Pesti Hírlap, 1889. szeptember (11. évfolyam, 240-269. szám)

1889-09-16 / 255. szám

Budapest, (889. XL év­. 255. (3852.) szám. Hétfő, szeptember 161 Előfizetési árak: egész évre ,5 . 14 frt — kr. Félévre V «3 V B 7 » — » Negyedévre n » 3 » 50 » így hóra. 5 z1 1 » 20 » Egyes szám helyben 4 kr. Vidéken 5 kr. Százalék nem adatik. Kiadóhivatal: Budapest, nte­mca 7. sz. fSMzzfat, lóvá az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó felszós­zámlások intézendők.Pesti Hírlap POLITIKAI NAPILAP. Szerkesztési iroda: EMálEsten, nádor-utca 7. u„ L emelet, hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok vissza nem adatnak. Hirdetések a kiadóhivatalban vétetnek fel. Francziaország részére pedig John F. Jones & Cie. Páris­­ban, 31 bis, rue du Faubourg Montmartre. Ad Dei glóriám. A magyar főváros egyik legmonumentáli­­sabb épületének, az egyetlen katholikus temp­lomnak, mely arányainál és széljénél fogva egy nagy városhoz méltó, a lipótvárosi bazilikának befejezése ismét elodázottnak látszik az építke­zési költségekben mutatkozó hiány miatt. A székesegyház külső befejezése még mintegy 400 ezer forintnyi, teljes elkészítése ellenben kerek egy millió frtnyi összeget igényel. Azt lehetne hinni, hogy a világ leggazda­gabb katholikus főpapságának hazájában elégsé­ges egyszerűen jelezni a hiányzó összeget, melyre a kormány és a főváros évi segélyösszegei után még szükség van, hogy a bazilikának minél gyorsabb és minél díszesebb befejezése biztosítva legyen. Mert csakis erről van szó. A vallás- és közoktatásügyi minisztérium s a főváros által évenként folyóvá tett összegek minden körülmé­nyek között biztosítják ugyan Budapest e monu­mentális katholikus templomának befejezését, de a minduntalan beálló hiány késlelteti az építke­zések programmszerű kivitelét. Most is vagy 60 ezer frt hiány mutatkozik, melyre a fővárosnál nincs fedezet. Nem csodálhatjuk, hogy ily körülmények­­ között fölmerült a terv egy templomépítő egye­sület alakítására, melynek feladata volna az ön­­kénytes adakozások rendszeresítése által biztosí­tani a székesegyház gyors és stílszerű kivitele számára a szükséges összegeket. Ismét a magyar társadalomnak kellene tehát megadóztatnia ma­gát, hogy Budapest, egy fényesnek ígérkező köz­épületének létrehozását elősegítse. A magyar társadalom hazafias áldozatkész­ségében nincs joga kételkedni senkinek sem. Fé­nyes középületek, áldásosan működő intézmé­nyek, nagyjaink szobrai, számos közművelődési és jótékony intézet hirdetik túl a haza határain is társadalmunk valóban kifogyhatlan áldozat­­készségét. A­mit másutt fejedelmi bőkezűség, az állami vagyon, vagy egyes dúsgazdag philantro­­pok óriási adományai hoztak létre, azt nálunk nagy részben a nemzet minden rétegéből gyűlt fillérek teremtették elő. Bízvást állíthatjuk, hogy nincs társadalom, mely hazafias közművelődési és jótékonysági célok előmozdítására erősebben volna igénybe véve, mint a magyar s mely a lakosság vagyoni állapotához képest többet ada­kozott volna, mint a miénk. Meg vagyunk ugyan győződve, hogy a jó­akarat nem hiányzanék társadalmunkban, ha ál­dozatkészsége m­é­g a lipótvárosi bazilika érde­kében is igénybe vétetnék. Ismerve azon erős nemzeti önérzetet, melylyel minden magyar em­ber hazája fővárosa iránt viseltetik, nem lehet kételkedni aziránt, hogy a sokszor és sok oldal­ról igénybe vett áldozatkészség — a lehetőség határához képest — azon cél érdekében is nyil­vánulna, hogy a lipótvárosi bazilika építése a millennium ünnepéig befejeztessék. De a ,,lehetőség határát“ nem ok nélkül