Pesti Hírlap, 1890. november (12. évfolyam, 301-329. szám)
1890-11-21 / 320. szám
Budapest, 1890. XII évf. 320. (4277.) szám. Péntek, november 21. Előfizetési árak: égész évre . . . 14 frt — kr. Félévre .... 7 » — › Negyedévre !. . 3 » 50 » Egy hóra. . 1 » 20 » Egyes szám helyben 4 kr. Vidéken 5 kr. Százalék nem adatik. Kiadóhivatal: Inflapest, nádor-utca 7. sí , földszint, hová az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó felszólamlások intézendők.Pesti Hírlap POLITIKAI NAPILAP. Szerkesztési iroda: Buspester, nádor utca 7. u., L emelőt, hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok vissza nem adatnak. Hirdetések a kiadóhivatalban vétetnek fel. Francziaország részére pedig John F. Jones A Cib. Pari©, ban, 31 bis, rue du Faucouss, Montmartre. A magyar közművelődés ügye a Dunán túl. Üdvözöljük a férfiakat, kik a dunántúli közművelődési egyesületet a magyar fővárosban ma megalakították és általa a magyar nyelvnek, szellemnek és kultúrának diadalát gyorsabb menetűvé és teljessé akarják tenni hazánknak ama fejlődött és művelt részében. A mi támogatás a toll hatalmától kitelik: azt eszméiknek és törekvéseiknek a nagy nemzeti cél érdekében készséggel és lelkesedéssel bocsátjuk rendelkezésére. Mert nagy nemzeti cél, hogy a magyar kultúra ügye diadalmaskodjék szerte a dunántúli megyékben. Hogy megakadályozzuk véreink kivándorlását és utódaiknak teljes elhorvátosodását. Hogy a társadalom az állammal karöltve teljesítse nagy horderejű feladatait a népnevelés, a magyarosítás, az ipar fejlesztés s általában a magyar közművelődés körül. Hogy az új közművelődési egyesület megadja az eszközöket a Dunántúl nem magyar anyanyelvű, de hazafias érzelmű lakosságának a magyar nyelv elsajátítására. Ha van talaj, melyen ily célú egyesület nemzetiségi ellenszenv és aggodalmak fölkeltése nélkül működhetik, úgy a Dunántúl az. A magyar állam tekintélye ellen ott nem izgatnak nemzetiségi bujtogatók. A magyar nyelv ellen nem agyarkodik ott kiengesztelhetlen fanatizmus. Legalább számottevőn nem. De tudjuk, hogy nem hiányoztak kísérletek elhinten a pánszlávizmusnak konkolyát némely dunántúli tót községben. Tudjuk, hogy a Muraköz eredetileg magyar lakossága elhorvátosodott. S halljuk minduntalan, hogy Bécs és az osztrák koronatartományok közelsége tetemesen megnehezíti a hazafias érzelmek dolgában kifogástalan határszéli lakosság kívánatos megmagyarosodását. is A dunántúli közművelődési egyesületnek létjogosultsága tehát nem képezheti kérdés tárgyat, szükség van rá, mert tízezreket fog megtartani a magyar fajnak, kiket egyik nemzetiség se igényelhet tőlünk, mert magyarok származásra és nyelvre nézve. És szükség van rá, mert sok más tízezret fog szerezni a magyar kultúra ügyének, kiknek megmagyarosodása viszont azért nem fogja képezhetni semmiféle följajdulás tárgyát, mert maguk óhajtják bírni az állam nyelvét és kívánják, hogy azt gyermekeik is elsajátítsák. A Dunántúl valaha magyarabb volt, mint jelenleg. Nemzetiségi szigetei a törökökkel vívott dúló háborúk után keletkeztek, midőn német és szláv eredetű települők foglalták el a helyenként egészen kipusztitott magyarság helyét. Midőn beállott az elhorvátosodás sajnálatos processzusa a Muraközben és Bécs mindinkább érezteté közelségének