Pesti Hírlap, 1891. május (13. évfolyam, 119-148. szám)

1891-05-23 / 140. szám

Budapest, 1891. XIII. évf. 140. (4455.) szám. Szombat, május 23. Előfizetési árait: Egész évre . . . 14 frt — kr. Félévre V T. V 7 » — » Negyedévre V . 3 » 60 e Egy hóra. 7 . . 1 » 20 » Egyes szám helyben 4 ks. Vidéken S kr. Százalék nem adatik. Kiadóhivatal: Budapest, nádor-utca 7. sí„ ISMslist, hová az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó felszólámlások intézendők. POLITIKAI NAPILAP. Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor utca 7. sí., 1. emelet, hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok vissza nem adatnak. Hirdetések a kiadóhivatalban vétetnek fel. Francziaország részére pedig John F. Jones & Cie. Parisban, 31 bis, rue du Faubourg Montmartre. A román királyság. Bukarestben ma ünnepük meg Károly király uralkodásának 25 éves jubileumát. A hohenzollerni herceget 1866. tavaszán, Cuza herceg szégyenletes bukása után, formailag a romániai plebiscitum, tényleg pedig a porosz politikai befolyás segítette trónra. Akkor nagy politikai gondolatok és tervek forrongtak Európában. III. Napóleon császárságának gyökerei sorvadoztak s Poroszország hegemóniára készült. Ausztria pedig az elnyelt, de meg nem emésztett Magyarországgal gyönge volt, csaknem tehetetlen. Visszatekintve ezekre az időkre a mai nap magaslatáról, csaknem a csodálkozás érzése ragadja meg az ember lelkét, hogy 25 esztendő alatt ennyi történhetett! Románia akkor még Törökország fennhatósága alatt állott s belsejében képtelen viszonyok lappangottak. Történelmi hagyománya nem volt, csak kezdetleges nemzeti organizációja, mely a hatalmas bosárolygazchák kezében inkább viszszafejlődött, hogysem előrehaladt. Pénzügyei nyomorultak, népe a müveletlenségben elsülyedve, bocskoros miliciája képtelen minden ellentállásra s intelligenciája, — a jobbak kivételével, — mélyen demoralizálva. A kikergetett Cuza után e termékeny, egységes nemzet által lakott, de csaknem teljesen elzüllött ország nyitva volt minden nagy politikai befolyás számára. Poroszország, ahol már Bismarck egy régi eszméje dolgozott, a 27 éves Károly hohenzollerni herceget választatta meg fejedelemmé s a fiatal herceg, minden jóra készen, az akkori ellenséges Ausztrián végig utazván, mint egyszerű utas, inkognito lépett Románia partjaira. Hogy ő az új fejedelem, azt tisztviselői konstatálták a nép előtt. Fejedelemségét, bármekkorák voltak is személyes érdemei, nem ezek, hanem Németország hadi és politikai sikerei szilárdították meg elsősorban. Battenberg Sándor bolgár fejedelemnek csak erényei voltak, szerencséje nem. Károlyt a szerencse istenasszonya is kegyeibe fogadta. A Hohenzollern és Habsburg dynastiák 1866. évi mérkőzése döntötte el a fejedelem sorsát. A chlumi ködből nemcsak Poroszország hegemóniája, de Károly fejedelem jövője is kibontakozott. Ha Poroszország Sadovánál veszít, nyoma sem maradt volna a hohenzollerni herceg impériumának a déli Kárpátok alján. Ez a történelmi igazság. A második szerencséje Sedan volt. A harmadik, a legnagyobb: Plevna. De itt már nemcsak a történelmi végzet vitte előre a románok ügyét, hanem a maguk erénye is, különösen pedig Károly fejedelem hatalmas uralkodói képessége. A sors különös kegyeit miképen lehet eljátszani, azt időközben az Obrenovics-dynasztia viszályai mutatták meg. Miképen lehet a sors kedvezését és a véletlen sikereit nagy erények által maradandólag biztosítani, azt Károly király példája mutatja: józanság s a mellett határozottan nemzeti irány jellemzi. Ha a németek majd panaszszal, majd dicsekedve említik, hogy fajuk idegen nemzetek közt denacionalizálódik (s ezt különösen Magyarországban látják) és könnyen fölolvad új domiciliuma nemzetében, akkor ennek legjobb példája a román király. Legjobb példája annak is, hogy az asszimilált német új nemzetének legjobb hazafiai és leglelkesebb kulturemberei közé tartozik. — SiRír TÁRCÁJA Magyar írók a külföldön. — A Pesti Hírlap eredeti tárcája. — Mi magyarok abban a téves meggyőződésben élünk, hogy fiatal kultúránkat ismerni kötelessége a vén Európának. Azt hiszszük, hogy politikusainkról mindenütt úgy beszélnek, mint az angol és francia parlamentek tagjairól; hogy képíróink, szobrászaink művei után törik magukat az internacionális kiállítások rendezői; eredeti dalműveinket irigyelik a külföldi, nagy szegénységben szenvedő operaházak; íróinkat pedig azért nem fordítják le idegen nyelvekre, nehogy a francia, angol, olasz és német kollegáknak nagy konkurenciát csináljanak. A dolog pedig voltaképen úgy áll, hogy Ausztrián és Németországon kívül alig vesznek tudomást fiatal kultúránkról, s még mindig vajmi kevés azon élő magyarok száma, akik a külföldön, ha nem is műveik, de legalább nevük után ismeretesek. Európai hírű celebritásainkat ujjainkon is könnyen előszámlálhatnánk. Kossuth Lajost ismerik Európa minden