Pesti Hírlap, 1894. szeptember (16. évfolyam, 244-273. szám)

1894-09-11 / 254. szám

Kedd, szeptember 11. Budapest, 1894. .........rr ■, XV. évf. 254. (5649.) szám. Szerkesztőség: Budapest, váci-körut 78. I. emelet, hová a lap szellemi részét illető minden közlemény in­­tézendő. Kiadóhivatal: Budapest, váci-körut 73., hová az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó fel­­szólalások intézendők. Előfizetési árak: Egész évre .. 14 frt — kr. Félévre..... 7 „ — „ Negyedévre .. 3 „ 50 „ Egy hóra . . . 1 „ 20 „ Egyes szám ára 4 kr. Vidéken 6 kr. megjelenik minden nap, ünnep és vasárnap után is. —-------■ —-nj ..­­ Magyar papok és kozmopoliták. (F. V.) Sajátszerű jelenség, hogy a katho­­likus egyházban sohasem volt olyan gyenge a nemzeti kötelességek tudata, mint épen a nem­zeti eszme előrenyomulásának korszakában. Míg a nemzeti szellem diadalmasan bevonult a tár­sadalom minden rétegébe, a nemzeti egyház gon­dolata mindenütt megrendült. A kozmopolita áramlat vergődött túlsúlyra az egyházban, mely a nemzeti államot csak tartománynak tekinti a nagy katholikus világegyházban és a törvény­nek, alkotmánynak, nemzeti szokásnak csak a föld kerekén mindenütt egyenlő dogma keretén belül ad helyet. Így dőlt össze a gallikán nem­zeti egyház eszméje Franciaországban, így gyen­gült meg a magyar nemzeti egyház irányzata. Mekkora utat tett meg a magyar katholi­kus egyház Pázmántól — Schlauch Lőrincig. Az egy szerencsétlen korszakban, midőn a szét­marcangolt állammal nem lett volna nehéz vé­gezni, a magyar király apostoli kegyúri jogait veszi védelmébe; ez minden tudományát arra fordítja, hogy a nemzeti jogokból, valamit a pápai hatalom javára elszakíthasson. II. József nemzetietlen korszakában még azt hirdette Batthyány hercegprímás : „Méltányosak és őszin­ték vagyunk felséged iránt és olyan parancso­kat, melyek törvényeinket sértik, Rómától sem nem kérünk, sem el nem fogadunk.“ A kozmo­polita klerikalizmus ma megkövezné azt a főpa­pot, a­ki Rómáról így merészkedik beszélni. 1791-től 1840-ig a katholikus papok föl­tétlenül, reverzális követelése nélkül, megáldot­tak minden vegyes házasságot. Egyenes sérelme volt ez a közönséges egyházjognak, de a ma­gyar katholikus egyház érezte azt, hogy Ma­gyarország különleges vallásfelekezeti viszonyai kivételt követelnek. Külső, kozmopolita hatásra indult meg 1840-ben az áldást megtagadó moz­galom ; akkor már ébredezni kezdett a kozmo­polita irányzat. Pray György, az egyházi állású kitűnő tu­dós, óriási szorgalommal gyűjtött össze sok isme­retlen adatot, mely a magyar állam jogait bizo­nyította a pápasággal szemben. Ő fedezte föl Zsigmond király törvényét a placetumról. Mun­káját az esztergomi érseknek ajánlotta. Akkor dicsérték és ünnepelték, ma a klerikális terro­rizmus kiátkozná. És ez volna sorsa ma Szvo­­rényi Mihálynak, egy másik kiváló papi állású tudósnak is, mert hiszen munkáiban mindenütt ott van ideálként a nemzeti egyház gondolata és minden sora azt tanúsítja, hogy magyar pap az, a kinek munkáját olvassák. Lonovics Csa­nádi püspök is furcsa fogadtatásra találna, ha ma merészkednék