Pesti Hírlap, 1890. december (12. évfolyam, 330-358. szám)

1890-12-03 / 332. szám

kár belső kérdéseink legnagyobbjai kerülnek a ház zöld asztalára s e reformok pártfogói bizo­nyára nem a főrendiházban ülnek. Azok sikerét és progresszív, liberális irá­nyát a képviselőházban kell mindenképen biz­tosítani. Mindenekelőtt a kir. táblák 1891. május 1-én szétoszlanak 11 darabra s ezzel meg van téve a bírósági organizmus újjászervezésének első nagy lépése. Még ebben az ülés­szakban, tehát leg­később május hó végéig a törvényjavaslatok egész sora kerül a ház elé. Ilyenek : A kir. kúria birói hatóságáról a képviselő­­választási ügyekben. A konzuláris bíráskodás rendezése. Ausztriával a jogsegély végleges szabá­lyozása. A bírósági és ügyészségi szervezet gyöke­res módosítása és rendezése. A bírósági és ügyészségi fegyelmi eljárás reformja, egészen újonnan. Azután három összefüggő kisebb javaslat, mindegyik a szóbeliség és közvetlenség előkészí­tése gyanánt. A kisebb polgári peres ügyek új rende­zéséről. Az intési eljárásról. A sommás eljárásról, a felebbezést is be­leértve. Végül valószínűleg a végrehajtási eljárás revíziója is hamarosan. A ki ismerés a jogi törvények természeté­vel és hatásával, az tudni fogja, hogy mindez igen sok, csaknem aggasztó. A jogi reformok nehezen mennek át az életbe s igen kényes természetűek. Ennyinek életbeléptetésére egy év alig elegendő. A háttérben áll s részben esztendőre ke­rül a ház elé. A bűnvádi eljárásról szóló nagyfontosságú javaslat, melyet már háromszor lábraállították, de a kritika meg-meg ledöntötte. Az ügyvédrendtartás reformja. A büntető kódex kétessé vált revíziója. A polgári törvénykezés általános reformja A polgári kódex családjogi és öröklési része, mind a kettő korszakos fontosságú a nem­zet politikai és gazdasági életére. Ezek állanak a jövő előterében s mögöt­tük egy sor, lassan előkészülő újabb alkotás, a­miről még korai volna ma beszélni. Hogy ha a törvényjavaslatoknak ezen ma bejelentett láncolata nem képez hatalmas, kor­szakos reformot, akkor semmi sem képez olyat. Sajátszerű azonban, hogy a magyar köz­jogi szem, míg ezen igazán nagy dolgok fölött pillantásával elsuhan, egyszerre beleakad az igazságügyminiszter azon nyilatkozatába, mely a katonai büntetőjog reformjára vo­natkozik. Szilágyi kereken kimondta, hogy ebben nem tehet pozitív ígéretet. Ez a reform, mely­nek államjogi fontossága és jogosultsága kétsé­gen felül áll, a dualizmus mellett öt minisz­tériumtól függ, nevezetesen a két honvé­delmi, két igazságügyi és a közös hadügyi mi­nisztériumtól. Ez nem épen szerencsés állapot s nem épen irigylendő az a miniszter, mint Szilágyi is, a­ki ennek dacára meg akarja oldani a katonai kasztjog középkori csomóját. Sikerül-e neki, nem bizonyos , hogy ebben a parlamenti pártok ne hiábavaló gravamenekkel halmozzák el, hanem valamennyien támogassák, fölötte kí­vánatos, azt és nyájas mosolylyal intett oda az illetőnek, hogy: „Gsing-cho“ (foglaljon helyet). Külön­ben pedig vegyesen ültünk úgy, hogy minden európai mellé egy mandarin jutott. A taotay leülés előtt levetette sárga se­lyem kaftánját és letette selyemrojtos kalapját a lófarkkal, a­mi Khinában a házigazda által ki­fejtett udvariasságnak a legmagasabb foka. Nők nem voltak jelen a dinernél; ezek valamennyi osztálynál a társaságból tökéletesen ki vannak zárva. Mindenki kapott egy legyezőt meg egy apró kis tányérkát, a­melyen felváltás nélkül kellett végig ennünk a 40—50 fogásból álló di­nert. A maradékot minden teketória nélkül az ember az asztal alá dobja, vagy pláne egyene­sen az asztalra üríti. Az asztalon készen álló apróságok nem tartoztak a tulajdonképeni diner­hez, hanem