Pesti Hírlap, 1897. március (19. évfolyam, 60-90. szám)
1897-03-26 / 85. szám
Budapest, 1897. ____________________XIX. évf. 85. (6563.) szám. Péntek, március 26. Elöfizetési árak: Szerkesztőség:: ’ Pofiam . ., .. . Budapest, váci körút 78. Egész évre . . lé fit — kt, emelet. Félévre..... 7 „ — „ flHfe B B hová • lap szellemi részét Negyedévre . . 3 , 50 , fBr'lfl ma stem, am mm fp* Sg mimm fl| garem. ige tő minden közlemény in Egy hóra ... 1 * 20 a ijEjrijil fit g BWgB jrg Jaja tézendő. Vidéken 6 kr, ||jjj |||||| ||| « jg g W gg Budapest, váci körút 78. Megjelenik minden nap, finnek szétküldésére vonatkozó fel-és vasárnap atán is. szólaliaok intézendők. __ Erkölcs és összeférhetlenség. A nagy bizalmi vita kedvezőtlen körülmények közt kezdődik meg holnap. Az ellenzék álláspontja kétségtelenül megjavult s a kormányé nehezebbé lett. A morális kifogások vegyesen fognak most hömpölyögni az inkompatibilitás kérdéseivel s mivel az ellenzék azt hiszi, hogy a szabadelvű párt különböző elemei közé már beillesztette a feszítő vasat, mindent el fog követni, hogy a többség meglazulva vagy legalább is jól összekarmolva kerüljön ki a vitából. Némely dolgokat szét kell azonban válogatni az utolsó pillanatban, hogy a bekövetkező parlamenti potpourri — mert szó szerint véve is az lesz — egyes elemei az élvezhetlenségig össze ne keveredjenek. Nem egészen szerencsés fejlődése ugyanis az izgatott közhangulatnak, hogy az utolsó napok teliharca a moralitás kérdéseit csaknem egészen összevegyítette az összeférhetlenség kérdéseivel és a »provízió« jelszava körül csoportosult erkölcsi megbotránkozást, az összeférhetlenség tisztázatlan jogi tényeire is válogatás nélkül kiterjesztette. A "fogalmaknak ez az összezavarása alkalmas ugyan bizonyos rémülés előidézésére, — főképen Morzsányi balsorsa óta, — azonban az inkább jogkérdést képező összeférhetlenségi eseteket így tisztázni nem lehet. Sőt tartunk attól is, hogy a »becsület«, a »gentlemanlike«, a »tisztesség« és más hasonló delikát fogalmakkal való megfontolatlan dobálózás utóvégre is arra fog vezetni, hogy a ténybeli kérdések a lovagiasság porondjára játszódnak át s némely, az országra nézve is fontos érdekek nagyon is privát természetű megoldást nyernek. Hasonló olcsó elintézésnek már nem egyszer voltunk tanúi s hogy az ilyenek a közérdeknek hasznára lettek volna, soha sem tapasztaltuk. Az erkölcsi megbízhatatlanság vádja mindenesetre igen súlyos vád s ahol azt alapos okokból személyek ellen emelik, egymaga is nagy tisztító erővel bír. Sajnos, hogy a képviselőházban nem egy, de több alkalom bizonyította meg ezen állítás helyességét. De hatástalan ez a vád akkor, ha az puszta szárnyaló gyanúsítás alakjában, átabotában, ismeretlen, vagy csak par discretion megsúgott egyének ellen van irányozva. Ilyenkor semmi haszna nincs és csak arra jó, hogy brutálissá tegye a politikai hangulatot, sértések, párbajok okozója legyen s végül az egész erkölcsi mámor szétszéledjen a levegőben. — E részben tehát az a nézetünk, hogy artikulálatlan gyanúsítás helyett konkrét tényekkel álljon elő az, aki ilyenek birtokában van s ha a képviselőibefolyás-árusítás és rossz, illatú provízióvadászat valakire rábizonyul, az menjen isten hitével az Erzsébetvárosba vagy akárhova mosakodni. De ezt azután hangulattá átváltoztatni annyi, mint