Pesti Hírlap, 1898. március (20. évfolyam, 60-90. szám)

1898-03-26 / 85. szám

___ ________________ PESTI HIRLAP 1898. március 26. Újjáébredés következtében beállott nagy gazda­sági haladás és föllendülés eltakarta a szegény­séget, a kopottságot és tartalmatlanságot. Cifra ünnepek, pompázó reprezentálás táplálták az optimista kedélyek tévedéseit. De, ki fegyvert fog, fegyvertől vész el. A kapitalista testület csődjét bejelenti, az egyszeregy. Itt a deficit már évek óta és elkerülhetlen az adóemelés. Nem eszme, elv, új irány, a pénz üt sebet az uralkodó rendszeren. Sok idétlen terv után most a tanács az igazság és okosság útjára lép. Vajon nem kiált­ják-e majd feléje „eláll“, vagy nem lesz-e kény­telen „elállni“, mielőtt még a közgyűlés elé kerül javaslata­­­ A tanács a kormány beleegye­zésének kikérésével be akarja hozni a progresz­­szív községi jövedelmi adót, a létminimum sza­badon hagyásával. Az így elért bevételi többle­tet a községi pótlék, esetleg a kövezetvám le­szállítására fordítanák. Amint látszik, a községi pótlék rendszerével a tanács még gyökeresen szakítani nem mer, de már ott van a helyes úton, mikor progresszív városi jövedelmi adót tervez. Az adóemelés így nem volna egyéb, mint az elbújt jövedelmek fölkutatása és az adóteher új, igazságosabb felosztása. Ilyen adó­emelés népszerű, minden más fajtája gyűlöle­tes, mert a szegényebb polgári osztály amúgy is súlyos terheit még jobban növeli. Igazságos adóreform és a városi közgyű­lés szervezetének demokratikus átalakítása, ez a kettő képes csak új szellemet teremteni a vá­rosházán. így vonul be egyszerre a közgyűlés termébe a takarékosság és a népesség érdekei­nek tevékeny támogatása. így lesz önkormány­zat a bürokráciából, ellenőrzi az egész lakosság a város gazdálkodását és működését, mérkőz­nek elvek és irányok egymással. De mindez so­káig csak álom marad. Ki beszél itt igazságos gazdasági politikáról, demokráciáról ? „Eláll.“ Ez itt Rosenfeld és Bernfeld birodalma. Belpolitikai hírek. A képviselőhöz hétfőt ülésér® a kormány javaslata értelmében napirendre fognak tűzetni, mint értesülünk, mindazok a törvényjavaslatok és egyéb előterjesztések, melyeknek még a húsvéti szünidő előtt elintézést kell nyerniük. Ezen ügyek legnagyobb részéhez előreláthatólag nem fog nagyobb vita fűződ­ni s a napirend tárgyaiból legfölebb 1-2 húzódik át a keddi ülésre, amely napon alkalmasint be is lesznek fejezhetők a képviselőházban az ünnepek előtt való érdemleges tanácskozások. A költségvetési törvényjavaslatot kedden átküldi a képviselőház a főrendekhez s még aznap, esetleg szerdán tárgyalás alá veszi azt a főrendiház pénzügyi bizottsága. Csütörtökön veszi kezdetét, s minden valószínűség szerint véget is ér a főrendiház plénumában a budget-vita. A klerikális főrendek, úgy halljuk, a szokottnál is kisebb akciót fognak ezúttal kifejteni, mindenesetre azonban megismétlik az idei főrendi budget-vita során is a budapesti egyetem költségvetési tételénél az egyetemi alapok jellegére vonatkozólag a szokásos jogfentartást. A főrendiház elnöksége. A Bud. Tud.­dja : Azon hírek, mintha a kormány a főrendiház elnök­­sége betöltésének kérdésével­ foglalkoznék, teljesen alaptalanok, annyival is inkább, mivel illetékes helyen tudva van, hogy a főrendiház jelenlegi elnökének, Tóth Vilmosnak, állapota annyira javult, hogy egész­sége remélhetőleg rövid időn belül teljesen helyre fog állani. A magyar és osztrák orvosi diplomák kölcsönös érvén­yessé­gének feltételeire nézve, mast tudva van, létrejött már a megegyezés az osztrák kormánynyal. Az életbeléptetés előtt azonban szüksé­ges volt ez ügyben a horvát országos kormányéval is tárgyalásokat kezdeni. Eme tárgyalások befejezésé­­vel előreláthatóag már legközelebb megtörténnek az életbeléptetésre vonatkozó intézkedések is. Külpolitikai hírek. A krétai kérdés forduló­ponton. Amióta Németország hajóit a krétai vizekből hazaparan­csolta, világos volt, hogy az európai koncert zene­karának harmóniájában disszonanciák fognak kelet­kezni. Újabban hivatalosan bejelentetett Európának, hogy Ausztria-M­agyarország is követeli szövetségese példáját s rövid idő múlva hajóit és csapatait is visz­­szahivja Kréta szigetéről. Ez egyet kétségtelenül bizo­nyít , hogy úgy Németország, mint monarchiánk misz­­szióját befejezettnek tekinti. A kitűzött cél: Kréta autonómiája külön kormányzó alatt, a szultán szu­verén jogai föntartása mellett elévetett. A hatalmak elfogadták, a szultán belenyugodott. Igaz, hogy ez még csak a papíron van meg, de igaz az is, hogy ha Oroszország váratlanul nem lé­pett volna föl György görög herceg jelöltségével, a papírról már régen átmehetett volna az életbe, s Krétán a béke és rend uralkodnék. Sem