említettük. Bármily kívánatos legyen, hogy Ma­gyarországnak monumentális templomokban sze­gény fővárosa mielőbb gazdagodjék a tervszerű díszszel kiépítendő lipótvárosi bazilikával: van­nak sokkal égetőbb és fontosabb ügyek, melyek társadalmunk áldozatkészségét igénylik. Minő hatása lehet különben is e társada­lom áldozatkészségének újabb igénybe vételénél azon lohasztó körülménynek, hogy a magyar főpapság, a fél és negyed millió­ért évi jö­vedelmeket élvező püspökök, a leg­ridegebb közönynyel szemlélik e katholi­kus székesegyház pénzmizériáit? Az egyszerű hívők, a világi katholikusok, a más felekezetűek, a földi javakkal gazdagon meg nem áldottak nyissák-e meg erszényeiket bő­kezűen, midőn a nyájnak hatalmas és tehetős pásztorai erre a célra nem nyitják meg pénzes zacs­kóikat? Hol van Simor, hol Haynald, hol Samassa, hol Schlauch és a többiek ? Hol a tízezrek, mit köt a püspökök, apátok és káptalanok évenként ezen célra saját egyházmegyéik megrövidítése nélkül adakozhatnának? A magyar főpapság jö­vedelmeihez képest az sem lett volna túlságos összeg, ha a lipótvárosi bazilika építésére — húsz évre fölosztva — kerek egy millió forinttal járult volna hozzá. Ehelyett engedte évtizedeken át vajúdni e vállalatot, mely hivatva van maj­dan hirdetni Isten dicsőségét és a vallás ha­talmát.­­ Nincs tehát elvben kifogásunk a templom­­építő-egyesület terve ellen. De eredményt csak úgy várunk tőle, ha élére a magyar főpapság áll és vagyoni állapotához mért ado­mányokkal példát nyújt a hívők­nek arra, hogy a „materializmus“ és „indif­­ferentizmus“ e „gonosz korszakában“, hogy kell szolgálni a vallás dicsőségére váló egyházi építé­szet ügyét­­— ad Dei glóriám. Külpolitikai hirek. — szept. 15. Sándor cár nevenapja Belgrádban, mely­nek megöléséről már emlékeztünk, alkalmat adott a véres szájú lapoknak, hogy nemcsak a haladó párt, hanem Ausztria-Magyarország ellen is kifakadjanak. A Szerpszka Nezavisznoszt Törökországot is inti, hogy óvakodjék az osztrák-magyar cselszövényektől, mert a „szeretetreméltó“ szomszéd Bulgáriát Szerbia ellen akarja ingerelni. Mivel a királylyá proklamálás nem sikerült, Ausztria-Magyarország most Macedóni­ára hívja fel Bulgária figyelmét, tudván azt, hogy Szerbiában a kedélyeket fel tudja izgatni ez a kér­dés. Ausztria-Magyarország tehát Macedóniát szemelte ki a versengés tárgyául. A nevezett lap inti a por­tát, hogy ne engedjen a­­bolgároknak, mert minden engedmény Ausztria-Magyarország terveit mozdítja elő s ezek ép oly veszedelmesek Szerbiára, mint Tö­rökországra nézve. Szerbiában a bolgárok által indítandó háború­val is folyton rémízgetik a népet. Pedig Bulgáriának nincs eszében megtámadni Szerbiát. Hogy öt kelet­­ruméliai ezrednek tartalékosait gyorsan hívták be a gyakorlatra, ezt háborús jelképen magyarázták, a­kik Bulgáriára szeretnék uszítani a szerb sereget, elfe­ledve az egyszer már kapott leckét. De még néhány filippopoli kereskedőt is sikerült megrémíteni, a­kik lóhalálában vágtattak Szófiába, hogy megtudják, mi a dologban a való. Ott aztán megnyugtató választ kap­tak. Mindebből az tetszik ki, hogy a szerb radikáli­soknak ismét szűk a bőrük. Politikai gyilkosság­ Írországban. Bar­­field anglikánná lelkész Wallsallban, a­ki igen buzgó unionista, az ír kérdést illető vándoror más­okat tar­tott, melyekben nagyon kifakadt az írek ellen és többször azt monda, hogy nem ártana, ha egy kis eret vágnának Írországon. Többször kapott fenyegető levelet, nemrég pedig egy asszony kérte, hogy hagy­jon föl az írek elleni izgatással, mert titkon halálra van