Pesti Hírlap, 1890. január (12. évfolyam, 1-30. szám)
1890-01-14 / 13. szám
Budapest, 1890. XII. évf. 13. (3970.) szám. Kedd,január 14. Előfizetési árak: Egész évre . . . léért — kr. Félévre .3.: 7 » — » Negyedévre . • 3 » 50 * Egy hóra. 7 . 1 » 20 » Egyes szám helyben 4 kr. Vidéken 5 kr. Százalék nem adatik. Kiadóhivatal: Miavest, vávornica 7. ss, [iessin, hová az előfizetések és a lan szétküldésére vonatkozó félszólámlások intézendők. POLITIKAI NAPILAP. Szerkesztési Iroda: Bioatesses, Sánd-utca 7. u., 1. emelet, hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok vissza nem adatnak. Hirdetések a kiadóhivatalban vétetnek fel. Francziaország részére pedig John F. Jones & Cik. Parisban, 31 bis, rue du Faubourg Montmartre, Baross és tárcája. Az ellenzék szónokainak, akik ma hozzászóltak a kereskedelemügyi minisztérium költségvetéséhez, nem állottak ezúttal rendelkezésére a kormány ellen oly vádak, melyekkel némi hangulatot lehet előidézni az elvtársak padjain. El van ismerve a két ellenzék körében is, hogy a kereskedelemügyi tárca vezetője Magyarország közgazdasági érdekeit a kereskedelem, az ipar s a közlekedés terén ép oly kiváló szakértelemmel, mint céltudatos erélylyel szolgálja. Kiemelendő mindenesetre, hogy épen a két ellenzék szélső irányzatát képviselő szónokok adóztak mai felszólalásaikban elismeréssel Baross Gábornak. Abban is, amit az ellenzék e tagjai kifogásoltak és gáncsoltak, sokkal kevésbbé vád rejlik a kereskedelemügyi miniszter ellen, mint inkább ösztönzés arra, hogy a megkezdett irányban nagyobb anyagi eszközök igénybevételével és fokozott erélylyel haladjon. Az egyik a dunagőzhajózási társaság, a másik az osztrák-magyar államvasut kérdését állította előtérbe. Mellékesen Polonyi kiterjeszkedett a magyar államvasutaknál állítólag fentorgó visszásságokra is, míg Kaas az ipar fejlesztése érdekében emelt szót s elég sajátságosan a kormányt tette felelőssé azért, hogy nincs magyar kereskedelem. Emez elfogadta a költségvetést, amaz visszautasította, de csupán azért, mivel a budget a közös vámterületen alapszik. Mindezen ellenvetésekre a miniszter nagy nyíltsággal és meggyőzően felelt. Teljesen igazat kell adnunk neki azon fölfogásában, hogy a közös vámterület nemcsak a másik szerződő államra nézve jár előnyökkel, hanem Magyarországra nézve is ; és hogy egy körültekintő kereskedelmi és ipari politika a közös vámterület keretében is sok üdvöset teremthet hazánkban. Valóban, életerős magyar ipar a közös vámterület mellett is fejlődhetik. Ami nekünk mostani® hiányzott, az a tőke volt; az a tőke, mely iparvállalatokban keres elhelyezést. És hiányzott sok ideig mérvadó helyen a kellő érték a hazai ipar fejlesztésének érdekei iránt. Szükség volt megkönnyíteni a tőke vállalkozását és biztosítani a gyári vállalatok prosperálását megfelelő tarifapolitika által. Baross és Wekerle miniszterek érdeme kiváltképen, hogy új gyári vállalatok és iparágak keletkezésére meg van adva a biztos alap hazánkban. Az adó-, illeték- és bélyegmentesség, általában a kedvezmények egész sora, melyek már létesült vállalatoknak biztosíttattak, illetőleg egy új törvényjavaslat által megadatni fognak, valamint az árudíjszabásnak reformja fölbátoríthatja a külföldi tőkét, hogy hazai iparvállalatokban keressen elhelyezést. Négy-öt nagy új cukorgyár már létesült, mások közel állanak a befejezéshez. Ki lett számítva, hogy