Pesti Hírlap, 1890. március (12. évfolyam, 59-89. szám)

1890-03-26 / 84. szám

Budapest, 1890. XII. évf. 84. (4041.) szám. Szerda, március 26. Előfizetési árak: Egész évre . . . 14 frt — kr. Félévre .... 7 » — » Negyedévre . 3 » 50 » Egy hóra. ... 1 » 20 » Egyes szám helyben 4 kr. Vidéken 5 kr. Százalék nem adatik. Kiadóhivatal: Budapest, nádor-utca 7. sí, Zöldsík­i, hová az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó felszó­lamlások intézendő­k. POLITIKAI NAPILAP. Szerkesztési iroda: Bud­apesten, nádor­ utca 7. sz. I. emelet, hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok vissza nem adatnak. Hirdetések a kiadóhivatalban vétetnek fel. Francziaország részére pedig John F. Jones & Cie. Páris­­ban, 31 bis, rue du Faubourg Montmartre. Kérjük t. vidéki előfizetőinket, hogy az illető postahivataloknál az előfizetést ide­jekorán szíveskedjenek megújítani, mert különben a lap küldése megszakítást szen­vedhet. Újonan belépő előfizetők a lapunkban most folyó regény addig megjelenő részét k­ü­­lön lenyomatban fogják megkapni. A szerb-bolgár összetűzés. A szerbek kötekedési viszketegsége megint konfliktust idézett föl Bulgária és Szerbia között. Egy magában véve jelentéktelen ügy miatt a belgrádi kormány oly ingerült hangú és katego­rikus modorú jegyzékeket intéz a bolgár kor­mányhoz, mintha készakarva összeütközésig akarná juttatni a dolgokat. Már az ügy előzményei is szerfölött jel­lemzők Szerbia törekvéseire nézve. Egy politi­kai propagandával foglalkozó szerb egyesület, a Szt.­Száva-egylet, nyugati Macedóniában már előkészíteni iparkodik a talajt a jövendő szerb uralom számára. Macedónia tudvalevőleg török uralom alatt áll és lakossága a Balkán-félszige­ten élő fajok egyvelegét képviseli. A Szerbiával határos kerületekben lakó keresztény elem na­gyobb része bolgár származásúnak vallja ma­gát, a­mire neve — bugarszki — is utal. Ezen faji kötelék elismerése nem áll azon­ban összhangzásban azon terjeszkedési törekvé­sekkel, melyeket a belgrádi Mazzinik és Cavou­­rok ápolnak. Szerintük a bugarszkiak szerbek és Macedónia következéskép Szerbiát illeti meg. Az osztozkodás pillanata ugyan nem következett még be és aligha fog bekövetkezni valamikor, ha a portának a nagyhatalmak megengedik vé­deni azt, a­mi jog szerint birtoka. De ha bármily viszonyok következtében a jelenlegi status quo újra „módosíttatnék“ a Balkán-félszigeten, Ma­cedóniának ama kerületei a lakosság bolgár szár­mazásánál fogva csakis Bulgáriát illet­hetnék meg. A nagy szerb császárságról álmodozók en­nek az által akarják elejét venni, hogy a bu­­garszkiakat megteszik szerbeknek. Évenkint egy csomó fiatal embert édesgetnek Macedóniából Belgrádba, a­kiket a Szt.­Száva-egylet taníttat és iparkodik meggyőzödtetni arról, hogy tulaj­donképen nem bolgár, hanem szerb szárma­zásúak. Meglehet, hogy sok esetben az ifjak el­­szerbesítésére fordított költségek meghozták a politikai kamatot. De kétségtelen az is, hogy ennek a térítési módszernek nem mindig mutat­kozik kívánt eredménye, így ez év elején is több macedóniai ifjú megelégelte a szerb neve­lést és a fölébredt bolgár nemzeti önérzet által sarkalva, Szófiába kívánkozott. Útiköltségért Mincsevicshez, a bolgár kormány belgrádi kép­viselőjéhez fordultak, a­ki teljesítette kérésüket. Mincsevicsnek e bizonyára semmi provo­káló jelleggel nem bíró eljárása rettenetes ha­ragra lobbanta a szerb kormányt, mely nyom­ban a legerélyesebb hangon követelte Bulgáriá­tól, hogy hívja vissza belgrádi köve­tét. Ferdinand fejedelem kormánya bírt annyi mérséklettel, hogy nem