Pesti Hírlap, 1890. november (12. évfolyam, 301-329. szám)
1890-11-08 / 307. szám
___________ delegáció szavazza meg közösen, hanem külön a magyar törvényhozás. (Halljuk ! Halljuk!) Ebben Magyarország államiságának külön elismerése foglaltatik ; (ügy van jobbfelől.) de abból, hogy az 1867. XII. t.-cikk azt mondja, hogy az udvartartás költségei a magyar országgyűlés által külön szavazandók meg, még nem következik, hogy úgy részleteiben, mint minden egyes személyére nézve elkülönített udvartartásnak kell lennie a fejedelemnek mindkét székhelyén. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) E gyakorlat áll fenn 1867. óta és ez alapon kéri szóló a tétel megszavazását (Helyeslés jobbról). Ugron Gábor azt vitatja, hogy az udvartartás nem közös ügy, a 67-iki kiegyezés is világosan kijelenti ezt. Magyarország alkotmányos ország, azért az udvari tisztviselők szintén felelősek, de ki felelős azok kineveztetéséért, a felségnek adandó tanácsokért? Ez pedig nem tréfa, mert a mi szomorú történetünkben mindig a kamarillára, az udvari rossz tanácsosokra hivatkoznak. Az a kérdés tehát, hogy a királyi udvartartás magyar-e, felelősek-e a tisztviselők, nálunk különösen fontos. De a mi államférfiaink ezzel nem törődnek, mert ők semmi veszedelemtől sem félnek. (Derültség.) Annál bölcsebbek és alkotmányosabb érzelműek voltak az angol államférfiak, mert Angliában még az udvarhölgyek kinevezése is a miniszterelnök felelőssége mellett történt. Az udvari tisztviselőkre nálunk annál is nagyobb súly fektetendő, mert a királyi család tagjainak nevelése ebben a szűk, elzárt körben történik. De várjon tette a kormány lépést arra is csupán, hogy a jövendő trónörökös itt neveltessék, itt székeljen, ismerje meg a magyart és ebben az alkotmányos légkörben tanulja meg az uralkodói kötelességeket, melyeket mostani uralkodónk oly fényesen teljesít? Legyen elérve, ami a 67-iki kiegyezés alapján elérhető. Ebben ki van mondva, hogy az udvartartási költségvetés külön megszavazása a magyar trón és korona fényének emelése miatt történik. De hová lesz a magyar trón, magyar korona a közös udvartartás mellett? Ezek előterjesztése után a költségvetést megszavazta. Helfy Ignác óhajtja, hogy a trónörökös minél több időt töltsön közöttünk. Kijelenti, hogy ők mindig megszavazták a költségvetést, csak midőn pénzügyeink nagyon rosszul állottak, kérte arra a kormányt, hogy kérje meg ő felségét, hogy Viktor Emánuel példájára mondjon le a költségvetésbe felvett összeg egy részéről. Ha volna külön magyar királyi udvartartás, még bensőbb lenne a viszony a királyi család és a magyar társadalom között és a kölcsönös érintkezés által az udvar magyarabb szellemű lenne. A magyar művészet és magyar irodalom pártolására is több hárulna az udvar részéről. Ezt mutatja a régi fényes udvarok példája. Különösen a főváros emelésére nagy hatást gyakorolna a magyar udvartartás. Nemcsak a 3.500.000 frt maradna itt, hanem óriási mérvű gazdasági forrásokat nyitna, mint a külföldi fejedelmek, udvarok, követségek látogatása. Kéri a kormányt, hogy a kérdéssel komolyabban foglalkozzék és ha ő felsége előtt a valódi tényállást feltárná, nem hiszi, hogy a király ellenállana a magyar nemzet ez óhajtásának. Pártolja Meszlényi indítványát. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Wekerle Sándor pénzügyminiszter szerint az ellenzéki szónokok téves szempontból indulnak. Az elvi különbség köztük és a kormánypárt közt az, hogy ők az udvartartást közjogi intézményeink egy kiegészítő részévé akarják tenni, a kormánypárt pedig azt mondja, hogy a mi viszonyaink közt ez maradjon meg a királynak belügye, ami felett az intézkedési jog őt illeti. