Pesti Hírlap, 1891. január (13. évfolyam, 1-31. szám)

1891-01-13 / 13. szám

Budapest, 1891. XIII. évf. 13. (4328.) szám. Kedd, Január 13. Előfizetési árak: Szerkesztési iroda: Egész évre. .. 14 frt-kr. A ■■ »Steil, nMOHtCa 7. II, I. Odtt. Félévre 7 .­­ » A­­ _ Li­ff _ - _ __ hova a lap szellemi részét Negyedévre V . 3 » 50 » V Jg£ fill ágtihk B M ü Om H ül­­hető minden közlemény Egy hóra. 7 . . 1 » 20 » HI IH VB Hgr 1 Ul|l| fi H intézendő. . ä. F [V 11 nlKLAr «« Százalék nem adatik. Q Hilf B I ■ IBHBIBIHIli Hirdetések Kiadóhivatal: , —a kiadóhivatalban vétetnek fel. Budapest, naáor-utca 7. Sí, fCMaill, T rmT/ a T u 1 t\tt á 1\ Francziaország részére pedig hová az előfizetések és a lap Pf 11 I | I­K­A­I |\i­A r I­­­A­K 7­Gi ) John F. Jones & Cib. Párig­­ szétküldésére vonatkozó jelszó* * vL JL | AAvaxA 1' PxX lJjill ■ ban, 31 bis, rue duFaubons, tamlások intézendők. Montmartre. f£:'~ Újévtől belépő minden új elő­­fizető rendkívüli kedvezményül ingyen é­s b­e­m­­­e­n­t­v­e megkapja a PESTI HÍRLAP NAPTÁRÁT az 1891-ik évre.­­f Mutatványszámokat egy levelezőla­pon nyilvánított óhajra bárkinek egy hétig ingyen és bérmentve küldünk. A hus-kérdés. Midőn a múlt század második felében Bécsben egyszer a kenyér megdrágult s a nyo­mor a szegényebb lakosság körében nagy lett: egy uralkodóné állítólag csodálkozva kiáltott föl: „De hát miért nem vesznek a szegények in­kább zsemlyét!“ Reméljük, hogy most, midőn a budapesti mészárosok ismét fenyegetőznek a hús árának fölemelésével, mely már most is korlátozza szá­mos családban a marhahús fogyasztását: a fő­városi tanács nem fog úgy okoskodni, hogy hát egyenek pástétomot, kiknek a hús drága. Valami rettentő képtelen nem volna ugyan épen ily föltevés arról a hatóságról, mely a gondjára bízott magyar főváros közélelme­zési érdekei iránt sohasem tanú­sított értéket; mely megtűri a fogyasztó közönség megkárosítását, illetőleg az élelmisze­rek mesterséges megdrágítását a legfölháborí­­tóbb módon űzött közvetítő kereskedelem által; mely elnézi piaci viszonyaink rendezetlenségét és hosszú tíz éven keresztül egy lépéssel sem vitte közelebb a valósuláshoz a vásárcsarnokok annyira fontos és sürgős természetű ügyét. A marhahús a kenyér mellett a legkivá­lóbb tápszer, melynek fogyasztási aránya szer­fölött jellemző a lakosság vagyoni viszonyaira nézve, az idők folyamában egyre emelkedett árban. Csak egy éve, hogy a fővárosi mészá­rosok újra fölrugtatták árát kilogrammonként 10—12 krajcárral. Magában véve is oly összeg, mely súlyosan esik latba a kevésbbé vagyonos osztályok háztartási budgetjében. A fölháborodás akkor nagy volt, de kö­zönségünk, mint minden kellemetlenségbe, mely zsebét érinti, lassankint ebbe is beleszokott. „Vitam et sanguinem, sed avenam non“, csak a múlt században volt jelszó Magyarországban. Ma a magyarból nagyban és általánosságban nemcsak pontos adófizető, hanem oly jellemű nép is vált, mely ritka önmegadással tűri a zsebjei iránt különböző alakban intézett me­rényleteket. Kenyér-, hús- és sör-,,forradalmak“ voltak már másutt, sőt az egyik müncheni sörlázadás beillett valóságos miniature-forradalomnak. Mi azonban lovagias nemzet vagyunk. ,,Uri“ tulaj­donokkal ékeskedő nép. Gavalléroknak pedig nem illik fölfortyanni, ha valamit