Pesti Hírlap, 1889. szeptember (11. évfolyam, 240-269. szám)
1889-09-16 / 255. szám
Budapest, (889. XL év. 255. (3852.) szám. Hétfő, szeptember 161 Előfizetési árak: egész évre ,5 . 14 frt — kr. Félévre V «3 V B 7 » — » Negyedévre n » 3 » 50 » így hóra. 5 z1 1 » 20 » Egyes szám helyben 4 kr. Vidéken 5 kr. Százalék nem adatik. Kiadóhivatal: Budapest, ntemca 7. sz. fSMzzfat, lóvá az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó felszószámlások intézendők.Pesti Hírlap POLITIKAI NAPILAP. Szerkesztési iroda: EMálEsten, nádor-utca 7. u„ L emelet, hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok vissza nem adatnak. Hirdetések a kiadóhivatalban vétetnek fel. Francziaország részére pedig John F. Jones & Cie. Párisban, 31 bis, rue du Faubourg Montmartre. Ad Dei glóriám. A magyar főváros egyik legmonumentálisabb épületének, az egyetlen katholikus templomnak, mely arányainál és széljénél fogva egy nagy városhoz méltó, a lipótvárosi bazilikának befejezése ismét elodázottnak látszik az építkezési költségekben mutatkozó hiány miatt. A székesegyház külső befejezése még mintegy 400 ezer forintnyi, teljes elkészítése ellenben kerek egy millió frtnyi összeget igényel. Azt lehetne hinni, hogy a világ leggazdagabb katholikus főpapságának hazájában elégséges egyszerűen jelezni a hiányzó összeget, melyre a kormány és a főváros évi segélyösszegei után még szükség van, hogy a bazilikának minél gyorsabb és minél díszesebb befejezése biztosítva legyen. Mert csakis erről van szó. A vallás- és közoktatásügyi minisztérium s a főváros által évenként folyóvá tett összegek minden körülmények között biztosítják ugyan Budapest e monumentális katholikus templomának befejezését, de a minduntalan beálló hiány késlelteti az építkezések programmszerű kivitelét. Most is vagy 60 ezer frt hiány mutatkozik, melyre a fővárosnál nincs fedezet. Nem csodálhatjuk, hogy ily körülmények között fölmerült a terv egy templomépítő egyesület alakítására, melynek feladata volna az önkénytes adakozások rendszeresítése által biztosítani a székesegyház gyors és stílszerű kivitele számára a szükséges összegeket. Ismét a magyar társadalomnak kellene tehát megadóztatnia magát, hogy Budapest, egy fényesnek ígérkező középületének létrehozását elősegítse. A magyar társadalom hazafias áldozatkészségében nincs joga kételkedni senkinek sem. Fényes középületek, áldásosan működő intézmények, nagyjaink szobrai, számos közművelődési és jótékony intézet hirdetik túl a haza határain is társadalmunk valóban kifogyhatlan áldozatkészségét. Amit másutt fejedelmi bőkezűség, az állami vagyon, vagy egyes dúsgazdag philantropok óriási adományai hoztak létre, azt nálunk nagy részben a nemzet minden rétegéből gyűlt fillérek teremtették elő. Bízvást állíthatjuk, hogy nincs társadalom, mely hazafias közművelődési és jótékonysági célok előmozdítására erősebben volna igénybe véve, mint a magyar s mely a lakosság vagyoni állapotához képest többet adakozott volna, mint a miénk. Meg vagyunk ugyan győződve, hogy a jóakarat nem hiányzanék társadalmunkban, ha áldozatkészsége még a lipótvárosi bazilika érdekében is igénybe vétetnék. Ismerve azon erős nemzeti önérzetet, melylyel minden magyar ember hazája fővárosa iránt viseltetik, nem lehet kételkedni aziránt, hogy a sokszor és sok oldalról igénybe vett áldozatkészség — a lehetőség határához képest — azon cél érdekében is nyilvánulna, hogy a lipótvárosi bazilika építése a millennium ünnepéig befejeztessék. De a ,,lehetőség határát“ nem ok nélkül