Pesti Hírlap, 1895. március (17. évfolyam, 60-89. szám)
1895-03-26 / 84. szám
2 PESTI HÍRLAP 1895. március 26. dalra jussanak, hanem a főrendiház makacs prepotenciájával szemben meg kell mutatni, hogy végtére is a népképviselet akarata a döntő. Az olyan felsőház, mely nem meríti erejét ugyanabból a forrásból, mint a népképviselet, legföljebb arra lehet jogosítva, hogy óvja és figyelmeztesse a nemzetet; de a nemzet ismételt, erőteljes akaratnyilvánítása után nem szabad az akadály szerepét játszania. A rendi kamara, mint anachronizmus, a modern nemzet elnézéséből táplálkozik. Mihelyt kihívó lesz, gőgös és makacs, maga ellen zúdítja a közvéleményt és előkészíti saját bukását. MacCarthy ezt az igazságot csattanósan fejezte ki, mondván : „Ne figyelmeztesse a felsőház az országot arra, hogy még mindig él, mert különben meg kell halnia!“ A kormány el van szánva arra, hogy a szabadelvű javaslatokból semmit sem alkuszik el és a főrendiház előtt meg nem hátrál. Fölmerült az a terv, hogy talán jó volna a vallás szabad gyakorlatáról szóló javaslatot a képviselőházzal a főrendek által megcsonkított alakjában elfogadtatni és a felekezetnélküliségről külön törvényjavaslatban gondoskodni. De ezt a gondolatot hamar elejtették. Erős logikával és politikai tapintattal mutatott reá e taktika fogyatkozására Wlassics Gyula, kultuszminiszter. Ha a főrendiháznak a felekezetnélküliség mai formájában, még rendeletbe bujtatva sem kell, micsoda ellenszenvvel fogadná a külön törvényt. E mellett a kormányt ellenségei elvtagadással vádolnák. És végül a vallás szabad gyakorlatáról szóló javaslat a főrendiház által megnyirbált formájában a felekezeti kényszer becikkelyezése, az ilyen javaslatot pedig szabadelvű egyházpolitikus még akkor sem fogadhatja el, ha meg is van győződve ideiglenességéről. Nincs tehát eltérés a kormány tagjai közt arra nézve, hogy a szabadelvű egyházpolitikát törhetetlenül, minden alku nélkül folytatni kell és győzelemre kell vinni. Érdekes lesz, hogy milyen magatartást tanúsít majd a főrendiházzal szemben a képviselőház ellenzéki hármas szövetsége, mint viselkednek majd Apponyi, Ugrón és Szapáry hívei. Tőlük kitelik, hogy ezt az alkalmat is megragadják a kormány tekintélyének rongálására és a képviselőház akaratával szemben további ellentállásra bátorítják a főrendi klerikálisokat. A főrendiházi klerikális többség igazi szerzői a képviselőházban ülnek. A klerikalizmus a főrendiházban sohasem merészkedett volna olyan szívós ellentállást kifejteni, ha Apponyi, Ugrón és Szapáry követői nem hirdették volna következetesen, hogy a szabadelvű egyházpolitika mellett nyilvánuló közvéleményt mesterségesen gyártották, de maga a nép ellensége a kormány egyházpolitikájának. Ha a főrendiház az egész képviselőházat szemben találta volna magával, alig lett volna bátorsága provokáló magatartásának folytatására. A képviselőházban ülnek a bujtogatók, a főrendiházban a tettesek. A bujtogatók káröröme már fölhangzik a hármas szövetség sajtójában, mely esetlen ravaszkodással leplezi igazi érzelmeit. Az írást majd követi a szó. A hármas szövetség a parlamentben kétség nélkül ki fogja tanítani a klerikális főrendeket, hogy miként csinálják tovább dolgaikat. Az egyházpolitika befejezésének meggátolása a néppárt érdekében szükséges, a hármas szövetség, mint a néppárt protektora, tehát a főrendiházi szavazást kihasználni köteles. Ez a tény bizonyos, csak a kifogások, ürügyek, frázisok