Pesti Hírlap, 1889. február (11. évfolyam, 32-59. szám)
1889-02-14 / 45. szám
A korona előtt. A budai királyi palotában ma délben három küldöttség jelent meg a korona előtt, hogy a nemzet mély és őszinte részvételét a királyi ház fájdalmában tolmácsolja. A főrendek küldöttsége, a képviselőké és Budapest fővárosé. A felség külön válaszolt mindegyiknek. A főrendiház előtt ismét hangot adott azon megragadó gyöngédségnek, melyet fölséges aszszonyunk, Erzsébet királyné iránt érez, a ki a nagy csapás válságos napjaiban legerősebb támasza volt fölséges férjének. Ebben és népeinek megható részvétében találja föl a korona vigaszát s egyben az erőt is a legnagyobb kötelességek teljesítésére. A képviselőház elnökének válaszolva, a király nyomatékot helyezett a képviselőház magatartására. A mostani időt „válságosnak“ mondotta s ezzel szemben a képviselők bölcs és higgadt felfogására appellált, kifejezvén azt is, hogy a kormány a korona teljes bizalmát bírja. A főváros küldöttségének válaszolva, reményét fejezte ki a felség, hogy a királyi családnak köztünk töltendő gyászos heteiben „a főváros, magatartása által tanúsítani fogja mindenkori hit ragaszkodását“. A korona két utóbbi válaszában, bár gyöngéd kímélettel előadva, félreérthetlen politikai nyomaték fekszik. Mindkettőben a korona érzelmei vannak kifejezve a védtörvényjavaslat általános tárgyalása alkalmával fölmerült tüneményekkel szemben, amelyek tudvalevőleg nem sorolhatók a békés törvénytárgyalás jelenségei közé. A képviselőházzal szemben a fölség a bölcs és higgadt fölfogásra hivatkozik, anélkül mégis, hogy ezen általánosságon túlmenve, a pártharcot megérintené. Ez a király alkotmányos érzületére vall. S ha szavainak lesz annyi súlya, mint amennyit azok nyomni kívánnak, a diskusszió nem lesz ugyan nyomottabb, de hasznára fog válni magának a parlamentnek is, hogy a nemrég lezajlott, csaknem a féktelenségig izgatott, szinte forradalmias jelenetek nem ismétlődnek. Azt pedig, hogy ezen atyai szelidségű királyi szó a koronának a pártharcokba való vegyítése volna, bizonyára a legszenvedélyesebb ellenzék sem fogja állítani; de viszont eloszlik a szenvedélyes lelkek azon káprázata is, hogy a korona és kormány között belső differenciák állanak fönn. Az ellenkezőt a király maga jelentette ki. Jóval szélesebb hatással fog bírni azonban azon néhány szó, amelyet a fölség Budapest fővárosához se réven, kiérezhetőleg, inkább az utcai zavargások rendezőihez intézett. A törség ebben is gyöngéden fejezi ki azon reményét, hogy családja legszomorubb gyászos heteit, amelyeket közöttünk tölt, nem fogják megzavarni kínos utcai jelenetek, vagy épen olyan cselekedetek, amelyek a korona iránt való lovális ragaszkodás és hűség általános érzelmeibe ütköznek. Mondjuk ki röviden: a fölség azt óhajtja, hogy az utcák ne szóljanak bele az alkotmányos faktorok együttműködésébe s ne zavarják meg szégyenletes erőszakoskodással egyszerre a gyász és a komoly törvényhozás napjait. Hogy a királyi szó visszhangot fog találni, hogy a szenvedélyek mérséklődnek s talán egy készülő oktalan vérontás előztetik igy meg, az kétségtelen. A királyi szóval szemben csak egy álláspont lehetséges. S ez nem a meggyőződések megváltoztatása, hanem igenis a politikai indulatok fékezése, a veszélyezett rend helyreállításának szükségérzete lehet. A törvényhozás két házában, a sajtóban, politikai iratokban ; választói gyűléseken; városi és vármegyei gyűléseken helye van és helye lesz ezután is politikai kijelentéseknek. A törvény tág korlátai között, a most jelzett legális politikai helyeken és alkalmaknál mindenki érvényesítheti ezután is politikai meggyőződéseit, akár a 14., akár a 25., akár más paragrafusok ellen. Ez a szabadság és alkotmányosság változatlan álláspontja. De hogy utcai zavargások vegyüljenek bele az államjogi faktorok munkájába, hogy a képviselőház vitáját vagy törvényes határozatait az utcákon lenyargalt emberek jajgatása, esetleg — amitől Isten őrizzen, — sortüzek kisérjék: erre nemcsak hogy számítania nem szabad senkinek, de csak még gondolnia sem. Megbocsájthatlan szégyene, kára s talán végzetes eseménye lenne nemcsak a fővárosnak, de az egész nemzetnek is, ha a fölbátorított csőcselék újra elöntené utcáinkat s a gyászoló királyi család közöttünk érné meg ama szomorú s bizony nem alkotmányos utcai események gyászossá válható ismétlődését. A korona, a legfelsőbb család jelenléte, az utcákon lengő gyászlobogók emlékeztessék a fői város jobb részét, emlékeztessék a fiatalságot is, mivel tartozunk a legalkotmányosabb királynak. Türtőztesse mindenki indulatait s jusson eszébe, hogy napjainkat maga a korona nevezte válságos időknek. Súlyos mondás, de a király mondta. * A budavári fogadtatás részleteiről a következőket jelenthetjük: Ő felsége a király ma délután egy órakor fogadta a