Pesti Hírlap, 1889. október (11. évfolyam, 270-300. szám)

1889-10-09 / 278. szám

Budapest, 1889. XI. évi 278. (3875.) szám. Szerda, október 9. Előfizetési árak: Egész évre . . . 14 frt — kr. Félévre .' fl JB 7 » — » Negyedévre n . 3 » 50 » Egy hóra.­­ . . 1 » 20 » Egyes szám helyben 4 kr. Vidéken & kr. Százalék nem adatik. Kiadóhivatal: Budapest, nádor-utca 7. ti. Süsük, hová az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó felszó­­lamlások intézendők. Pesti Hírlap POLITIKAI NAPILAP. 0.) Szerkesztési iroda: Eiäätesien, nádor­ utca 7. sib 1. emelet, hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok vissza nem adatnak. Hirdetések a kiadóhivatalban vétetnek fel. Francziaország részére pedig John F. Jones & Cie. Páris­­ban, 31 bis, rue du Faubourg Montmartre. Pótválasztások Franciaországban. Hozzávetőleges számításunk, melyet a fran­ciaországi általános választások idején a jövő kamara alakulására nézve fölállítottunk, csaknem az utolsó számig beütött: a pótválasztás alá ke­rült 170 kerületből 124 a republikánusoknak, 46 az ellenzéknek jutott. És így a köztársaság, melynek az új kép­viselőházban 210 ellenzéki ellen 360 képviselője lesz, megingatatlanul került ki abból a küzde­lemből, melyet ellenségei a legvégső erőfeszítés­sel, elkeseredetten folytattak ellene s melyről azt hirdették, hogy a köztársaság vagy most bukik el, vagy soha. Ha a választási jelszavakra építeni lehetne valamit: a köztársaság ezúttali fényes győzel­méből e szerint örök állandóságára lehetne kö­vetkeztetni. S ha a ma fönnálló föltételek nem volná­nak épúgy változásnak alávetve, mint minden emberi dolog, ezt a reményt nem is volna okunk túlságosnak tartani. Az ellenzék mindössze sem teszi a képviselők összeségének egy harmadát, s még ez az egy harmad is háromféle töredékre szakadt boulangistákra, royalistákra és bona­­partistákra, a­ki a választási campagneban ösz­­szefogtak ugyan a köztársasági jelöltek ellen s kölcsönösen segítették egymást, de abból egy­­átalán nem következik, hogy ez után is együtt maradjanak, annál kevésbbé, mert hiszen a Boulanger hívei köztársaságiak, sőt ő szerintök nincs is más igazi köztársasági, mint csak ők, nem lehetnek tehát a monarchisták állandó szövetsé­gesei. Aztán meg legnagyobb részük olyan szá­nalmas exisztencia, hogy kapva-kap rajta, ha a hatalomban levő párt módot nyújt neki, hogy a tisztesség látszatával áttérhessen hozzá. Hogy a királypártiak állandó szövetsége a császárpártiakkal szintén csak a negáció terén lehet állandó, az már inkompatibilis voltukból is kiviláglik. És végre nem szabad elfelednünk azt sem, hogy a két monarchista párt a boulangis­­tákkal való szövetkezését szörnyen reszeli, ma­gára nézve kompromittálónak is tartja s a royalis­ták fájlalják is, mert hisz a boulangisták igen sok kerületben az ő rovásukra győztek. Nem képzelhető tehát, hogy az entente cordialet ez után is ápolják, sőt föltehető, hogy miután győzniük a restellett szövetkezés dacára sem sikerült, a tisztességesebb és a közjóra is hasznosabb dolognak fogják tartani, ha a des­­perációk dacára a mérsékelt köztársaságiakkal együtt egyetértve gyakorlati téren érvényesítik tehetségeiket, a­mire azok bizonnyal örömest nyitnának tért nekik. De bár lenne a háromféle ellenzék még oly egyöntetű is, a­mily ellentétes elemekből alakult, a köztársaságiak több mint kéthar­madnyi többségének nem volna semmi oka az aggódásra, ha ők maguk el bírnák feledni vi­szálykodásaikat s nem oszolnának két külön pártra. Ám a régi ellentét a mérsékeltek és a radikálisok között meg van ma is és noha az előbbiek teszik a párt zömét s 236 mérsékelt áll a 26 radikálissal szemben , valahányszor ez utóbbiak az eddigi sajnos gyakorlat szerint meg­bokrosodnak s az ellenzékkel szavaznak, s már ez utóbbinál van a többség s a kormány bukik. Ez a szerencsétlensége, ez az átka a re­publikánus ügynek Franciaországban. Ez teszi lehetetlenné azt, a­mi a köztönságot leginkább megerősíthetné: az erős, az­„állandó kormányza­kább hiúság, mint jók^^^^HESpesen nemes De Semseynelé :Mw|P^ete, hogy ad­jon, hogy megszabaduljon-!a‘pénzétől, mikor az sokra gyűlik. 'Nyugtalanbb, gondolatokba mé­­lyedve jár-kel ilyenkor. Helyét nem találja, úgy van vele, mint az olyan ember, a­ki rászokott a köpölyözésre, hogy a fölösleges vérétől meg­szabaduljon. Fiatal korában meglehetős szerény körül­mények közt élt, míg végre roppant terjedelmű birtokot örökölt Balmaz-Újváros vidékén, de annyi adóssággal, hogy alig volt megtartható. Tanácskozott ügyvédekkel s ezek kieszeltek egy „modus vivendit“; ha az uj földesur szi­gorú életet él, nem költ, csak a legszükségeseb­bekre, akkor bizonyos idő múlva tiszta lesz a birtok. — És mennyit szabad költenem? — Évenkint tizenötezer forintot. — Én csak ezer ötszáz forintot szándéko­zom költeni. Az ügyvédek persze mosolyogtak rajta, tudták már, mennyit érnek a fiatal gentry-örö­­kösök jószándékú fogadkozásai. Nem ismerték Semsey férfias karakterét, hogy a­mit egyszer elhatároz — az „vas.