drágábban fizettetnek meg velük. Rendkívül sajnáljuk, hogy mi a fővárosi húskérdésben e gavallér fölfogásnak nem hódol­hatunk, sőt kényszerítve vagyunk igen nagy fontosságot tulajdonítani azon ,,bagatelle“-nek, melylvel a mészárosok a hús árát kilogrammon­ként ismét fölemelni akarják. A húskérdésben a lakosság általános érde­keit kell megóvni. Mindenekelőtt azon nagy így fejlődött ki azután a gyógytan dogmatikája, melyet a vallás szen­tesített, s mint változhat­a­tlan igazságot tekintélyével védelme­zett, kötelező volt ez az orvosokra, s a ki a betegek gyógyításában a tradicionális gyógyítási módtól eltért és kísérlete rosszul ütött ki, halál­lal bűnhődött. A halottak tisztelete s a hullákhoz kap­csolt vallási elfogultság a bonctani évezredeken keresztül kifejlődni nem engedte, s talán ez volt a fő oka az orvosi tudomány tengődésének. Csupán az egyiptomiak voltak azok, a­kik az ősidőben halottjaik tetemeit felnyitották. De e boncolás célja sem az volt, hogy tanulmányoz­zák az életszervek elváltozásait s esetleg igy szerezzenek tapasztalatokat, melyek a betegsé­gek megelőzésére vagy orvoslására vonatkozhat­nak , hanem pusztán vallási eszme adta kezükbe a bonckést, mely a bebalzsamozás segélyével akarta megvédeni a holttesteket a rothadástól. Nemcsak a zsidók tartották tisztátalanok­nak azokat, a­kik a holttestet érintették, hanem még az egiptomiak is megvetették és becstele­neknek tartották a parazitákat, a­kik a balzsa­mozás mesterségével foglalkoztak. Annyira gyű­lölték ezeket, hogy ha nyilvános helyeken mu­tatkoztak, a meghaltak rokonai kövekkel hajigál­­ták meg őket. Az ó­korban az orvosi tudomány csakis Görögországban fejlődött tudományi alapokon. A Ptolemaeusok megengedték a testek boncolá­sát, s ekként gyors haladás mutatkozott a gyó­gyászat terén. Megkülönböztették a vivőereket az ütőerektől, észrevették az idegeket, operálták a hályogot, sőt Herophilus, — ha hinni lehet a történelemnek — még a vivissekcióban is tett többség érdekeit, melynek helyzetét szerfölött közelről érinti azon 5—6 krajcár, melylyel a mészárosok a hús kilogrammját drágítani akar­ják. E többségben benne van az egész mun­kásosztály s az értelmiségnek nem csekély része. Más helyen találja fölemlítve az olvasó azon okokat, melyek a mészárosokat a húsár fölemelésének szándékával már-már megbarát­­koztatták. Értekezletükön az erre vonatkozó in­dítvány ugyan el lett vetve, de előre látható, hogy azonnal föl fog merülni ismét, mihelyt a tanács elutasítja őket kérelmükkel. Ezt a kérelmet pedig lehetetlen teljesíteni. Lehetetlen kimondani, hogy a mészárosüzletek és mészárszékek számhoz köttessenek. Hogy a húskimérés csak néhányak monopóliuma legyen. Hogy a verseny a huselárusitás terén teljesen ki legyen zárva. Hogy a közönség még inkább kiszolgáltassák a mészárosoknak, mint eddigelé. Hogy az ipar szabadságának elve rutul megta­­gadtassék. A mészárosok panaszkodnak a fővárosi tanács által nemrég kiadott husjegyzék-minta el­len és indokolják föllépésüket azzal, hogy a tanács még mindig nem intézte el múlt év tava­szán benyújtott kérvényüket, melyben azt óhajt­ják, hogy engedtessék meg nekik a nyomtatók­kal való kimérés fakultative. Nem lehetünk bírái annak, mennyiben jo­gosult e követelés, vagy