Pesti Hírlap, 1890. november (12. évfolyam, 301-329. szám)

1890-11-21 / 320. szám

Budapest, 1890. XII évf. 320. (4277.) szám. Péntek, november 21. Előfizetési árak: égész évre . . . 14 frt — kr. Félévre .... 7 » — › Negyedévre !. . 3 » 50 » Egy hóra. . 1 » 20 » Egyes szám helyben 4 kr. Vidéken 5 kr. Százalék nem adatik. Kiadóhivatal: Inflapest, nádor-utca 7. sí , földszint, hová az elő­fizetések és a lap szétküldésére vonatkozó felszó­lamlások intézendők.Pesti Hírlap POLITIKAI NAPILAP. Szerkesztési iroda: Bu­spester, nádor­ utca 7. u., L emelőt, hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok vissza nem adatnak. Hirdetések a kiadóhivatalban vétetnek fel. Francziaország részére pedig John F. Jones A Cib. Pari©, ban, 31 bis, rue du Faucouss, Montmartre. A­ magyar közművelődés ügye a Dunán túl. Üdvözöljük a férfiakat, kik a dunántúli közművelődési egyesületet a magyar fővárosban ma megalakították és általa a magyar nyelvnek, szellemnek és kultúrának diadalát gyorsabb me­netűvé és teljessé akarják tenni hazánknak ama fejlődött és művelt részében. A mi támogatás a toll hatalmától kitelik: azt eszméiknek és törek­véseiknek a nagy nemzeti cél érdekében kész­séggel és lelkesedéssel bocsátjuk rendelkezésére. Mert nagy nemzeti cél, hogy a magyar kultúra ügye diadalmaskodjék szerte a dunántúli megyékben. Hogy megakadályozzuk véreink ki­vándorlását és utódaiknak teljes elhorvátosodá­­sát. Hogy a társadalom az állammal karöltve teljesítse nagy horderejű feladatait a népnevelés, a magyarosítás, az ipar fejlesztés s általában a magyar közművelődés körül. Hogy az új közmű­velődési egyesület megadja az eszközöket a Du­nántúl nem magyar anyanyelvű, de hazafias érzelmű lakosságának a magyar nyelv elsajá­títására. Ha van talaj, melyen ily célú egyesület nemzetiségi ellenszenv és aggodalmak fölkeltése nélkül működhetik, úgy a Dunántúl az. A ma­gyar állam tekintélye ellen ott nem izgatnak nemzetiségi bujtogatók. A magyar nyelv ellen nem agyarkodik ott kiengesztelhetlen fanatizmus. Legalább számottevőn nem. De tudjuk, hogy nem hiányoztak kísérletek elhinten a pánszlá­vizmusnak konkolyát némely dunántúli tót köz­ségben. Tudjuk, hogy a Muraköz eredetileg ma­gyar lakossága elhorvátosodott. S halljuk mindun­talan, hogy Bécs és az osztrák koronatartomá­nyok közelsége tetemesen megnehezíti a hazafias érzelmek dolgában kifogástalan határszéli lakos­ság kívánatos megmagyarosodását. is A dunántúli közművelődési egyesületnek lét­jogosultsága tehát nem képezheti kérdés tárgyat, szükség van rá, mert tízezreket fog megtartani a magyar fajnak, kiket egyik nemzetiség se igényelhet tőlünk, mert magyarok származásra és nyelvre nézve. És szükség van rá, mert sok más tízezret fog szere­zni a ma­gyar kultúra ügyének, kiknek megmagyarosodása viszont azért nem fogja képezhetni semmiféle följajdulás tárgyát, mert maguk óhajtják bírni az állam nyelvét és kívánják, hogy azt gyerme­keik is elsajátítsák. A Dunántúl valaha magyarabb volt, mint jelenleg. Nemzetiségi szigetei a törökökkel vívott dúló háborúk után keletkeztek, midőn német és szláv eredetű települők foglalták el a helyenként egészen kipusztitott magyarság helyét. Midőn beállott az elhorvátosodás sajnálatos processzusa a Muraközben és Bécs mindinkább érezteté kö­zelségének germanizáló