Pesti Hírlap, 1898. január (20. évfolyam, 1-31. szám)

1898-01-14 / 14. szám

Budapest, 1808.__________________________XX. évf. 14 (6253.) szám.________________________Péntek, január 14. Előfizetési árak: Szerkesztőség: Egész évre . . . írt­a ki, Budapest, váci-körut, 781 Negyedévre *aP szellemi­ részét Megjelenik minden nap, ünnep . ) szétküldésére vonatkozó fel-] és vasárnap után is. Új szólalások intézendők. J’ accuse. Hugo Victor, ha élne, megtoldani a »szá­zadok legendáit* egygyel. És az a Dreyfus ügye lenne. A csöndes butaságban élő műveit világ­­egyetemben szinte nem is lehet megérteni, hogy mi az, ami Parisban ezzel a szerencsétlen dolog­gal végbemegy ? Az érdekekhez és előítéletekhez túl kipányvázott polgári észnek nincs hozzá mértéke. Hogy valami rendkívüli, az bizonyos. Mintha a század nagy bűnei és nagy erényei birkóznának benne végső elkeseredéssel egyetlen emberért. Van benne valami misztikus, ami a képzeletet elbűvöli és van benne valami pozitív, ami a logikát vaskezével megmarkolja. Ha a képzelet csak oly hitvány lelki tehetség volna, mint amenyire a fin de siécle selejtes fölfogása tartja, a logika pedig akkora hatalom, mint amekkorának elismerik, akkor a Dreyfus-ügy már régen nem volna. A »hazaáruló« tüzér­százados ott veszne el a világ részvétlensége mellett az Ördög-szigeten és magával vinné azt a nagy titkot, amit hiába feszeget egy egész világ lelkiismerete. Ezt a dolgot azonban nem lehet eltemetni. Mintha fölébredt volna a század álmos lelkiis­­merete s mikor már annyi minden terheli, épen ezt az egyet nem engedi. Miért épen ezt az egyet,­­ nincs rá felelet. Meglehet, épen Drey­fus az a csöpp, mely szinültig megtöltötte a po­harat; meglehet, hogy sajátszerü egyénisége és elhagyatottsága hatotta meg Európa szívét, mely máskor annyi igazságtalanságot szó nélkül tu­dott elviselni. A vége az, hogy napirendre térni fölötte tökéletes világosság nélkül sehogyan sem lehet. És nem lehet még azon az áron sem, ha Franciaország köztársasági alkotmánya pusztulna is el bele. Annyi tény, hogy a puszta logika erejé­vel abból a francia kormány többé ki nem bír vergődni. A logika csak bizonyítani tud; meg­győződést is adhat olykor, de hitet soha. Pedig a hit tartja össze a világot s ahol ez elveszett, az emberek, még fegyverrel is, addig küzdenek, amíg vissza nem szerezték. Mert ez féjebb való dolog az észnél. íme ez az, amiért a Dreyfus­­ügyet nem lehet eltemetni. Az ész mérlege nem mutatja sem ezt, sem azt. Nyomós argumentum, hogy Franciaország legfényesebb katonai rangviselői, akik a Drey­­fus-per bizonyítékait ismerik, őt bűnösnek tart­ják s perét nem akarják fölújítani. A köztársa­ság első katonája, Saussier is köztük van. Köz­tük a táborkar, az egész kormány és a köztár­saság elnöke. Egy nagy és művelt nép minden hivatalos semmitása. Emberek, akiknek a lelki­ismerete sokat ér s katonák, akik előtt a becsü­let élet-halál dogmája. Dreyfus tehát bűnös ! A logikai mérleg másik serpenyőjén pe­dig ez áll: A tekintély maga nem bizonyíték, kivált a Panama-pörök után. A század vezér­emberei képmutatásban és előítéletekben gya­núsak. Ha szabadság van, a tények bizonyíta­nak. Dreyfus-ról