válaszolt hasonló érdes hangon a szerb követelésre és zsebre dugta a belgrádi hatalmasok válogatott gorombaságait. A bolgár részről adott békítő magyarázatok után azt kellett hinni, hogy e kérdés nem élesedik ki konfliktussá. Annál meglepőbben hangzik az a tegnap érkezett hír, hogy ezen ügy aggasztó stá­diumba lépett. Úgy látszik Szerbia megújí­totta követelését és mindenáron meg akarja alázni Bulgáriát a Mincsevics-ügyben. Stambu­­lov sürgősen elutazott a Filippopolisban időző fejedelemhez, hogy jelentést tegyen neki a viszo­nyok elmérgesedéséről. Szófiában azt hiszik, hogy Szerbia nem merne ily kihívóan föllépni, ha erre Persiani úr, a belgrádi orosz követ, nem ösztönözné. Azt véljük, hogy e sejtelem nagyon is megfelel a politikai színpad kulisszái mögött uralgó hely­zetnek. Minden azt bizonyítja, hogy Oroszország fáradhatlanul szövi cselszövényeit és Szerbiát erőnek­ erejével összeütközésbe akarja hozni Bul­gáriával. Jellemző a belgrádi kormány hangulatára nézve a skupstina tegnapelőtti ülésében előfor­dult incidens. Egy vasútépítési törvényjavaslat állott napirenden,a­melynek szükségességét a közmunkaügyi miniszter azzal indokolta, hogy Szerbiának mielőbb ki kell építeni e vonalat, a csuprija-majdanit, mivel az elvezet a majdani szénbányákhoz és Szerbiának szüksége van arra, hogy a beálló komoly esetekre való tekintettel, ne szoruljon a külföldre szén dolgá­ban. A háború eszméje tehát megint kísért Bel­­grádban. A fenebbi nyilatkozat élénken bizo­nyítja: Szerbia, mely eddig jelentékeny mennyi­ségű szenet visz be monarchiánkból, független akar lenni tőlünk e tekintetben is a „komoly esetek“ beállásakor. A közelebbi napokban el kell dőlnie, en­­ged-e Bulgária a szerb követelésnek, avagy nem. A mérsékletre meg lesz a hajlam Szófiában bi­zonyára. De nem szabad elfeledni, hogy bizo­nyos határon túl a mérséklet meghunyászkodássá válik. S ezt aligha lehet várni olyan nemzettől, mely a harctéren valósággal összetörte a szer­­beket, lényegesen megkönyítette nyolc évig tartott hivatalos működését. A közigazgatási küldöttség nevében, mely búcsú- és üdvözlő feliratot is nyújtott át, szintén Roll Gyula alispán tartott beszédet s utána Tompa főjegyző olvasta föl a megye feliratát. Láthatólag megindulva mondott a miniszter köszönetet az ő „kedves brassói polgártársainak.“ Jól esik szí­vemnek — úgymond — hogy alkalmam volt az őszinte rokonszenv­e mesterkéletlen bizonyítékait magamnak megszerezhetni. Utalt azon kényes helyzetre, melyben eleinte a számos félreértés által felizgatott megyében magát találta. Mindig és őszintén arra törekedett, hogy nyílt és legális előzékenységgel oldja meg a reá háramló feladatot. Az a körülmény, hogy új hatáskö­rében, melyben eszméi valósítására tág tere nyílik, mindenek előtt alkalma lesz Brassó megye mezőgazda­ságának, szépen fejlett iparának és kereskedelmének jövőben is szolgálatokat tehetni, megkönnyíti neki a fájdalmat, melyet a megkedvelt viszonyoktól való vá­lás neki okozott. A miniszter válaszát a küldöttség tagjai lelkesülten fogadták. Este a miniszter ebédre hívta a küldöttségi tagokat, kik a mai nap folyamán utaztak el. Szászsebes képviselő-testülete tegnap tar­tott gyűléséből szintén üdvözlő feliratot intézett Beth­len András miniszterhez. A képviselőház március hó 27-én csütörtö­kön déli 12 órakor ülést tart. A főrendiház folyó évi március hó 26-án de­c­­. 