. A bonapartista párt e határozta, hogy ezentúl egészen önállóan fog működni s Boulangerral nem fog törődni. A pápa az ír püspökökhöz nem sokára ismét fog intézni körlevelet, melyben ismételni fogja az előbbi levelében az erőszakosságok ellen mondott kárhoztatását; ellenben azt is kijelenti, hogy az írek nemzeti mozgalma ellen semmi kifogása sincs, amíg az a törvényesség és erkölcsösség korlátai közt marad. Egyiptom kiürítését illetőleg egy párisi hír szerint, tárgyalást szándékozik indítani a francia kabinet az angol kormánynyal, de csak akkor, ha az összes hatalmak már hozzájárultak a szuezi csatorna-egyezményhez. Az észak-amerikai Egyesült Államok köztársasági pártja Harrison Benjamin, tábornokot állítá föl jelöltül, amint ezt már jelentettük. Harrison nem rég Indiana állam szenátora volt. A polgárháborúban szerezte tábornoki rangját. Unokája Harrison Vilmosnak, az Egyesült Államok kilencedik elnökének, aki 1841. április 4-én halt meg, egy havi elnöksége után; dédunokája ama Harrison Benjáminnak, aki egyik aláírója volt az 1776-iki függetlenségi nyilatkozatnak. Az elnökjelölt jelenleg 55 éves, jogtudor. A Hotti melletti albán montenegrói harcról néhány új adatot jelentenek. Hotfi és Gruda közt tudvalevőleg nemrég egy montenegrói banda megtámadott egy albán lakodalmas menetet. A banda mint Skutariból írják, Bazo Kürti vezetése alatt ötven főből állt. Három csoportra oszlott, hogy annál sikeresebb legyen a támadása. A visszavonulás fedezésére a Zem folyó mentén montenegrói őrségeket állítottak fel. Ebből is látható, hogy a támadást nem lehet vérboszára magyarázni. Igaz, hogy tíz nappal a támadás előtt egy albán agyonütött egy montenegrói a podgoricai vásáron, aztán megszökött, de e gyilkosság és a támadás közt nincs összefüggés, mert a támadást már régebben készítették elő Bazo Kürti és bandája jelenleg a hercegovina-montenegrói határon van internálva. Bazo Kürtit állítólag Csettinyébe rendelték, hogy igazolja magát. A montenegrói hatóságokban való bizakodás helyett jobb lesz, ha a hercegovinái járőrök vigyázni fognak, mert a banda csakhamar kedvet érezhet egy hercegovinái lakodalmas menet vérére s pénzére.