Pesti Hírlap, 1889. március (11. évfolyam, 60-89. szám)

1889-03-26 / 84. szám

1886. március 20. PESTI HÍRLAP Pauli hasonlóképen meglepő jól volt disponálva. Key, Odry és Láng derekasan megfeleltek kisebb szerepeiknek. * (Halaska Benedek), mely Pálmay Ilka betegsége miatt szorult le a műsorról, holnap, ked­den kerül ismét színre. Pálmay ezúttal be fog mu­tatni egy csinos énekszámot, melyet először rekedt­sége miatt kihagyott: ez a „Csengetyiv”-dal. * (A budai zeneakadémia) 1. évi március hó 25-én esti 7 órakor tartotta meg saját egyleti helyi­ségében, nagyszámú válogatott közönség jelenlétében ez idei V-ik házi hangversenyét. A csinosan összeál­lított műsorban, Beethoven-, Liszt-, Rubinstein-, Seyler-, Bernot-, Zimai- és Kleffel-féle darabok adattak elő, me­lyeket a nagyszámú közönség zajos tapssal jutalma­zott. A közreműködők közül különösen kiemelendő Eder Berta és Reichert Leopoldine szabatos éneke, valamint Feyér Olga hegedűjátéka, melyeket a kö­zönség élénk tetszéssel kísért. A többi közreműködők voltak: Vecsey, Eberling, Székács és Wartha Fanni. * (Bepörölt színésznő.) A budapesti német színház folyó évadjára Lesser igazgató első énekesnő­nek szerződtető Rossi Terézt, kiköttetvén az, hogy ez elmaradása esetén 7000 frt kártérítést fizet. A mű­­vészkisasszony azonban sem nem jelent meg, sem nem adott hírt magáról, sőt az igazgató levelei is azzal jöttek vissza, hogy olyan nevű nő a címzett helyen nincs is. Utóbbi annyiban igaz is volt, hogy a k. a. időközben nevet is változtatott, lévén most már Würstenberg Fülöpné asszony, és ezen hirtelen jött férjhezmenés okozta azt is, hogy most már­­ egye­dül csak a férjének akar énekelni! Az igazgató azon­ban nem méltányolta ezen nagy hitvesi ragaszkodást, és a művésznőt beperelte a budapesti törvényszék előtt 7000 frt kártérítési összegért. * (Elmaradt ha álverseny.) A holnap keddre hirdetett, s részint a hírlapírók nyugdíjintézete, részint a színész-egyesület javára szándékolt hangverseny köz­bejött akadályok miatt április elsejére halasztatott. * (A bécsi Carl-színházban) ma este pánik tört ki. A biztonsági lámpák egyikéből az első emele­ten leesett egy égő gyertya. Sokan el akarták hagyni a színházat, az előadás pillanatnyilag szünetelt, végre a rendező megnyugtatta a közönséget, mire az elő­adást folytatták. 3 Irodalom. Protestáns irodalmi társaság. A protestáns irodalmi társaság megalakulása vasárnap, e hó 24-én ment végbe. Ez alkalomra a Lónyai­ utcai ref. gimnázium díszterme szinültig telt meg a két protestáns hitfelekezet kiváló férfiaival, a­kik az ügy iránt mindannyian szokatlan érdeklődést hoztak magukkal. A megjelentek sorában ott voltak : Vay Miklós br. koronaőr s a főrendiház elnöke, Kun Bertalan, Szász Károly, Szász Domonkos, Papp Gábor ref. püspökök, Czékus István ev. püspök, Bochát Dániel, Szabó János esperesek, Tisza Lajos gr., Prónay De­zső dr., Kiss Albert, Hegedűs Sándor, Darányi Ignác, Mocsáry Lajos, Perlaky Elek, Veress József orsz.. képviselők, ott voltak továbbá a közélet kitűnőségei közül : Beöthy Zsigmond, Ballagi Mór, Baksay Sán­dor, Beöthy Zsolt, Szilády Áron, Csiky Kálmán stb. Az alakuló közgyűlésnek a tisztikar megválasztásáig leendő ideiglenes vezetésére egyhangúlag Vay Miklós bárót kérték föl, a­ki e tisztet zajos éljenzések köz­ben nyomban el is fogadta; másodelnökké szintén egyhangúlag Prónay Dezső bárót s titkárrá Zsi­­linszk­y Mihályt választották. Vay Miklós dr. a következő szavakkal nyitotta meg a gyűlést: Engedjék a mélyen tisztelt közgyűlés nagyérdemű tagjai, hogy elnöktársam