Pesti Hírlap, 1891. március (13. évfolyam, 59-88. szám)
1891-03-15 / 73. szám
1891 március 15. PESTI HÍRLAP vált az intézettől. Lemondását mindjárt Zichy Géza gr. hivatalba léptekor benyújtotta és néhány hét előtt megújította. A belügyminisztérium a napokban döntött ez ügyben és Mahler G. szerződésének felbontásába beleegyezett. Csak a végkielégítés összegének megállapítása képezte meg alkudozások tárgyát, végre ma a föntjelzett alakban létrejött a felek közt a megegyezés. Az igazgatói állást az operaszínháznál nem is szándékoznak többé betölteni, hanem mint ez Németország legtöbb operaszínházánál dívik, maga az intendáns fogja a művészeti adminisztrációt vezetni, fontosabb kérdésekben meghallgatva az opera főbb tisztviselőiből meg a karmesterekből és rendezőből álló igazgatótanácsot. Különben dacára annak, hogy nálunk eddig az operánál igazgatói állás volt rendszeresítve, tényleg a korábbi intendánsok, mégpedig nemcsak Keglevich István gróf, hanem Podmaniczky Frigyes báró is a leghatályosabban befolytak a művészi ügyek elintézésébe. Beniczky Ferenc volt az első, ki úgy kormánybiztosi, mint intendánsi minőségében a legszigorúbban keresztülvitte azt az elvet, hogy a művészi adminisztrációba egyáltalán nem avatkozott, hanem azt egészen a teljhatalmú igazgatóra bízta. Zichy Géza gr. az intendáns állás elfoglalását határozottan ahhoz a feltételhez kötötte, hogy a művészi ügyek elintézésére döntő befolyás biztosíttassék számára és e célból a Beniczky Ferenc által megállapított operai szabályzat módosítását, vagyis az intendáns régi jogkörének helyreállítását követelte. Ezt a belügyminisztériumtól meg is nyerte. Midőn tehát Mahler G. igazgató Beniczky Ferenccel kötött szerződésére hivatkozva, az intendánsi jogkörnek az igazgatói jogkör rovására való tágítása ellen tiltakozott, ezzel nemcsak az intendánssal, hanem magával a belügyminiszterrel is összeütközésbe jött és igy nem tehetett egyebet, mint azt, hogy a változott viszonyok következtében szerződésének felbontását kérje. Nekünk már régóta az a meggyőződésünk, hogy ha az operaház élén olyan intendáns áll, aki egyéb tulajdonságokon kívül művészi kérdésekben is szakember, aki tehát a művészi adminisztráció vezetésére nemcsak kedvet mutat, hanem a kellő kualifikációval 13 bír, akkor külön operai igazgatóra nincsen szükség. És ezért mi az operai szabályzat leghelytelenebb pontjának tartottuk azt, mely kiköti, hogy az operai igazgatónak okvetlenül első karnagynak is kell lennie. Mert a tapasztalat nemcsak minálunk, hanem a külföldön is azt mutatta, hogy minél geniálisabb zenész valaki, annál kevésbbé bír egy színház igazgatásához szükséges qualifikációval. Egy jó színigazgatónak mindenekelőtt széles látkörrel, kellő gyakorlati érzékkel s az emberekkel való bánásmódban rendkívüli tapintattal kell bírnia, márpedig a hivatásszerű zenészeknél épen ezeket a tulajdonságokat találjuk a legritkább esetekben együtt. Rossini világhírű zenész volt és mégis, mikor a francia király kinevezte őt a párisi olasz opera igazgatójává, csakhamar belátta, hogy nem színigazgatónak való és beadta lemondását. Richter János európai hírnévvel bír mint zenész és mint karmester, de következetesen visszautasít minden operaigazgatói állást, amelylyel megkínálják, mert érzi, hogy erre az állásra egészen más