a régi és új gyárak teljesen födözhetik hazánk cukorszükségletét. Nem sok idő múlva tehát nem leszünk kénytelenek az osztrák gyárak termelését fogyasztani. Más iparágak is lendületnek indulnak. A fővárosban nagy gépes hajógyár, a vidéken nagyszabású posztógyár van alakulóban. Mindez arra mutat, hogy iparunk fejlődését a közös vámterület nem akadályozza. Sokkal inkább nehezíti a magyar közönségnek kapkodása minden árucikk után, mely külföldi eredetű. A kormány, mely minden szükségletét a hazai vállalatok által szerezteti be és mely az állam direkt befolyása alatt álló vasutakat arra kötelezi, hogy a szükséges fölszerelési tárgyakat a lehetőséghez képest itthon szerezzék be, megteszi kötelességét. De megteszi-e hazafias kötelességét a nagyközönség is? Ezt az indolenciát, a külföld iparcikkei utáni kapkodást méltóztassanak philippikáik tárgyává tenni az ellenzék szónokai s mi szívesen fogunk oda sorakozni melléjük. A miniszternek azon kijelentése, hogy a magyar államvasutaknál követett elismerésreméltó takarékosság, nem történik a pályaföntartás és a szükséges kiegészítések rovására, azt hiszszük, el fogja hallgattatni az e tekintetben fölmerült célzatos híreszteléseket. Teljes nyíltsággal fejtette ki Baross Gábor azt az álláspontot is, melyet adna agőzhajóiTjj_ai I ! kérdésekent fogRfTel!'ÍTem a magyar kormány kereste föl a dunagőzhajózási társaságot, hogy bizonyos kérdésekre nézve „megegyezzék vele“, hanem e társaság fordult kormányunkhoz, érezve a magyar államvasutakon életbe léptetett tarifák hatását. A miniszter közölte a társasággal föltételeit, amelyeket a magyar forgalmi politika érdekében szükségesnek tart. E föltételeket azonban eddigelé a társaság nem fogadta el. Ezzel megszakadt tehát minden további tárgyalás. De egyedül a jelzett okból,vagyi„pediig------mint a bécsi- -lapok -célaaiósan hiresztelték — azért. ipspban.közös-kfilügyminiszter, vagy Jpseséggel. a korona .„hatott volna KarosszaT Igen örvendünk, hogy a kereskedelmi miniszter azon nevMTefifl V01tr~BllB!ör"y'3 (HT hireszteléseket a leghatározottabban megcáfolhassa. Újra egyik bizonysága ez annak, mily korrekt alkotmányjogi álláspontot foglalnak el a korona s annak közös tanácsosai. A miniszternek azon kijelentése, hogy az állam a Dunán hajórajt iparkodik létrehozni, oly hajórajt, mely egyedül a magyar forgalmi politika érdekeit fogja szolgálni, osztatlan tetszést keltett. Mindenesetre a dunagőzhajózási társaság intéző elemeinek és részvényeseinek jó lesz tudomásul venni, hogy nálunk az ellenzék is hajlandó rendelkezésére bocsátani a miniszternek az eszközöket, hogy gyorsabb tempóban szerezze be ezt a hajórajt. Általában azon egyetértés, mely a magyar közgazdasági politika feladatait illetőleg parlamentünkben nyilvánul, örvendetes tünet. Nagy erő van a magyar államban. Céltudatosan fölhasználva, nyomatékkal alkalmazva, mérséklettel, de határozottan vezetve, ez az erő még csak ezután érvényesülhet igazán közgazdasági érdekeink üdvére. A legjobb után vagyunk arra nézve, hogy ezt a célt elérjük. Még nagy feladatok vannak hátra kétségtelenül. Még nincs befejezve a vasutak államosításának üdvös processzusa. Még elsőrendű vonalak vannak külföldi részvényesek és külföldi igazgatótanácsok befolyása alatt. Még ki kell egészítenünk a magyar állam vasúti hálózatát e vasutak megszerzése által. Még a magyar forgalmi politika, a magyar kereskedelem és ipar érdekeit kell uralgóvá tennünk a dunai hajózásban. Még egész iparágakat kell meghonosítanunk Magyarországban. De bizton hiszszük, hogy a megkezdett után elérünk e célhoz. El kell érnünk, ha a kormánypárt és az ellenzék legalább a feladatok lényegére nézve továbbra is egyetértésben fognak sorakozni egymás mellé. .................... ............ 