Pesti Hírlap, 1892. március (14. évfolyam, 61-91. szám)

1892-03-26 / 86. szám

2_____________________________________ zésére és válik alapvetőjévé a modern paeda­­gógiának. Valóban e férfiú emléke, mely születé­sének háromszázados évfordulója alkalmából most fölelevenedik előttünk, megér­demli az utókor részéről a hálás kegyeletet. Megérdemli nemzetünk részéről annyival inkább, mivel zaklatott életútja Commeniust elvezette Magyarországba is, hol a sárospataki főiskolán ragyogtatta négy évig nagy tudományát és emelkedett szellemét. A Rákócyak fölvilágosultsága hívta meg ide. És Comenius lelke egész hevével meg­szerette nemzetünket és a magyar nyelvet, a­nélkül, hogy elzárkózott volna az akkori viszo­nyok árnyoldalai elől. Meglátta az elmaradottsá­got. „Az igazság megvallanom kényszeri­ — monda többek között beköszöntő beszédében — hogy köztetek az elmének mivelése nem érte még el a kellő magasságot. Bizonyítják ezt os­koláitok nyers, üres és hiányos deáksága, bizo­nyítják az ezekből kirekesztett szabad művésze­tek, bizonyítja azt a felsőbb tudományok , az orvosi, a jogi valamint a felsőbb theológiai és bölcsészeti tudományok hiánya.“ De ez az erős kritika csak a buzdító re­former jóakaratú szózata volt. Látta nemzetünk sok előnyös tulajdonságát is és azért lelkesítő nemzetiségének és nyelvének ápolá­sára. „Magyar nemzetem ! — kiált föl — arra törekedj, hogy legyenek magyar köny­veid, gazdagítsd hazádat saját nyelveden irt jó és bölcs könyvekkel. Azokból tanítsd ifjú­ságodat, azokba rakjad le nyelvednek kincseit. Óh magyarjaim, ne vágyjatok idegen iskolák és könyvek után, hanem hazátokban szerezzetek magatoknak gazdag aratást!“ Az idegennek, a ki így lángolt a tizen­hetedik század derekán a magyar tanügyért és nemzeti kultúráért, a fölvilágosodás és hala­dás nagy apostolának emléke legyen áldva kö­rünkben ! közt felmerült. A­mennyiben ezt a szándékot csak­ugyan megvalósítanák, ha legalább tíz képviselő kérné a zárt ülést, a házszabályok szerint nem lehetne azt megtagadni s ez esetben a zárt ülésen elősz­r is az lenne eldöntendő, vájjon van-e ok zárt ülésnek tartására. A szabadelvű párt kebelében, a­hol ez a kérdés szintén eszmecsere tárgyát képezte, az a nézet uralkodik, hogy a szóban forgó incidens egyáltalán nem képez­heti zárt ülésnek tárgyát. Eötvös Károly és Andrássy Tivadar gr. közt a szóváltás nem a ház ülésében, hanem azon idő alatt történt, a­mig az ülés fel volt függesztve; az egész szóváltás tehát teljesen magán­jellegűnek tekinthető s csakis mint ilyen eshetik megbirálás alá. Külömben is bármily nézetnek ad­nának is kifejezést a zárt ülésen egyes felszólalók, nem lehetne annak gyakorlati eredménye,, miután a zárt ülésen formaszerű határozatok nem hozatnak s épen ezért jegyzőkönyv sem vezettetik. A­mennyiben mégis benyújtanák a zárt ülésre vonatkozó indítványt, a zárt ülés csakis a háznak holnapi nyilvános ülése után fog megtartatni. A tisztviselői fizetéseit szabályozására vonatkozó törvényjavaslatot holnap délután tartandó ülésében veszi tárgyalás alá a képviselőház pénzügyi bizottsága. A tárgyalás ki fog terjedni a törvényjavas­lat tárgyában benyújtott kérvényekre is, melyeknek legnagyobb részét tudvalevőleg az egyes vidéki városokban elhelyezett állami hivatalok tisztviselői nyújtották be, azt kérvén, hogy a lakbér-illetmények tekintetében az illető városok ne a harmadik, hanem a második, közvetlenül a főváros után következő kategóriába oszlassanak be. A keceli választókerületben, — mint ne­künk onnan jelentik, — Ivánka Pál szolgabíró egyáltalán nem szándékozik föllépni. A függetlenségi párt hivatalos jelöltje Vályi Árpád, a kerületben pe­dig Windisch József földbirtokost is föl akarják még léptetni. A képviselőház holnapi ü­lésén a ház bizottságaiba tagok választatván, a szabadelvű párt tagjai felkéretnek, hogy a gyűlésen lehetőleg teljes számmal szíveskedjenek megjelenni. Sitónál, Stojanov és Drindarov kereskedőknél