Pesti Hírlap, 1890. november (12. évfolyam, 301-329. szám)

1890-11-08 / 307. szám

___________ delegáció szavazza meg közösen, hanem külön a magyar törvényhozás. (Halljuk ! Halljuk!) Ebben Ma­gyarország államiságának külön elismerése foglalta­tik ; (ügy van­ jobbfelől.) de abból, hogy az 1867. XII. t.-cikk azt mondja, hogy az udvartartás költsé­gei a magyar országgyűlés által külön szavazandók meg, még nem következik, hogy úgy részleteiben, mint minden egyes személyére nézve elkülönített udvar­tartásnak kell lennie a fejedelemnek mindkét szék­helyén. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) E gyakorlat áll fenn 1867. óta és ez alapon kéri szóló a tétel meg­szavazását (Helyeslés jobbról). Ugron Gábor azt vitatja, hogy az udvartartás nem közös ügy, a 67-iki kiegyezés is világosan kije­lenti ezt. Magyarország alkotmányos ország, azért az udvari tisztviselők szintén felelősek, de ki felelős azok kineveztetéséért, a felségnek adandó tanácsokért? Ez pedig nem tréfa, mert a mi szomorú történetünk­ben mindig a kamarillára, az udvari rossz tanácso­sokra hivatkoznak. Az a kérdés tehát, hogy a királyi udvartartás magyar-e, felelősek-e a tisztviselők, ná­lunk különösen fontos. De a mi államférfiaink ezzel nem törődnek, mert ők semmi veszedelemtől sem fél­nek. (Derültség.) Annál bölcsebbek és alkotmányo­sabb érzelműek voltak az angol államférfiak, mert Angliában még az udvarhölgyek kinevezése is a mi­niszterelnök felelőssége mellett történt. Az udvari tisztviselőkre nálunk annál is nagyobb súly fektetendő, mert a királyi család tagjainak nevelése ebben a szűk, elzárt körben történik. De várjon tett­e a kormány lépést arra is csupán, hogy a jövendő trónörökös itt neveltessék, itt székeljen, ismerje meg a magyart és ebben az alkotmányos légkörben tanulja meg az ural­kodói kötelességeket, melyeket mostani uralkodónk oly fényesen teljesít? Legyen elérve, a­mi a 67-iki kiegyezés alapján elérhető. Ebben ki van mondva, hogy az udvartartási költségvetés külön megszavazása a magyar trón és korona fényének emelése miatt történik. De hová lesz a magyar trón, magyar ko­rona a közös udvartartás mellett? Ezek előterjesz­tése után a költségvetést megszavazta. Helfy Ignác óhajtja, hogy a trónörökös minél több időt töltsön közöttünk. Kijelenti, hogy ők mindig megszavazták a költségvetést, csak midőn pénzügyeink nagyon rosszul állottak, kérte arra a kormányt, hogy kérje meg ő felségét, hogy Viktor Emánuel példájára mondjon le a költségvetésbe felvett összeg egy ré­széről. Ha volna külön magyar királyi udvartartás, még bensőbb lenne a viszony a királyi család és a magyar társadalom között és a kölcsönös érintkezés által az udvar magyarabb szellemű lenne. A magyar művészet és magyar irodalom pártolására is több há­rulna az udvar részéről. Ezt mutatja a régi fényes udvarok példája. Különösen a főváros emelésére nagy hatást gyakorolna a magyar udvartartás. Nemcsak a 3.500.000 frt maradna itt, hanem óriási mérvű gaz­dasági forrásokat nyitna, mint a külföldi fejedelmek, udvarok, követségek látogatása. Kéri a kormányt, hogy a kérdéssel komolyabban foglalkozzék és ha ő felsége előtt a valódi tényállást feltárná, nem hiszi, hogy a király ellen­állana a magyar nemzet ez óhaj­tásának. Pártolja Meszlényi indítványát. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Wekerle Sándor pénzügyminiszter szerint az ellenzéki szónokok téves szempontból indulnak. Az elvi különbség köztük és a kormánypárt közt az, hogy ők az udvartartást közjogi intézményeink egy kiegészítő részévé akarják tenni, a kormánypárt pedig azt mondja, hogy a mi viszonyaink közt ez maradjon meg a királynak belügye, a­mi felett az intézkedési jog őt illeti. