Pesti Hírlap, 1891. március (13. évfolyam, 59-88. szám)
1891-03-26 / 84. szám
Budapest, 1891. xm. évf. 84. (4399.) szám. Csütörtök, március 28. Előfizetési árak: Egész évre . . . 14 frt — kr. Félévre .... 7 » — » Negyedévre V . 3 » 60 » Egy hóra. . . . 10 20 » Egyes szám helyben 4 kr. Vidéken 5 kr. Százalék nem adatik. Kiadóhivatal: Budapest, nádor-utca ?. a. földszint. hová az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó felszólamlások intézendők. Pesti Hírlap POLITIKAI NAPILAP. \t|f t /X' . J . — —t f- r— —r Szerkesztési Iroda: Budapesten, nádor-utca 7. sz. L emelet, hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok vissza nem adatnak. Hirdetések a kiadóhivatalban vétetnek fel. Francziaország részére pedig John F. Jones & Cie. Párisban, 31 bis, rue du Faubourg Montmartre. A városok: Magyarország alkotmányosságának s úgy kulturális, mint politikai fejlődésének történetében Szapáry Gyula gróf miniszterelnök nagyon előkelő helyet fog elfoglalni. Az ő kormánya a közigazgatás minden terén, úgy az igazságügy, mint a kereskedelem és közlekedés, a közoktatás stb. ágaiban maradandó emlékeket alkot. Most ő személyesen a közigazgatást alakítja át. Ez utóbbi művével nagy felelősséget vállal s mellette nagy munkába kezdett. Kikerülhette volna a felelősséget, elháríthatta volna a munkát, ami mindenesetre kényelmesebb leendett, mint magát egy nagy parlamentáris harc s azzal járó izgalom esélyeinek tenni ki. úgy látszik azonban, Szapáry szereti a küzdelmet és el is készült reá, legalább a közigazgatási bizottságban tartott beszédei készenlétre vallanak. Játszva erőtlenítette meg az ellenvetéseket és egész könnyedséggel rakta össze a közigazgatás épületét hallgatói szeme láttára. Megmagyarázta az épület egyes osztályainak berendezési tervét, célját, feladatát, szóval tisztázta a helyzetet, egyszerűsítette a kérdést és megkönnyebbítette a tanácskozást. Habár nem is értünk a tisztelt miniszterelnökkel minden kérdésre nézve egyet, de ez nem zárja ki, hogy mi is teljes elismerésünket ne nyilvánítsuk a munkálatnak mint egésznek átgondoltsága, egyöntetűsége és általános értéke felett. Eltérő nézetben vagyunk a városok állására nézve a közigazgatási organizmusban — némi eltérés van köztünk és a törvényjavaslat közt a közigazgatási bíróság alkotó elemeire vonatkozólag — és végül különbözik felfogásunk a tiszteletbeli szolgálattételt illető rendelkezésekétől. A városi elemnek a vidéki elemmel való összehozatala kétségtelenül üdvös kölcsönhatást fog szülni, ha a vidék túlnyomó ereje a városi elemet nem paralizálja s fel nem szívná. De azon, még ma ismeretlen szervezet, melyet a városoknak adni szándékoznak, az fogja megállapítani azon önrendelkezési jog terjedelmét, melylyel a városok saját ügyeik vezetésénél birni fognak. És ha itt a vidéki elemnek, vagy az állami tisztviselőknek a szorosan vett városi ügyekre túl nagy befolyás engedtetik , ez alatt szenvedni fognak a városok és nem lesz haszna belőle a vidéknek. A mi ideánk szerint a városokat kellett volna az egész művelet központjává tenni s akkor rövid idő alatt városaink európaiasabbakká válnak s magukkal a vidéket is felemelték volna. Fájdalom, ez nem történt. Ez tán nem egészben a kormány akaratán, hanem az általános értékhiányon múlt s miután egyelőre az adott alapon kell építenünk , elmondjuk eszméinket arra nézve, miként lehetne városainkat az új szervezetben legjobban értékesíteni ? A városok értelmisége csak az esetben növeli a szellemi fejlettség színvonalát és csak az esetben juttat magasabb szempontokat érvényre, ha a városi befolyást a törvényhozás támogatásban részesíti és az nem lesz az elnyomatás veszélyének kitéve. Nem tartom célravezetőnek azon részbeli beolvasztást sem, melyet a jelen törvényjavaslat 202. §-ában tervez, midőn a rendezett tanácsú városokat is — közös érdekeik tekintetében — a vidéki járási tanács hatásköre alá helyezi. A rendezett tanácsú városok már magasabb közigazgatási szervezettel bírnak és tanácsuk a polgármesterrel élén legalább is azon fokon áll, melyen a vidéki járás a maga főszolgabirájával. Az általános műveltség pedig rendszerint magasabb fokon szokott állani a városokban s azért a javaslat nivellírozó törekvései a városokra, melyek hazánkban különösen közművelődési misszióval is bírnak, komoly aggályokra ad okot. Ennek elejét