Pesti Hírlap, 1890. szeptember (12. évfolyam, 241-269. szám)

1890-09-16 / 255. szám

­ . -f A gyomai villám. Ugron Gábor gyomai beszéde nem polé­mia volt, hanem politikai esemény. Mint a menykőcsapás zuhant be az ortho­dox szélsőbal rozoga építményébe s a fölszálló füstből ítélve azt felgyújtotta. Az ország különböző részeiből egymásután érkeznek Ugronhoz a csatlakozó táviratok. Most már nem „ők hatan“ vannak, mint N.­Kőrösön mondogatták. Ma már a hallgatók is megszólal­tak. Ugron mellé állott azonnal Unger, Kom­játhy, Matkovich és Czierer. S következik még egy sorozat. A pártköröktől s egyes döntő ellenzéki fér­fiaktól is jönnek Ugronhoz a csatlakozó távira­tok. Hát még holnap, ha Ugrón Gábor beszéde szétmegy országgá s abból mindenki tisztán ki­olvassa, hogy a szélsőbaloldal nagy­­ reformere mit akar? A beszéd egymagában is Ugron remekei­nek egyike. Polemikus beszédnek meg hatal­mas. Ugrón Gábor ezúttal a szó kezelésében is Eötvös Károly nagykőrösi beszédje fölé emelke­dett, pedig Eötvös mély humora és kerek gon­dolkozása szinte legyőzhetlen. Az igaz, hogy Ugron Gábor kíméletlen volt. Érveit és szarkazmusát választóvíz gyanánt öntötte ki személyekre és dolgokra. Kegyetlen is tudott lenni s az igazat megvallva oly kegyet­len, hogy ezt a polémiát szóval és a szószé­ken tovább fokozni nem is lehet. A párt szem­pontjából nem is kívánatos. De akármilyen volt, alaposan végzett a nagykőrösi fenyegetéssel. Az orthodoxizmus üres formuláit megsemmisítette. A hypokrizis pokró­cát leszakgatta a valóságról. Végzett mindennel kegyetlenül és hamar. Az üres népszerűségre számitó s szólamokkal dolgozó szélsőbaloldali orthodoxizmus el van pusztítva s a kebelbeli klik most már szórathatja Irányi pápával az anathema menyköveit. Ugrón ügye a szélsőbal­oldali világ előtt most már elég erős arra, hogy szembeszálljon a halálosan sebzett szélsőbali klikuralkodás végső erőlködéseivel. Létezése és politikai szerepe a jövőre biztosítva van s a megfeneklett szélsőbal reformja ki van mondva. Kétségtelen, hogy ez az eredmény politi­kai fontosságú. S kétségtelen, hogy ezt Ugron Gábor nem romboló polémiájával érte el, ha­nem beszédjének azon részével, mely a r­e­­formot proklamálta. Csaknem úgy, mint an­nak idején Luther, egy bűnökkel, altatásokkal, csöndes butaságokkal és­ szenvedésekkel eltöltött világ közepette. Miben áll tehát az az 1848-as párt, amely Ugrón politikai programmjában megjele­nik ? A dolog egyszerű. Ragaszkodás az 1884-ben elfogadott s azóta m­­inden,féleképen elrontott szélsőbaloldali alap­el­vekhez. A csöndesen vagy hangosan 49-esek ki­küszöbölése. A p­e­r­s­z­o­n­ál­u­n­i­ó alapelvének tiszta és őszinte vi­sszaállítása. Magyarországnak­ és Ausztriának csak egy uralkodója lehet; aki az ellenkezőt­ hiszi vagy akarja, az nem 1848-as. Nem szentbontása a pártnak, hanem tömö­rítése a politikai jegesedő pont körül a ez a perszonál­unió. Az alkotmány megújítása törvényes eszkö­zökkel. S nem szólamokkal, hanem tartalommal biró kivihető elvek szerint. Az uralkodó közössége mellett kölcsö­nös védelem. De nem közös hadsereg, hanem külön osztrák és külön magyar hadsereg, nem­zeti jelleggel. A delegációk és közös intézmények meg­szüntetése. Külön bank, külön vámterület. Min­dennek, a mi eddig közös, elkülönzése. Mivel pedig ezt lábdobbantással és népsze­­rűsbi játékkal elérni nem lehet, komoly és reális 1848-as pártpolitika. Az áltatások helyett uj kiegyezés, mely a közös ügyeket megszüntesse s Magyar­­ország, Ausztria és a dinasztia közt fönnálló mostani viszonyokat, rendezze. Tehát fokozatos megvalósítása a két állam perszonál­uniójának k­épés a delegációba is, ebből a célból. Nem terméketlen negáció, hanem egy oly 1848-as párt, melynek reménye lehet a kor­m­­á­n­y­k­é­p­e­s­s­é­g­r­e, ha az uj kiegyezést el­éri. S ilyen törekvés mellett remény van arra, hogy a vagyonosabb és sulylyal biró emberek is csatlakoznak az 1848-as párthoz. Remény tehát a politikai sikerre. Ez Ugron Gábor 1848-as pártja és pro­­grammja. Világos. Gyakorlatias. Komoly. S a Egy csinos vér­klipé­tát hegedültem el rajta. Alig vonultam vissza a történtek után szo­bámba, mikor már Rozália rajtam ütött és azt kérdezte, hogy mit akarok azzal a gyerekkel? Ki akarom-e ölni belőle ridegségemmel a bizalom teljes őszinteségét, veréssel akarom-e megaka­dályozni