Pesti Hírlap, 1893. május (15. évfolyam, 119-148. szám)

1893-05-24 / 142. szám

6 PESTI HÍRLAP 1893. május 25. — (Als uj besztercebányai püspök.) Rimély Károly, Besztercebánya ujonan kinevezett püspöke holnap délben teszi le a bécsi nunciatura kápolnájá­ban Galimberti kardinális bécsi nuncius kezébe a hüségfogadalmat. A szertartás után az uj püspök tisz­teletére díszebéd lesz a bécsi nunciusál.­­ (Napoleon Viktor herceg balesete.) Iz­galmas jelenet játszódott le, mint a Gil Bias jelenti, Brüsszelben. A nevezett lap értesülése szerint Viktor herceg Morny gróffal ki­lovagolt. A herceg nem va­lami ügyes lovas, és paripája a cambrei erdőben meg­bokrosodva hirtelen levetette a herceget, ki neki esett kísérője lovának; ez összerogyott, és Morny gróf meg­sérült. A grófot kocsin vitték haza; állapota nem ve­szélyes.­­ (Kossuthné megmentője.) Garasanin, a Belgrádban megjelenő Videloban érdekes részleteket közöl atyjának, Garasanin Iliának hátragyott irataiból. Az egyik levélből kitűnik, hogy az öreg Garasanin volt az, a­ki 1849-ben Kossuth Lajos menekülő nejét Szerbián keresztül férjéhez kísértette. Kossuthné Bloomfield Mária álnevet használt menekülése alatt. A közzétett levelek sorában Kossuth Lajosnak Gara­sanin Iliához intézett köszönő levele is ott van. A levél Sumlából kelt, a­hol Kossuth akkor tartózkodott.­­ (Egyetemi tanári kinevezés.) A király dr. Tidránszky Lászlót, a kolozsvári tudomány-egye­temen az élettan nyilvános rendkívüli tanárát, ugyan­ezen tanszék nyilvános rendes tanárává a szabály­szerű illetményekkel kinevezte.­­ (Gróf Apponyi Albert és az „Iparos if­jak országos egyesülete.) Gróf Apponyi Albert azon alkalomból, hogy az „Iparos ifjak országos egye­sülete“ őt tiszteletbeli tagjává választotta, következő levelet intézte az egyesület elnökségéhez: „Igaz hálá­val és örömmel vettem az egyesületük tiszteletbeli tagjául történt megválasztatásomnak hírét, valamint azt a megtisztelő indokolást, mely e kitüntetést ki­sérte. Ez is buzdításul fog szolgálni arra, hogy a ha­zai ipar ügyét minden alkalommal tőlem telhetőleg előmozdítsam. Engedjék, hogy ez alkalommal az egye­sület alapító tagjai közé is belépjek és alapítványo­mat 100 frtot ide mellékelve megküldjem. Igaz tiszte­lettel és rokonszenvvel hazafias törekvésük iránt ma­radok hű tagtársuk Gr. Apponyi Albert.“ — (Felhőszakadás) volt — mint nekünk sür­gönyzik — ma délután Zebegény, Szobb és Nagy- Maros között. A viz a vasúti töltést számos helyen alámosta. A vác—esztergomi vasútrész második vágá­nyának építésénél foglalkozó mérnökök munkásaikkal a helyszínére siettek s az alámosott részeket kijaví­tották. A 115. számú személyvonat 21/a órai késés­sel mehetett Budapestre, hova 7 óra 45 perckor érkezett.­­ (Emin pasa nem halt meg.) Nem egyszer terjedt már halálhíre Emin pasának, a hírneves Afrika­­utazónak. Most megint azt újságolták, hogy Emint a „legsötétebb“ Afrikában a benszülöttek megölték. A „Berliner Tageblatt“ keletafrikai tudósítója ezt a hírt a leghatározottabban megcáfolja egy Kampalából, Ugandában, kelt levelében.