főrendiház és a képviselőház elnökségeit s a főváros küldöttségét. A főrendiház elnöke, K. Vay Miklós beteg lévén, Szlávy József koronaőr, a főrendiház másodelnöke jelent meg. A képviselőház részéről Péchy Tamás elnök és gr. Csáky László alelnök tisztelegtek, a fővárost pedig Ráth Károly főpolgármester, Kamermayer Károly polgármester és Gerlóczy Károly alpolgármester képviselték. Szlávy József főrendiházi másodelnök beszédére ő felsége következőleg válaszolt: Legbensőbb köszönettel fogadom a főrendiháznak őszinte részvétérzelmeit, melyeket ön imént kifejezett. Fájdalommal telt szivem csakis a Mindenhatóba vetett bizalmam, imádott hitvesem, a királyné részéről tapasztalt erős támasz s népeim szives és valóban megható részvéte által találhat vigaszt és utóbbi erőt fejedelmi kötelmeim teljesítésére. Reményem és elvárom, hogy e feladatomat Magyarországom főrendei hagyományos hűséggel ezentúl is könynyíteni és szándékaim valósítását a monarchia érdekében jövőre is támogatni fogják. Péchy Tamás képviselőházi elnök beszédére a felsége a következőket válaszolta: „Mélyen meghatva még azon súlyos csapástól, mely atyai szivemet és a monarchiát érte, őszintén köszönöm a képviselőház szives részvétének tolmácsolását. Isten segítségével nem fogok lankadni kötelmeim teljesítésében és elvárom, hogy kedvelt Magyarországom képviselőháza is e válságos időben a helyzet követelményeinek megfelelő bölcs és higgadt felfogással támogatni fogja szándékaimat és kormányomat, mely teljes bizalmamat birja, mindnyájunk közös érdekében a haza s a monarchia javára.“ Ráth Károly főpolgármester beszéde, melyet a a király ő felségéhez intézett, igy hangzik: Felséges császár és apostoli király! Legkegyelmesebb urunk! A szeretet, a hódolat, és a hűség azon szent és feloldhatatlan kötelékeinél fogva, melyek a monarchia összes népeit felségedhez, és a felséges uralkodó házhoz csatolják. Magyarország fővárosa is, valamint élénken osztozott minden alkalommal az örömben, melylyel az isteni gondviselés felségednek súlyos uralkodói gondjait gyakran enyhité, v úgy őszintén részt vesz azon megmérhetlen fájdalomban, mely felséged egyetlen fiának, a monarchia összes népei által szeretett, sőt rajongásig imádott fenséges trónörökös, Rudolf főherceg váratlan halála által felséged atyai szivére nehezedett, és mely a legmélyebb gyászba borította nemcsak felségedet, és a felséges uralkodó ház minden tagját, hanem a magyar haza minden fiát is. Ő vele két állam méltó büszkesége, két állam népeinek éltető reménye szállt le a sírba! és épen azért veszteségünk véghetetlen, bánatunk megmérhetetlen! E szent érzelmek sugallatát követi Budapest fővárosa, midőn felségedet és a felséges Uralkodó házat ért iszonyú csapás alkalmából a legbensőbb s legmélyebb fájdalmának és részvétének ad hódolatteljes kifejezést, a legmélyebb alattvalói alázattal kérve felségedet, miszerint Magyarország fővárosának ezen legőszintébb fájdalomérzelmeit kegyelmesen fogadni méltóztassék. E beszédre Ő felsége következőkép válaszolt: „Őszinte köszönettel fogadom a főváros hatósága meleg részvétének Önök által tolmácsolt nyilvánítását és remélem, hogy e gyászos hetekben, melyeket én és a királyné itt tölteni szándékozunk fájdalmunk enyhítésére, a főváros magatartása által tanúsítani fogja mindenkori hit ragaszkodását.“ A két ház elnökei beszédüket a főrendiház, illetőleg a képviselőház nyilvános üléseiben fogják közölni.” Ő felsége Szlávy József koronaőrtől, mint a Nemzet hallja, igen kegyesen kérdezősködött a beteg Vay Miklós báró főrendiházi elnök egészségi állapota felől s megbízta Szlávyt, hogy részvétét és üdvözletét adja át Vay Miklós bárónak. A király végül ama reményének és bizalmának adott kifejezést, hogy a zavargások nem fognak ismétlődni. A főrendiház és képviselőház elnökségeinek és a főváros polgármestereinek fogadása a nagy kihallgatásokon szokásos szertartás kifejtése mellett és pedig a felső négyszög nagy kihallgatási termében ment végbe. Ő felsége — miután a ■■■HRPi Előfizetési árak: Egész évre . . . 14 frt — kr. Félévre 7?. S 7 » — » Negyedévre CT. 3 » 50 * Egy hóra. , 1 » 20 » Egyes szám helyben 4 kr. Vidéken 5 kr. Százalék nem adatik. Kiadóhivatal: Budapest nádor utca 7. s:„ földszint, hová az előfizetések és a lap Szétküldésére vonatkozó felszólamlások intézendők.Festi Budapest, 1889. XI. évf. 45. (3642.) szám. Csütörtök, február4. POLITIKAI NAPILAP. Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor-utca 7. sz., S emelet hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő Bérmentetlen levelei csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok vissza nem adatnak. Hirdetések a kiadóhivatalban vétetnek fel. Francziaország részére pedig John F. Jones & Cie. Párisban, 31 bis, rue du Faubourg Montmartre. Lapunk mai száma 16 oldalt tartalmaz.