testi és szellemi kifejlődését, avagy barbár módra akarom belőle kiölni a zenei­tehetséget? — Zeneitehetség ? Miféle zeneitehetségről beszélsz te nekem , kérdeztem meglepetve, ab­ban hagyva az olvasást. — Hát Ferike zeneitehetségéről. Hát nem hallottad, hogy verális akar lenni ? Félrehúztam a szám két szélét és egészsé­ges tüdőm teljes erejéből nevettem a szeme közé, a­mi Rozáliának nem tetszett sehogy. — Hiába nevetsz, mert úgy van. Ő hatá­rozott, zenei tehetséggel bír, és én meg vagyok győződve, hogy mai nyilatkozata nekünk Útmu­tatóul szolgál arra, hogy nevelésénél a zenére fektessük a súlyt. Mama teljesen igazat ad ne­kem és elmondta az én boldogult apai nagybá­tyám esetét, a­ki igen híres hegedűs volt és a­ki már gyermekkorában szintén elárulta az erre való hajlamát. Kérdezd meg csak a mamát. Ő majd elmondja neked tövéről-hegyére ezt a dolgot. Odaálltam Rozália mellé és a fülébe súgtam. — A mamádtól én mást szeretnék meg­kérdezni. — Mit? — Hogy mikor utazik haza ? Rozália megvető tekintetet vetett rám és ott hagyott. Budapest, 1890. XII. évf. 255. (4212.) szám. Kedd, szeptember­­6. Előfizetési árak: Egész évre . . .14 írt — kr. Félévre .7­0 — * Negyedévre ff. . 3 » 50 » Egy hóra. . . . 1 * 20 * Egyes szám helyben 4 kr. Vidéken 5 kr. Százalék nem adatik. Kiadóhivatal: Budapest, ef for­mcass, idldssiai. hová az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó felszó­lamlások intézendők. POLITIKAI NAPILAP. Szerkesztési Iroda, Budapesten, Hámor-utca 7.sí. 1. emelet, hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok vissza nem adatnak. Hirdetések a kiadóhivatalban vétetnek fel. Francziaország részére pedig John F. Jones & Cie. Paris­ban, 31 bis, rue du Faubourg Montmartre. A „PESTI HÍRLAP“ TÁRCÁJA Verklis akar lenni. — Családi mozzanat. — — A „Pesti Hírlap“ eredeti tárcája. — A 10 éves Ferkó fiam a pecsenyetálalás­kor oda szólt hozzám : — Tata! Én verklis akarok lenni. A szalonnával spékelt húsból kivettem egy ízletes darabot és mindazok dacára, hogy a fiam verklis akart lenni, felséges étvágygyal fala­­toztam. Rozália, már t. i. a feleségem, görbe sze­mekkel nézett rám, csodálkozva, hogy én olyan jóízűen tudok enni, mikor a fiam jövőjéről van szó. A gyerek pedig leste, hogy milyen hatást idézett elő. Miután pedig az e tekintetbeli lesel­­kedése teljesen kárba veszett, megismételte a mondást: — Tata! Én verklis leszek. Úgy tettem, mintha nem hallanám, s egy pohár piros borral öntöttem nyakon a szalonná­val pompásan megspékelt és már lenyelt húst. Az ördögbe is, csak nem beszélem meg a tíz esztendős fiammal, hogy csakugyan verklis akar-e lenni? Az anyósom, a­ki jobbról ült mellettem és a­ki a feleségemmel már összenézett, csak úgy általánosságban jegyezte meg: — Boldogult férjem, a te apád Rozália, igen érdeklődött a gyermekei iránt és jól emlé­kezem, hogy a Gáborral, a­ki tizenkét éves ko­rában erőnek erejével harangozó akart lenni, igen komolyan és igen értelmesen beszélt erről a tárgyról. Az anyósom sóhajtott egyet és utána tette: — Boldogult férjem igen derék ember volt. Féjoldalt néztem az öregre, s noha szá­mon volt a megjegyzés, hogy a boldogultat ő őszítette meg, nem szóltam semmit. A cseléd tú­­róslepényt hordott körül és én minden kukk nél­kül kivettem két darabot, noha a Ferke ezt megelőzőleg m­ár pityeregve sivitola: — Tata ! Én azért is verklis akarok lenni. Rozália a túróslepényes tálat eltolta magá­tól s bizonyos szemrehányással szólalt meg: — Hallottad, hogy a Ferike verklis akar lenni ? — Hát hogy ne hallottam volna. — És neked erre nincs megjegyzésed ? kérdezte tovább. — Nincs, — mondtam én és ettem a gyönge, kapros túróslepényt. Az anyósom m­ily, orgonaszerű hangja hangzott föl: — Elég rossz. Boldogult férjem semmi al­kalmat se mulasztott el, mikor arról volt szó, hogy megjegyzéseit kívánták hallani. Erre se szóltam semmit és teljesen meg­elégedtem azzal, hogy görbe szemekkel néz­tem rá. A Ferkó fiamon, teljes elkeseredés vett erőt. Miután pár percig habozott, hogy sírjon-e, vagy pedig túróslepényt egyék, arra szánta el magát, hogy keserves sirásba fog. Mikor pedig erre szánta el magát, igen meggondolatlanul cse­lekedett, mert mihamar azt az észteleti megfigye­lést szerezte meg, hogy az én pipaszárom nád­pálcául is használható. Lapunk mai száma 16 oldalt tartalmaz.

Next