zugában ; Munkácsy hírnevét is messze földekre elvitték a rendkívüli ügyességgel terjesztett reklámok. Jókait unalmas elbeszélőik mellett nagy előszeretettel olvassák a németek, svédek, lengyelek, s Vámbéry Ármin gondoskodott arról, hogy neve, munkái és örökös kóborlásai után közszájon forogjon. Kivülök csak kevés magyar tudósról. Az országot, melynek monarchája gyanánt a történelmi végzet jelölte ki, 25 év alatt szakadatlan belpolitikai tevékenysége, liberális kormányzása és bölcsessége által nemcsak kiemelte a keleti posványból, hanem az állami és művelődési élet oly színvonalára emelte, melyre ma tisztelettel tekint az egész művelt világ, sőt sokan az irigység bizonyos nemével. Kormányzását csodálatos mérséklet és költőről és művészről tudnak a külföldön; ezekről is jóformán csak azokban a szűkebb körökben, ahol egyszer vagy másszor megfordultak. Mindannyiuk összevéve nem tudott annyi népszerűségre szert tenni, mint Pintér Pali vagy Darázs Miska, akiket Európa csaknem minden kapitálisában jól ismernek az exotikus zene kedvelői. Mindez nem nagyítás, hanem maga a tiszta valóság. Magyarország, intézményeivel és embereivel, nagyrészt még mindig terra incognita. Aki sokat utazik, erről könnyen meggyőződést szerezhet. Felőlünk még mindig a legvadabb fogalmak vannak elterjedve s ha itt-ott ismerik is politikai küzdelmeinket, irodalmunk és művészetünk folyvást Kolumbusára várakozik. Arról különösen, hogy kiváló tudósaink, számottevő költőink, elbeszélőink vannak, épenséggel nem akarnak tudomást venni. És mi mégis sopánkodunk vagy zúgolódunk, ha egy külföldi lap hibásan nyomatja a magyar szavakat vagy egy külföldi író nem mindenben alapos megjegyzéseket tesz közzé irodalmunkról! Azt nem gondoljuk meg, hogy rólunk írni, adatok hiányában, rendkívüli nehézséggel jár, s hogy mi magunk épenséggel nem gondoskodunk arról, hogy a külföld törekvéseink felől kimerítően tájékoztató följegyzéseket kapjon. Csak nemrégiben de Gubernatis gróftól vettük rossz néven, hogy nagy művében, a „Jelenkori írók névtáradban, melyet francia nyelven bocsátott közre, hézagos és téves adatokat publikált irodalmunkról! A fiatal fejedelem uralkodása első tizedét Románia reorganizációjára használta föl. Minden jó magot elvetett e szűz talajban, ahol a gabonatermés bősége és biztossága arányban áll a nemzet rohamos és szinte dúsgazdag politikai és művelődési törekvéseivel. Az elvadult, tehetetlen és félázsiai ország 1876-ban már fejlődő kulturállum volt, mely óvatosságból megengedte az oroszok átvonulását Törökországba, de rendezett haderejét 1877-ben csak Plevnánál vetette a mérlegbe, mikor Miklós orosz nagyherceg szinte kétségbeesetten kérte Károly román fejedelem segítségét. S a hadi szerencsét Károly hadai hozták meg az oroszoknak. A vér pedig sajátságos politikai folyadék. A keresztség bizonyos neme a fiatal államokban s a régi államokban sokszor az újjászületés kutforrása. Károly fejedelem királyi koronája egy Plevnánál elfoglalt török ágyú acélanyagából készült s az Olt melletti Hohenzollern dinasztia végleges megszilárdulását és a romániai nép állami függetlenségét Plevna sáncai alatt a hősies román katonák vére szerezte meg. Azóta Románia független nemzeti királyság, élén egy nyilt eszű derék királylyal, akinek oldalán a jóért és szépért lelkesülő, or-Teljesen igaz, hogy az olasz író eléggé mostohán bánt el velünk. Gubernatis sok kiváló magyar irót épen nem vagy csak felületesen ismertet, míg másrészről olyanokat is bemutat, akik felől nem a külföld vár, hanem mi magyarok várunk tájékoztatást. Adatai igen sokszor tévesek, konfúzusak és hézagosak. Hogy csak egy pár példát említsek : Abafi Lajos, ki a magyar népdalok gyűjtése és németre fordítása által szerzett érdemeket, nála publicista gyanánt szerepel; Bázel Aurélnál a szerkesztő Aurélt veszi vezetéknévnek (a La professeur Aurel a aussi dans ses portefeuilles une grande monographie sur Platon); id. Ábrányi Kornélt és ifj. Ábrányi Kornélt pedig egy személylyé olvasztja össze, olyaténképen, hogy az 1843-ban Németországot, Belgiumot és Hollandiát beutazott s Párisban Chopin-nel bizalmas összeköttetésben állt, zenekritikus és költő (!), egyúttal politikával is foglalkozik s a „Pesti Napló!”-t szerkeszti. Bartalics Istvánt az akadémiai tagságra kinevezteti s Gyertyánffy István mint Egyertyánffy szerepel, mert a szerkesztő az Etienne (István) első betűjét elnézésből a vezetéknév első betűjével összeolvasztotta. Érdekes az a jellemzési mód is, melylyel Gubernatis a „magyar írók“-at bemutatja. Fálk Miksa szerinte a kormánykörökben nagyon befolyásos ember; Fraknói Vilmos szellemes abbé, Jakabfalvy Gyula pedig arról nevezetes, hogy vendégszerető háza van. Hampel József legfontosabb életrajzi adata gyanánt az magaslik ki, hogy Pulszky Polixéna férje s mint ilyen veje a híres Pulszky Ferencnek stb. stb. Lapunk mai száma6 oldalt tartalmaz.