és tirádák ismeretlenek még, melyekkel a valódi célzatot el akarja majd leplezni. Bármiféle újabb komédiát találjon ki a hármasszövetség, akárhogy konspiráljon a népképviselet ellen a rendi elemekkel, a szabadelvűség diadalát meggátolni nem fogja és kioktatván a főrendi ellenzéket, csak a nemzetet oktatja ki arra, hogy tőle jót nem várhat, mert hatalmi vágyból még a képviselőház tekintélyét, a népképviselet elvét is rongálni hajlandó. Ha a nemzet a negyvenes esztendők elején nemes kitartással győzelemre tudta vinni a szabadelvű egyházpolitikát, bár a főrendiházat akkor a felelőtlen királyi kormány és a korona rokonszenve támogatta, annál inkább kell győznie ma, mikor felelős kormány vezérli a küzdelemben és vele van a korona. Nincs alku és lesz győzelem. Belpolitikai hírek. Minisztertanács volt ma délután a kormányelnökségi palotában. A minisztertanács, úgy halljuk, a ház holnapi ülésén napirendre kerülő kérvények némelyikével s az egyházpolitikai törvényjavaslatokra vonatkozó főrendi üzenetek képviselőházi tárgyalásának kérdésével is foglalkozott. Az ülésszak vége. A „Kelet“ című kőnyomatos lap a következőket jelenti: Szilágyi Dezső képviselőházi elnök a főrendiháznak a vallás szabad gyakorlatára és a zsidók recepciójáról szóló javaslatokra vonatkozó üzenetét már a holnapi ülésen be fogja jelenteni és indítványozni fogja hogy az előbbi javaslatot illetőleg az üzenet az igazságügyi bizottsághoz vsiltassék azzal, hogy jelentését oly időben terjeszsze elő, hogy közvetlenül a a jelenleg napirendre tűzött kérvények és javaslatok elintézése után tárgyalható legyen. Ezzel egyidejűleg tárgyaltatni fog a zsidó recepcióra vonatkozó javaslat is, melyet a ház közvetlenül fog napirendre tűzni. Remélik, hogy ezen két napirendet a két javaslattal együtt csütörtökig, legkésőbben péntekig el fogják intézni mire a ház üléseit hétfőig fölfüggesztik. Az ezen napra kitűzött ülésen ki fog hirdet* tetni a királyi leirat, melyyel a jelen ülésszak heret késztetik, illetőleg a jövő ülésszak megnyittatik. Kedden az alelnökök és az elnökség többi tagjai választatnak , azután következik a képviselőház osztályokba való sorozása, a bizottságok választása stb. Jövő hét szombatján tartja a képviselőház a húsvéti szünetek előtt utolsó ülését. A szünet április helejéig fog tartani. A tapolcai mandátum: Tapolcán most már három képviselőjelölt van. A szabadelvű párt Vörös László kereskedelmi államtitkárt léptette föl. A függetlenségi és 48-as párt (Justh) jelöltje Kossuth Ferenc, a néppárt direktóriuma pedig a M. Államtól Szemnecz Emilt küldötte le jelöltnek. A hozzánk érkezett hírekből kitetszik, hogy a kerületben a viszonyok Vörös László államatitkárra nézve a reményen is fölül kedvezőleg alakulnak s igy megválasztására ajstpos kilátás van. A miskolci mandátum, Herman Ottonak, a nemzeti muzeum igazgató-őrévé leendő kinevezésével, minthogy ez az állás inkompatibilis a képviselőséggel, le kell mondania a miskolci déli kerület mandátumánról. Ennélfogva a kerületbeli ellenzék vezérférfiai, mint nekünk táviratozzák— előbb a függetlenségi és nemzeti pártiak külön-külön, majd tegnap együtt tanácskoztak a választásnál követendő eljárásra nézve s megállapodtak abban, hogy a választás alkalmára a két párt fegyerbarátságot köt és közös jelöltet állít, ezúttal a nemzeti párti Melczer Gyulát, Borsodvármegye volt alispánját. gyönge — azt mondja egy nógrádi földbirtokos, aki