Pesti Hírlap, 1894. október (16. évfolyam, 274-304. szám)

1894-10-09 / 282. szám

Budapest, 1894. X¥í. évf. 282. (5677.) szám. Előfizetési árafd­ Egész évre . . 14 írt — kr. Félévre............7 * — * Negyedévre *. 3 „ 50 „­­ Egy hóra ... 1 „ 20 „ Egyes szám ára 4 kr. Vidéken 5 kr. Megjelenik minden nap, ünnep és vasárnap után is. Kedd, október 9. Szerkesztőség: Budapest, K­ód­-körút 78. I. emelet, hová a lap szellemi részét illető minden közlemény in­tézendő. Eladóhivatal: Budapest, váci-körút 78.,­ hová az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó fel­szólalások intézendők.­ ­ A leszavazott recepció. A kormánykörök ingadozásának és hatá­rozatlanságának, mely a liberális egyházpolitika következetességében vetett hitet megrendítette, most itt fekszik a második áldozata is. A főrendek és izraelita vallás recipiálásá­­ról szóló törvényjavaslatot 6 szavazat­többséggel általánosságban elvetették. Kevés vigasztalásunk van benne, hogy a szombati szavazás után ennek bekövetkezését a szabadelvű pártból kiáradó félhivatalos optimiz­mussal szemben is valószínűnek tartottuk és a li­berális főrendeket elő­re figyelmeztettük a szer­vezkedés föltétlen szükségére. Igaz, történtek tegnap, a „tizenkettedik óra“ után erre szolgáló lépések a miniszterel­nök auspiciuma alatt, de ez már el volt késve és a második balesetet meg nem akadályozhatta. S hogy még tisztábban lássuk a helyzetet, azt is hozzá kell tennünk, hogy az elkésés nem az egyedüli ok, hanem csak az egyik. A mai fölötte érzékeny balesetet a liberalizmus vezér­karának nemcsak szinte érthetetlen lanyhasága idézte elő, hanem még inkább azok a szeren­csétlen balfogások, amelyek a „felekezetnélküli­­ség“ elbuktatása előtt előfordultak a kulisszák mögött. Amint egyszer e vezérkar, élén a kabinet­tel, a vallás­szabadság liberális magvát zsák­mányul engedte — mert engedte, — az illibe­­rális érdekeknek, kockára vetette javaslatainak minden liberális vívmányát is. Attól a főrendi­háztól, amelynek a kabinet engedékenysége mel­lett módjában volt, — mert módjában volt, — a felekezetnélküliséget 26 szótöbbséggel s azután az egész javaslatot óriási többséggel elvetni, mit lehetett attól várni egyebet, mint azt, hogy mód­jában lesz az izraelita vallás recipiálásáról szóló javaslatot is elvetni. Íme a mai szavazás geneológiája, hogy jól megértsük. A kormány és liberális vezérkarának illi­­berális alkudozása nemzette a szombati 26 szótöbbséget, ez nemzette a mai 6 szótöbbséget s félni lehet tőle, hogy ennek a monstruózus nemzetségnek a mai szavazattal még nem sza­kadt vége. Sajnos, a rossz cselekedetek propa­­gatív képessége sokkal, de sokkal nagyobb, mint a jóké. A mai szavazás képe mindenesetre meg­mutatta azokat a nagy sebeket, a­melyeket a főrendiház liberális része kapott. A protestáns urak, a­kiket a felekezetnélküliség kiküszöbölé­sével űzött s bizonyára egyik oldalon sem őszinte és komoly kísérlet kínos helyzetbe ker­getett, valóságos tüntetéssel maradtak távol a mai szavazástól. Az ág. evang. egyház 3 püs­pöke közül szombaton csak Zelenka Pál szava­zott, de akkor az is boszosan távozott haza, ma el se jött. Az ev. ref. egyházból csak az ideális lelkű, derék Pap Gábor volt itt és Szász Férfi angol jelöltek, Károly, a­kit illiberális beszéde a helyéhez szögezett. Kun Bertalan, Karsay Sándor és Bab­tik Frigyes protestáns püspökök távol maradtak, szintúgy Szent-Iványi Márton felügyelő és Bánffy Miklós főgondnok, Prónay Dezső b. egyetemes ág. ev. felügyelő pedig csak épen az alatt az idő alatt nem volt a teremben, a­mig a recep­ció fölött szavaztak. Látnivaló, hogy pusztán a protestáns egy­házi urak jelenléte is elég lett volna, hogy a többsé­get a kormány a recepció számára megszerezze s kétségtelen, hogy a főrendiház ezen törzsökös liberális csoportját csakis mély elkeseredés vi­hette arra, hogy helyét üresen hagyja. Nem is szólva azokról a többi liberális urakról, akiket ma is hiába hívott föl szavazásra a jegyző. Nem a klerikális és konzervatív többség volt tehát az, — mert ilyen többség többé, hála istennek, nincs a főrendiházban, — mely a szombati és mai balesetet fölidézte, hanem a liberalizmus eredeti, szilárd alapjának meginga­tása, a koncessziók kilátásba helyezése és a liberális tábor tömörségének megtörése, egy szóval a kormánypolitika őszinteségében vetett bizalom megrendülése; ez és semmi más. És, nem javított a helyzeten az, sőt rontott, hogy ezzel a szavazással az izraelita honpolgárok jo­gos aspirációja is sérelmet szenvedett, oly