csak azt lehet tudni, hogy egy iratjegyzék (bordereau) alapján ítélték el s bű­nösségét csak írás-szakértők bizonyították. Ez nem tudomány, csak gyarló praktikum. Ha több és jobb bizonyíték van ellene, elő kell adni. A bíróság a „francia nép nevében“ ítél; ha ez nem hazugság, a nép elé kell terjeszteni e bizonyí­tékokat. Államtitok van bennük? Mindegy. Az igazságban való hit többet ér minden államti­toknál , ezt kell megmenteni. Esterházy-Walsin hazaárulási pere sem megnyugtatás. Őt is fél­ nyilvánosság mellett mentették föl. Lehet, hogy ártatlan, lehet, hogy bűnös, de futni engedi; ugyanaz a politikai érdek, ami Dreyfust elítélte. Hogy legalább is «romlott ember», az bizonyos. És íme, a francia hadsereg tisztjei, amikor föl­mentve távozik a haditörvényszék elől, r­ég rs levett sipkával üdvözlik, pedig ez a legnagyobb­ tisztelet csak a haza lobogóját illeti meg , rom­­lőtt embereket semmiképen. Nem lehet bizaloni azokban, akik igy szalutálnak a feslettség előtti Dreyfus tehát nem lehet bűnös! Hiába minden. Hiába veti meg lábát Franciaország egész kormánya és egész tábor­ijává. Hiába van evidens többsége a pártokban­ Dreyfus bűnösségének. Hiába hivatkoznak arra, hogy a pör fölújitása Franciaországot politikai­ veszedelmeknek teszi ki. A kisebbség egy egész világ lelkiismeretére támaszkodik és néhány ember, — dicsősége nemzetének és a művelt­ségnek, — törhetetlenül követeli a bizonyossá-­ got, a világosságot és a szabadságot. A század lelkiismeretét képviselik, mely nem tűri meg a titkolózást és a cabinet noir intézményét, — ezért hatalmasabbak a többségnél. Erőtartalék­­uk kifogyhatatlan, mint mindenkié, aki nem formákra és nyomorult biablonokra támaszko­dik, hanem a valóságra. Mikor a derék és nagylelkű Scheurer-Kestnert a politika lefegy­­verzi, következik Zola Emil, az író, íme, a „skribler !“ Hatalom nincs kezében semmi. Pártra nem támaszkodik. Születési, állami, katonai és egyéb­­nemű tekintély nem támogatja. Csak a maga értékével bír, ami súlya van a szavának, ön­magától való, mint a nap fénye. A világ csak egyet tud róla, azt, hogy a valóság kultuszában Vizy Gábor levele a mizériákról, a politikai békéről, az új törvé­nyekről, továbbá az alelnökvá­­lasztásról. Kedves feleségem, Olga! A lakást már nem is kérdezed ? Azt hiszed, hogy Cseöry Béla kapott alkalmatos szállást? Nem az. Egyet kiszemelt ugyan az ő lakásának a tőszomszédságában a József­ körúton a lak­tanya felé, de az nem pászol. Hiszem, hogy jobb volna, ha mi a kedves Béla szomszédságá­ban laknánk, ám másfelől az igen messze van a képviselőháztól, sőt a minisztériumoktól épen olyan messze van, mint a szomorúság ama macska-kouplétől, melyről kedves leveledben írtál. (Ha korábban történt volna az a sok baj e couplet miatt, ahogy a lapokban olvashattad, bizonyosan nem fogadtad volna el a divatját. Különben a macskák Magyarországon mindig veszedelmesek voltak, főképen a kék macska fajtához tartozók. Ennek a tulajdonságáról csak annyit jegyezhetek meg, hogy miként a mi vas­macskánkkal a betörött vedret szokták kihúzni a kútból, úgy cibálták ki most egy fiatal idegen király legbelső szobájának titkait egy macskás