germanizáló befolyását. Visszahódítani a magyarság számára azon elemeket, melyek attól elszakadtak; küzdeni azon befolyások ellen, melyek a magyar közművelődés térfoglalásának a dunántúl határszéli megyéiben útját állják; megadni az eszközöket e hazafias érzelmű lakosságnak arra, hogy óhajához képest elsajátíthassa a magyar nyelvet, és egyúttal gondoskodni arról, hogy az elszegényedés és tehát a kivándorlás okai elháríttassanak, ez lesz az új közművelődési egyesületnek feladata. Valóban oly cél, melyért lelkesülni lehet azon országrész szerepvivő értelmiségének, mely Magyarországnak oly sok kiváló állatférfit, költőt és írót adott, melyben történelmi nevű családaink oly nagy részét bírják a magyar földnek és melynek városai oly örvendetes képét mutatják a fejlődésnek. Reméljük azért, hogy a hazafias kötelességérzetnek azon föllobogása, mely a Dunántúl értelmiségének összesereglésében jelentkezett, nem lesz gyorsan kialvó szalmatűz. Reméljük, hogy azok a férfiak, kiket a közbizalom az új közművelődési egyesület élére állított, a cél fontosságának megfelelő szívóssággal fogják folytatni a szervezés munkáját. Valóban az egyesület csak úgy arathat jelentős sikert, ha egyesíteni fogja körében a Dunántúlnak egész befolyásos értelmiségét: mindazon tényezőket, kik nevükkel, a közpályákon való működésükkel, vagyonukkal és tehetségükkel biztosíthatják a kitűzött lobogó diadalát. A „PESTI HÍRLAP“ TÁRCÁJA Azrael. A Pesti Hírlap eredeti tárcája. " Két éve lesz, hogy egy új opera híre járta be Európát. Az opera címe „Azrael“, szerzője Franchetti Albert. Tulajdonképen „legendának“ nevezte el művét a szerző és csakhamar az ő személyéhez is egész legenda-kör fűződőit. Az emberek találgatták, hogy ki lehet az a Franchetti, akinek neve eddig teljesen ismeretlen volt a zeneszerzés terén és aki most egyszerre egy nagy drámai művellepi meg a világot. Némelyek azt mondták, hogy Rothschild bárónak a veje, mások, hogy a sógora , ismét mások azt állították, hogy Franchetti Albert a valóságban nem is létezik, hogy ez csak álnév, amely mögé egy Rothschild bárónő rejtőzik. Végre mind e mendemondából kidomborodott a való , hogy Franchetti Albert csakugyan létezik, hogy az egy fiatal ember, akinek az a szerencse jutott osztályrészül, hogy a bécsi Rothschild b. vejének a fia, tehát Rothschildnak az unokája. És ez nem megvetendő állás. A Rothschild névnek csodálatos varázsa van. E név hallatára az ember szinte hallja az aranyak csengését. Az arany pedig, habár azt énekli róla Ördög Róbert, hogy csak „chiméra", a valóságos nagyhatalom. De habár a mi materiális korunkban már majdnem minden eladó és így meg is vásárolható , egy dolog volt eddig mégis, amit pénzért nem lehetett megszerezni s ez a művészi hírnév. Franchetti Albert úgy gondolkozott hogy Rothschild b. unokája ezt is megpróbálhatja, mert megvan hozzá a „tehetsége“. Csak tudni kell a módját. Más, szegény halandók szellemük elsőszülöttjével hónapokig, sőt évekig kénytelenek antichambuirozni a szeszélyes színigazgatóknál, amíg bebocsátást nyernek. Wagner Rikhárd első operáit, „Rienzi“-t és a „Bolygó hollandi''-t, mikor azok Drezdában már sikerrel kerültek volt szilire, sorra viszszaküldték a színigazgatók. Franchetti, aki külömben is Wagnert választotta