sem. Mennyiben óhajtja a közönség többsége a nyomtatókkal való kimé­rést, vagy sem. Előttünk egyedül azon tény mérvadó, hogy a jelenlegi húsárak már oly ma­ rTPEs. Immár c­a­ja Az orvosi tudomány Kochig. — A „Festi Hírlap“ eredeti tárcája. — Századunk haladásában semmiféle tudo­mány nem fejlődött oly rohamosan, mint az orvosi tudomány. Naponként újabb eredmények, csodás felfedezések jelölik útját, hogy gyors lé­pésekkel közeledjék azon a tökéletesség felé. Sokszor gondolkodtam már, mi lehet az oka annak, hogy míg az elméleti és gyakorlati ismeretek körében minden évszázadnak meg­voltak a maga találmányai, addig az orvosi tudomány évezredeken keresztül változatlanul megmaradt abban a homályban és fejletlenség­ben, a mélyben és időkön keresztül stagnált. Nyomtalanul siklott el felette az idő, s míg az elméleti tudományokat az évszázadok lassan­­kint exakt igazságokká fejtették ki, addig a leg­szükségesebb és leggyakorlatibb irányú tudo­mány, vagyis a gyógyászat, csakis a legújabb idő­ben vett lendületet. Azt hiszem, ennek a csodálatos hátrama­radásnak az okát csak abban kereshetjük, hogy épen az orvosi tudomány volt az, mely legne­hezebben tudott kibontakozni a babona és a miszticizmus homályából. A kutatás és a tudo­mányos vizsgálódás termékeny irányzatát elő­­ítéletek bénították meg. S midőn az orvosi tudo­mányba beleavatkozott a theológia, útját vágta az indukciónak, a­mely nélkül gyakorlati tudo­mány soha ki nem fejlődhetett. Az életszervek és erők természeti törvényeinek kutatása helyett természetfeletti motívumokat állítottak fel, s a tekintély elve agyonnyomta az empirizmust, kísérleteket, mert a halálra ítélt gonosztevőket még életükben vette boncolás alá. A rómaiaknál az orvosi tudomány sokkal lassabban fejlődött ki s kezdetben inkább babo­­naságra és büvészi formák elmondására volt fektetve, mint okszerű gyógykezelésre. Inkább az ösztön hatásaira voltak tekintettel, s a vérhast szőlővel, a lázat savanyu étellel gyógyították. Még Cató censor is a kelkáposztát általános or­vosságnak mondotta, s a ficamodás ellen egy csalhatatlannak tartott kabalája volt. Egyik mun­kájában *) igy szól: Ha ficamodásod van, énekeld ezt háromszor: „Haut, hauat, haut, ista, pista, sista, domiabo, danmaustra et luxato“ és meg­gyógyulsz. Placitus Papiriensis írt egy híres recept­könyvet, melyben az összes római gyógytudo­­m­ány ki volt merítve. A többek között ilyen orvosságokat ajánl: „Hideglelés ellen hordj ma­magadnál nyulszivet.“ „Hascsikarás ellen egyél főtt kutyát.“ „Ha az év első napján három ibo­lyát megeszel, nem lesz beteg“ stb. A középkorban az orvosi tudomány pusz­tán az érvágásra szorítkozott, melyet törvények­kel szabályoztak. A hitélet szellemétől áthatott korban vallási motívumokban keresték a gyógyu­lást. Szem­bajosak ráborultak szent Márton sír­jára, vagy az oltár lámpaolajával kenték meg beteg szemüket. Még az arabok is, kik a termé­szettudományok úttörői voltak, semmiféle ered­ményeket nem mutattak fel a gyógyászat terén. Az életszervek működését egy szellemnek tulaj­donították, a ki a szív üregében lakik s a tes­tet igazgatja. A leghíresebb orvosuk Alba Kassis azt tanította, hogy a hason támadt sebekre nagy *) De re. rust. c. 160. Lapunk mai száma 16 oldalt tartalmaz.

Next