említettük. Bármily kívánatos legyen, hogy Magyarországnak monumentális templomokban szegény fővárosa mielőbb gazdagodjék a tervszerű díszszel kiépítendő lipótvárosi bazilikával: vannak sokkal égetőbb és fontosabb ügyek, melyek társadalmunk áldozatkészségét igénylik. Minő hatása lehet különben is e társadalom áldozatkészségének újabb igénybe vételénél azon lohasztó körülménynek, hogy a magyar főpapság, a fél és negyed millióért évi jövedelmeket élvező püspökök, a legridegebb közönynyel szemlélik e katholikus székesegyház pénzmizériáit? Az egyszerű hívők, a világi katholikusok, a más felekezetűek, a földi javakkal gazdagon meg nem áldottak nyissák-e meg erszényeiket bőkezűen, midőn a nyájnak hatalmas és tehetős pásztorai erre a célra nem nyitják meg pénzes zacskóikat? Hol van Simor, hol Haynald, hol Samassa, hol Schlauch és a többiek ? Hol a tízezrek, mit köt a püspökök, apátok és káptalanok évenként ezen célra saját egyházmegyéik megrövidítése nélkül adakozhatnának? A magyar főpapság jövedelmeihez képest az sem lett volna túlságos összeg, ha a lipótvárosi bazilika építésére — húsz évre fölosztva — kerek egy millió forinttal járult volna hozzá. Ehelyett engedte évtizedeken át vajúdni e vállalatot, mely hivatva van majdan hirdetni Isten dicsőségét és a vallás hatalmát. Nincs tehát elvben kifogásunk a templomépítő-egyesület terve ellen. De eredményt csak úgy várunk tőle, ha élére a magyar főpapság áll és vagyoni állapotához mért adományokkal példát nyújt a hívőknek arra, hogy a „materializmus“ és „indifferentizmus“ e „gonosz korszakában“, hogy kell szolgálni a vallás dicsőségére váló egyházi építészet ügyét— ad Dei glóriám. Külpolitikai hirek. — szept. 15. Sándor cár nevenapja Belgrádban, melynek megöléséről már emlékeztünk, alkalmat adott a véres szájú lapoknak, hogy nemcsak a haladó párt, hanem Ausztria-Magyarország ellen is kifakadjanak. A Szerpszka Nezavisznoszt Törökországot is inti, hogy óvakodjék az osztrák-magyar cselszövényektől, mert a „szeretetreméltó“ szomszéd Bulgáriát Szerbia ellen akarja ingerelni. Mivel a királylyá proklamálás nem sikerült, Ausztria-Magyarország most Macedóniára hívja fel Bulgária figyelmét, tudván azt, hogy Szerbiában a kedélyeket fel tudja izgatni ez a kérdés. Ausztria-Magyarország tehát Macedóniát szemelte ki a versengés tárgyául. A nevezett lap inti a portát, hogy ne engedjen abolgároknak, mert minden engedmény Ausztria-Magyarország terveit mozdítja elő s ezek ép oly veszedelmesek Szerbiára, mint Törökországra nézve. Szerbiában a bolgárok által indítandó háborúval is folyton rémízgetik a népet. Pedig Bulgáriának nincs eszében megtámadni Szerbiát. Hogy öt keletruméliai ezrednek tartalékosait gyorsan hívták be a gyakorlatra, ezt háborús jelképen magyarázták, akik Bulgáriára szeretnék uszítani a szerb sereget, elfeledve az egyszer már kapott leckét. De még néhány filippopoli kereskedőt is sikerült megrémíteni, akik lóhalálában vágtattak Szófiába, hogy megtudják, mi a dologban a való. Ott aztán megnyugtató választ kaptak. Mindebből az tetszik ki, hogy a szerb radikálisoknak ismét szűk a bőrük. Politikai gyilkosság Írországban. Barfield anglikánná lelkész Wallsallban, aki igen buzgó unionista, az ír kérdést illető vándoror másokat tartott, melyekben nagyon kifakadt az írek ellen és többször azt monda, hogy nem ártana, ha egy kis eret vágnának Írországon. Többször kapott fenyegető levelet, nemrég pedig egy asszony kérte, hogy hagyjon föl az írek elleni izgatással, mert titkon halálra