11 órakor ülést tart. Belpolitikai hírek. — márc. 25. Minisztertanács. Ma délben a belügyminisz­tériumban több óráig tartó minisztertanács volt. Szapáry Gyula képviselőjelöltsége. Új­ B­ányáról kapjuk a következő­ távirati értesítést: A szabadelvű pártnak ma Zsarnócán tartott értekezle­tén egyhangúlag gróf Szapáry Gyula kiáltatott ki a közelebb megejtendő képviselő választás alkalmából a párt jelöltjének. Az értekezletből kiküldött több tagú küldöttség jövő héten kedden utazik Budapestre, hogy a miniszterelnököt felkérje a jelöltség elfogadására. Tisztelgés az uj földmivelési miniszternél. Bethlen András gróf tegnap Brassó megye közigazga­tási bizottságának és tisztikarának küldöttségét fo­gadta, melyh­ez a brassói városi bizottság néhány tagja is csatlakozott. A tisztikar nevében az alispán meleg hangon tartott beszéddel üdvözölte a minisz­tert s díszes kivitelű albumot nyújtott át­ neki, mely a megyék tisztviselőinek arcképét foglalja magában. Bethlen András gróf válaszában kijelentette, hogy a minden tekintetben kitűnő hivatalnoki kar támogatása Lapunk mai száma 8 oldalt tartalmaz. Egyletek és intézetek. — Az országos állatvédő egylet ma dél­előtt a régi városháza egyik termében Királyi Pál elnöklete alatt rendkivüli közgyűlést tartott. Néhai Rökk Szilárd tudvalevőleg 50,000 frtos alapítványt tett az egylet céljainak előmozdítására. A fővárosi hatóság kérdést intézett az elnökséghez, hogy mily célra s mily módon akarja az egylet a pénzt föl­használni. A múlt évi közgyűlés azt felelte a ha­­­tóság átiratára, hogy az egylet a tőke kamatait fogja igénybe venni mindaddig, míg különös okok és célok kényszerítik a tőkéhez nyúlni. A magisztrátus e fele­lettel úgy látszik nem elégedett meg, s az egylet te­vékenységét és működését ellenőrizni akarja, s ha e tevékenység nem volna megfelelő, a támogatásra nem tartja magát kötelezettnek. A mai közgyűlés elhatá­rozta, hogy a dr. Szalkay Gyula által fölolva­sott memorandumban a magisztrátus ezen hatá­rozatát visszautasítja s annak megváltoztatását kéri, mert ily körülmények között az egylet tevékeny­sége meg volna bénítva s fönnállása veszélyeztetve. Különös indignációval olvasták föl a magisztrátus át­iratát, mely az egyleti kezelés iránt nagy bizalmatlan­ságról tanúskodik. A közgyűlés elhatározta, hogy az egylet a nyár folyamán Kölnben tartandó nemzetközi állatvédő-kiállításon küldöttség által fogja magát kép­viseltetni.­­ A „Libapásztor“ clmű, az ifjúság és a nép számára írt elbeszélést 100 írttal jutalmazzák; írója Seemann Gábor szombathelyi polg. iskolai igazgató.­­ Végül az elnök köszönetet mondott a szép nem nagy számban megjelent tagjainak, az egylet céljai iránt való érdeklődésükért. Színház, zene, képzőművészet. * (Major Gyula) ma délben a fővárosi Vigadó kis termében zenekari hangversenyt rendezett, a­melyben három szerzeményét mutatta be. Kettő ezek közül már ismeretes. D-moll zongora­versenye, melyet talán két évvel ezelőtt egy filharmóniai hangverseny­ben hallottunk először és mely már akkor kivívta magának a közönség és a kritika elismerését, néze­tünk szerint a fiatal szerző eddig megjelent művei közül a legsikerültebb. A „Szegény Margit“ című ballada ének- és zenekarra, Komócsy József költe­ményére, szintén elő volt már adva. Ellenben új a „Magyar szimfónia“ (H-moll), mely még kézirat. E három tételes zenekari mű­ben a szerző — mint maga mondja — hazánk legújabb történetének egyes­ epizódjait igyekezett zeneképekben festeni. Szimfóniá­jának tehát határozott programmja van. Az első rész (Allegro) címe és alapgondolata: Szabadságharc. A másodiké (Lango): Borús idők. A harmadiké (Allegro): Ébredés. Az utóbbiban a szerző — hivatkozva Beet­hoven példájára — énekkart is alkalmazott az ujjongó

Next