­­ (Egy reminiszcencia.) A „Neue Freie Pressze“ mai számában Budapestről a következő köz­leményt hozza, melyhez nem kell kommentár. „A honvéd emlékszobor leleplezése teljes nyu­galommal folyt le. Egy része az itteni sajtónak előre­láthatólag még ideig-óráig foglalkozni fog ama tény­nyel, hogy a képviselőház kivételével, a hivatalos körök távolmaradtak az ünnepélytől. De az emberek gyorsan felejtenek. Erről a következő eset tesz kéz­zelfogható tanúbizonyságot, noha az újabb idők tör­ténetének lapjain van följegyezve. Magyarországon ugyanis volt már honvédszobor-leleplezési ünnepély, melytől a közös hadsereg képviselőit nem csak el nem tiltották, sőt lélekemelő módon részt vettek benne. Wekerle dr. miniszterelnök, legutóbbi or­szággyűlési beszédeiben előadta az okokat, me­lyek arra késztették a végrehajtó hatalmat, hogy ezúttal távol maradjon az ünne­pélytől. A közös hadsereg vezetőségét nem terheli ebben hiba. Mindenki tudja, hol keresendő az ok. A közös hadsereg körei ellenkezőleg mindjárt a ki­egyezés megkötése után minden irányban azt hirdet­ték, hogy a feledés fátyolát kell a múltban történ­tekre borítani. Csak midőn bizonyos elemek egy je­lentőségteljes idő eseményeit, mint egyes pártok ki­zárólagos tulajdonát kezdték a maguk részére lefog­lalni és minden alkalommal politikailag kihasználni, akkor kellett a sohasem politizáló hadseregnek szük­ségképen ily ünnepségektől visszavonulnia. Hogy eredetileg e szándékot nem táplálták, bizonyítja épen amaz esemény, melyet itt visszaemlékezésül elmon­­dandók vagyunk: 1870 évi augusztus hó 28-án ugyan­is, tehát alig három évvel a közjogi kiegyezés és az általános védkötelezettség behozatala után, a harkályi határon, Komárom és Uj-Szőny között, emlékszobrot emeltek az e.területen 1849. évi ápril 26., junius 2. és 11. és augusztus 3-án elesett hon­védeknek. Az emlékszobron a következő fölirások ol­vashatók: „Az 1848/49-iki szabadságharcban e vidé­ken elesett honvédeknek — Komáromvármegye 1870.“ „A hol a csatatért legtöbb vér áztatta, ott virulnak a népszabadság legszebb virágjai.“ „Szabadság, itten hordozzák véres zászlóidat!“ „Nyugodjanak a hősfiak dúló csaták után“. Ez emlékszobor leleplezése ün­nepélyén a honvédegylet elnöke, Esterházy Pál gróf tartotta az ünnepi beszédet. Utána a gönyői katholikus plébános, Tóth István és a refor­mátus lelkész, Kiss Gábor mondottak imákat, végül hazafias dalokat énekeltek, köztük Vörösmarthy szó­zatát is. A himnuszt minden jelenlevő és közte a Geiszler vezérőrnagy és komáromi várparancsnok vezetése alatt megjelent közös hadseregbeli tiszti kar is fedetlen fővel hallgatta.­­ Az ünnepély záradé­kául a Rákóczy-indulóra zendített rá a zenekar, melynek hangjainál a vendégek a vasúti állomáshoz mentek, hogy Komáromba visszatérjenek. Ott a da­lárda kertjében 300 terítékű bankett várt reájuk. Mi­dőn Geiszler vezérőrnagy tisztjeivel az ünnepi lakomán megjelent, zugó éljen riadással fogadták őket. Ester­házy Pál gr. többek közt pohárköszöntőt mondott a várparancsnokra is, mire az fölemelkedett és a követ­kezőképen szólt: „Ma szent ünnepélyen vettünk részt! Annál őszintébb rokonszenvvel és ragaszkodás­sal tettük meg ezt, mert azok iránt róttuk le az elismerés adóját, kikkel a sors bennünket mint ellenségekkel 20 évvel ezelőtt szembe állított’; tettük, mert meg kell hajolnunk azok érde­mei előtt, kik oly hősiesen, oly önfeláldo­zással harcoltak hazájuk védelmezésében, tet­tük ezt, mert a volt ellenségben is tisz­teljük és nagyra becsüljük a jellem ily kiváló tulajdonságait! Igenis, csak volt ellenségünk! Ma már nem azok és adja a mindenható, hogy soha se legyenek többé, miről különben meg vagyok győződve. (Lelkes éljenzés.) A honvédek ma már testvéreink és mindörökké azok lesznek! Ha bekövetkeznek a vál­ság nagy napjai, ha az ellenség határainkat meg fogja támadni, meg fogjuk mutatni a világnak és a kétkedőknek, hogy a közös hadsereg tagjai és a honvédek testvérek. Nem fogunk többé egymás ellen, hanem egymás mellett küz­deni, lelkesülve ugyanazon eszméért, a király, a haza és szeretett polgártársaink védelmére.