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : A magyar királyé !) Azt teszi e ez, hogy a kormány minden felelősséget el akar magáról hárítani az udvartartást illetőleg ? Korántsem. Szóló mándig meg fog hajolni azon elv előtt, hogy a kormányt az udvartartás tekintetében teljes felelősség illeti. De mi ennek a felelősségnek a határa? Nem az, hogy az udvarhölgyek, vagy az udvari alkalmazottak miként és hogyan neveztetnek ki, hanem az, hogy az az udvar, annak az eleme ne álljon ellentétben a mi alkotmányos intézményeinkkel és ne legyen fészke ellenkező tendenciáknak, hanem összhangba hozassák úgy alkotmányunkkal, mint azon államjogi viszonynál fogva, melyben Ausztriával vagyunk, a dualizmus követelményeivel. Nem lehet itt angol vagy olasz példákra hivatkozni ; más viszonyok közt más eszközöket lehet alkalmazni e cél elérésére ; de a mi viszonyaink között azoknak az eszközöknek alkalmazása veszélyes tévedés lenne, annyit tenne, mint egy pár sujtásos inasért, egy tál lencséért feladni elveket. (Egy hang a szélsőbaloldalról: Nem az inasokat akarjuk, hanem a magyar királyi udvartartást!) Vájjon azok az 1867-iki vagy azt megelőző tvcikkek foglalnak-e magukban olyan diszpozíciókat, amelyekből azt lehetne következtetni, hogy az udvartartás mikéntje közjogi intézményeinknek kiegészítő részét képezze olyformán, hogy annak belügyei a kormány közvetlen, felelőssége mellett gyakoroltassanak és hogy túlmenjünk a felelősségnek azon határán, amelyet azelőtt voltam bátor jelezni? 1867-iki törvényeinkből ilyen diszpozíciókat kimagyarázni, sőt azokra következtetést vonni sem lehet. Mikor egyszer a budai várpalotára felvonták a fekete-sárga lobogót és itt az nagy diskusszió tárgyává tétetett, (Felkiáltó sok a szélsőbaloldalon: Nem is csuda!) akkor Deák Ferenc ezzel ütötte el ezt a kérdést: Az a ház a királynak a háza, vonasson rá a király olyan lobogót, aminőt akar! (Egy hang a szélsőbaloldalról : Mi építettük azt, állami épület az!) Nem azt akarja szóló ebből megállapítani, hogy állami épület-e vagy nem, nem is akar arra kiterjeszkedni, hogy helyes-e az, hogy magánépületnek tekintessék, hanem azt akarja levonni, hogy maga annak az 1867-iki törvénynek nagy kezdeményezője azt az elvet mondotta ki, hogy annak a kir. udvartartásnak berendezését, vitelét minálunk nem közjogi intézménynek, hanem helyesebben belügyi intézménynek lehet tekinteni, mert ez a kifejezés, hogy ez a királynak a háza, nem az ellenzék tendenciája, hanem igenis a kormány álláspontja mellett szól. De mivel törvényeink e tekintetben legalább eddig határozott diszpozíciókat magukban nem foglalnak. (Egy hang a szélsőbaloldalról : De igen!) szóló inkább azzal a kérdéssel akar foglalkozni, vajjon célszerű lenne-e azt az udvartartást úgy berendezni, amint önök kívánják. Angolországban ilyet nagyon könnyen lehet tenni. Ott az udvarnak egyes intézményeit, egyes dotációit esetről-esetre bírálják meg a parlamentben. Vájjon ezt az elvet akarja-e a mi törvényünk is megállapítani ? Nem. Nálunk a törvény és a törvényes gyakorlat az udvartartás költségeinek összegét állapítja meg a mi tetszésünk szerint hoszszabb vagy rövidebb időre és ezen az eljáráson s a kormány által imént jelzett felelősségen túlmenni igen veszélyes is lenne. Mit tenne ez, hogy minálunk, ahol nem angol viszonyok vannak, hanem ugyanezen uralkodó egy másik államnak is uralkodója, az a másik állam is egy udvartartást fogna a kormány felelőssége mellett berendezni és ki állna akkor jót, hogy az az udvartartás, kivetkőztetve magánjellegéből, nem lenne-e épen az ellentétes aspirációknak fészke ? (Helyeslés jobbfelől. Zaj a szélsőbaloldalon.) Ugyan méltóztassanak elképzelni egy magyar udvartartást, és egy egészen elkülönített osztrák udvartartást. Kaas Iver b.: Hisz most is az van ! Wekerle Sándor pénzügyminiszter: Most nincs az. Lehet, hogy az külső formáiban osztráknak tűnik fel, de ma van egy udvartartás, amely a politikától tökéletesen elkülönítve, attól egészen menten áll, amelynek módja sincs politikai tanácsokat adni, hanem szorítkozik a szorosan véve magánjellegű belügyi udvari teendők teljesítésére. Méltóztassék elképzelni egy udvartartást, amely politikai befolyások alatt áll, egyfelől a mi részünkről, másfelől