házmo­­tozást tartottak és néhányat közülök letartóztattak. Szalonikii konzulátusunk Calice báró nagykövet inter­vencióját vette igénybe. Most azonban azt jelentik, hogy Oblakot félreértésből fogták el és a főkonzul közbenjárására azonnal szabadon bocsátották. A le­tartóztatott bolgárok forradalmár érzelműek és a sza­lonikai főkonzul melegen pártfogolja őket. Calice bá­rónak semmi oka beleavatkozni a dologba. Az orosz lapok fújják fel az esetet és mindenféle vádakat emelve monarchiánk ellen, Oblakot politikai agitátor­nak mondják. Persze csupa üres ráfogás, a­mit az jeles muszka publicisták kieszelnek. Belpolitikai hírek. Az Andrássy-Eötvös-ügy. A független­ségi és 48-as párt részéről hír szerint holnap zárt ülést szándékoznak kérni azon ismeretes incidens tárgyában, a­mely Eötvös Károly válaszfelirati zár­beszéde alkalmából közte és Andrássy Tivadar gróf a többiek­­ . . . Hol találok segítséget ? Mennyire szenvedek! Renaud néhány pillanatra gondolkodóba merült. Ez a nő bűntettet készült elkövetni ? Megkockáztatja, hogy aztán meghal ? Utolsó erő­feszítést tett ? Képtelen újra eljönni ? Mindenki el­­taszítja őt ? Újra rászögezte szemeit. A félho­mályban meglátta a sápadtsága és kimerültsége dacára igen szép arc dúlt vonásait. A ruhájá­ról szétáradó illat elegáns nőre vallott. Renaudnak sugallata támadt, minek az er­kölcsi betegségek ismerőinél rendesen tá­madni szoktak. Fölemelte lelkét istenhez, hogy hatályos orvosságért esedezzen ebben a válság­ban, melyet kitalált és szigorú hangon azt monda : — Fel fogom önt oldani, ha majd visszajön, megígérem önnek, akármit tett is légyen, de csak egy föltétel alatt . . . — Minő föltétel alatt, atyám? — Mielőtt megöli, oda nyújtja neki em­lőjét . . . És e szavakkal becsukta a gyóntató fülke ajtaját. * * * A fiatal nő, kit az öreg úr makacssága megrémített, egész testében remegett.­­~­Hallotta, a­mint távozott és a sekrestye felé ment. Egy pillanatra se támadt az az ötlete, hogy követhetné; de arra a puszta gondolatra, hogy egy férfiú elé került, a ki kitalálta titkát, iszonyú szégyennel telt el, s köpenyébe burko­lózva távozott s ott volt ismét a hideg, tágas téren, melyet a gázlángok komoran megvilágí­­t. Oblak osztrák nyelvtudósról azt jelentet­ték Belgrádon át érkezett szalonikii sürgönyök, hogy macedóniai tanulmányuk­ban V­ardarovce faluban letartóztatták és a szalonikii börtönba vitték, honnan csak másnap bocsátották szabadon. Több bolgár úr­nál, kikkel érintkezett, így Dimitrov gimnáziumi igaz­gatónál, Samardsiev könyvkereskedőnél, Pitrakov lá­tották. Alig bírt előre haladni; a pap nem té­vedett : áldott állapotban volt és a gyermekgyil­kosság iszonyú rémképe már napok óta lebegett szemei előtt. Mivé legyen? A szegény leányt Beyle Juliettenek hívták. Regénye köznapi volt, miként a rendőri hírek, melyekkel naponkint találkozhatni az újságok hírrovatában. Egyszerű tanárnak volt leánya, kitűnő si­kerrel tette le a vizsgát és a tanárok egyikének ajánlatára egy gazdag párisi család nevelőnőül fogadta fel. Miként engedte elcsábíttatni magát a család egyik barátja, a fiatal báró Querne által ? . . . Borzasztó kaland, melynek puszta elképze­lése megrázkódtat! Ő hitt ebben a férfiben. Mi­ért? Hisz nem ígérte meg neki, hogy nőül fogja venni. Miért ? Mert szerette e férfit, két hónapi mámor s aztán ott hagyta őt kétségbeesetten, magánkívül. -- Nem szeretem önt többé, nem az én hibám . . . úgy érezte, mintha ez az iszonyú önzés megölte volna. Majd egy napon anyának érezte magát. Egy pillanatra se támadt az a gondolata, hogy elcsábítójához visszatérjen. Sokkal büsz­kébb volt, semhogy kitette volna magát e férfi kételyeinek, a­ki ebben a vallomásban bizonyára zsarolási kísérletet látott volna. Napokat, hosszú napokat töltött gond és aggodalom között. A­míg lehetett, elpalástolta állapotát a reá bízott gyermekek szüleinek tekintete előtt. Utóbb csa­ládjában hirtelen beállott betegséget hozott fel ürügyül és