qualifikáció szükséges. Csak minálunk uralkodik némely körökben az a tévhit, hogy aki jeles muzsikus és dirigens, az már eo ipso kitűnő operaigazgató. Talán a szerzett tapasztalatok valahára eloszlatják ezt a tévhitet. * A visszalépett igazgató a következő sorok közzétételére kérte föl a budapesti lapok szerkesztőit: Tisztelt szerkesztő úr! Mai nappal visszaléptem a magyar kir. opera művezetői igazgató állásától s visszaruháztam az eddig reám bízott tisztet föllebbvalóim kezébe. Sajnos, nem adatott meg nekem az alkalom, hogy azon helyről, amelyen közel három évig iparkodtam és dolgoztam, elbúcsúztam Budapest főváros közönségétől, mely törekvéseimet olyannyira előzékenyen méltányolta és a kir. opera személyzetétől, mely híven és buzgón állt oldalam mellett. Megteszem tehát ezen az útón, egybekötve mélyen érzett hálámmal a fővárosi sajtó iránt azon sokoldalú támogatásért és elismerésért, melylyel működésem a sajtónál találkozott. Távozom helyemről azon tudatban, hogy híven és becsületesen tettem meg kötelességemet és azon őszinte óhajjal, hogy a magyar királyi opera virágozzék és gyarapodjék. énekkar. A magánszólamokat Szirovatka Károly, a m. kir. opera tagja énekli. * („A kecskebanki fürdőn“) Dreyfuss és Váradi bohózatának, mely jövő héten kerül szinre először a nemzeti színházban, főszerepei a következőleg vannak kiosztva : Dr. Daru — Vizváry, Tarnay — Ujházy, Dr. Vihary Kalazancius József — Náday, Daryné — Vizváryné, Ardouinné — Helvey Laura, Dorottya — Rákosy Szidónia, Lujza — Nagy Ibolya, Cecil — T. Demján Róza, Berci — Zilahy, Barna — Horváth Z. stb. van ezenkívül számos kisebb mellékszerep. A kacagtató bohózathoz, melynek próbái Náday rendezése mellett szorgalmasan folynak — az igazgatóság új díszleteket is festetett. * (A „Tékozló fiú“.) Carré némajátéka, melynek bemutató előadását Hegyi Aranka betegsége miatt többször elhalasztották, szombaton f. hó 21-én kerül színre a népszínházban. A próbákat újból teljes erővel megkezdték belőle. A személyzetnek szokatlan feladattal kell ezúttal megküzdeni, mert a darabban se nem beszélnek, se nem táncolnak, hanem zenekíséret mellett arckifejezésekkel és mozdulatokkal játszszák el az egész cselekményt. A főszerep F. Hegyi Aranka kezében van. Nagyobb szerepeket játszanak még kívüle: Csongori Mariska, Klárné, Horváth Vince és Német. * (Krecsányi színtársulatának) Pozsonyban nem a legjobban megy a dolga, különösen most, mikor a színiidény mér a vége felé jár. Igen jellemző, hogy már az új operettnek sincs közönsége, nem is számítva a drámákat. Legutóbb Megyeri „Katonás kisasszony“ című operettje, amely Cserváry jutalomjátékául került színre, annyi közönséget sem vonzott a színházba, hogy a napi költségek fedezve lettek volna. Egyedül Lázár Margit az, aki némi házat tud csinálni a jobb szerepeivel, itt annyira szeretik a jó pozsonyiak, hogy kézzel-lábbal arra igyekeznek bírni, hogy német színésznő legyen, ami igen karakterisztikus arra nézve, hogy milyen hódítást tesz ott a magyar múzsa. A társulat e hó 20-ikán már Nyitrán játszik. * (Folyó a színpadon.) Hiszen elég érdekes látványt nyújt a népszínházban, ha a „Szinitanoda“ növendékei igéző úszóruhátlanságban ország-világ szemelátára fürdőznek, de mi az ahhoz képest, amit most a bécsi Carl-színházban produkálnak. „Sötét titok“ címen