valami darabot irt (a címe nem jut most eszembe). Ne legyen többé harag köztetek, fiuk, Tóth Pista jó gyerek s mindenek fölött gentleman, békét hagy ezután a családi szentélynek, hiszen annyi szép asszony van a világon, gyerekek, mint ahány virágbogyó a réten . . . Tóth Pista igent intett a fejével bűnbánóan és a kezét nyújtotta Moronyi felé. — Becsületedre mondod, Pista? — Arra mondom. — Nem közeledsz többé az Erzsikéhez? — Soha többé. Erre aztán Moronyi is oda nyújtotta a maga kezét elérzékenyülten, boldogan. — Üsd szét hamar, Kozsibrovszky János! Kozsibrovszky szétütött, és oda kiáltott Pondrónak : •— Tussz! ! Fölharsant a tuss s végre odavihették nagy diadallal a kerek asztalhoz Moronyit. De lett is erre dinom-dánom, mint mikor a nagy tűzre még egy rőzsét tesznek, fölcsapott a lohadó láng élénkebben; uj pezsgők, uj nóták, uj luxok követkteztek. Az óra ketyegett a fejük fölött, egyre ketyegett, néha ütött is, de föl se vették. Régen szundikáltak már még azok a kakasok is a Szabó vendéglős baromfi-udvarán, melyek az ..éjfélt kiáltották volt, mikor valakinek eszébe jutott: „Menjünk éjjeli zenét adni.“ Mert minden jóravaló muri ezzel végződik kis városban. A hallgatag házikók zsalus ablakai előtt (a zsaluk nyilasán át rozmaring, muskátli illata szivárog ki) megállnak a barna fickók szépen karikába, maga az érdekelt fél odalapul a falhoz, hogy ha ő kitekintene, valahogy ravaszul, meg ne lássa, meg ne tudja, (mintha bizony meg nem tudná úgy is) de még jól esik is másrészt, ha valami támasztéka vagyon ilyenkor. Azután egy jelre szólni kezd a nóta, lágyan, csendesen, mintha csak a Rima vize csobogna. A levegő édes zsongása belevegyül, az akácfák rejtélyesen susognak, zörögnek. Az az egy kis ablak úgy mosolyog, úgy nevet a fekete éjbe, amelyiknek szól. Utca hosszat a többi ablakok, mintha irigy, mogorva szemek volnának. Néha megnyílik egyik-egyik a közellévők közül. Azután kisvártatva becsapják mérgesen. Hanem az igazi, az nem nyílik meg soha. Csak a bizonytalanság kiváncsi. Ejh, hogy is nyílnék meg, hisz alszik a kicsike, alszik. Mindegy az, mindegy az. Az édes hangok megtalálják azért az ő fülecskéjét, beosonnak oda és ha rossz álma van, megfordítják, égő kazal tetejéről, ingadozó csónak fenekéről ragyogó bálterembe átröpítik, ha pedig jót álmodik, akkor se ártanak, csak azt teszik, hogy a valóság a családhoz áll be szolgálatba. S ha Majmuna tündér beleférceli a nótákat az ő álmaiba, csodálatos, az ő lélegzetvétele, sóhajtása is benne látszik lenni a nótákban. Hogy jön el, mikép szivárog át a falakon keresztül, ki hozza, mi hozza, nem tudni; de hogy ott zsong, ott rezeg, ott piheg, merem állítani. Egész vándorlás volt, az alsó Rimasorról, ahol Beke Emma lakik, a Fekete Gyuri Flammeja, átmentek a jánosi kapuhoz, ott a Petki Vilmának adtak éji zenét, a Csetneky óhajtására , onnan újra visszatértek a nagy piacra a szép Fülöp Istvánné ablaka alá, (már ebben a Korotnoky gyerek a ludas). Mikor ennek is vége lett, odaszól a Fekete Gyuri Tóthnak: — Hát mi lesz most Pista? Pista fölgyűrte a kabátja ujját és az izmos öklével megfenyegette sziláján az eget, majd barátja vállára borult szelíden csöndesen és zokogni kezdett. — Részeg vagy Pista. — Rab vagyok — hasadt ki belőle a keserűség. — Odaadtam a telkemet a markommal. Aztán gyűlöletteljes pillantást vetett a szivarjára gyújtogató Kozsibrovszkyra. — Az ütötte szét — hörögte. — Az tudja. (Folyt. kov.)