pocsékká tenni az egészséges ügyet s a gyógyító erkölcsi lázat 41 fokú deliriummá fokozni föl. Ami pedig az összeférhetlenség kérdését illeti, ezt amazzal összekeverni szintén csak arra jó, hogy a valójában előforduló összeférhetlenség is megmenekedjék a túlzások gőzében. Nem szabad elfeledni, hogy ebben a képviselő urak egymásnak az igazságon kivül bizonyos méltányossággal is tartoznak. Az 1875. évi I. t. c. magyarázatában eddig az ellenzék sem volt szigorú, a szabadelvű párttal szemben sem, de magával szemben sem. Tegnap Bánffy b. ennek egy igen frappáns bizonyítékát olvasta rá a nemzeti pártra. Hozzátehetjük, hogy a tavalyi vicinális razziánál is kiderült, hogy az ellenzéknek minden árnyalatából igen szép számmal voltak helyi érdekű vasúti engedélyesek. Tehát az inkompatibilitási törvény hallgatag magyarázata több mint egy évtizeden át csakugyan bizonytalan volt s bizony kormánypárti és ellenzéki urak is egyaránt szépen beleélték magukat az enyhébb hermeneuticába. Hogy ez a törvény most helyes magyarázatot nyerjen s hogy az ne legyen paragrafuscsavargatás vagy kegyelmi tény, az bizonyára nagyon szükséges. A törvényalkalmazást el kell kezdeni; de ez azután nem az ellenzék monopolizált kívánsága, hanem a szabadelvű párté is, kivéve talán azokat, akiknek okuk van tartani tőle. De mivel jogalkalmazásról van szó, menjen az végbe a zavaró szenvedély kizárásával, egyrészről a spekuláció, másrészről a gyanúsítás fertőzete nélkül. Nem tudjuk, milyen sorsa lesz az összeférhetlenségi bizottság előtt az odakerült négy képviselő mandátumának. Némely ellenük alkallékozni amúgy sem tud. Feledni azonban igen. Az impresszionizmus jussát nem csorbítják tehát, ha kiveszik a köréből azt, ami az emlékezés dolga. Az impresszionizmus a tetszés bírálója ; a szép és csúnya, jó és rossz, a helyes és helytelen megállapítója az egyén számára. Hatalmas szabadsága és joga az egyénnek. A pillanatnak műve ne kösse meg a jövő időket, a szabadságukat és jogaikat. Vesztegzárat az impresszionizmusnak ! Állapítson meg művészi, politikai s egyéb életszabályokat a mának, de ne toljon talányokat a jövő elé. És ne provokálja a jövőt a mának lenézésére. Mert a jövő gúnyolódik az olyan lelkesedésen, amely a törpék elött leborult. Törpéknek látja a leborulókat is. Az az ötven esztendei vesztegzár a magunk nagyságát is megőrzi. Az ötven év csak perc az örökkévalóságban, de hiszen az az örökkévalóság is, amelynek emlékeket adunk át, csak negyedóra a végtelenségben. A percnek több ideje van, mint a pillanatnak. Inkább rá bízzuk a negyedóra tartalmának formálását, mint a támadásával máris elmúló pillanatra. Az impresszionizmus szeressen vagy gyűlöljön, de ne ítéljen. Mert nem javíthatja ki az ítéletét. Aki nem tud emlékezni, ne diktáljon emlékezést. Ne kényszerítse a pillanat tévedését a jövőre. A pillanat ne zsarnokoskodjék az időkön. Az elfogultság ne alapítson örökletes uralmat. Mert amúgy sem tudja ezt megtenni. Az emlékezés nem fogad el utasításokat a letűnt érzésektől. Kár az ércért, ha nem emléket őriz, hanem csak utcasarkokat. Kár az erőlködésért, ha a jövő meg se botlik benne. A hiábavaló szobor egy kor impresszionizmusának torzképe. Csak azért nem nevetnek rajta, mert észre se veszik. Vesztegzár a halhatatlanságnak. — A Pesti Hírlap eredeti tárcája. — Nem a halál