Pesti Hírlap, 1890. szeptember (12. évfolyam, 241-269. szám)
1890-09-16 / 255. szám
. -f A gyomai villám. Ugron Gábor gyomai beszéde nem polémia volt, hanem politikai esemény. Mint a menykőcsapás zuhant be az orthodox szélsőbal rozoga építményébe s a fölszálló füstből ítélve azt felgyújtotta. Az ország különböző részeiből egymásután érkeznek Ugronhoz a csatlakozó táviratok. Most már nem „ők hatan“ vannak, mint N.Kőrösön mondogatták. Ma már a hallgatók is megszólaltak. Ugron mellé állott azonnal Unger, Komjáthy, Matkovich és Czierer. S következik még egy sorozat. A pártköröktől s egyes döntő ellenzéki férfiaktól is jönnek Ugronhoz a csatlakozó táviratok. Hát még holnap, ha Ugrón Gábor beszéde szétmegy országgá s abból mindenki tisztán kiolvassa, hogy a szélsőbaloldal nagy reformere mit akar? A beszéd egymagában is Ugron remekeinek egyike. Polemikus beszédnek meg hatalmas. Ugrón Gábor ezúttal a szó kezelésében is Eötvös Károly nagykőrösi beszédje fölé emelkedett, pedig Eötvös mély humora és kerek gondolkozása szinte legyőzhetlen. Az igaz, hogy Ugron Gábor kíméletlen volt. Érveit és szarkazmusát választóvíz gyanánt öntötte ki személyekre és dolgokra. Kegyetlen is tudott lenni s az igazat megvallva oly kegyetlen, hogy ezt a polémiát szóval és a szószéken tovább fokozni nem is lehet. A párt szempontjából nem is kívánatos. De akármilyen volt, alaposan végzett a nagykőrösi fenyegetéssel. Az orthodoxizmus üres formuláit megsemmisítette. A hypokrizis pokrócát leszakgatta a valóságról. Végzett mindennel kegyetlenül és hamar. Az üres népszerűségre számitó s szólamokkal dolgozó szélsőbaloldali orthodoxizmus el van pusztítva s a kebelbeli klik most már szórathatja Irányi pápával az anathema menyköveit. Ugrón ügye a szélsőbaloldali világ előtt most már elég erős arra, hogy szembeszálljon a halálosan sebzett szélsőbali klikuralkodás végső erőlködéseivel. Létezése és politikai szerepe a jövőre biztosítva van s a megfeneklett szélsőbal reformja ki van mondva. Kétségtelen, hogy ez az eredmény politikai fontosságú. S kétségtelen, hogy ezt Ugron Gábor nem romboló polémiájával érte el, hanem beszédjének azon részével, mely a reformot proklamálta. Csaknem úgy, mint annak idején Luther, egy bűnökkel, altatásokkal, csöndes butaságokkal és szenvedésekkel eltöltött világ közepette. Miben áll tehát az az 1848-as párt, amely Ugrón politikai programmjában megjelenik ? A dolog egyszerű. Ragaszkodás az 1884-ben elfogadott s azóta minden,féleképen elrontott szélsőbaloldali alapelvekhez. A csöndesen vagy hangosan 49-esek kiküszöbölése. A perszonálunió alapelvének tiszta és őszinte visszaállítása. Magyarországnak és Ausztriának csak egy uralkodója lehet; aki az ellenkezőt hiszi vagy akarja, az nem 1848-as. Nem szentbontása a pártnak, hanem tömörítése a politikai jegesedő pont körül a ez a perszonálunió. Az alkotmány megújítása törvényes eszközökkel. S nem szólamokkal, hanem tartalommal biró kivihető elvek szerint. Az uralkodó közössége mellett kölcsönös védelem. De nem közös hadsereg, hanem külön osztrák és külön magyar hadsereg, nemzeti jelleggel. A delegációk és közös intézmények megszüntetése. Külön bank, külön vámterület. Mindennek, a mi eddig közös, elkülönzése. Mivel pedig ezt lábdobbantással és népszerűsbi játékkal elérni nem lehet, komoly és reális 1848-as pártpolitika. Az áltatások helyett uj kiegyezés, mely a közös ügyeket megszüntesse s Magyarország, Ausztria és a dinasztia közt fönnálló mostani viszonyokat, rendezze. Tehát fokozatos megvalósítása a két állam perszonáluniójának képés a delegációba is, ebből a célból. Nem terméketlen negáció, hanem egy oly 1848-as párt, melynek reménye lehet a kormányképességre, ha az uj kiegyezést eléri. S ilyen törekvés mellett remény van arra, hogy a vagyonosabb és sulylyal biró emberek is csatlakoznak az 1848-as párthoz. Remény tehát a politikai sikerre. Ez Ugron Gábor 1848-as pártja és programmja. Világos. Gyakorlatias. Komoly. S a Egy csinos vérklipétát hegedültem el rajta. Alig vonultam vissza a történtek után szobámba, mikor már Rozália rajtam ütött és azt kérdezte, hogy mit akarok azzal a gyerekkel? Ki akarom-e ölni belőle ridegségemmel a bizalom teljes őszinteségét, veréssel akarom-e megakadályozni testi és szellemi