elhagyta Parist. Clermontba mene­ti helyt a szállóba visszatért, végkép be­esteledett. A lebetegedés első tünetei mutatkoz­tak. Lefeküdt, az ágyba iszonyú várakozással. A folyosón járni-kelni, beszélni, nevetni hallotta az embereket. Sőt egy vendég be akart nyitni az ő szobájába. Eltévesztette az ajtót s mikor látta, hogy rossz helyen jár, éktelenül káromko­dott. Juliette elreteszelte belülről az ajtót, s azonfelül utazó ládáját is eléje tolta. A fájdalom iszonyúan marcangolta­­ a vég­ből, hogy ne kiáltson, a vánkost harapta ; meg volt róla győződve, hogy meg fog halni ; szinte óhajtotta, hogy meghaljon ; de borzasztó kínjai dacára agya egyre működött és gondolatai a láz sebességével űzték egymást. Mily nyomorúságos az én életem­! gondolta magában. Valamint a vízbe falók egyszerre végig pillantanak egész lefolyt életükön, neki is hirtelen eszébe jutott gyermekkora, az övéinek szegénysége, az ínség PESTI HÍRLAP 1892. március 26.­ A református zsinat. Az ev. ref. egyház zsinata, a ma délelőtt tartott ülésen, Tisza Kálmán és Kun Bertalan elnöklete alatt, az egyházmegyékről szóló fejezet tárgyalá­sát kezdette meg. Az ide vonatkozó 37-ik szakaszt, Degenfeld József gróf indítványára a következőké­pen szövegezték: „Az egyházmegye hatáskörébe tar­tozó ügyeket intézik : a) az egyházmegyei közgyűlések, b) az egyházmegyei bíróságok.“ Hosszas vita támadt ezután amaz indítvány fö­lött, hogy az egyházmegyei közgyűléshez utalt tárgyak megállapításával együttesen tárgyaltassanak­ a bírói hatáskör és illetőségre vonatkozó 284. §-ban foglalt ügyek is. A felszólalók közül Tisza Kálmán elnök, Tisza Lajos gr., Beöthy Zsigmond s mások abban a véleményben voltak, hogy a két szakasz el­különítve tárgyalandó, mert a bírói hatáskör megálla­pítására vonatkozólag más helyen történt intézkedés. A zsinati tagok többsége hozzájárult e nézethez s az­tán — némi módosítással — elfogadták az egyház­­megyei közgyűlés tárgyairól szóló szakasz szövegét. Az egyházkerületekről intézkedő harmadik fejezet az egyházk­erü­leti közgyűlésnek tárgyait képező ügyekről szól. Az egyházkerületi közgyűlés általában tanácskozik és intézkedik ,az egész egyház­kerületet illető minden egyházi és iskolai közigazgatási s az egyházmegyéktől föllebbezett hasonló ügyekben, a­mennyiben azokat­ a törvény az egyházkerületi tanács hatásköréhez’ nem utalja. Az ide vonatkozó e) pontnál a zsinat törölte a Szövegből azt az intézke­dést, hogy egyházkerületi közgyűlés a segédlelkészek elhelyezése fölött is szabályrendelettel határozhas­son s elfogadták Tisza Istánnak az f) pontra vonat­kozó ama javaslatát, hogy ugyancsak az egyházkerü­leti közgyűlés jogkörébe tartozzék oly szabályrende­let hozatala is, a­mely presbitériumok választása alá eső hivatali állások betöltése ügyére vonatkozik. Következett a lelkész­választásra vonatkozó törvények további fejezeteinek tárgyalása. A harmadik fejezet a meghívás útján való lelkészválasztás­ról intézkedik. A javaslat szerint a megüresedett lel­­készi állomás meghívás útján csak az esetben tölthető be, ha az illető jogosult választóknak legalább kéthar­mada egy jelöltben állapodik meg. A zsinat a javas­latot elfogadta. Az e fejezethez tartozó további szakaszok tár­gyalását — mivel a javaslat szövegét ki is kell nyo­matni — az e hó 29-án, kedden tartandó ülés alkal­mára halasztották. A zsinat 20 tagú küldöttsége e hó 28-án, hétfőn, külső s egy szállóban húzódott meg álnév alatt. Egy odaadó barátnőjének közvetítésével Parisból leveleket küldött atyjának. Végre ennek az agóniának vége közele­dett. Juliette érezte ezt a fájdalmakból, melyek erőt vettek rajta, mióta a templomot elhagyta. . . . Eb, még egy kísérlet! Hadd folyjon le ez a végzetes dráma a szállóbeli szoba magányá­ban . . . Magával fogja vinni a gyermek testét, melyet aztán a vasúti vagyonban fog felejteni. Ki fog nyomára jönni ? És becsülete meg lesz mentve. Aztán megpróbálhatja, hogy újra kezdje az életet.

Next