“ Semsey olyan élethez látott e naptól fogva, mely közel áll a nélkülözéshez. Egy kis szobában lakott, olcsó ruhában járt, olcsó vendéglőkben étkezett, legfeljebb könyvekre költött valamit. „Ezek a legolcsóbb társaság“ — mondá. Évek től, ez vonja maga után a szakadatlan kor­mány­krízisek lázát, melytől az ország megpi­henni s benne a köztársasági államforma erő­höz jutni nem bir, s bizonytalanságban révedez, saját benső megszilárdulásának is nagy kárára, de nagy csonkulására a kifelé való megbízható­ságnak is. Abban a helyzetben, a­melyben ma Európa van, ez az utóbbi körülmény az európai béke szempontjából örvendetes ugyan, de csak addig, a­míg a mai helyzetet változhatatlannak vesz­­szük. Mert Oroszország lappangó harci kedve bizony rég kitört volna már, ha a revanche gondolatától fanatizált Franciaországnak oly kor­mánya volna, a­melylyel tartósságot ígérő szö­vetséget remélne köthetni. De épen mert tudja, hogy az a francia kormány, melylyel a szövet­séget ma megkötötte, már holnap elbukhatik, fázik a gondolattól, ily megbízhatatlan szövet­ségben nyúlni valami kockáztatott vállalathoz. Ezért készül csak és mindig csak készül, de nem bír kitörni a háború. De hol van az megírva, hogy a mai hely­zetnek változni nem lehet? Mióta tartozik a le­hetetlenségek közé az, hogy a választások által újra megszilárdult köztársaságban nem válik uralkodóvá az a mérsékelt áramlat, mely a na­pirendről a revanche-eszmét is nyíltan leveszi s ép úgy kibékül Szedánnal, mint a­hogy kibékült Waterlooval? Hát annyi nagy jelenség s köztük maga a világkiállítás is, nem azt bizonyítja-e, hogy Franciaország nem akarja a háborút, a békés előhaladásnak kíván élni s tényleg való­ban nem él a revanche gondolatának ? Nem kellene tehát egyéb, mint ezt nyíltan hirdetni is és szájára ütni az idétlen revanche-orditók­­nak, a­kiknek nincsen annyi belátásuk, hogy múlva hozzá tette még: „és a legkedvesebb tár­saság.“ Hajlama a természettudományi könyvekhez vonzotta. Ezekkel élt. Később azután ezeknek. Sok, sok év kellett még igy is, mig végre tiszta lett a birtok. Ő maga észre sem vette, úgy elröpült az idő, csak akkor hökkent meg, mikor a tiszttartója egy napon azt jelentette: — Elhoztam az első negyvenezer forintot, a mi már a nagyságod jövedelme erre az esz­tendőre. Semsey megijedt ettől a tengernyi ösz­­szegtől. — Hát mit csináljak én ennyi pénzzel? — Költse el nagyságod, mert esztendőre még több lesz. — De ugyan mire költeném ? — Hagyja itt ezt a diákos szobát és ve­gyen ki egy emeletet. — Én ? Hogy én a kedves kis szobámat itt hagyjam ? Soha ! — Járjon nagyságod a nemzeti kaszinóba. Ott majd megjön a jó idea, hogy mit lehet negy­venezer forinttal csinálni. — Hogy én a könyveimet elhagyjam ? Azt ugyan nem cselekszem. Nem is hagyta el. Inkább még többet vett hozzájok. A szegény életmód második természe­tévé vált. Undorodott a fölösleges kiadásoktól. Megtartotta kopott kabátjait, olcsó vendéglőjét, régi barátjait ,a könyveket. És szerzett hozzájuk újakat is. Gyorsan nőtt most a könyvtár, volt rá pénz elég. Sőt a pénz több volt a könyvek- MH!atMHSHNtNMHttfaalKiBPt A „PESTI HÍRLAP“ TÁRCÁJA Semsey.­ ­ A „P­e­s­t­i Hírlap“ eredeti tárolja. — Ma őt ünnepli az egész sajtó, ma ő róla beszélnek mindenütt. Az alacsony füstös kávéhá­zakban, sőt még tán a nemzeti kaszinóban is. Még ott is imponált a százezer forint. A nagy gavallérok, kik húszezer forintot szoktak egy-egy kártyalapra tenni, s a­kik most kerültek vissza Tatáról,­ megrökönyödve dugják össze a fejeiket: — Hogy lehet annyi pénzt kidobni! És ha eddig talán ismerték is, tudom, gú­nyosan kérdezik most egymástól: — És ki voltaképen az a „jókedvű" ada­kozó? (Ha ugyan szabad olyan mondatot adnom a szájukra, a­miben „r“ nincs.) Meglehet, kérdezték azt egyebütt is sok helyen, mert Semsey már régen Maecenás ugyan, de oly zajtalanul teszi, hogy csak a tu­dós világ tud felőle. De az aztán egész adoma­kört fűzött össze róla. Nem is olyan rossz, ha „jókedvű adako­zónak“ mondjuk, a mi ritkaság a magyarországi adakozók közt. Mert a magyarországi adakozók kettesek. Olyanok, akik testálnak (mint Rökk) , ezek nehezen teszik azt jó kedvvel. És olyanok, a­kik gálaruhában ünnepélyes eé­ával vágnak ki egy nagy összeget. Ez is ín­ Lapunk mai száma 16 oldalt tartalmaz.

Next