11,1" • " ..........» Lapunk mai száma 16 oldalt tartalmaz. Belpolitikai hírek. — jan. 13. Szilágyi igazságügyminiszter, ki ma gróf Kálnoky külügyminiszterrel, Szögyény osztályfőnökkel és gróf Sonenborn igazságügyminiszterrel értekezett, délután Budapestre visszautazott. A miniszter bécsi tanácskozásai tárcájával összefüggő ügyekre vonatkoztak. E tanácskozások valószínűleg közelebb vitték megoldása felé a katonai büntetőtörvény reformjának fontos kérdést is. A függetlenségi párt és a honossági törvény. A Bud. Újság a függetlenségi párt tegnap tartott értekezletéből a következőket közli: Irányi Dániel elnök bejelentette az értekezletnek, hogy a kormányelnöktől a decz. 11-iki ülésen nyert feltétlen és kétséget kizáró ígéret folytán kérdést tett Tisza Kálmán miniszterelnöknél az iránt, hogy a honossági törvény módosítását célzó javaslat mikor fog benyújtatni a képviselőház elé. Irányi Dániel egyúttal kijelentette, hogy a párt elvárja e javaslatnak a költségvetés letárgyalása után való haladéktalan benyújtását. Tisza Kálmán miniszterelnök erre oda nyilatkozott, hogy ő már csütörtökön felkérte Szilágyi Dezső igazságügyminisztert arra, hogy a javaslatot a belügyminiszterrel egyetértőleg készítse el. Miután azonban a véderőbizottságnak ellenzéki tagjai a költségvetés után a honvédségről szóló törvényt kívánták napirendre tűzetni, azt hiszi, hogy ezen kívánságnak meg kell felelnie. Irányi ekkor kijelentette, hogy amennyiben a függetlenségi párt bizottsági tagjai e kívánságot még akkor fejezték ki, midőn Tisza a honossági törvény módosítását meg nem ígérte volt, bátran meri hinni, hogy ezek, de maga a párt is a honossági törvény módosításának elsőbbségét szívesen elismerik, sőt azt a párt kívánni is fogja. Tisza Kálmán miniszterelnök erre kijelentette, hogy úgy, amint azt a képviselőházban már megígérte , rajta nem fog állni a javaslatnak beterjesztése s azt szándékosan késleltetni nem fogja. Az értekezlet elnökének eljárását és jelentését helyeslőleg tudomásul vette és egyúttal abban állapodott meg, hogy rövid időre várakozó állást foglal el s ha szükségét látná a párt — a képviselőház nyílt ülésében is nyilatkozatot fog alkalmilag követelni a javaslat benyújtásának időpontja iránt. A párt egyelőre nem akar kételkedni abban, hogy a miniszterelnök ígéretét becsületesen beváltja, noha aggodalomra szolgáltat okot a kérdésnek mentős gyorsabb megoldása tekintetében az az alig indokolható mulasztás, mely szerint a miniszterelnök ez irányban az első lépést az igazságügyminiszter felszólításában ígéretének megtétele után csak egy teljes hónapnak leforgása után tette meg. Báró Bánffy Dezső, mint a Nemzet írja, tekintettel arra a körülményre, hogy mint Beszterce- Naszód megye főispánja és egyúttal, mint a Naszód vidékére kiküldött királyi biztos, a naszódi ügyek folyamatban levő lebonyolításával elfoglaltságában túl van terhelve, a szolnok-dobokamegyei főispánt teendőktől való fölmentetését leérte. Utódjául dr. Bornemisza Károly orsz. képviselő van kiszemelve.