van ítélve s ugyanaz a sors fogja érni, ami Chicagóban Crouint, akit három évvel ezelőtt meggyilkoltak. Barfield azonban nem törődött a fenyegetésekkel. Három hete Londonban tartott előadást és nemsokára utána Killarneyből Halitól, az unionista klub titkárától meghívást kapott, hogy oda is jöjjön előadást tartani s egyúttal előleget is küldött neki. Barfield elutazott, de azóta nem hallanak felőle, de nem tudnak ama bizonyos Haliról sem semmit, mert sem ő, sem a killarneyi unionista klub nem létezik. Bizonyos, hogy csakugyan eltették láb alól az ír fémnek engesztelhetetlen ellenségüket. A király Kisbéren. (A Pesti Hirlap távirati tudósítása.) Kisbér, szept. 15. Holnap veszi kezdetét Kisbér környékén ő felsége jelenlétében az 5-ik hadtest zárhadgyakorlata, amelyen Frigyes főherceg, mint az egyik fél parancsnoka vesz részt. A király ő felsége ide érkezése alkalmából Kisbér ma ünnepi díszben pompázik; minden házon lobogó, minden arcon lelkesedés. Közeli és távolabbi vidékről ezrével sereglett ide a nép, mely királyt látni s hadgyakorlatok pompás látványában gyönyörködni óhajt. A király a barátságos külsejű város és környéke lakosságának leglelkesültebb hódolatnyilatkozatai közt érkezett meg ide, egyedül azzal a céllal, hogy megszemlélje az 5-ik hadtest gyakorlatait. Ezen cél dacára, ő felsége itteni időzése nagy politikai jelentőséget is nyert az által, hogy a megyei küldöttségekhez intézett válaszban e legmagasabb helyről fontos enunciációk történtek a közigazgatás közeljövőben bekövetkező reformjáról. Általánosan észrevétetett ő felségének minden hitfelekezet testvéries egyetértésére való utalása is, melyet a katholikus papsággal szemben hangsúlyozott. A mezőváros utcái galyfüzérekkel és lobogókkal mindenütt igen csinosan vannak díszítve; a község végén szép diadalív emelkedett „Isten hozott“ felirattal; az állami ménestelep bejáratánál pedig egy második, melyet egy lombfüzérekből összesített korona díszített alatta ezen felirattal: „Isten oldja a királyt!“ megérkezés. Miután ő felsége ezúttal csak katonai jellegű, szemlekörutat tesz s minden ünnepélyes fogadtatásról lemondott, ma reggel 7 óra előtt a pályaudvarban csak a hivatalos személyek gyűltek össze. Jelen voltak Orczy Béla dr. és Szapáry Gyula gróf miniszterek, mindketten magyar dijöltözdben, Catty br. táborszernagy hadtestpancsok, Fordyák altábornagy, Latseher Gyula ezredes, Jekelfalussy rm. tanácsos, Zuber főispán, Szombathelyi alispán és nagy igmándi kerület főszolgabirája , Pőcze. A külön udvari vonat, míg a király ő felségét hozta, pontban 7 órakor érkezt a pályaudvarba s a déli vasúttársaság részéről Brun lovag üzletigazgató és Weisz főfelügyelő, a főfelgyelőség részéről pedig Fiegler főfelügyelő által vezetetett. Ő felsége, ki tábori egyenruhát viselt, gyors léstekkel hagyta el a vonat megállása után kocsiját s az egybegyült urakhoz lépve, igen barátságosan üdvözölte Orczy báró és Szapáry gr. miniszteriket. Kezet fogva velük, hoszszabb ideig beszélgetet Catty táborszernagygyal és Forinyák tábornokal; ezután Zuber főispánhoz fordulva örömének adott kifejezést, hogy alkalma van a megyét ismét mglátogathatni. Szombathelyi alispántól megkérdezte felsége, hogy mióta visel a megyében hivatal s az idei aratás eredménye felöl is tudakozódott. A főszolgabírótól Kisbér lakosságának száma féle kérdezősködött s hogy a lakosság tiszta magyar-e. A szépen díszített várótermen áthaladva, a ki Mai számunk 8 oldalt és előfizetőink számára külön zenemellékletet tartalmaz.