Pesti Hírlap, 1889. október (11. évfolyam, 270-300. szám)
1889-10-09 / 278. szám
Budapest, 1889. XI. évi 278. (3875.) szám. Szerda, október 9. Előfizetési árak: Egész évre . . . 14 frt — kr. Félévre .' fl JB 7 » — » Negyedévre n . 3 » 50 » Egy hóra. . . 1 » 20 » Egyes szám helyben 4 kr. Vidéken & kr. Százalék nem adatik. Kiadóhivatal: Budapest, nádor-utca 7. ti. Süsük, hová az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó felszólamlások intézendők. Pesti Hírlap POLITIKAI NAPILAP. 0.) Szerkesztési iroda: Eiäätesien, nádor utca 7. sib 1. emelet, hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok vissza nem adatnak. Hirdetések a kiadóhivatalban vétetnek fel. Francziaország részére pedig John F. Jones & Cie. Párisban, 31 bis, rue du Faubourg Montmartre. Pótválasztások Franciaországban. Hozzávetőleges számításunk, melyet a franciaországi általános választások idején a jövő kamara alakulására nézve fölállítottunk, csaknem az utolsó számig beütött: a pótválasztás alá került 170 kerületből 124 a republikánusoknak, 46 az ellenzéknek jutott. És így a köztársaság, melynek az új képviselőházban 210 ellenzéki ellen 360 képviselője lesz, megingatatlanul került ki abból a küzdelemből, melyet ellenségei a legvégső erőfeszítéssel, elkeseredetten folytattak ellene s melyről azt hirdették, hogy a köztársaság vagy most bukik el, vagy soha. Ha a választási jelszavakra építeni lehetne valamit: a köztársaság ezúttali fényes győzelméből e szerint örök állandóságára lehetne következtetni. S ha a ma fönnálló föltételek nem volnának épúgy változásnak alávetve, mint minden emberi dolog, ezt a reményt nem is volna okunk túlságosnak tartani. Az ellenzék mindössze sem teszi a képviselők összeségének egy harmadát, s még ez az egy harmad is háromféle töredékre szakadt boulangistákra, royalistákra és bonapartistákra, aki a választási campagneban öszszefogtak ugyan a köztársasági jelöltek ellen s kölcsönösen segítették egymást, de abból egyátalán nem következik, hogy ez után is együtt maradjanak, annál kevésbbé, mert hiszen a Boulanger hívei köztársaságiak, sőt ő szerintök nincs is más igazi köztársasági, mint csak ők, nem lehetnek tehát a monarchisták állandó szövetségesei. Aztán meg legnagyobb részük olyan szánalmas exisztencia, hogy kapva-kap rajta, ha a hatalomban levő párt módot nyújt neki, hogy a tisztesség látszatával áttérhessen hozzá. Hogy a királypártiak állandó szövetsége a császárpártiakkal szintén csak a negáció terén lehet állandó, az már inkompatibilis voltukból is kiviláglik. És végre nem szabad elfelednünk azt sem, hogy a két monarchista párt a boulangistákkal való szövetkezését szörnyen reszeli, magára nézve kompromittálónak is tartja s a royalisták fájlalják is, mert hisz a boulangisták igen sok kerületben az ő rovásukra győztek. Nem képzelhető tehát, hogy az entente cordialet ez után is ápolják, sőt föltehető, hogy miután győzniük a restellett szövetkezés dacára sem sikerült, a tisztességesebb és a közjóra is hasznosabb dolognak fogják tartani, ha a desperációk dacára a mérsékelt köztársaságiakkal együtt egyetértve gyakorlati téren érvényesítik tehetségeiket, amire azok bizonnyal örömest nyitnának tért nekik. De bár lenne a háromféle ellenzék még oly egyöntetű is, amily ellentétes elemekből alakult, a köztársaságiak több mint kétharmadnyi többségének nem volna semmi oka az aggódásra, ha ők maguk el bírnák feledni viszálykodásaikat s nem oszolnának két külön pártra. Ám a régi ellentét a mérsékeltek és a radikálisok között meg van ma is és noha az előbbiek teszik a párt zömét s 236 mérsékelt áll a 26 radikálissal szemben , valahányszor ez utóbbiak az eddigi sajnos gyakorlat szerint megbokrosodnak s az ellenzékkel szavaznak, s már ez utóbbinál van a többség s a kormány bukik. Ez a szerencsétlensége, ez az átka a republikánus ügynek Franciaországban. Ez teszi lehetetlenné azt, ami a köztönságot leginkább megerősíthetné: az erős, az„állandó kormányzakább hiúság, mint jók^^^^HESpesen nemes De Semseynelé :Mw|P^ete, hogy adjon, hogy megszabaduljon-!a‘pénzétől, mikor az sokra gyűlik. 'Nyugtalanbb, gondolatokba mélyedve jár-kel ilyenkor. Helyét nem találja, úgy van vele, mint az olyan ember, aki rászokott a köpölyözésre, hogy a fölösleges vérétől megszabaduljon. Fiatal korában meglehetős szerény körülmények közt élt, míg végre roppant terjedelmű birtokot örökölt Balmaz-Újváros vidékén, de annyi adóssággal, hogy alig volt megtartható. Tanácskozott ügyvédekkel s ezek kieszeltek egy „modus vivendit“; ha az uj földesur szigorú életet él, nem költ, csak a legszükségesebbekre, akkor bizonyos idő múlva tiszta lesz a birtok. — És mennyit szabad költenem? — Évenkint tizenötezer forintot. — Én csak ezer ötszáz forintot szándékozom költeni. Az ügyvédek persze mosolyogtak rajta, tudták már, mennyit érnek a fiatal gentry-örökösök jószándékú fogadkozásai. Nem ismerték Semsey férfias karakterét, hogy amit egyszer elhatároz — az „vas.