sérel­met, amelynek ódiumát ezúttal nehéz volna egészen a „reakcióra“ hárítani, mert hiszen a „bécsiek“ közül is csak Barcsay Kálmán volt itt és az is rászavazott a recepcióra. Lehet ezt a helyzetet taktikával és félhi­vatalos közlésekkel szépíteni, lehet fölajzott ön­bizalommal és optimizmussal hinni minden jót, szépet, hasznosat, de a valóságnak örökké való jogai vannak és a valóság az, hogy a mai eset ódiumát is a liberális gondviselés vezéremberei viselik. És fölötte fájó, kínos tanulsága volt is­mét a mai napnak, hogy mint győzött az ere­deti állásponthoz híven ragaszkodó Csáky Al­binnak tiszta és megkapó érvelése fölött az a zavaros, türelmetlen s hozzá már a gúnyoló­dásig merész szellem, amelyet a főrendiházban Zichy Nándor grófnak méltóztatik képviselni. Ennyire jutottunk azokon a mellékösvé­nyeken, amelyek Csáky Albin fő- és egyenes útjáról letértek s ahol a liberális politikának most már vízmosásokon, szakadékokon, bokro­kon és meredekeken kell mászkálnia, hogy ki­érjen valahol megint ugyanarra az egyenes útra, mindenesetre kissé megtépve és elfáradva. Hogy ki fog érni, ezt az egyet épen any­­nyira óhajtjuk, mint ahogyan reméljük. De az bizonyos, hogy az izraeliták recepciójának mai elvetése megint fájdalmas lap marad a liberális reformok történetében. Egy jogilag úgy mint intézményileg teljesen megérett, sőt túlérett tény és követelés taszíttatott itt durva könyök­kel félre, habár rövid időre is és nincs benne kétség, hogy itt jobban, mint az előző esetek­ben, egy igen nagy és termékeny magyar po­litikai elv , a jogegyenlőség szenvedett hátrányt, ha nem is vereséget. És nagyon meg tudjuk érteni a felháborodást, mely ezt az aktust az ország izraelita vallású polgárainak nagy szá­mánál kiséri. Utóvégre is keserű dolog ilyesmit az 1867. évi „egyenjogúsító“ törvény után 27 évvel megélni egy liberalizmussal túlhevített or­szág szabad légkörében. A megoldásnak mindenesetre rebesgették ma némely mellékmódját is. Van álláspont a liberális körökben is, mely az izraelita vallás be­fogadását a vallás­szabadságról szóló törvény­ben „egyetlen paragrafussal“ szeretné megol­­dani s a külön recepciót csak udvariasságnak, — most már rosszul sikerült udvariasságnak, — gondolja; azonban ezzel szemben ismét Csáky Albin állította helyre a jogi és politikai tény komolyságát. Ami pedig minket illet, talán fö­lösleges is mondanunk, hogy az eredeti állás­pontot tartjuk egyedül helyesnek s ugy látszik, hogy a liberális fölfogásnak semmiképen sem udvariassági, hanem most már becsületbeli köte­lessége, hogy a recepciót így és ebben az ön­álló formában vigye keresztül és juttassa dia­dalra. A főrendek ma belefogtak a gyermekei­ vallásáról szóló törvényjavaslatba is, a­melyet rövi vita után általánosságban csaknem az egész főrendiház elfogadott. Ezúttal a 34 jelenlevő katholikus- és orthodox­ püspök is a kormány javaslata mellett állott föl. Ez a javaslat képezi tudvalevőleg a liberális reformok árát. A kath. és gör. kel. klérusnak meg kell adni, hogy ebben, — a­hol dogma-kérdés nem volt, — következetesek voltak egyházi állásuk­hoz s elég szép, hogy a „junctimot“ nem hasz­nálták ki taktikai célra, a­mit ezek közt a bomlott viszonyok közt a polgári házasság meg­buktatására kontemplálhattak volna. A polgári házasságot tudvalevőleg a korona csakis ezzel együtt szentesíti, még­pedig a többi javaslat sorsától függetlenül, tehát, — a­mint a viszo­nyok állanak, — a többiek előtt. Ámde mit hoz a holnap ? Wekerle miniszterelnök ma kijelentette a képviselőházban, hogy a vallásszabadságról szóló törvényt „változatlanul és minden lényeges in­tézkedésében és részében is föntartják.“ Remél­jük, ugyanilyen szándék vezérli a kormányt a recepciós törvény s esetleg a többi irányában is. Mindazáltal ma Vaszary Kolos hercegprímás és Prónay Dezső b. beszédében már előrevetette árnyékát egy újabb lényeges módosítás, mely a gyermekek vallása tekintetében a szülők korlát­lan rendelkezését fogja kívánni s ez a megálla­pított egyenes reform-útnak ismét egy mellék­ösvénye, melyről, hogy hova vezet, még nem világos. A megzavart helyzet viszont annyi bizony­talansággal van tele, hogy a főrendiházban többé semmit sem lehet előrelátni, még azt sem, hogy a képviselőházból épségben vissza­érkezendő vallás­szabadság és recepció milyen újabb helyzetnek néz eléje? Mert az is lehet- Menchikoffok, Hamiltonok, leg­utolsó londoni divat szerint, ifi farmfm­ Deutsch F. Károly EU IS IU férfi-szabónal 2638 A.ndrassy-ut­­. Sőt A Pesti Hírlap isten száma 24 oldal.

Next