s magam nevé­ben szívünk mélyéből üdvözölve, egyszersmind örö­münket fejezzük ki ily szép számmal lett megjelené­sük fölött. Azt hiszem, méltán következtethetjük e körülményből, hogy az eddigi aggodalmak eloszlottak s azon érdeklődése hitfeleinknek, a mely társulatun­kat megteremté, életképessé is teszi s Isten segedel­mével e mai napon hozandó határozatai által a cse­lekvés terére vezetendő. További fejlődése pedig attól függ, miként sikerülnek mai választásaink s valóban, e fontos vállalat sorsa az általunk megbízandó tiszt­viselők s bizottsági tagok kezébe lesz letéve. Tudva van ugyanis mindnyájunk előtt, hogy utolsó gyűlésünk, a­mely alapszabályaink kihirdetése után magát dics­­kultnak kimondó, egyszersmind elhatározta azt is, hogy a jelen alkalommal a végleges szervezkedés megtörténjék. Napirenden van tehát jelenleg a tiszt­viselők és az 50 tagú választmány megválasztása. Az elnök megnyitó beszéde után Zsilinszky Mihály vázolta az új irodalmi társaság történetét, jelezve, hogy ez a kezdet nehézségein — a­mi az anyagiakat illeti — már­is túlesett, a­mennyiben pártolóalapító-, rendes- és segélyező tagjai­nak száma máig 562 s az ezektől esedékes ösz­­szeg mintegy 4000 frtra rúg. E közben a szavazatszedő bizottság megkez­dette a szavazó­cédulák összegyűjtését, mielőtt azon­ban ezt befejezték volna, Prónay Dezső dr. emelt szót. — A ma összegyűlt közgyűlés feladata — úgy­mond — a szervezkedés. Mindnyájan tudjuk, hogy a társulat létrejöttével némi agályok merültek föl, ma azonban a társulat ügyei kedvezően állanak, mert meggyőződéssé lett az az elv, hogy a protestáns hit­­felekezeteknek azt kell keresniük, a­mi egyesit s nem azt, a­mi széthúz. (Helyeslés.) Ily egyesitő kapocs közöttünk az a legmélyebb tisztelet is, a­melyet ő nagyméltós­ága, az elnök iránt mindnyájan evezünk. (Zajos éljenzés.) A közgyűlés minden jelenlevő tag­jának óhaját véli tehát kifejezni akkor, midőn kö­szönetet mond az elnöknek azért, hogy a társulat ügyeit sikerült akként vezetnie, hogy most a végle­ges alakulás megtörténheti!.. (Éljenzés.) Vay Miklós b. érdemei az összes protestánsok előtt ismeretesek; ismeri az, a ki egész élete folyama alatt működött az egyházi téren s ismeri az is, a­ki csak most lép az egyházi élet terére. A szóló örömének ad kifeje­zést, hogy őt több mint félszázados munka után ismét megjelenni látja itt, hogy férfiúi tetterőben, üdvösen munkálkodjék. Köszönet és hála gyanánt föl­kéri őt, hogy eleget téve a közgyűlés óhajának, fo­gadná el az örökös tiszteleti elnöki tisztet. (Hosszan­tartó zajos éljenzés.) Vay Miklós dr. legnagyobb örömének adva kifejezést, hogy az a két rokon hitfelekezet, a­mely eddig mégis elválasztva élt egymástól, most egye­sülve fog működni, a fölajánlott tisztet elfogadja. (Zajos éljenzés.) Az ülés folytatását pedig, mivel a szavazatszedő­ bizottság munkálata időt igényel, dél­utáni 146 órára tűzi ki. És végül — úgymond — ismételve üdvözlöm mindazokat, a­kik buzgó közre­működésükkel elősegítették feladatunk végrehajtását. Kérem egyszersmind protestáns hitfelekezetünket e megindult, még ugyan csak csírájában levő, de — ha vállat vetve támogatjuk — gazdag gyümölcsöket te­remtő vállalat buzgó támogatására. Egyesülés, össze­tartás, mindenben a mi nemes, jó és szép: ez le­gyen lobogónkra írva. Így fogunk nemcsak megélni, de minél inkább erősödni s jelentékeny tényezők maradni szeretett magyar hazánkban! (Zajos éljen­zés.) Ha csekély is egyelőre anyagi erőnk, de azt hiszem, szellemi képességünk kipótlandja a hiányt a szabad vizsgálódás tágköre