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : A ma­gyar királyé !) Azt teszi e ez, hogy a kormány min­den felelősséget el akar magáról hárítani az udvartar­tást illetőleg ? Korántsem. Szóló mándig meg fog ha­jolni azon elv előtt, hogy a kormányt az udvartartás tekintetében teljes felelősség illeti. De mi ennek a felelősségnek a határa? Nem az, hogy az udvarhöl­gyek, vagy az udvari alkalmazottak miként és hogyan neveztetnek ki, hanem az, hogy az az udvar, annak az eleme ne álljon ellentétben a mi alkotmányos in­tézményeinkkel és ne legyen fészke ellenkező tenden­ciáknak, hanem összhangba hozassák úgy alkotmá­nyunkkal, mint azon államjogi viszonynál fogva, mely­ben Ausztriával vagyunk, a dualizmus követelményei­vel. Nem lehet itt angol vagy olasz példákra hivat­kozni ; más viszonyok közt más eszközöket lehet al­kalmazni e cél elérésére ; de a mi viszonyaink kö­zött azoknak az eszközöknek alkalmazása veszélyes tévedés lenne, annyit tenne, mint egy pár sujtásos inasért, egy tál lencséért feladni elveket. (Egy hang a szélsőbaloldalról: Nem az inasokat akarjuk, hanem a magyar királyi udvartartást!) Vájjon azok az 1867-iki vagy azt megelőző tvcikkek foglalnak-e magukban olyan diszpozíciókat, a­melyekből azt lehetne következtetni, hogy az udvar­tartás mikéntje közjogi intézményeinknek kiegészítő részét képezze olyformán, hogy annak belügyei a kormány közvetlen, felelőssége mellett gyakoroltassa­nak és hogy túlmenjünk a felelősségnek azon hatá­rán, a­melyet azelőtt voltam bátor jelezni? 1867-iki törvényeinkből ilyen diszpozíciókat kimagyarázni, sőt azokra következtetést vonni sem lehet. Mikor egyszer a budai várpalotára felvonták a fekete-sárga­ lobogót és itt az nagy diskusszió tárgyává tétetett, (Felkiáltó­­ sok a szélsőbaloldalon: Nem is csuda!) akkor Deák Ferenc ezzel ütötte el ezt a kérdést: Az a ház a királynak a háza, vonasson rá a király olyan lobo­gót, a­minőt akar! (Egy hang a szélsőbaloldalról : Mi építettük azt, állami épület az!) Nem azt akarja szóló ebből megállapítani, hogy állami épület-e vagy nem, nem is akar arra kiterjeszkedni, hogy helyes-e az, hogy magánépületnek tekintessék, hanem azt akarja levonni, hogy maga annak az 1867-iki tör­vénynek nagy kezdeményezője azt az elvet mondotta ki, hogy annak a kir. udvartartásnak berendezését, vitelét minálunk nem közjogi intézménynek, hanem helyesebben belügyi intézménynek lehet tekinteni, mert ez a kifejezés, hogy ez a királynak a háza, nem az ellenzék tendenciája, hanem igenis a kormány ál­láspontja mellett szól. De mivel törvényeink e tekintetben legalább eddig határozott diszpozíciókat magukban nem foglal­nak. (Egy hang a szélső­baloldalról : De igen!) szóló inkább azzal a kérdéssel akar foglalkozni, vajjon célszerű lenne-e azt az udvartartást úgy berendezni, a­mint önök kívánják. Angolországban ilyet nagyon könnyen lehet tenni. Ott az udvarnak egyes intézmé­nyeit, egyes dotációit esetről-esetre bírálják meg a parlamentben. Vájjon ezt az elvet akarja-e a mi tör­vényünk is megállapítani ? Nem. Nálunk a törvény és a törvényes gyakorlat az udvartartás költségeinek összegét állapítja meg a mi tetszésünk szerint hosz­­szabb vagy rövidebb időre és ezen az eljáráson s a kormány által imént jelzett felelősségen túlm­enni igen veszélyes is lenne. Mit tenne ez, hogy minálunk, a­hol nem angol viszonyok vannak, hanem ugyanezen uralkodó egy másik államnak is uralkodója, az a másik állam is egy udvartartást fogna a kormány felelőssége mellett berendezni és ki állna akkor jót, hogy az az udvartartás, kivetkőztetve magánjellegé­ből, nem lenne-e épen az ellentétes aspirációknak fészke ? (Helyeslés jobbfelől. Zaj a szélsőbaloldalon.) Ugyan méltóztassanak elképzelni egy magyar udvar­tartást, és egy egészen elkülönített osztrák udvar­tartást. Kaas Iver b.: Hisz most is az van ! Wekerle Sándor pénzügyminiszter: Most nincs az. Lehet, hogy az külső formáiban osztráknak tűnik fel, de ma van egy udvartartás, amely a politikától tökéletesen elkülönítve, attól egészen menten áll, a­melynek módja sincs politikai tanácsokat adni, ha­nem szorítkozik a szorosan véve magánjellegű bel­ügyi udvari teendők teljesítésére. Méltóztassék elkép­zelni egy udvartartást, amely politikai befolyások alatt áll, egyfelől a mi