“ Semsey olyan élethez látott e naptól fogva, mely közel áll a nélkülözéshez. Egy kis szobában lakott, olcsó ruhában járt, olcsó vendéglőkben étkezett, legfeljebb könyvekre költött valamit. „Ezek a legolcsóbb társaság“ — mondá. Évek től, ez vonja maga után a szakadatlan kormánykrízisek lázát, melytől az ország megpihenni s benne a köztársasági államforma erőhöz jutni nem bir, s bizonytalanságban révedez, saját benső megszilárdulásának is nagy kárára, de nagy csonkulására a kifelé való megbízhatóságnak is. Abban a helyzetben, amelyben ma Európa van, ez az utóbbi körülmény az európai béke szempontjából örvendetes ugyan, de csak addig, amíg a mai helyzetet változhatatlannak veszszük. Mert Oroszország lappangó harci kedve bizony rég kitört volna már, ha a revanche gondolatától fanatizált Franciaországnak oly kormánya volna, amelylyel tartósságot ígérő szövetséget remélne köthetni. De épen mert tudja, hogy az a francia kormány, melylyel a szövetséget ma megkötötte, már holnap elbukhatik, fázik a gondolattól, ily megbízhatatlan szövetségben nyúlni valami kockáztatott vállalathoz. Ezért készül csak és mindig csak készül, de nem bír kitörni a háború. De hol van az megírva, hogy a mai helyzetnek változni nem lehet? Mióta tartozik a lehetetlenségek közé az, hogy a választások által újra megszilárdult köztársaságban nem válik uralkodóvá az a mérsékelt áramlat, mely a napirendről a revanche-eszmét is nyíltan leveszi s ép úgy kibékül Szedánnal, mint ahogy kibékült Waterlooval? Hát annyi nagy jelenség s köztük maga a világkiállítás is, nem azt bizonyítja-e, hogy Franciaország nem akarja a háborút, a békés előhaladásnak kíván élni s tényleg valóban nem él a revanche gondolatának ? Nem kellene tehát egyéb, mint ezt nyíltan hirdetni is és szájára ütni az idétlen revanche-orditóknak, akiknek nincsen annyi belátásuk, hogy múlva hozzá tette még: „és a legkedvesebb társaság.“ Hajlama a természettudományi könyvekhez vonzotta. Ezekkel élt. Később azután ezeknek. Sok, sok év kellett még igy is, mig végre tiszta lett a birtok. Ő maga észre sem vette, úgy elröpült az idő, csak akkor hökkent meg, mikor a tiszttartója egy napon azt jelentette: — Elhoztam az első negyvenezer forintot, a mi már a nagyságod jövedelme erre az esztendőre. Semsey megijedt ettől a tengernyi öszszegtől. — Hát mit csináljak én ennyi pénzzel? — Költse el nagyságod, mert esztendőre még több lesz. — De ugyan mire költeném ? — Hagyja itt ezt a diákos szobát és vegyen ki egy emeletet. — Én ? Hogy én a kedves kis szobámat itt hagyjam ? Soha ! — Járjon nagyságod a nemzeti kaszinóba. Ott majd megjön a jó idea, hogy mit lehet negyvenezer forinttal csinálni. — Hogy én a könyveimet elhagyjam ? Azt ugyan nem cselekszem. Nem is hagyta el. Inkább még többet vett hozzájok. A szegény életmód második természetévé vált. Undorodott a fölösleges kiadásoktól. Megtartotta kopott kabátjait, olcsó vendéglőjét, régi barátjait ,a könyveket. És szerzett hozzájuk újakat is. Gyorsan nőtt most a könyvtár, volt rá pénz elég. Sőt a pénz több volt a könyvek- MH!atMHSHNtNMHttfaalKiBPt A „PESTI HÍRLAP“ TÁRCÁJA Semsey. A „Pesti Hírlap“ eredeti tárolja. — Ma őt ünnepli az egész sajtó, ma ő róla beszélnek mindenütt. Az alacsony füstös kávéházakban, sőt még tán a nemzeti kaszinóban is. Még ott is imponált a százezer forint. A nagy gavallérok, kik húszezer forintot szoktak egy-egy kártyalapra tenni, s akik most kerültek vissza Tatáról, megrökönyödve dugják össze a fejeiket: — Hogy lehet annyi pénzt kidobni! És ha eddig talán ismerték is, tudom, gúnyosan kérdezik most egymástól: — És ki voltaképen az a „jókedvű" adakozó? (Ha ugyan szabad olyan mondatot adnom a szájukra, amiben „r“ nincs.) Meglehet, kérdezték azt egyebütt is sok helyen, mert Semsey már régen Maecenás ugyan, de oly zajtalanul teszi, hogy csak a tudós világ tud felőle. De az aztán egész adomakört fűzött össze róla. Nem is olyan rossz, ha „jókedvű adakozónak“ mondjuk, a mi ritkaság a magyarországi adakozók közt. Mert a magyarországi adakozók kettesek. Olyanok, akik testálnak (mint Rökk) , ezek nehezen teszik azt jó kedvvel. És olyanok, akik gálaruhában ünnepélyes eéával vágnak ki egy nagy összeget. Ez is ín Lapunk mai száma 16 oldalt tartalmaz.