ítélve s ugyanaz a sors fogja érni, a­mi Chicagóban Crouint, a­kit három évvel ezelőtt meggyilkoltak. Barfield azonban nem törődött a fenyegetésekkel. Három hete Londonban tartott előadást és nemso­kára utána Killarneyből Halitól, az unionista­ klub titkárától meghívást kapott, hogy oda is jöjjön elő­adást tartani s egyúttal előleget is küldött neki. Bar­­field elutazott, de azóta nem hallanak felőle, de nem tudnak ama bizonyos Haliról sem semmit, mert sem ő, sem a killarneyi unionista­ klub nem létezik. Bizonyos, hogy csakugyan eltették láb alól az ír fé­mnek engesztelhetetlen ellenségüket. A király Kisbéren. (A Pesti Hirlap távirati tudósítása.) Kisbér, szept. 15. Holnap veszi kezdetét Kisbér környékén ő fel­sége jelenlétében az 5-ik hadtest zárhadgyakorlata, a­melyen Frigyes főherceg, mint az egyik fél parancs­noka vesz részt. A király ő felsége ide érkezése al­kalmából Kisbér ma ünnepi díszben pompázik; min­den házon lobogó, minden arcon lelkesedés. Közeli és távolabbi vidékről ezrével sereglett ide a nép, mely királyt látni s hadgyakorlatok pompás látványá­ban gyönyörködni óhajt. A király a barátságos külsejű város és kör­nyéke lakosságának leglelkesültebb hódolatnyilatkoza­tai közt érkezett meg ide, egyedül azzal a céllal, hogy megszemlélje az 5-ik hadtest gyakorlatait. Ezen cél dacára, ő felsége itteni időzése nagy politikai je­lentőséget is nyert az által, hogy a megyei küldöttsé­gekhez intézett válaszban e legmagasabb helyről fontos enunciációk történtek a közigazgatás közel­jövőben bekövetkező reformjáról. Általánosan észrevétetett ő felségének minden hitfelekezet testvé­ries egyetértésére való utalása is, melyet a katholi­kus papsággal szemben hangsúlyozott. A mezőváros utcái galyfüzérekkel és lobogók­kal mindenütt igen csinosan vannak díszítve; a község végén szép diadalív emelkedett „Isten hozott“ felirattal; az állami ménestelep bejáratánál pedig egy második, melyet egy lombfüzérekből összesített korona díszített alatta ezen felirattal: „Isten oldja a királyt!“ megérkezés. Miután ő felsége ezúttal csak katonai jellegű, szemlekörutat tesz s minden ünnepélyes fogadtatás­ról lemondott, ma reggel 7 óra előtt a pályaudvar­ban csak a hivatalos személyek gyűltek össze. Jelen voltak Orczy Béla dr. és Szapáry Gyula gróf mi­niszterek, mindketten magyar dijöltözdben, Catty br. táborszernagy hadtestpancsok, Fordyák altábornagy, Latseher Gyula ezredes, Jekelfalussy rm. tanácsos, Zuber főispán, Szombathelyi alispán és­­ nagy­ igmándi ke­rület főszolgabirája , Pőcze. A külön udvari vonat, míg a király ő felségét hozta, pontban 7 órakor érkez­­t a pályaudvarba s a déli vasúttársaság részéről Brun lovag üzletigazgató és Weisz főfelügyelő, a főfelgyelőség részéről pedig Fiegler főfelügyelő által vezetetett. Ő felsége, ki tábori egyenruhát viselt, gyors léstekkel hagyta el a vonat megállása után kocsiját s az egybegyült urakhoz lépve, igen barátságosan üdvözölte Orczy báró és Szapáry gr. miniszteriket. Kezet fogva velük, hosz­­szabb ideig beszélgetet Catty táborszernagygyal és Forinyák tábornokal; ezután Zuber főispánhoz fordulva örömének adott kifejezést, hogy alkalma van a megyét ismét mglátogathatni. Szombathelyi alis­pántól megkérdezt­e felsége, hogy mióta visel a megyében hivatal s az idei aratás eredménye felöl is tudakozódott. A főszolgabírótól Kisbér lakosságá­nak száma féle kérdezősködött s hogy a lakosság tiszta magyar-e.­­ A szépen díszített várótermen áthaladva, a ki­ Mai számunk 8 oldalt és előfizetőink számára külön zenemellékletet tartalmaz.

Next