Douglass John angol írónak egy drámáját adják, miben annyi a minden országok büntetőtörvénykönyveibe ütköző gaztett, hogy a publikum majd megfagy a sok hüledezéstől. Legnagyobb hatást kelt azonban, mikor egy gazdag örökösnőt a „valóságos“ folyóba dobnak, mely a színpadot majdnem egészen elfoglaló víztartályban hullámzik. Az áldozat szerepét egy Londonból hozatott Stettith Olivia nevű hölgy adja, ki nemcsak színésznő, hanem vízkirálynő is, és nagyszerűen játszsza a fuldoklót. A történeti hűség kedvéért megemlítjük, hogy vállfűző nélkül játszik. A folyón ezenkívül hajók is járnak és regattát is rendeznek. Blazel igazgató pedig kiment egy gyermeket és csurom vizesen bókol az elbájolt nézők előtt. Több rendbeli mérgezések, lopások, betörések és vérmérgezések emelik a dráma hatását. * (Heine az operában) Dubsky Ede prágai író Heine életéből mentett adatokat és a nagy német lobbi századhoz lovagoltam ; ott a bakák káromkodásából tudtam meg, hogy csak hat töltéssel lévén ellátva, miután ezt ellőtték, Milbeck visszavonulást parancsolt. Erre hozzá lovagoltam ; boszankodást tettetve erősítette ő is, hogy több tölténynyel nem lett ellátva. Midőn aztán rendelkezését kértem, ismét előbbi modorában nyilatkozott, annyit meg is mondott : „No hát foglalja el az általunk elhagyott állást“, és ezzel a két zászlóaljjal együtt elvonult. Én gyors léptekben előre nyomultam a hegy élére. Három osztályra osztottam zászlóaljamat ; két századot Sándor testvérem, kettőt magam vezetvén, kettőt tartalékul a hegy élén hagytam. Sándor testvérem a két század élén, én pedig a lóról leszállva, szintén két századdal a már a hegy felénél magasabbra hatolt két ellenséges zászlóaljat megtámadtuk. Csak egy sortüzet adtunk, ami nem tehetett valami nagy kárt bennük, mert tétovázás nélkül folytatták előnyomulásukat.De midőn mindketten szuronyszegezve megrohantak, aránylag csekély ellentállás után hátat fordítottak és oly sebesen rohantak lefelé, hogy alig bírtunk néhányat elérni. Ekkor Sztrakonitzki is, aki eddig az ellenség ágyúival volt elfoglalva, a szaladó tömegre fordította ágyúit, ami aztán vad futássá változtatta a már amúgy is rohamos visszavonulást. Az üldözést négy századdal folytatni tanácsosnak nem tarthatván, visszavezényeltem embereimet előbbi állásomra a hegytetőn. A tüzelés az egész vonalon szűnni kezdett és déltájban meg is szűnt. Nagyhamar feljöttek hozzám Ivánka, Bárczay, Vay Lajos csapatvezérek, gratuláltak a győzelemhez. Amint így beszélgettünk, kivált a pátkai halmok mögül egy Tisztelettel Budapest, 1891. március 14. Mahler Gusztáv. Fedtünk és noha csak is ketten voltunk, a kik az országgyűlés rendeletének foganatosítását sürgettük; mert még annak küldöttei is csak pimaszkodtak ; Batthyányi és Csányi is tétováztak. — kierőszakoltuk, hogy : 1- szer: A hadsereg jelen állásában útját állja Jellasich előrenyomulásának. 