befolyását. Visszahódítani a magyarság számára azon elemeket, melyek attól elszakadtak; küzdeni azon befolyások ellen, melyek a magyar közművelődés térfoglalásának a dunántúl határszéli megyéiben útját állják; megadni az eszközöket e hazafias érzelmű lakosságnak arra, hogy óhajához képest elsajátíthassa a magyar nyelvet, és egyúttal gondoskodni arról, hogy az elszegényedés és tehát a kivándorlás okai elháríttassanak, ez lesz az új közművelődési egyesületnek fe­l­adata. Valóban oly cél, melyért lelkesülni lehet azon országrész szerepvivő értelmiségének, mely Magyarországnak oly sok kiváló álla­tférfit, köl­tőt és írót adott, melyben történelmi nevű csa­­ládaink oly nagy részét bírják a magyar föld­nek és melynek városai oly örvendetes képét mutatják a fejlődésnek. Reméljük azért, hogy a hazafias köteles­ségérzetnek azon föllobogása, mely a Dunántúl értelmiségének összesereglésében jelentkezett, nem lesz gyorsan kialvó szalmatűz. Reméljük, hogy azok a férfiak, kiket a közbizalom az új közművelődési egyesület élére állított, a cél fon­tosságának megfelelő szívóssággal fogják folytatni a szervezés munkáját. Valóban az egyesü­let csak úgy arathat jelentős sikert, ha egye­síteni fogja körében a Dunántúlnak egész befo­lyásos értelmiségét: mindazon tényezőket, kik nevükkel, a közpályákon való működésükkel, vagyonukkal és tehetségükkel biztosíthatják a kitűzött lobogó diadalát. A „PESTI HÍRLAP“ TÁRCÁJA Azrael. A Pesti Hírlap eredeti tárcája. " Két éve lesz, hogy egy új opera híre járta be Európát. Az opera címe „Azrael“, szerzője Franchetti Albert. Tulajdonképen „legen­­d­á­n­a­k“ nevezte el művét a szerző és csak­hamar az ő személyéhez is egész legenda-kör fűződőit. Az emberek találgatták, hogy ki lehet az a Franchetti, a­kinek neve eddig teljesen is­meretlen volt a zeneszerzés terén és a­ki most egyszerre egy nagy drámai művel­­lepi meg a világot. Némelyek azt mondták, hogy Rothschild bárónak a veje, mások, hogy a sógora , ismét mások azt állították, hogy Franchetti Albert a valóságban nem is létezik, hogy ez csak álnév, amely mögé egy Rothschild bárónő rejtőzik. Végre mind e mende­mondából kidomborodott a való , hogy Franchetti Albert csakugyan léte­zik, hogy az egy fiatal ember, akinek az a sze­rencse jutott osztályrészül, hogy a bécsi Roth­schild b. vejének a fia, tehát Rothschildnak az unokája. És ez nem megvetendő állás. A Roth­schild névnek csodálatos varázsa van. E név hallatára az ember szinte hallja az aranyak csengését. Az arany pedig,­­ habár azt énekli róla Ördög Róbert, hogy csak „chiméra", a valóságos nagyhatalom. De habár a mi materiális korunkban már majdnem minden eladó és így meg is vásárol­ható , egy dolog volt eddig mégis, a­mit pénz­ért nem lehetett megszerezni s ez a művészi hírnév. Franchetti Albert úgy gondolkozott hogy Rothschild b. unokája ezt is megpróbál­hatja, mert megvan hozzá a „tehetsége“. Csak tudni kell a módját. Más, szegény halan­dók szellemük első­szülöttjével hónapokig, sőt évekig kénytelenek anticham­buirozni a szeszé­lyes színigazgatóknál, a­míg bebocsátást nyer­nek. Wagner Rikhárd első operáit, „Rienzi“-t és a „Bolygó hollandi''-t, mikor azok Drezdá­ban már sikerrel kerültek volt szilire, sorra visz­­szaküldték a színigazgatók. Franchetti, a­ki kü­­lömben is Wagnert választotta magának minta­képül, mindjárt