csak olyan bevezetésféle pikáns ap­róságokat, „entréet“ képeztek. Nagyobbára előt­tünk ismeretlen tárgyak voltak, míg ellenben a pa­rányi darabkákra vagdalt rucasültet, malachájat, békacombot, rákot, csigát, gyömbért, cukros mandulát, zöld hagymaszárat és a sohasem hiányzó pörkölt dinnye­magot, mint régi isme­rősöket üdvözöltük. A pörkölt dinnye-mag és a tea nagy sze­repet játszanak. Bárhova menjen az ember, akár egy üzletbe, akár egy iparoshoz, hajón vagy mandarinoknál, az obu­gát „csin-csin“ (fogadj Isten) és „csig-cho“ (foglaljon helyet) után rög­tön hozzák a pörkölt dinnye­magot és a teát, a­melynek el nem fogadása megbocsáthatlan sértés lenne. Az italokat, az erjedő rizsből készített shamshut és rakhit parányi kis szilkékben hordták fel. Mindkettő nagyon erős szeszes ital, kellemetlen, csipős fanyar ízzel. A samshut, me­lyet leginkább egy nagyon megromlott Xereshez lehet hasonlítani, pláne melegen kell inni; a rakhi pedig tökéletesen hasonlít a mi olcsófajta gabonapálinkánkhoz, ráadásul egy definiálhat­­lan undorító mellékízzel. Mi, palankinokban megkínzottak, majd el­dőltünk a szomjúságtól. Itt*' "ra hosszat voltunk kitéve a rekkenő forráséinak a­nélkül, hogy ez idő alatt valamit ettünk v­­agy ittunk volna. Örömmel siettünk tehát a taolayhoz, miután re­méltük, hogy a rendes khinai ételeken és italo­kon kívül kenyeret és bort, vagy legalább vizet kapunk, a­melyek az előbbi khinai dinereknél számunkra az egyedüli élvezhető cikkek voltak. Nagyon csalódtunk. A taotajnál ezeknek nyoma sem volt. A teremben nyomasztó hőség uralkodott, miután rajtunk és a mandarinokon kívül temér­dek cselédség sürgölődött körülöttünk, tálakkal, legyezőkkel és forró vízbe mártott kendőkkel az izzadtság letörlésére. A kellemetlen szag még fokozódott, a­mint megkezdették felhordani az ételeket, a­melyekből a világ minden kincséért nem tudtunk volna lenyelni egy mákszemnyi darabkát. A 40—45 fogásból álló menüre már nem emlékszem egészen, de egynéhányat fel akarok sorolni — kóstolóul. Fecske fészek-leves Cochin-Chi­nából. Cápauszony-leves. E kettő a khinai konyhának legdrágább cikke és épen ezért egy „chiszkes“ dineméi soha sem szabad hiányozniok. (Szük : nincs.) Rucatojás... De minő állapotban! A tojásokat t. i. néhány napra a földbe ássák, míg tökéletesen átmennek a rothadásba. Nem annyira az izük, mint inkább a színük undorító. A tojás sárgája zöldes-barna és nyálkás, a fe­hérje pedig szürkés-fekete és nagyon­­ nem jó szagú. Disznó-sült . . . cooked in corean style. Zsírtól csepegő hájdarab, egy vékonyka réteggel, behintve gyömbérrel és­­ cukorral. Gombák, fiatal bambusz-rügy­­g­y­e­l és valami zöld gyökérrel . . . Körülbelül ilyen ize lehet a szekérkenőcsbe mártott cse­­pünek. Vizi gesztenye ap­ró csigákkal és halbelekkel. Rizspudding mazsolával és zöld hagymaszárral . . . nyakon öntve egy­ nyálkás kocsonyával. Ruca-sült, galambtojással. Az ize után ü­dve ép úgy lehetett volna pácolt pat­kánycomb napon sült krokodiltojással. Kakastaréj és malacvese... zöldes kocsonyában. Tyúkleves. Ahá, gondolom magamban, ebből te is eszel ! Az ám! E°y nagy tál vékony levesben nszett 8—4 tyuk fejestől lábastól egy darabban és még fel sem bontva. Brrr! Fácán pástétom — mandulatej­jel. Jobboldali szomszédom csámcsogott és szürcsölt a gyönyörtől, a mint ezt megpillantá. PESTI HIRLA­P 1890. december 3. JL________________ Belpolitikai hírek.