ellen véd, hanem a halhatatlanságot akarja megvédeni a behurcolás ellen. Parisban eszelték ki, ahol azt látták, hogy még nyugta után se dicsérhető a nap. Az történt, hogy szobrot áhítottak valakinek, akiről most az derült ki, hogy panamista volt a boldogult. Azaz, hogy a boldogtalan. Mert inkább ennek nevezendő az, akit még halála után is kivégeznek. A párisiak nagy zavarban vannak ennek a szobornak a dolgában. Mit tegyenek vele ? A halhatatlansággal csakúgy nem lehet tréfálni, mint a halállal. Akit átadtak az örökkévalóságnak, nehéz dolog azt visszareklamálni. A legjobb tehát szemet hunyni. A panamizmus különben rendesen csak mellékfoglalkozás, legjobb lesz a fölmerült esetben észre nem venni. Ha a megszobrozott úrnak egyéb tulajdonságai elég nagyok voltak, hogy a tulajdonosuk kiutalványoztassék a halhatatlanságnak, jó lesz rájuk való hivatkozással az utalványt vissza nem vonni. De jó lesz tanulniok is a dologból. A halhatatlanság hosszú időre szól, az ember tehát, ha már a haláláig várt reá, várhat rá még egy ideig. Parisban most olyan törvényen gondolkoznak, amely megtiltja, hogy valakinek szobrot állítsanak, mielőtt be nem bizonyul róla, hogy baj nélkül mehet át a halhatatlanságba. Halála után csakis ötven esztendővel kaphasson az ember szobrot. Ötven esztendei vesztegzárnak teszik ki az emléket. Ha addig be sem feketedett, el sem halványult, legyen belőle szobor. A hosszú vesztegzár alaposan megvédi a halhatatlanságot az inficiálás ellen. A felfújt nagyságból kiszáll a levegő, összelapul félszázad alatt. A fény és az árnyék is megbirkóznak ötven év alatt, kiderül, hogy melyiknek van több jussa a meghalthoz. A szalmaláng is kialszik, az örök láng is kigyúlhat. A füst pedig eloszlik, az emlékezés tisztán lát. Nyugodtan állapít meg méreteket, nem nagyzol el a sietségben. Az az ötven év megvédi az emlékezést a túlterhelés ellen. A középszerűséget lelöki oda, ahol az érdemet legjobb esetben csak elismerik. Nincs mit keresnie ott, ahol ünnepük is. Az új história is kiselejtezi a régi nagyságokat. Csak az óriásokat őrzi meg a köztudatnak, a kisebbeket átengedi a specialistáknak, a monografiairóknak, a gyűjtőknek. Jó lesz a kegyelet és a hirtelen lelkesedés kezéből kivenni a halhatatlanságba való kinevezés jogát. Aki ötven esztendőt se bír el, ne tolakodjék az örökkévalóságba. Az ötven év egész embereket is elfelejt, elfelejti a rájuk ragadt hamis részeket is. Ötven év kirostálja az Ítéletet az elfogultságokból. Az ötven esztendő a lelkesedést is próbára teszi, de az ítéletet követelő sikelcsbíráskodást is. A bőrbetegség nyomai elvesznek a hosszú idő alatt, csak az erős tettek emléke marad meg, ha azok a tettek elég erősek voltak. Az emberről lekopik a pongyola, amely esetleg szennyes volt. Csak az ember marad meg, aki nagy volt. A kis kritikusok lármája elvész félszázad alatt, de a nagy emlékezés kritikája megmarad. Az a félszázad nemcsak a halhatatlanságot védelmezi a behurcolás ellen, de a nagyságot a kis halandók kegyetlenkedése ellen is. A kis kiabálóknak nem lévén okuk a lármára, nem is támad lárma. A kritika csendben formálódik, az elfogultság nem mételyezheti meg a kritikára készülődő évtizedeket. Az impresszionizmus csak szeret vagy gyűlöl. Csak lelkesedik vagy idegenkedik. Em- Viharos. A Pesti Hírlap jelen Száma 12 oldal.