az ottani kormány és parlament részéről. Váljon mivé lenne ez a" mi viszonyaink közt? (Igaz! ügy van! jobbfelől) Kaas Ivor báró: Ki akarja ezt ? (Mozgás jobbfelől.) Wekerle Sándor pénzügyminiszter: Önök akarják. Egyébként önnek, t. képviselő úr módja lesz felszólalni, ha ellenkező nézeteket képvisel; egyáltalában nem tudom micsoda eszméket méltóztatik e tekintetben vallani. Kaas Ivor báró: A magam eszméit, melyek vannak ! Wekerle Sándor pénzügyminiszter : Nem kétlem, hogy vannak, de épen — közbeszólásaiból következtetve — ezen eszmék helytállóságát vagyok bátor kétségbe vonni és azok ellen akarok argumentálni. (Helyeslés jobbfelől.) Tehát vájjon mi lenne ebből? A fejedelem személye nem léteznék-e könnyen a legellentétesebb politikai érdekek és befolyások játékává: váljon ily körülmények között lehetséges volna-e egy helyes s alkotmányos politikát folytatni? (Élénk tetszés jobbról. Mozgás a szélsőbalon.) Hiszen olyan minutiositásokba kellene bocsátkozni már a berendezésnél, olyan folytonos figyelmet kellene fordítani az udvartartás vitelére, hogy ez, amellett hogy igen indecens lenne, a fejedelem személyét nem hogy megnyerné számunkra, hanem könnyen elidegeníthetné tőlünk. (Élénk helyeslés jobbfelől. Ellenmondás a szélsőbalról. (Ez tulajdonképen kivihetetlen és politikai abszurditásra is vezetne. (Igaz! ügy van a jobboldalon, ellenmondások a szélsőbaloldalon.) Azt mondják a túloldalról felszólaló 1. képviselő urak, hogy az udvartartás körében semmi haladás, semmi javulás, semmi közeledés hozzánk, a mi nemzeti érdekeink gondozása egyáltalában nem látható. (Igaz! ügy van a szélsőbaloldalon.) Hát t, képviselő urak az események, az itt történtek, úgy vonulnak el az önök feje fölött, hogy meg se látják azokat ? Várjon ugyanaz az udvartartás van ma itt,mint amely volt ezelőtt húsz esztendővel ? Nem a külső jelenségekről akarok szólani, nem akarok azokra utalni, mert aki akarja, tudja, hogy egy nagyszabású királyi palota most van épülőfélben. (Igaz! Ügy van jobbfelől), tudja hogy a királyi nagy dalszínház szintén az udvarlás költségeiből épült , de arra utalok, hogy nem fogják önök a mi nemzeti mozgalmainknak akár a művészet, akár a tudomány, akár a humanizmus tervén, egy jelentősebb mozzanatát felemlíthetni, amelynek az udvarnak egyes jelesebb személyei, — helyesebben ő felsége — közvetlenül, vagy a királyi ház tagjai élén ne állanának. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Azt mondják, hogy az udvar idegen hozzánk ? Méltóztassék utána nézni: legnagyobb humanitárius intézetünk élén áll maga a trónörökös, a művészet és tudomány minden jelentősebb mozzanatát. (Igaz! ügy van !( jobbfelől) jobban ismeri az uralkodó, a trónörökös és azuralkodó ház számos tagja, mint — el merem mondani — mi, akik közvetlenül vagyunk azon művészetek és nemzeti tudományok kütforrásánál. És azután azt mondják: körünkbe sem jönnek. Várjon a trónörökös nem mostanában keresett-e magának egy új otthont a mi körünkben? (Igaz! ügy van! jobbfelöl.) Vájjon a trónörökös fiát csak a helyi őrség viszonyai hozzák-e ide, vájjon nem méltóztattak-e látni, hogy életük, törekvéseiknek nagy része e nemzet aspirációival van összeköttetésben ? Természetesen ha valaki külső jelenségekből kívánja megítélni, az ily átalakulást, az ily szellemi rokonságot észre nem veszi, de ha a dolog lényege után indul, akkor nem mondhatja, hogy az uralkodóház idegenkedik művészetünktől, tudományunktól, hanem el kell ismernie, hogy a művészettel, a tudománynyal, a jogosult nemzeti aspirációkkal azonosítja magát és magáévá teszi annak nyilvánulásait. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Méltóztassék a t. hát megengedni, hogy befejezésül még csak egyre utaljak, (Halljuk! Halljuk!) hogy azt a nagy átalakulást, amely e tekintetben a legutóbbi időkben történt, szemmel láthatólag demonstráljam és utalok azokra a 48-iki eseményekre és a kormánynak azon befolyására, amelyre önök anynyira szeretnek hivatkozni. (Halljuk! Halljuk!) Vájjon elfeledték-e azon históriai tényt, hogy 1848-ban, midőn a felelős magyar kormány felment Bécsbe, hogy a király előtt jelentkezzék, két vagy három napig — nem emlékszem már pontosan — kellett várakoznia, míg a király személye elé került? Várjon méltatták-e önök figyelemre, hogy az az 1848-iki minisztérium, nem akkor, midőn a mozgalmas idők előálltak, hanem mindjárt alakulásának első idejében, midőn tehát még szent volt a béke az uralkodó és a nemzet közt, mily érintkezésben állt a királyival, várjon beszélt-e királyával, volt-e módja elébe jutni? Míg ellenben most a kormány oly közvetlen érintkezésben áll ő felségével, hogy nem napokig kell várakoznia, míg eléje kerül, hanem minden miniszternek meg van adva a jog, hogy a külső tisztesség formalitásainak szemmel tartása mellett bármikor, bármely napon akkor beszélhet ő felségével, akkor tehet neki jelentést, amikor óhajtja. (Élénk tetszés jobbfelől. Mozgás a szélsőbaloldalon.) Akkor tehát, midőn ő felsége részéről ily előzékenységet találunk, midőn a kormány tagjai és az uralkodók között ily közvetlen benső érintkezés tudott kifejlődni és lábrakapni, nem lehet azt mondani, hogy itt veszélybe vannak az érintkezésben. (Igaz, úgy van jobboldalod, hogy a király idegenek tanácsának van kitéve, haman úgy a többi általam felsorolt jelenségekből, mint különösen ezen döntő körülményből azt a nagy átalakulást, azt a viszonyainknak teljesen megfelelő érintkezést, azt a közvetlen befolyást, melyet a kormány a királyra gyakorolni képes, mint tényt" ,és mint a viszonyoknak megfelelőt és kielégítőt kell konstatálnunk. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Ajánlom a tételt elfogadásra. (Zajos helyeslés jobbfelől: Mozgás a szélsőbaloldalon.) Beöthy Ákos: A tételt megszavazza, de egyszersmind hozzájárul ahhoz a felfogáshoz, amely Ugron Gábor, Meszlényi és Helfy beszédében kifejezésre jutott. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Felszólalni azért vagyok kénytelen, mert az igen. pénzügyminiszter úr néhány oly tételt állított fel, amelyeket nézetem szerint megjegyzés nélkül hagyni nem lehet. A pénzügyminiszter azt mondta, hogy a tétel folytonosan így szavaztatott meg és hogy önálló magyar udvartartás ez ideig nem instituáltatott. Ez áll, de ebből egyátalán nem következik, hogy az önálló magyar királyi udvartartásnak szüksége fenn nem forogna. Szóló ezt szükségesnek tartja (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon) alkotmányos és közjogi szempontból, de nemzeti és közgazdasági szempontból is; (Zajos helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon) mert okvetlenül az ország érdekében látja azt, hogy a királyi udvar minden nemzeti és kulturális mozgalom élén álljon és abban részt vegyen. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) Ez ellen a t. pénzügyminiszter itr nem tudott egyetlen egy argumentumot sem felhozni. Arra hivatkoztak, hogy Deák Ferenc maga koncedálta azt, hogy a királyi palotán a fekete-sárga zászló lobogjon, azt mondván, hogy az a királynak a háza. Ezt szóló el nem fogadhatja , mert ez nem a király privát tulajdona, ez az államnak a háza. (Zajos helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) Wekerle Sándor pénzügyminiszter tagadja, mintha azt állította volna, hogy a budai palota a királynak magánháza. Másodszor a leghatározottabban tiltakozik az ellen, mintha az angol és a magyar korona szuverenitása közt vont volna párhuzamot; szóló a szuverenitást, az államjogi alapot egyszóval nem érintette, (ügy van jobbfelől.) Tisztán azt mondta, hogy mások a viszonyok ott és mások a viszonyok minálunk. Ott ugyanazon szuverenitás mellett célszerű és okszerű lehet úgy berendezni, mint ott van, amit a mi viszonyaink közt ugyanazon szuverenitás mellett úgy vagy hasonló módon berendezni nemcsak célszerű, de okszerű sem volna. (Helyeslés. Ugy van ’ jobbfelől.) PESTI HÍRLAP 1890. november 8.