kifejlődését, avagy barbár módra akarom belőle kiölni a zeneitehetséget? — Zeneitehetség ? Miféle zeneitehetségről beszélsz te nekem , kérdeztem meglepetve, abban hagyva az olvasást. — Hát Ferike zeneitehetségéről. Hát nem hallottad, hogy verális akar lenni ? Félrehúztam a szám két szélét és egészséges tüdőm teljes erejéből nevettem a szeme közé, ami Rozáliának nem tetszett sehogy. — Hiába nevetsz, mert úgy van. Ő határozott, zenei tehetséggel bír, és én meg vagyok győződve, hogy mai nyilatkozata nekünk Útmutatóul szolgál arra, hogy nevelésénél a zenére fektessük a súlyt. Mama teljesen igazat ad nekem és elmondta az én boldogult apai nagybátyám esetét, aki igen híres hegedűs volt és aki már gyermekkorában szintén elárulta az erre való hajlamát. Kérdezd meg csak a mamát. Ő majd elmondja neked tövéről-hegyére ezt a dolgot. Odaálltam Rozália mellé és a fülébe súgtam. — A mamádtól én mást szeretnék megkérdezni. — Mit? — Hogy mikor utazik haza ? Rozália megvető tekintetet vetett rám és ott hagyott. Budapest, 1890. XII. évf. 255. (4212.) szám. Kedd, szeptember6. Előfizetési árak: Egész évre . . .14 írt — kr. Félévre .70 — * Negyedévre ff. . 3 » 50 » Egy hóra. . . . 1 * 20 * Egyes szám helyben 4 kr. Vidéken 5 kr. Százalék nem adatik. Kiadóhivatal: Budapest, ef formcass, idldssiai. hová az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó felszólamlások intézendők. POLITIKAI NAPILAP. Szerkesztési Iroda, Budapesten, Hámor-utca 7.sí. 1. emelet, hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok vissza nem adatnak. Hirdetések a kiadóhivatalban vétetnek fel. Francziaország részére pedig John F. Jones & Cie. Parisban, 31 bis, rue du Faubourg Montmartre. A „PESTI HÍRLAP“ TÁRCÁJA Verklis akar lenni. — Családi mozzanat. — — A „Pesti Hírlap“ eredeti tárcája. — A 10 éves Ferkó fiam a pecsenyetálaláskor oda szólt hozzám : — Tata! Én verklis akarok lenni. A szalonnával spékelt húsból kivettem egy ízletes darabot és mindazok dacára, hogy a fiam verklis akart lenni, felséges étvágygyal falatoztam. Rozália, már t. i. a feleségem, görbe szemekkel nézett rám, csodálkozva, hogy én olyan jóízűen tudok enni, mikor a fiam jövőjéről van szó. A gyerek pedig leste, hogy milyen hatást idézett elő. Miután pedig az e tekintetbeli leselkedése teljesen kárba veszett, megismételte a mondást: — Tata! Én verklis leszek. Úgy tettem, mintha nem hallanám, s egy pohár piros borral öntöttem nyakon a szalonnával pompásan megspékelt és már lenyelt húst. Az ördögbe is, csak nem beszélem meg a tíz esztendős fiammal, hogy csakugyan verklis akar-e lenni? Az anyósom, aki jobbról ült mellettem és aki a feleségemmel már összenézett, csak úgy általánosságban jegyezte meg: — Boldogult férjem, a te apád Rozália, igen érdeklődött a gyermekei iránt és jól emlékezem, hogy a Gáborral, aki tizenkét éves korában erőnek erejével harangozó akart lenni, igen komolyan és igen értelmesen beszélt erről a tárgyról. Az anyósom sóhajtott egyet és utána tette: — Boldogult férjem igen derék ember volt. Féjoldalt néztem az öregre, s noha számon volt a megjegyzés, hogy a boldogultat ő őszítette meg, nem szóltam semmit. A cseléd túróslepényt hordott körül és én minden kukk nélkül kivettem két darabot, noha a Ferke ezt megelőzőleg már pityeregve sivitola: — Tata ! Én azért is verklis akarok lenni. Rozália a túróslepényes tálat eltolta magától s bizonyos szemrehányással szólalt meg: — Hallottad, hogy a Ferike verklis akar lenni ? — Hát hogy ne hallottam volna. — És neked erre nincs megjegyzésed ? kérdezte tovább. — Nincs, — mondtam én és ettem a gyönge, kapros túróslepényt. Az anyósom mily, orgonaszerű hangja hangzott föl: — Elég rossz. Boldogult férjem semmi alkalmat se mulasztott el, mikor arról volt szó, hogy megjegyzéseit kívánták hallani. Erre se szóltam semmit és teljesen megelégedtem azzal, hogy görbe szemekkel néztem rá. A Ferkó fiamon, teljes elkeseredés vett erőt. Miután pár percig habozott, hogy sírjon-e, vagy pedig túróslepényt egyék, arra szánta el magát, hogy keserves sirásba fog. Mikor pedig erre szánta el magát, igen meggondolatlanul cselekedett, mert mihamar azt az észteleti megfigyelést szerezte meg, hogy az én pipaszárom nádpálcául is használható. Lapunk mai száma 16 oldalt tartalmaz.