“ A tábor­nok e magvas beszéde leirhatlan benyomást gyako­rolt az ünnepélyen jelen volt minden hallgatóra. — Mindenki elhagyta helyét és a tábornok felé töreke­dett, hogy egy szót se veszítsen beszédjéből. A lel­kesedés oly nagy volt, hogy Geiszler tábornokot a közönség vállára emelte és diadallal hazavitte . . . így történt ez ezelőtt 23 évvel. Más idők, más em­berek ! — (Bácsmegyei kör.) A Parcsetich László joghallgató kezdeményezésére megalakulandó „Bács­­megyei kör“, nem — mint tegnap jeleztük — csü­törtökön, hanem f. hó 26-án pénteken este 9-kor tartja alakuló gyűlését a központi kávéház (Central) külön helyiségében. Kéretnek tehát a Budapesten tartózkodó bácsmegyei ifjak, hogy erre minél nagyobb számban megjelenni szíveskedjenek.­­ (Jelenet az Andrássy-uton.) Csinos uri­­leány lépett be a szerkesztőségbe. Az első percben zavarodottan nézett szét, hogy az urak közül kihez forduljon s kissé el is pirult, mikor kérdést intéztek hozzá, hogy mit óhajt. A leány némi habozás után azt mondta, hogy egy közlemény fölvételét kéri s óhaját fejezte ki, hogy a közlemény már a holnapi számban legyen olvasható. Az első percben azt hit­tük, hogy talán iskolatársait akarja összehívni, a­kik­kel legfölebb három év előtt vizsgázott s a kikkel abban állapodott meg, hogy három év letelte után találkozni fognak egy cukrászdában. Az egyik ur kész is volt jegyzeteket tenni, hogy a dátumot el ne fe­lejtse s igy a kisasszony el kezdte mesélni, hogy pünkösd napján az Andrássy-uton női társaságban sétált, kezében esernyővel. A­mint így sétált, találko­zott egy fővárosi tanítóval, a ki vele szemben már régebb idő óta épen nem úgy viseli magát, a mint azt a pedagógia előírja. A leány előbb ki akart térni, de mikor a tanító úr ismét kihívóan kezdett visel­kedni, megharagudott s az esernyőjével úgy elverte, a a mennyire csak képes volt. Hát arra kért bennün­ket, hogy írjuk meg, hogy a tanító urat az Andrássy­­úton az esernyőjével megverte. Meg is nevezte őt, de mi ezúttal még nem adjuk ki. — (Eljegyzések.) Neményi József urad, tiszt­tartó Vállajon, eljegyezte Nagy-Károlyon Ornstein Szi­dónia kisasszonyt Nagy-Váradról. — Adler Emil e hó 21-én jegyezte el dr. Mátray Gábor fővárosi gya­korló-orvos nővérét, Anna kisasszonyt. — (Rendőri hírek.) Sikkasztó pénztárnok. Az István gőztéglagyár igazgatósága feljelentést tett a rendőrségnél Weisz Frigyes pénztárnok ellen, a­ki a kiadási rovat meghamisításával 600 írtra rugó sik­kasztást követett el. — Elfogott csaló. A rendőrség ma délelőtt letartóztatta Vogel Izidor 18 éves keres­kedősegédet, a­ki oly módon jutott pénzhez, hogy mikor valami urasági fogatot látott egy üzlet előtt, rögtön ott termett s mintha az üzlet alkalmazottja volna, leszedett a kocsiról némely tárgyat s azon ürügy alatt, hogy a fogat gazdája megbízta azok el­vitelével, odább állott. — A Duna titka. A lánchid­­ról ma délelőtt tiz óra tájban egy urias külsejű fiatal­ember ugrott a Dunába s odaveszett. A veszprémi tűzkárosultak javára újabban következő adományok érkeztek lapunkhoz: Tót-Komlóson rendezett gyermek-elő­adás jövedelme 12 frt — kt. A monori társaskörben adakoztak: Bárány Sándor 1 frt, Kovách Gáspár 1 frt, Glück Antal 1 frt 3 „ — „ Hermann Márk Lábod 1 „ — „ Összesen 16 frt — kr. Ehhez az eddig kimutatott 764 „ 69 „ Befolyt eddig összesen 780 frt 69 kr. (A Tót-Komlóson május hó 14-én rendezett jótékonycélú gyermekelőadás Grosz Zsófi kisasszony érdeme. Nemcsak hogy ő volt a tervező, de nem is sajnált fáradtságot, időt, csakhogy célját siker koro­názza. El is érte. A gyermekelőadás tetszett. Meisl Zsenka kisasszony oly érzelmesen énekelt, hogy éne­két háromszor ismételnie kellett. Neumann Adolf ta­nító pedig „Családi kép“ c. költemény szavalatával a hallgatóságot megríkatta. A 12 frt tiszta jövedelem­hez a felülüzetek ezek: Horváth Sámuel 1 frt, Ko­pasz József 10 kr, Pipis Sámuel 10 kr, Stirbicz Já­nos 70 kr, Csermák Kálmán 50 kr, Lászik Mátyás 10 kr, Rónai Samu 50 kr, Pikk Lajos 20 kr, Lessich János 50 kr.) A bogyiszlói árvízkárosultak javára is kaptunk 2 frtot, mely összeget a kis- és nagy-tár­­kányi meg ágh-csernői ev. ref. egyház adományozta. Rendeltetési helyére juttatjuk.­­ Híres selyemkertyük. Az idén hosszú csak 40 kr, jóval hosszabb 55 kr, még hosszabb 65 kr, egész hosszú 85 kr, legfinomabb Glace bőr hosszú női és 2 csattos úri 80 kr. Herz Mór, Deák­ utca 7—9. x Engländer Mór cég (Kálvin-tér 1. sz.) egy ingelőre nyert szabadalmat, mely ingelő egy Jäger­­féle ingre alkalmazva nélkülözhetővé teszi a fehér inget. Ajánljuk ezen érdekes újdonságot olvasóink figyelmébe. TÁVIRATOK. Bécs, május 24. (Saját tudósítónktól.) A király, holnap jelen lesz Schmerling holttestének beszentelésénél. Berlin, máj. 24. (Saját tudósítónkul) A potsdami tartományi iskola­hatóság fegyelmi tanácsa Ahlwardtol elmozdította a rektorságtól. Bécs, május 24. (Saját tudósítónktól.) Mik­lós montenegrói fejedelem ma hosszabb kihall­gatáson fogadta Lobanov orosz nagykövetet és ezután Kálnokij grófot. Bécs, május 24. (Saját tudósítónktól.) Rum­­polt Frigyes alezredes, a 3. bosnyák gyalogsági zász­lóalj parancsnoka, ma meghalt. Bécs, május 24. (Saját tudósítónktól.) A jutta- és a kalapgyárak munkásainak egy része sztrájkol, állítólagos bércsökkentés miatt. Krakó, május 24. Több mint 1200 kőműves kezdte meg ma a sztrájkot, tíz órai munkaidőt kö­vetelve. Bukarest, május 24. Natália volt szerb ki­rályné ma ide érkezett. A pályaudvaron a király je­lent meg üdvözlésére. Berlin, május 24. Guttmann dr. a moabiti kórház, és a múlt évben felállított berlini központi koleraállomás főorvosa, tegnap este meghalt. Grác, máj. 24. Zweiger érsek állapota állan­dóan javul. A cár és Vilmos császár találkozása. Berlin, máj. 24. (Saját tudósítónktól) Ama londoni hírt, hogy a német császár közelebb találkozni fog a cárral, az a körülmény teszi hihetőbbé, hogy a császár június 29-én meg­kezdi északi útját. Oly időben indul el a keleti tengeren, mikor a cár már Dániában lesz. Sándor király hazatérése. Belgrád, máj. 24. (Saját tudósítónktól) Sándor király a nép szűnni nem akaró ujjon­­gása közt érkezett vissza. A nagy eső dacára sok ezer ember üdvözölte a fiatal királyt, ki viruló színben van. A katonai és polgári elő­kelőségek, a metropolita az egész klérussal, az államtanács, a miniszterek teljes számban jelen­tek meg, ép úgy Belgrád város nagy küldöttsége, élén a polgármesterrel. A király ezredesi egyen­ruhát viselt, mely pompásan állott rajta. Midőn kiszállt a hajóból, a méltóságoknak kezet nyújtott Közvetlen utána haladt a miniszterelnök és a dinasztia lelkes híve, Dokics. A várost fellobo­gózták. -r- A királyt anyjával történt találkozása egészen boldoggá tette.

Next