2- szer: A régi tisztek kijelentik, hogy ha Jellasich támad, föltétlenül küzdeni fogna ellene. Csaknem esteledett, mire elszéledtünk. Perczel Mór visszament dandáréhoz Dinnyésre, a többiek, úgy én is illető állásainkra/Ilyesek után meglehetős aggodalommal töltöttem az éjszakát rögtönzött sátram előtt. Hajnal felé belép hozzám Csányi László egészen kikelt arccal s felkiált : — Jaj Miklós, rettenetes szerencsétlenség történt. Épen most vettem hírét, hogy Lamberget Pesten tegnap megölték ; ha most ezt amúgy is ingadozó régi tisztjeink megtudják, bizonyosan megtagadják a szolgálatot és seregünk szétmállik. Megdöbbentem én is e híren, de nem értünk rá sokáig töprengeni. Alig volt nálam Csányi egy negyed óráig, vágtatva jön az előőrsöktől tajtékzó paripán egy huszár, röptében odakiált: — Jön az ellenség ! Riadót vert, fújt, minden csapat. A harcvonal rendeztetvén, én parancsot kaptam zászlóaljammal a jobb szárnyra vonulni és annak parancsnoka, Milbeck alezredesnél jelentkezni. Midőn fölértem a pákozdi hegytetőre, ott állott Milbeck a Vázák két zászlójával, Schweidel ezredes három osztály huszárral és Sztrakonitzki százados egy fél üteg hat fontos ágyúval. Je- * (A nemzeti színházi jövő heti műsora a következő hétfőn színre kerül „Serge Panine“, kedden : „Erdő szépe“, szerdán: „VIII. Henrik“, csütörtökön : „A nagymama“, pénteken: „A harag“, „A kecskebanki fürdőn“ először, szombaton ugyanaz másodszor, vasárnap ugyanaz harmadszor. A várszínházban csütörtökön az „Új emberek“, vasárnap „Don Caesar de Basan.“ Előkészületre kitűzettek : IV. László, A megboldogult, Krakkói barátok. * (A népszínház műsora.) Vasárnap: „Zsuzsika“, hétfőn : „Szegény Jonathán“, kedden : „Denevér“, szerdán : „Zsuzsika“, csütörtökön : „A suhanc“, pénteken: „Zsuzsika“, szombaton: „Tékozló fiú"* 12 1-er, vasárnap ugyanez. * (Hangverseny.) Az orsz. zene- és színművészeti akadémia zenészeti osztálya e hó 16-án, az intézet hangversenytermében rendezendő második nyilvános hangversenyén a következők működnek közre: Vozáry Auguszta, Galyasi Paula, Schwarz Irén, Schürger Jenő, Somogyi Mór, Dekner Richárd, Tarnay Alajos, Szántó Dezső, Pichler Elemér és az „a capella“ lentkezvén Milbecknél, kérdeztem, hol álljak föl. Nagyon kancsal szemekkel fogadott, mert épen ő vele tűztem össze legélesebben a sukorói haditanácsban. Félvállról fogadott kérdésemre ezt válaszolá németül: — Álljon fel, ahol akar. Fellobbanó haragomat mérsékelve, de mégis élesen figyelmeztettem, hogy ő lévén a parancsnok, az ő kötelessége az alája rendelt csapatok harci állását kijelölni. Mire kissé magához térve, kitűzte az első vonalban álló házák mögött állásomat a második vonalban. Alig álltam föl, megkezdődött a támadás az egész vonalon. Eleintén csak ágyúval, azután apró fegyvertűzzel. A jobb szárny ellen is erősen tüzelt a szemben álló halmon felállított két ellenséges üteg, de fölfelé kelletvén lőniök, a golyók fejeink fölött zúgtak el anélkül, hogy csak egy is talált volna. A zászlóaljam előtt állva, lóháton vettem észre, hogy embereim, valahányszor egy golyó fejünk fölött elzugott, önkénytelenül meghajlottak és nem egy „Jézus segíts“ hangzott föl, mire én, midőn ismét egy golyó zúgott el fölöttünk, levettem sapkámat és szintén meghajoltam a repülő golyó előtt. Embereim rám néztek, elnevették magukat és a következő golyók előtt, többé meg nem hajoltak. E közben az ellenség ágyúi tüzének fedezete alatt a velünk szemben álló balszárnyát kifejtette és egy rendes határőr és egy nemzetőr zászlóalját ellenünk vezényelte. A meredek hegyen fölfelé folytonosan tüzelve haladtak, de lassan. A hegy élén fölállított házák élénk tüzeléssel válaszoltak, de nagyhamar fölhagytak vele és kezdettek visszavonulni. Nem értvén ennek okát, a legköze l