Pesti Hírlap, 1894. október (16. évfolyam, 274-304. szám)
1894-10-09 / 282. szám
Budapest, 1894. X¥í. évf. 282. (5677.) szám. Előfizetési árafd Egész évre . . 14 írt — kr. Félévre............7 * — * Negyedévre *. 3 „ 50 „ Egy hóra ... 1 „ 20 „ Egyes szám ára 4 kr. Vidéken 5 kr. Megjelenik minden nap, ünnep és vasárnap után is. Kedd, október 9. Szerkesztőség: Budapest, Kód-körút 78. I. emelet, hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Eladóhivatal: Budapest, váci-körút 78., hová az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó felszólalások intézendők. A leszavazott recepció. A kormánykörök ingadozásának és határozatlanságának, mely a liberális egyházpolitika következetességében vetett hitet megrendítette, most itt fekszik a második áldozata is. A főrendek és izraelita vallás recipiálásáról szóló törvényjavaslatot 6 szavazattöbbséggel általánosságban elvetették. Kevés vigasztalásunk van benne, hogy a szombati szavazás után ennek bekövetkezését a szabadelvű pártból kiáradó félhivatalos optimizmussal szemben is valószínűnek tartottuk és a liberális főrendeket előre figyelmeztettük a szervezkedés föltétlen szükségére. Igaz, történtek tegnap, a „tizenkettedik óra“ után erre szolgáló lépések a miniszterelnök auspiciuma alatt, de ez már el volt késve és a második balesetet meg nem akadályozhatta. S hogy még tisztábban lássuk a helyzetet, azt is hozzá kell tennünk, hogy az elkésés nem az egyedüli ok, hanem csak az egyik. A mai fölötte érzékeny balesetet a liberalizmus vezérkarának nemcsak szinte érthetetlen lanyhasága idézte elő, hanem még inkább azok a szerencsétlen balfogások, amelyek a „felekezetnélküliség“ elbuktatása előtt előfordultak a kulisszák mögött. Amint egyszer e vezérkar, élén a kabinettel, a vallásszabadság liberális magvát zsákmányul engedte — mert engedte, — az illiberális érdekeknek, kockára vetette javaslatainak minden liberális vívmányát is. Attól a főrendiháztól, amelynek a kabinet engedékenysége mellett módjában volt, — mert módjában volt, — a felekezetnélküliséget 26 szótöbbséggel s azután az egész javaslatot óriási többséggel elvetni, mit lehetett attól várni egyebet, mint azt, hogy módjában lesz az izraelita vallás recipiálásáról szóló javaslatot is elvetni. Íme a mai szavazás geneológiája, hogy jól megértsük. A kormány és liberális vezérkarának illiberális alkudozása nemzette a szombati 26 szótöbbséget, ez nemzette a mai 6 szótöbbséget s félni lehet tőle, hogy ennek a monstruózus nemzetségnek a mai szavazattal még nem szakadt vége. Sajnos, a rossz cselekedetek propagatív képessége sokkal, de sokkal nagyobb, mint a jóké. A mai szavazás képe mindenesetre megmutatta azokat a nagy sebeket, amelyeket a főrendiház liberális része kapott. A protestáns urak, akiket a felekezetnélküliség kiküszöbölésével űzött s bizonyára egyik oldalon sem őszinte és komoly kísérlet kínos helyzetbe kergetett, valóságos tüntetéssel maradtak távol a mai szavazástól. Az ág. evang. egyház 3 püspöke közül szombaton csak Zelenka Pál szavazott, de akkor az is boszosan távozott haza, ma el se jött. Az ev. ref. egyházból csak az ideális lelkű, derék Pap Gábor volt itt és Szász Férfi angol jelöltek, Károly, akit illiberális beszéde a helyéhez szögezett. Kun Bertalan, Karsay Sándor és Babtik Frigyes protestáns püspökök távol maradtak, szintúgy Szent-Iványi Márton felügyelő és Bánffy Miklós főgondnok, Prónay Dezső b. egyetemes ág. ev. felügyelő pedig csak épen az alatt az idő alatt nem volt a teremben, amig a recepció fölött szavaztak. Látnivaló, hogy pusztán a protestáns egyházi urak jelenléte is elég lett volna, hogy a többséget a kormány a recepció számára megszerezze s kétségtelen, hogy a főrendiház ezen törzsökös liberális csoportját csakis mély elkeseredés vihette arra, hogy helyét üresen hagyja. Nem is szólva azokról a többi liberális urakról, akiket ma is hiába hívott föl szavazásra a jegyző. Nem a klerikális és konzervatív többség volt tehát az, — mert ilyen többség többé, hála istennek, nincs a főrendiházban, — mely a szombati és mai balesetet fölidézte, hanem a liberalizmus eredeti, szilárd alapjának megingatása, a koncessziók kilátásba helyezése és a liberális tábor tömörségének megtörése, egy szóval a kormánypolitika őszinteségében vetett bizalom megrendülése; ez és semmi más. És, nem javított a helyzeten az, sőt rontott, hogy ezzel a szavazással az izraelita honpolgárok jogos aspirációja is sérelmet szenvedett, oly sérelmet, amelynek