terén. Még egyszer Isten áldása vezessen bennünket, a­kik egyebet nem aka­runk, mint a vallásosságot, jó erkölcsöket s művelő­dést terjeszteni szeretett magyar hazánkban. (Zajos éljenzés.) Balogh Ferenc debreceni tanár, szép­­beszéd kíséretében, a társulat megalakulását létesítő végre­hajtó bizottságnak mondott általános helyeslés köz­ben köszönetet. Végül Kiss Albert amaz indítványát, hogy a választmány tagjai a vidékiekkel 60-ra egé­­szíttessenek ki, a legközelebbi közgyűlés teendői közé utalták. . A választásnak délután kihirdetett eredménye a következő : Szász Károly elnök, Radvánszky Béla dr. másodelnök, Zsilinszky Mihály titkár és pénztáros, dr. Darányi Ignác ügyész. Ezenkívül választottak még 20 fővárosi és 30 vidéki választmá­nyi tagot. * (A Kisfaludy-társaság) szerdán, e hó 27-én, délután 5 órakor a magy. tud. akadémia kis termé­ben rendes havi ülést tart, melynek tárgyai a követ­kezők : 1. Váradi Antal r. tag székfoglalóul: Krisz­tus az alvilágban, drámai költemény. 2. Gróf Zichy Géza r. tag : Három hét Pétervárott. 3. Folyó ügyek. Viharos munkás-gyűlés. — márc. 25. A fővárosi munkások ma délután 3 órakor nép­­gyűlést tartottak a régi polgári lövőházban, a­hová körülbelöl kétezer munkás sereglett össze. Az álta­lános szavazati jog és a munkásoknak bal­eset ellen való biztosítása voltak a gyűlés tár­gyai, s mind a kettőt meglehetősen zajosan tárgyalták le a jelenlevők. A gyűlés végeztével az általános izgatottság ut­cai botrányokat is szült, melyek a rendőrség be­avatkozását is provokálták, s a­melyekkel alább bő­vebben foglalkozunk. A gyűlés lefolyásáról a következőket írja tu­dósítónk : A király­ utcai régi polgári lövőház helyiségében délután 3 órára körülbelül kétezer munkás jött ösz­­sze a hirdetett népgyűlésre. A rendőrség részéről Géczy rendőrtanácsos volt jelen. A gyűlés megnyi­tása után az egybegyült munkások a népgyűlés el­nökéül dr. Csillag Zsigmondot kiáltották ki; al­­elnök Jung Mátyás, jegyzők Jussinger, Kohn és Kiss Adolf voltak. Az elnöki asztalra, melyet az udvar közepén állítottak föl, elsőnek dr. Csillag Zsigmond lépett föl, hogy jelentést tegyen a népgyűlésnek az álta­lános szavazatjog tárgyában a képviselőházhoz benyújtott kérvénye sorsáról. Nagy elkeseredéssel je­lentette, hogy a munkások gyakori népgyűléseinek semmi eredménye nem lett, mert a magyar parla­ment a hazafias és józan munkásosztály érdekeit nem vette figyelembe és az általános szavazatjog iránti kérvényt, a­mely 16 millió polgár ügyét tár­gyalja, rövid fél óra alatt elintézte oly módon, hogy napirendre tért fölötte. (Felkiáltások: Gyalázat! Pi­szok!) Tette ezt az a parlament, a­melyben 48-ban a nemesség szó nélkül mondott le előjogairól. Ausz­tria leszállította a választói cenzust és munkás­kama­rák létesítésén fáradozik, nálunk ellenben semmi sem történik a munkások érdekében. Elkeseredve kelt ki mindkét ellenzék ellen, mint a­melynek tag­jainál a munkások szava nem talált nyílt fülekre. Az ellenzék egy vezérférfiú, a­ki fennen hirdette az egyenlőség jelszavát, a munkások ügyének elvállalá­sára fölszólítva, azt visszautasította. (Fölkiáltások: Ki az ? Nevezze meg!) Ez a férfiú Irányi Dániel. (Ab­zug!) Egy másik ellenzéki vezérférfiú, a­ki úgy nyi­latkozott, hogy szükséges az államgépezethez egy szocialista olajcsepp, mikor meghivatott a nagy mun­kásünnepélyre, visszautasította a meghívást azzal, hogy nem identifikálja magát a munkásokkal. (Föl­­kiáltások : Ki volt ?) Apponyi Albert gróf! (Abzug!) A szónok kijelenti, hogy ő még a közvéleménynyel szemben is kimondja az