elmondani azt a beszédet, melyet 1843-ban a főrendi táblán a királyi pla­cetumról tartott. Micsoda fölháborodás támadna a klerikális táborban, ha ma katholikus egy­­háznagy azt merné hangoztatni, hogy a királyi placetum szükséges és indokolt. A negyvenes években betóduló kozmopo­lita áramlatot elősegítette az 1849. évi kata­sztrófa. Már e ponton láthatóvá lett, hogy a ma­gyar katholikus egyházban két ellentétes irány Az egyiknek gyönyörű szép kék szeme van, kicsi, púposra hajló termettel, idomtalanul nagy orral, szájjal. A másik dereka karcsú, fejedelmi­­leg szökken a magasba, hogy egy nevetségesen kicsi, aszott gyermekfejet hordjon, vizes, hunyor­­gató szemekkel, átlátszó, vékony orral és kiálló arccsontokkal. A harmadiknak görög orra és el­álló nagy füle, hiányos, fekete foga van, a ne­gyediknek térdig ér tömött fekete haja, de kan­csal és ferdeszájú. Az ötödik, a legfiatalabb, egy normális csúnya leány, aki némely napon, amikor jól aludt és jókedvű, egészen kellemes megjelenés. Év év után pörög le a harmadik emeleti kis lakásban a kelmék változnak, ugyanaz ma­rad a munka. Fehérvarrással foglalkoznak, ke­veset keresnek, még kevesebbet költenek. Szor­galmasan szerzik és rakják félre a garasokat, gondolni kell a férjhezmenésre, hozományt kell szerezni! A nagy igyekvésben el is felejtik, hogy röppen az idő, hogy vénülnek. A legidő­­sebbik túl van a harmincon, de nem tudják. A legfiatalabb huszonkét esztendős, de ő még min­dig a gyerek a háznál s rövid ruhában jár. Ő viszi haza a kész munkákat s nem is gondol a jövőre, hiszen messze van az még: előbb a Mari, aztán az Irén, aztán a Sári, majd a Her­­min jövője közeledik, csak aztán kerül rá a sor. Addig is élvezi az ifjúságát gondtalanul, gyer­mekörömök között. A ripsz-abroszszal lebontott kerek aszta­lon két diszkötésű könyv: Schiller költeményei és a Hatszáz magyar nemzeti dal. Ebből me­rítik idealizmusukat. Legjobban tetszik nekik küzd egymással: az egyik a nemzettel tart, a másik a szabad, nemzeti alkotmány bukását a pápai hatalom kiterjesztésére akarja hasznosítani. Már kezdődik a szeretkezés az osztrák kleriká­lisokkal. Még javában tartott a szabadságharc, mikor Szcitovszky, a magyar főpap, elment az osztrák püspöki kar konferenciájára és a nem­zet háta mögött bejelentette a pápának, hogy a papság lemondása a tizedek jövedelméről csak kierőszakoltatott és igy érvénytelen. Majd az esztergomi püspöki értekezlet gratulál az ural­kodónak, hogy sikerült levernie az „istentelen forradalmat.“ És igy folyt tovább az egész ab­szolút korszak alatt a munka, hogy az egyház­nak a nemzeti eszme rovására kell engedmé­nyeket szerezni. A hazafias magyar papság hát­térbe szorult. A magyar közjog romjain elfo­gadták a konkordátumot. Szcilovszky élte alkonyán kibékült a nem­zeti eszmével és hasznos szolgálatokat teljesített a magyar ügynek, de Simorban újra hiányzó­ a nemzeti szellem. Osztrák légkörben emelke­dett föl és az egyház nemzeti feladataival nem törődött. A nemzeti egyház eszméjének nem volt barátja, sőt csak Deák bölcsességgel páro­sult erélye gátolta meg ama törekvésének