ott kezdte, a­hol a mester vé­gezte : saját külön színházában adatta elő művét. Olaszországban, Firenze közelében van egy kis város — a neve Reggio — a­melynek egyéb nevezetességein kívül van vagy ötven temploma és egy igen szép, régi színháza. Ezt a színházat bérelte ki Franchetti­­Albert és első dolga volt megtenni a papáját — intendánsnak. Az igaz, hogy Franchetti papa addig nem igen foglalkozott művészi dolgokkal, no de hiszen lát­­tunk mi már olyan intendánst, a­ki hivatalba lép­tekor nyíltan bevallotta, hogy művészeti kérdé­sekhez semmit sem ért és aki ezt azután lép­­ten-nyomon dokumentálta is. A mellett a reg­­gioi színház új intendánsa erre az állásra egy kiváló kvalifikációval bírt , ő ugyanis Firenze leggazdagabb bankárja, a deficit fedezése tehát nem okozhatott neki­­ oly sok gondot, mint sze­gény Beniczky Ferencnek. Sőt még arra is telt vagyonából, hogy nemcsak egyebütt Olaszország­ban, hanem némely külföldi városban is, — mint Prágában, Hamburgban, — kieszközölje „Azrael”­ színrehozatalát. Távol legyen tőlem azt föltételezni, hogy a magyar kir. opera kapuit is az a bizonyos „arany kulcs”1 nyitotta volna meg„Azrael­i­­nek; de hát akkor mi indíthatta Mahler G. igazgatót arra, hogy miután tavaly március hava óta, tehát teljes húsz hónap alatt egyetlenegy operai újdonságot, sem tudott színre hozni, a­mely sikert aratott volna („A windsori víg nők'­ színre­­h­ozatala csak felelevenítés volt), az új évad első újdonságának oly művet válaszszon, a­melyről mindazok, a­kik azt ismerték, előre megjósolták, hogy a legjobb esetben is csak félsikert fog aratni ? Hiszen tisztában lehetett aziránt, hogy a művészi és erkölcsi kudarcok azon hosszú soro­zata után, a­melyek az ő tekintélyét úgy az opera személyzete, mint a közvélemény előtt lerontották, csak egy teljes, határozott siker erő­síthette meg ismét pozícióját,­­ legalább né­mileg. A dolognak csak egy magyarázata lehet és ez az, hogy Mahler Gusztáv úr, a­mily kevéssé képes megítélni egy énekes, vagy éne­kesnő képességeit (a­mit az igazgatása alatt végbement sikertelen vendégszereplések és szer­ződtetések egész láncolata bizonyít), és oly ke­véssé képes megbírálni valamely színpadi mű­ valódi értékét, tekintettel a budapesti közönség mű ízlésére és igényeire. Nem számol a közönség ízlésével és igényeivel, hanem reá akarja oktro­­jálni a saját egyéni ízlését, és egyoldalú irányát. A mi közönségünk azonban művészileg nem oly kiskorú többé, hogy vakon hagyná magát ve­zetni, kivált világtalantól. Megmutatta ezt ma este is, mert „Izrael"-t, az érdekében megmoz- Lapunk mai száma 16 oldalt tartalmaz. Belpolitikai hírek. — nov. 20. Czorda Bódog államtitkár lemondásáról s a kir. kúriához tanácselnöki rangban való átlépéséről hírek jöttek forgalomba, a­miről imént mi is megem­lékeztünk. Mint értesülünk, ez a hir minden alapot nélkülöz. Szó sincs arról, hogy Czorda államtitkár az igazságügyminisztériumtól megváljon, a­hol tevékeny­ségére és mély jogi ismereteire állandó szükség van, Országgyűlés. .. A képviselőház ma folytatta a közoktatási budget tárgyalását, s a vita tárgya természete­sen ismét főleg az elkeresztelők ügye volt. Szivák Imre kezdte meg a diskussziót s be­széde kapcsán benyújtotta azt a határozati ja­vaslatot, melyben a szabadelvű párt a közokta­

Next