ódiumát ezúttal nehéz volna egészen a „reakcióra“ hárítani, mert hiszen a „bécsiek“ közül is csak Barcsay Kálmán volt itt és az is rászavazott a recepcióra. Lehet ezt a helyzetet taktikával és félhivatalos közlésekkel szépíteni, lehet fölajzott önbizalommal és optimizmussal hinni minden jót, szépet, hasznosat, de a valóságnak örökké való jogai vannak és a valóság az, hogy a mai eset ódiumát is a liberális gondviselés vezéremberei viselik. És fölötte fájó, kínos tanulsága volt ismét a mai napnak, hogy mint győzött az eredeti állásponthoz híven ragaszkodó Csáky Albinnak tiszta és megkapó érvelése fölött az a zavaros, türelmetlen s hozzá már a gúnyolódásig merész szellem, amelyet a főrendiházban Zichy Nándor grófnak méltóztatik képviselni. Ennyire jutottunk azokon a mellékösvényeken, amelyek Csáky Albin fő- és egyenes útjáról letértek s ahol a liberális politikának most már vízmosásokon, szakadékokon, bokrokon és meredekeken kell mászkálnia, hogy kiérjen valahol megint ugyanarra az egyenes útra, mindenesetre kissé megtépve és elfáradva. Hogy ki fog érni, ezt az egyet épen anynyira óhajtjuk, mint ahogyan reméljük. De az bizonyos, hogy az izraeliták recepciójának mai elvetése megint fájdalmas lap marad a liberális reformok történetében. Egy jogilag úgy mint intézményileg teljesen megérett, sőt túlérett tény és követelés taszíttatott itt durva könyökkel félre, habár rövid időre is és nincs benne kétség, hogy itt jobban, mint az előző esetekben, egy igen nagy és termékeny magyar politikai elv , a jogegyenlőség szenvedett hátrányt, ha nem is vereséget. És nagyon meg tudjuk érteni a felháborodást, mely ezt az aktust az ország izraelita vallású polgárainak nagy számánál kiséri. Utóvégre is keserű dolog ilyesmit az 1867. évi „egyenjogúsító“ törvény után 27 évvel megélni egy liberalizmussal túlhevített ország szabad légkörében. A megoldásnak mindenesetre rebesgették ma némely mellékmódját is. Van álláspont a liberális körökben is, mely az izraelita vallás befogadását a vallásszabadságról szóló törvényben „egyetlen paragrafussal“ szeretné megoldani s a külön recepciót csak udvariasságnak, — most már rosszul sikerült udvariasságnak, — gondolja; azonban ezzel szemben ismét Csáky Albin állította helyre a jogi és politikai tény komolyságát. Ami pedig minket illet, talán fölösleges is mondanunk, hogy az eredeti álláspontot tartjuk egyedül helyesnek s ugy látszik, hogy a liberális fölfogásnak semmiképen sem udvariassági, hanem most már becsületbeli kötelessége, hogy a recepciót így és ebben az önálló formában vigye keresztül és juttassa diadalra. A főrendek ma belefogtak a gyermekei vallásáról szóló törvényjavaslatba is, amelyet rövi vita után általánosságban csaknem az egész főrendiház elfogadott. Ezúttal a 34 jelenlevő katholikus- és orthodox püspök is a kormány javaslata mellett állott föl. Ez a javaslat képezi tudvalevőleg a liberális reformok árát. A kath. és gör. kel. klérusnak meg kell adni, hogy ebben, — ahol dogma-kérdés nem volt, — következetesek voltak egyházi állásukhoz s elég szép, hogy a „junctimot“ nem használták ki taktikai célra, amit ezek közt a bomlott viszonyok közt a polgári házasság megbuktatására kontemplálhattak volna. A polgári házasságot tudvalevőleg a korona csakis ezzel együtt szentesíti, mégpedig a többi javaslat sorsától függetlenül, tehát, — amint a viszonyok állanak, — a többiek előtt. Ámde mit hoz a holnap ? Wekerle miniszterelnök ma kijelentette a képviselőházban, hogy a vallásszabadságról szóló törvényt „változatlanul és minden lényeges intézkedésében és részében is föntartják.“ Reméljük, ugyanilyen szándék vezérli a kormányt a recepciós törvény s esetleg a többi irányában is. Mindazáltal ma Vaszary Kolos hercegprímás és Prónay Dezső b. beszédében már előrevetette árnyékát egy újabb lényeges módosítás, mely a gyermekek vallása tekintetében a szülők korlátlan rendelkezését fogja kívánni s ez a megállapított egyenes reform-útnak ismét egy mellékösvénye, melyről, hogy hova vezet, még nem világos. A megzavart helyzet viszont annyi bizonytalansággal van tele, hogy a főrendiházban többé semmit sem lehet előrelátni, még azt sem, hogy a képviselőházból épségben visszaérkezendő vallásszabadság és recepció milyen újabb helyzetnek néz eléje? Mert az is lehet- Menchikoffok, Hamiltonok, legutolsó londoni divat szerint, ifi farmfm Deutsch F. Károly EU IS IU férfi-szabónal 2638 A.ndrassy-ut. Sőt A Pesti Hírlap isten száma 24 oldal.