igazat és kijelenti, hogy a­mi jóindulatot a magyar munkások eddig tapasztal­tak, az mind a kormány részéről jött. Ezt ő soha­sem hitte volna. Ezután fölolvasta elfogadás végett a következő határozati javaslatot: „Tekintettel arra, hogy hazánk többi társadalmi rétegei részvétlenül nézik a munkásság politikai jo­gaiért való harcot; tekintve, hogy hazánk politikai pártjai közül egy sem vette fel programmjába az általános választási jogot; tekintve, hogy a munkás­ság sajnálattal vett arról tudomást, hogy hazánk par­lamentje alig egy félórai tárgyalás, alig egy-két kép­viselő rövid felszólalása után 16 millió lélek politikai joga felett napirendre tért át, tekintve végül, hogy a munkásság átlátta, hogy politikai jogokért való küz­delmében csak saját erejére van utalva , mondja ki a mai népgyűlés, hogy vissza nem riadva az eddig tapasztalt nehézségektől és szűkkeblűségtől, kitartással fog küzdeni mindaddig, míg hazánkban az általános választási jog törvényerőre nem emelkedik.“ A határozati javaslatot zajosan megéljenezték és ezután Schrlinger Antal lépett föl az asztalra, hogy annak tartalmát német nyelven is megismer­tesse. Erre óriási zsivaj keletkezett. Nem kell a német ! Magyar népgyűlés ! kiáltások hallatszot­tak. Ihrlinger közel negyedóráig hasztalan erőlködött szóhoz jutni. Nem engedték beszélni, még akkor sem, mikor az elnök csillapítólag lépett közbe, hivatkozás­sal a demokrata egyenlőség alapelveire. A dolog vége az lett, hogy a német szónak el kellett ma­radnia. Harangozó Gyula fiatal munkás azzal a ja­vaslattal állott elő, hogy „az általánosság szemponjá­­ból“ a királyhoz intézzenek kérvényt az általános sza­vazatjog elnyerése iránt. Lehurrogták és le kellett lépnie az asztalról. Altmann Nándor fiatal munkás nagy elkese­redéssel és meglehetős szónoki lendülettel panaszolta a munkások sérelmeit és általános éljenzés közepette buzdította őket az összetartásra. Ezután a népgyűlés egyhangúlag elfogadta a határozati javaslatot. Következett a napirend második tárgya: a munkásoknak baleset elleni biztosítása. En­nek előadója Kürschner Jakab volt, a­ki fájdalom­mal konstatálta, hogy a munkásokat oly közelről, érintő új törvényjavaslatra vonatkozólag maguknak a munkásoknak véleményét meg sem kérdezték. A minisztérium által a balesetekre vonatkozólag gyűjtött statisztikai adatok hiányosak és messze elmaradnak a tényleges állapot mögött. Ajánlja elfogadásra a következő határozati ja­vaslatot . Tekintettel arra, hogy a kormány által terve­zett baleset elleni biztosítás azon értelemben és szel­lemben, a­milyenben a nyilvánosságra jutott kor­­mány-alapelvek szólnak, nem felel meg a munkás­­osztály céljainak, mert annak alapján csakis a bal­eset folytán bekövetkezett rokkantságot vagy halál­esetet akarják segélyezni és azt is egyszers minden­­korra adandó végkielégítés útján; tekintettel továbbá arra, hogy a kormánytervezet egészen figyelmen kí­vül hagyja a sokkal nagyobb számban előfordult rok­kantsági eseteket, melyek végelgyengülés vagy beteg­ség folytán következnek be, úgy szinte figyelmen kí­vül hagyja a munkásosztályra nézve oly fontos be­­tegsegélyezési ügynek törvényes rendezését és ennél­fogva nincs kilátás rá, hogy a kormány egyhamar fogja magát elhatározni oly törvényjavaslatokat az or­szággyűlés elé terjeszteni, melyek a munkásosz­tály sorsát némileg javítani céloznának; tekintettel vé­gül arra, hogy a kormány által tervbe vett szociális refor­moknak csak akkor lehet értelmük, ha azok azt az ügyet, a­melyen segíteni vannak hivatva, teljes mérvben és

Next