lehet és kell is venni. A törvényjavaslat által kitűzött célt elérhetjük akkor is, ha város és járás közös érdekeiket vegyes küldöttségekben tárgyalják és egyetértés el nem érése esetén a kérdést a közigazgatási bizottság elhatározása alá terjesztik. Nem tanácsos, de nem is igazságos, hogy a városok összeolvasztatván a vidékkel, túlterheltessenek oly költségek viselésével, melyek az önnálló fejlődés segédeszközeiben a városokat meggyöngítik. Mert hisz például az iskolák felállítása, a városi közegészségügy gondozása, a városok építkezése, csak akkor fog lendületes fejlődésnek indulni, ha anyagi erővel is bírnak ebbeli szükségeiket fedezni. Azt tartom, ez az állam jól felfogott érdekével nem áll ellentétben , sőt annak elsőrendű szükségét képezi. Nem képzelhetek haladást, nem képzelhetek közművelődést, mely nem egy egészséges városi rendszerre volna alapítva. De nem tudom az ország anyagi pénzügyi megerősödését sem képzelni önálló, szabad fejlődési képességgel biró városok nélkül. A városok közgazdasági jelentőségét igen érdekesen illusztrálja a közigazgatási reformja * * A „PESTI HÍRLAP“ TARCAJA Brown úr fizetése. — Hihetetlen sikkasztási történet. — A newyorki Grand Central bank igazgatói befejezték ülésüket. A jól táplált, simára borotvált képű, elegáns öltözetű direktor urak már felöltőikhez nyúltak, hogy aztán a kinn váró fogatokhoz siessenek, mikor az elnök megszólalt: — Ah, kollega urak, majd megfeledkeztem.... Pénztárosunk, Brown John úr — hiszen ismeritek talán — levelet nyújtott át nekem. . . . Hm, hol is van. . . . alighanem elvesztettem.... — Mit akar az a Brown ? — Fizetésemelést. . . . Nevetséges. . . . Nem is említeném, ha olyan fura indoklással nem támogatná kérelmét. . . . — Micsoda indokolással ? — Előadja, hogy az üzlet évről-évre növekedik, mind nagyobb és nagyobb összegeket kell kezelnie és azért növekszik a kísértés is, melynek ki van téve. . . . — Ah! — Azt kívánja, hogy erre való tekintettel ne tegyük ki oly nagy veszélynek és legalább annyival javítsuk fizetését, hogy tisztességesebben élhessen meg családjával. — Nem rossz! — Azt hiszem, uraim, hogy nincs okunk a kérés teljesítésére. A néhány órai mechanikus munkát elég jól megfizetjük, és ha az az ember azt hiszi, hogy meg kell jutalmazni a becsületességet, hát majd figyelmeztetjük a büntető kódex megfelelő paragrafusaira. — Jó lesz, jó ! Lopás, sikkasztás ! — Azt is meg lehetne írni, hogy alárendelt állású emberhez nem is illik nagyszámú család. És Brown úr ily értelmű levelet talált másnap az asztalán. Nem felejt rá. Végezte a dolgát úgy mint azelőtt, buzgón, lelkiismeretesen. Két-három hét múltán ismét üléseztek az igazgatók. Azon tanakodtak, hogyan lehetne legjobban értékesíteni a bank készpénzállományát. Alig kezdték az ülést, belép Brown. Még csak nem is kopogtatott. Az elnök elé terjesztett egy tr papirost, és távozott. Alig egy perccel később nagy zűrzavar támadt; a pénztárszoba ajtaja felnyílt és az elnök izgatottan kiáltja. — Brown, kérem ... — Jövök tüstént, feleli Brown nyugodtan. Kifizetett egy összeget; bevezette a könyvbe; itatós papirost tett rá, aztán az igazgatók elé ment. Egyszerre tízféle kérdés hangzott feléje: — Mit irt ide ? — Mit jelent ez ? •— Nem értjük ! — Komédiázik? Az elnök csöngetett. — Uraim, igy meg nem értjük egymást.. ? Hallja, Brown, ön azt írja nekem, hogy a kaszszában csak 9647 dollár és 80 cent van és hogy azonnal gondoskodjunk készpénzről, különben megakadnak a kifizetések. — Ezt írtam... Jól megértette. — Megbolondult? — Igazat mondtam... A tegnapi kimutatás után 259,648 dollár volt készletben, ez tény... — És most ? Hova lett a negyed millió ? Hiszen el akarjuk helyezni. — Nem lehet... Észreveheti, hogy a negyedmillión kívül még húsz cent is hiányzik ... Lóvonaton adtam ki. .. — Lóvonaton ? — No igen, azon vittem el a pénzt. — Elvitte a negyedmilliót? — El... Biztonságba helyeztem. .. — Hogy értsem. — Elsikkasztottam... * — Megőrült.. . — Legyen nyugodt, elmém ép . .. Újból kijelentem, hogy elsikkasztottam a pénzt . . . A jajgatás nem használ . . . Ismétlem gondoskodjanak készpénzről, mert különben egy óra múlva be kell szüntetni a fizetéseket. Ez kénytelen-kelletlen két direktor haza sietett, hogy pénzt hozzon. Általános megütközés uralkodott az igazgatók közt. Lapunk mai száma 8 oldalt tartalmaz.