részünkről, másfelől az ottani kor­mány és parlament részéről. Váljon mivé lenne ez a" mi viszonyaink közt? (Igaz! ügy van! jobbfelől) Kaas Ivor báró: Ki akarja ezt ? (Mozgás jobbfelől.) Wekerle Sándor pénzügyminiszter: Önök akarják. Egyébként önnek, t. képviselő úr módja lesz felszólalni, ha ellenkező nézeteket képvisel; egy­általában nem tudom micsoda eszméket méltóztatik e tekintetben vallani. Kaas Ivor báró: A magam eszméit, melyek vannak ! Wekerle Sándor pénzügyminiszter : Nem két­lem, hogy vannak, de épen — közbeszólásaiból kö­vetkeztetve — ezen eszmék helytállóságát vagyok bá­tor kétségbe vonni és azok ellen akarok argumentálni. (Helyeslés jobbfelől.) Tehát vájjon mi lenne ebből? A fejedelem személye nem léteznék-e könnyen a leg­ellentétesebb politikai érdekek és befolyások játékává: váljon ily körülmények között lehetséges volna-e egy helyes s alkotmányos politikát folytatni? (Élénk tet­szés jobbról. Mozgás a szélsőbalon.) Hiszen olyan mi­­nutiositásokba kellene bocsátkozni már a berendezés­nél, olyan folytonos figyelmet kellene fordítani az udvartartás vitelére, hogy ez, amellett hogy igen in­­decens lenne, a fejedelem személyét nem hogy meg­nyerné számunkra, hanem könnyen elidegeníthetné tőlünk. (Élénk helyeslés jobbfelől. Ellenmondás a szélsőbalról. (Ez tulajdonképen kivihetetlen és politi­kai abszurditásra is vezetne. (Igaz! ügy van­ a jobb­oldalon, ellenmondások a szélső­baloldalon.) Azt mondják a túloldalról felszólaló 1. képviselő urak, hogy az udvartartás körében semmi haladás, semmi javulás, semmi közeledés hozzánk, a mi nemzeti érdekeink gondozása egyáltalában nem lát­ható. (Igaz! ügy van­ a szélsőbaloldalon.) Hát t, képviselő urak az események, az itt történtek, úgy vonulnak el az önök feje fölött, hogy meg se látják azokat ? Várjon ugyanaz az udvartartás van ma itt,mint a­mely volt ezelőtt húsz esztendővel ? Nem a külső jelenségekről akarok szólani, nem akarok azokra utalni, mert a­ki akarja, tudja, hogy egy nagyszabású királyi palota most van épülőfélben. (Igaz! Ügy van­ jobbfelől), tudja hogy a királyi nagy dalszínház szin­tén az udvarlás költségeiből épült , de arra utalok, hogy nem fogják önök a mi nemzeti mozgalmainknak akár a művészet, akár a tudomány, akár a huma­nizmus tervén, egy jelentősebb mozzanatát felemlít­hetni, a­melynek az udvarnak egyes jelesebb szemé­lyei, — helyesebben ő felsége — közvetlenül, vagy a királyi ház tagjai élén ne állanának. (Élénk helyes­lés jobbfelől.) Azt mondják, hogy az udvar idegen hoz­zánk ? Méltóztassék utána nézni: legnagyobb huma­nitárius intézetünk élén áll maga a trónörökös, a művészet és tudomány minden jelentősebb mozzana­tát. (Igaz! ügy van !( jobbfelől) jobban ismeri az uralkodó, a trónörökös és az­­uralkodó ház számos tagja, mint — el merem mondani — mi, a­kik köz­vetlenül vagyunk azon művészetek és nemzeti tudo­mányok kütforrásánál. És azután azt mondják: körünkbe sem jönnek. Várjon a trónörökös nem mostanában keresett-e ma­gának egy új otthont a mi körünkben? (Igaz! ügy van! jobbfelöl.) Vájjon a trónörökös fiát csak a helyi őrség viszonyai hozzák-e ide, vájjon nem mél­­tóztattak-e látni, hogy életük, törekvéseiknek nagy része e nemzet aspirációival van összeköttetésben ? Természetesen ha valaki külső jelenségekből kívánja megítélni, az ily átalakulást, az ily szellemi rokonsá­got észre nem veszi, de ha a dolog lényege után in­dul, akkor nem mondhatja, hogy az uralkodóház idegenkedik művészetünktől, tudományunktól, hanem el kell ismernie, hogy a művészettel, a tudománynyal, a jogosult nemzeti aspirációkkal azonosítja magát és magáévá teszi annak nyilvánulásait. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Méltóztassék a t. hát megengedni, hogy befe­jezésül még csak egyre utaljak, (Halljuk! Halljuk!) hogy azt a nagy átalakulást, a­mely e tekintetben a legutóbbi időkben történt, szemmel láthatólag demon­stráljam és utalok azokra a 48-iki eseményekre és a kormánynak azon befolyására, a­melyre önök any­­nyira szeretnek hivatkozni. (Halljuk! Halljuk!) Vájjon elfeledték-e azon históriai tényt, hogy 1848-ban, mi­dőn a felelős magyar kormány felment Bécsbe, hogy a király előtt jelentkezzék, két vagy három napig — nem emlékszem már pontosan — kellett várakoznia, míg a király személye elé került? Várjon méltatták-e önök figyelemre, hogy az az 1848-iki minisztérium, nem akkor, midőn a mozgalmas idők előálltak, ha­nem mindjárt alakulásának első idejében, midőn te­hát még szent volt a béke az uralkodó és a nemzet közt, mily érintkezésben állt­ a királyival, várjon be­szélt-e királyával, volt-e módja elébe jutni? Míg el­lenben most a kormány oly közvetlen érintkezésben áll ő felségével, hogy nem napokig kell várakoznia, míg eléje kerül, hanem minden miniszternek meg van adva a jog, hogy a külső tisztesség formalitásainak szemmel tartása mellett bármikor, bármely napon akkor beszélhet ő felségével, akkor tehet neki jelen­tést, a­mikor óhajtja. (Élénk tetszés jobbfelől. Mozgás a szélsőbaloldalon.) Akkor te­hát, midőn ő felsége részéről ily elő­zékenységet találunk, midőn a kormány tagjai és az uralkodók között ily közvetlen benső érintkezés tudott kifejlődni és lábrakapni, nem lehet azt mondani, hogy itt veszélybe vannak az érintkezésben. (Igaz, úgy van jobboldalod,­ hogy a király idegenek tanácsának van kitéve, haman úgy a többi általam felsorolt je­lenségekből, mint különösen ezen döntő körülmény­ből azt a nagy átalakulást, azt a viszonyainknak teljesen megfelelő érintkezést, azt a közvetlen befo­lyást, melyet a kormány a királyra gyakorolni ké­pes, mint tényt" ,és mint a viszonyoknak megfele­lőt és kielégítőt kell konstatálnunk. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Ajánlom a tételt elfogadásra. (Zajos helyeslés jobbfelől: Mozgás a szélsőbaloldalon.) Beöthy Ákos: A tételt megszavazza, de egy­szersmind hozzájárul ahhoz a felfogáshoz, a­mely Ugron Gábor, Meszlényi és Helfy beszédében kifeje­zésre jutott. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Felszólalni azért vagyok kénytelen, mert az igen­­. pénzügyminiszter úr néhány oly tételt állított fel, a­melyeket nézetem szerint megjegyzés nélkül hagyni nem lehet. A pénzügyminiszter azt mondta, hogy a tétel folytonosan így szavaztatott meg és hogy önálló magyar udvartartás ez ideig nem instituálta­­tott. Ez áll, de ebből egyátalán nem következik, hogy az önálló magyar királyi udvartartásnak szüksége fenn nem forogna. Szóló ezt szükségesnek tartja (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon) alkotmányos és közjogi szempontból, de nemzeti és közgazdasági szempontból is; (Zajos helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon) mert okvetlenül az ország érdekében látja azt, hogy a ki­rályi udvar minden nemzeti és kulturális mozgalom élén álljon és abban részt vegyen. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) Ez ellen a t. pénzügymi­niszter itr nem tudott egyetlen egy argumentumot sem felhozni. Arra hivatkoztak, hogy Deák Ferenc maga koncedálta azt, hogy a királyi palotán a fekete-sárga zászló lobogjon, azt mondván, hogy az a királynak a háza. Ezt szóló el nem fogadhatja , mert ez nem a király privát tulajdona, ez az államnak a háza. (Zajos helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) Wekerle Sándor pénzügyminiszter tagadja, mintha azt állította volna, hogy a budai palota a ki­rálynak magánháza. Másodszor a leghatározottabban tiltakozik az ellen, mintha az angol és a magyar ko­rona szuverenitása közt vont volna párhuzamot; szóló a szuverenitást, az államjogi alapot egy­szóval nem érintette, (ügy van­ jobbfelől.) Tisztán azt mondta, hogy mások a viszonyok ott és mások a viszonyok minálunk. Ott ugyanazon szuverenitás mellett cél­szerű és okszerű lehet úgy berendezni, mint ott van, a­mit a mi viszonyaink közt ugyanazon szuverenitás mellett úgy vagy hasonló módon berendezni nemcsak célszerű, de okszerű sem volna. (Helyeslés. Ugy van ’ jobbfelől.) PESTI HÍRLAP 1890. november 8.

Next