sanzonést által.) De hol is hagytam félbe ? Igen szórakozott vagyok mostanság. Ezért is nem tarthatok beszédeket a Házban, mert egy-egy szó kiforgatja a gondolatomat s f elté­rek a tárgytól», ahogy Szilágyi mondaná. Már­pedig Szilágyival békességben kell most élnem. (Később megtudod, hogy miért.) Tehát Béla sem kap alkalmas lakást. Szólt, hogy ezt tudassam veled. Ő tudniillik félre­értett, kedves Olgám. Azt hitte, hogy csak a te és a saját maga szempontját kell figyelembe vennie és én mindenbe belenyugszom. Azonban, amint írtad, hogy Béla lakást keres, hát én rögtön fölkerestem Bélát. Végre is már, annyira belejöttem a keresésbe, hogy nem szokhatom le róla. Együtt jártuk aztán a kiadó szállásokat, ahogy mond­ta: eredménytelenül. Azonban ezúttal azt mondhatom: hál’ Is­tennek ! Nem a farsang miatt értem, kedves Olgám. (A képviselő-piknik amúgy is csak már­ciusban lesz s akkor okvetlen feljöjt.) Más van most itt Pesten. Megint baj, kérdezed ? Igenis, megint ugyanaz a baj van: tudniillik a vízve­zeték. Múltkoriban, amikor itt községi válasz­tások voltak és minden ember kerületi jelölő párti elnök volt, épen tudakozódom, hogy mire való egy ilyen sok hivatalnoka városnak mint Pest, annyi centumpater ? Felelt rá a bizottsági tag (aki épen a mangetta gombjaimat ta­karította ki): — Ha egyéb miatt nem, de azért okvetlen kellünk, hogy a vízvezetékre vigyázzunk. Ahány forrasztása van a vízvezetéknek, annyi város­atya kellene, hogy mindennap forszírozza a vizet. Na hiszen szépen vigyáztak rá. Kiderült tudniillik, hogy Budapestnek megint­ nincs elég vize, ami pedig van, az olyan rossz, hogy nem lehet inni. Sok millió forintot pocsékoltak rá, de annyi, mintha a Dunába dobták volna. Minél több millió úszott el, annál kevesebb lett a vize. Én nem értem eléggé ezt a kérdést, de tudom,a­ hogy aki beteg nem akar lenni, az most ás­­­ványvizet iszik. Schermann, a fődoktor, erősen­ utána is jár a dolognak, hogy mit szabadjon inni és mit nem. A kutatás mégis eltart még egy darab ideig, hát hála Istennek, hogy nincs szállás, mert igen veszélyeztetve volna a drága egészséged. A zsurok miatt se jöhetnél persze." Itt ugyanis már minden asszonynak megvan a maga zsurja, nem tudom, hová tennéd a tiedet. Ha a Lipótvárosiak közé tennéd, megharagíta­­nád a belvárost, viszont pedig a Lipótvárost. Márciusban már erre nem lesz gondunk, így láthatod, eléggé gondoskodom rólad, sőt a Hell fiú érdekében is szóltam már. Azt mondják, egy külön ügyosztályt fognak beren­dezni a hivatalt keresők udvarias elutasítására (a minisztereknek más dolguk lévén) s itt helyet találhat a Hell fiú, ha már csakugyan muszáj gondoskodni róla. Persze azt tudod a lapokból, hogy a poli­tikában most béke van. Mindent letárgyaltunk, amit Bánffy akart és mindent megszavaztunk becsületesen. A bankot meg a vámot hagytuk hadd maradjon úgy amint van, mert kiderült, hogy ha nem hagyjuk, akkor is úgy marad, ahogy van. Inkább kijelentettük nagy büszkén, hogy hozzájárulunk ! Olyanforma ez, mint az egyszeri izraelita esete. — Te zsidó ! — mond csúfolkodva az izraelitának a kovács. — Mit akar maga? — feleli az izraelita. A Pesti Hírlap mai száma 20 oldal.

Next