győ­zelmét, hogy a magyar állam közjogát, az apos­toli kegyúri jogot, a király magánjogává degra­dálja. Alatta a nemzetiségi izgatók, a pánszláv papok nyugodtan visszaélhettek a papi immu­nitással. Senkitől sem követelte, hogy jó magyar legyen, hacsak buzgó katholikus volt. Vaszary Kolost a nemzeti közvélemény Schillertől a Kindesmörderin, a magyar dalok­ból Vörösmartynak Kis­lány buja. Téli estéken ezeket szavalgatják, olvasgatják, napközben pe­dig egyre járja a német nóta: ohne deine Liebe . .. Amig az időjárás engedi, esténkint lemen­nek az utcára s barátnőikkel összekapaszkodva, kettesével, hármasával sétálnak a szűk utcán föl-alá, két utca-sarok között. Olykor-olykor fiatalemberek is csatlakoznak hozzájuk s ekkor megelevenedik a szemük, mohón, buzgón szö­vik a beszéd fonalát, melybe a külvárosi gaval­lérok egy-egy esetlen bókot bogoznak belé. Ezek a bókok szépségre és ifjúságra vonatkoznak, melyeket a szegény leányok külseje nyomban megcáfol, de melegen járják át a szivüket s édeskés hangon, melyben csak úgy rezeg a bol­dogság érzete, állandóan ezzel riposztoznak: — Köszönöm a bókot. Amire az állandó válasz, önérzetesen föl­­szegzett fejjel, széles mosolylyal az: — Nem szoktam ugyan bókolni, de ... stb. Voltaképen a varróműhelybeli, Schillerrel szaturált ábrándozás és a mesteremberek udvar­lása teljesen kielégítené szerelmi vágyukat. De midőn egy-egy barátnőjük férjhez megy, szívük­be nyilallik valami, félig irigység, félig szégyen, melyet a boldog menyasszony öntudatlan kér­kedése csak fokoz. Ezek a menyasszonyok mind nekimennek a bizonyos nyomornak, jövendő­­belijök az ő kezök munkájára számít. Talán tudják is, talán félnek is tőle, de elmennek a legelsőhöz, vakon, mohón, mert szegény leány Az ő férjük. — A „Pesti Hirlap“ er­edeti tárcája. — Irta: Kóbor Tamás. Ohne deine Liebe ist für mich die Flur, Ist die ganze Erde Eine Wildniss nur. Zieht ein Tag vorüber Und ich seh dich nicht, Eil’ ich dich zu suchen Bei dem Sternenlicht. Öt leány, két varrógép szorgalmas zakato­lásától kísérve, énekli ezt az émelygős német dalt nap nap után. A szegényes varróműhelyben, mely egyszersmind hálószoba, ebédlő és szalon, a levegő megtelik édeskés, epedő ritmusával s ha olykor a leányok abbahagyják az éneket, a varrógépek még tovább kotyogják ütemeit. Ö, kinek szerelme nélkül az egész föld si­vár vadon, a­kit éjjel csillag fénye mellett ke­resnek, a megváltó, boldogító ő, egyelőre csak vágyakozásukban, álmaikban létezik. Ideái ő, melyet valószerű alakban el sem is képzelnek, egy határozatlan, elmosódó valaki, kinek csak a fogalma él bennük, hogy el kell jönnie, el kell menni érte, dolgozni kell érte, meg kell szerezni. Ő nem mesebeli lovag, de hozzá fűződik öt sze­gény leánynak minden földi és mennybeli bol­dogsága. Ez az öt leány a teremtésnek egy kegyet­lenül rosszul sikerült tréfája. Egyetlen leánynak való szépségbeli adományt fölosztott öt között. Beutsehl1. Károly férfi­ szabónál 2638 .Amn­d­rássy-ut 1. sz Férfi angol jelöltek, Menchikoffok, Hamiltonok, leg­utolsó londoni divat szerint, A Pesti Hírlap jereo siana UI. oldal.

Next