­ ­ dec. 2. A képviselőház pénzügyi bizottsága még e héten tárgyalás alá fogja venni a magyar fegyver­­gyár-részvénytársaság felszámolóinak a házhoz inté­zett azon kérvényét, melyben a gyár alapításakor le­tett kétszázezer forintnyi kötbérnek visszaadásáért folyamodnak. Mint halljuk, a minisztertanács már régebben foglalkozott a kérdéssel s a magyar ál­lamkincstárt törvény szerint megillető kötbér visszaadását nem találta engedélyezhetőnek. A kisdedóvásról szóló törvényjavaslat azok közé tartozott, melyek a kormány óhajtása szerint még a karácsonyi szünidő előtt tárgyalás alá lettek volna veendők a képviselőház által. Tekintettel azonban arra a körülményre, hogy a költségvetés tárgyalásá­nak befejezése után is előreláthatólag nagyobb vitát fog provokálni a fegyvergyár ügyében benyújott hon­védelmi miniszteri jelentés, az említettük javaslat tár­gyalására csak újév után kerülhet sor. A kormány eredeti javaslata azt rendelte volt, hogy a megalko­­totandó törvény 1891 janu­elsején lép életbe. E ren­delkezést már a ház közoktatási bizottsága törülte volt, végrehajtási záradékban, az életbeléptetés idő­pontjának meghatározásával a közoktatásügyi minisz­tert javasolták megbízandónak. A fegyvergyár ügyében élénk eszmecsere folyt ma a házban a kormányelnök és az ellenzéki pártok vezérférfiai között. Szapáry Gyula gróf már tegnapelőtt kísérletet tett, hogy a honvédelmi tárca költségvetési vitájában ne hozza az ellenzék sző­nyegre e kérdést,­­ hanem az apropriácionális vita után tárgyalják le. A kormány ugyanis attól tart, ha a fegyvergyári vita nagyobb dimenziókat fog ölteni, a ház a költségvetést nem szavazhatja meg, é­s a kormány kénytelen lesz indemnyi­t kérni. A szélsőbal még tegnap határozottan ingadozott, s Irányi köte­lező ígéretet tenni vonakodott mindaddig, mig erre nézve a párt őt fel nem hatalmazza. Szapáry gróf ma újra érintkezett a házban az ellenzék pártvezéreivel. Elő­ször is felkereste Apponyi grófot, a ki készségesen beleegyezett, hogy csak a honvédelmi tárca letárgya­­lása után hozzák szóba a fegyvergyár ügyét,­­ ha­csak a közjogi ellenzék nem megy bele a vitába . Irányi azonban most sem tett határozott ígéretet, é­s a­mint a párt hangulatából következtetni lehet, a kormány ajánlatát a szélsőbal többsége nem fogja elfogadni. Előreláthatólag az ellenzék támadását arra fogja hatírozni, hogy a miniszteri jelentés ne csupán a tények regisztrálásából álljon, hanem a miniszter ter­­jeszsze a parlament elé mindazokat az okmányokat, a­melyek a fegyvergyár ügyével összefüggésben állnak. Az okmányok alapján pedig egy külön megválasztott parlamenti bizottság tartson vizsgálatot, é­s ennek jelentése félést döntsön a ház egyszerű szavazatával. A szabadelvű párt ezzel szemben tudomásul veszi a miniszter jelentését s eljárását korrektnek és ki­­­fogástalannak tartja. A képviselőház közgazdasági bizottsága Fálk Miksa elnöklete alatt tartott tegnapi ülésében be­fejezte az ipari és gyári alkalmazottaknak betegség esetében való segélyezéséről szóló törvényjavasla részletes tárgyalását. Az 53-ik § helyett, mely már az előző ülésen hosszabb vita tárgyát képezte, az átmeneti és köz­­határozatok közzé a következő új szakasznak felvevé­­sét határozta el a bizottság: „Az 1875: XXIV. t.-c. alá eső nyilvános számadásra kötelezett vállalatok és egyletek az 1875: XXVII. t.-c. határozmányai alá eső bányavállalatok, nemkülönben a harmadosztályú ke­reseti adó alá eső iparosok, kereskedők, gyárosok és egyéb vállalatok által a jelen törvény következtében fizetendő járulékok és összes költségek oly üzleti kiadá­soknak tekintendők, melyek az 1875: XXIV. t.-c. 4-ik §-a és az 1875: XXVII. t.-c. 6. §-a értelmében a vállatok nyers jövedelmének s illetőleg az 1875: XXIX. t.-c. 15-ik §-a értelmében a kereseti tiszta nyereségnek megállapításánál levonásba hozandók.“ A törvényjavaslat többi szakaszát érdemleges módosítás nélkül elfogadtatván, a ház elé terjesztendő

Next