magának mintaképül, mindjárt ott kezdte, ahol a mester végezte : saját külön színházában adatta elő művét. Olaszországban, Firenze közelében van egy kis város — a neve Reggio — amelynek egyéb nevezetességein kívül van vagy ötven temploma és egy igen szép, régi színháza. Ezt a színházat bérelte ki FranchettiAlbert és első dolga volt megtenni a papáját — intendánsnak. Az igaz, hogy Franchetti papa addig nem igen foglalkozott művészi dolgokkal, no de hiszen láttunk mi már olyan intendánst, aki hivatalba léptekor nyíltan bevallotta, hogy művészeti kérdésekhez semmit sem ért és aki ezt azután lépten-nyomon dokumentálta is. A mellett a reggioi színház új intendánsa erre az állásra egy kiváló kvalifikációval bírt , ő ugyanis Firenze leggazdagabb bankárja, a deficit fedezése tehát nem okozhatott neki oly sok gondot, mint szegény Beniczky Ferencnek. Sőt még arra is telt vagyonából, hogy nemcsak egyebütt Olaszországban, hanem némely külföldi városban is, — mint Prágában, Hamburgban, — kieszközölje „Azrael” színrehozatalát. Távol legyen tőlem azt föltételezni, hogy a magyar kir. opera kapuit is az a bizonyos „arany kulcs”1 nyitotta volna meg„Azraelinek; de hát akkor mi indíthatta Mahler G. igazgatót arra, hogy miután tavaly március hava óta, tehát teljes húsz hónap alatt egyetlenegy operai újdonságot, sem tudott színre hozni, amely sikert aratott volna („A windsori víg nők' színrehozatala csak felelevenítés volt), az új évad első újdonságának oly művet válaszszon, amelyről mindazok, akik azt ismerték, előre megjósolták, hogy a legjobb esetben is csak félsikert fog aratni ? Hiszen tisztában lehetett aziránt, hogy a művészi és erkölcsi kudarcok azon hosszú sorozata után, amelyek az ő tekintélyét úgy az opera személyzete, mint a közvélemény előtt lerontották, csak egy teljes, határozott siker erősíthette meg ismét pozícióját, legalább némileg. A dolognak csak egy magyarázata lehet és ez az, hogy Mahler Gusztáv úr, amily kevéssé képes megítélni egy énekes, vagy énekesnő képességeit (amit az igazgatása alatt végbement sikertelen vendégszereplések és szerződtetések egész láncolata bizonyít), és oly kevéssé képes megbírálni valamely színpadi mű valódi értékét, tekintettel a budapesti közönség mű ízlésére és igényeire. Nem számol a közönség ízlésével és igényeivel, hanem reá akarja oktrojálni a saját egyéni ízlését, és egyoldalú irányát. A mi közönségünk azonban művészileg nem oly kiskorú többé, hogy vakon hagyná magát vezetni, kivált világtalantól. Megmutatta ezt ma este is, mert „Izrael"-t, az érdekében megmoz- Lapunk mai száma 16 oldalt tartalmaz. Belpolitikai hírek. — nov. 20. Czorda Bódog államtitkár lemondásáról s a kir. kúriához tanácselnöki rangban való átlépéséről hírek jöttek forgalomba, amiről imént mi is megemlékeztünk. Mint értesülünk, ez a hir minden alapot nélkülöz. Szó sincs arról, hogy Czorda államtitkár az igazságügyminisztériumtól megváljon, ahol tevékenységére és mély jogi ismereteire állandó szükség van, Országgyűlés. .. A képviselőház ma folytatta a közoktatási budget tárgyalását, s a vita tárgya természetesen ismét főleg az elkeresztelők ügye volt. Szivák Imre kezdte meg a diskussziót s beszéde kapcsán benyújtotta azt a határozati javaslatot, melyben a szabadelvű párt a közokta