Németország, sem monarchiánk nem arra termett, hogy statisztikája legyen oly komédiának, melynek intrikáit mások szövik, mások vezetik a kezdetben kitűzött s a papíron meghatározott cél szel­lemével homlokegyenest ellenkező irányban. Oly hatalmak, mint aminek a nevezettek, még egy muzulmán szuverénnel szemben sem folytathat­nának oly politikát, mely úgy hason­lít a rászedéshez, mint egyik tojás a másikhoz. Vassost kiparancsolni Krétáról, György herceget pedig becsempészni és ezzel illuzióriussá tenni mind­azt, ami miatt a hatalmak megtűrték, hogy a török kardot rántson, a görög pedig olyan leckét kapjon, mely félszázadra is elég lesz neki, végül pedig ki­csavarni a győztes kezéből, amiért vérét ontotta s odaajándékozni a legyőzöttnek, mindenesetre egy politikai vargabetű, melynek kaligráfiájához hogy nem járulnak sem II. Vilmos, sem I. Ferenc József, azt nagyon jól teszik. Ezzel a krétai kérdés új forduló­ponthoz jutott. Ami ezután Kréta ügyében történik, kizárólag a György mellett lelkesülő orosz-angol-francia György­­koalíció műve lesz. Ebből azonban remélhetőleg nem fognak a hatalmak közt ellenséges csoportosulások alakulni, mert végre sem Németországra, sem monarchiánkra nézve nem oly lényeges kérdés, hogy kinek kezébe kerül Kréta, hogy amiatt háborúba keverjék ma­gukat. De tagadhatlan, hogy Oroszország váratlan irányváltoztatása a krétai kérdésben méltán szeget üthet a fejébe bárkinek is. Mert aki egyben ilyen hirtelen fordul, megcselekedheti azt másban is. Itt ön­kéntelenül a Muraviev-féle jegyzékre gondolunk, melyben a Balkán status quo-jának fentartása és Oroszországnak és Ausztria-Magyarországnak a fölött való közös őrködése proklamáltatott. — Ha Pétervá­­rott esetleg ebben is időváltozásra mászkál a zöld béka, akkor a nyárra furcsa kilátásaink támadhatná­nak s indikálva lesz résen lenni s a puskaport szá­razon tartani. Az északamerikai köztársaság mint tá­madó hatalom készül magát a világnak bemutatni. Washingtonban, ugy látszik, a háború el van hatá­rozva. Ok hozzá nincs, Cubához semmi köze. És ha mégis támadólag lép föl Spanyolország ellen, akkor ez lesz a világtörténelem egyik legocsmányabb há­­bor­úja. Három év óta szítja Amerika Cubán a lázon­gást. Azért nem tudott Spanyolország a fölkelésen győzedelmeskedni sem szelíd, sem szigorú hadvezé­rekkel. Washington óhajtására adta Spanyolország Cubának az autonómiát, abban a biztos reményben, hogy Amerika többé,nem segíti a fölkelőket. És az ellenkező történik. Érdekükben a washingtoni fehér házban háborúért kiáltoznak s Mac Kinley játszsza a Pilátus szerepét. Szórja ajkairól a béke frázisait, de­­ amellett afölött jajgat, hogy alig lesz képes a köz­véleménynek ellenállni. Cuba már régen szálka a gazdag amerikai ültet­­vényesek szemében, mert kávé és cukor termelése qualitative túlszárnyalja a déli részek termékeit. Azért szították évtizedeket­ át a forradalmi fölkeléseket Cuba szigetén, mert valahányszor a lázadás kitört, a fölkelőknek első gondjuk volt az ültetvényeket pusz­títani s a termelést éveken át lehetetlenné tenni. A washingtoni kormány pedig abból indul ki,­­ ha Cuba veszedelmes versenytárs, akkor magamhoz­­ ragadom. Először, persze, függetlenségét fogja hangoz­tatni, azután pedig ráteszi kezét, mint a hawaii szi­getekre. Hogy a háborút akarja, bizonyítja a nagyobbára már befejezett védelmi szervezkedés. A new-yorki kikötő fő erődítvényei ij tíz collos ütegekkel vannak ellátva. A kikötők vizeiben torpe­dók helyeztettek el. Lőszer mindenütt halomszámra áll készletben. A kikötőben a kéttornyos óriási hadi­hajó, a „Terror“, őrködik. Az összes kikötő városokat lázas sietséggel megerősítették. 32 hadihajó csata­készen áll. Ezekből 28 Cuba közelében van összpon­tosítva. A washingtoni kormánynak az a célja, hogy amint a háború-üzenet megtörtént, rögtön elfoglalja Havanna kikötőjét. Hir szerint Londonban élénk figyelemmel kö­vetik az amerikai események fejlődését. Az angol kormány csak arra vár, hogy Mac Kinley szint vall­jon, hogy megtegye Anglia érdekeinek védelmére a szükséges lépéseket. Az Egyesült­ Államoknak hábo­­rúja egy európai hatalommal nem lehet közönyös Angliára, de még a többi tengeri hatalmakra sem. Itt rejlik a konfliktus súlypontja, ha eddig még az európai hatalmak tartózkodtak is minden beleszólás­tól a spanyol-amerikai kérdésbe. Református konvent. A magyarországi evangélikus református egy­ház egyetemes gyűlése ma délelőtt folytatta tanács­kozásait, melyeknek legfontosabb tárgya a kon­grua­­törvényjavaslat volt. A közös protestáns bizottságnak a kongrua-javaslatra vonatkozó indítványát elfogadták némi hozzátoldással. Tisza Kálmán elnök az ülést megnyitván, föl­olvastatta a múlt ülés jegyzőkönyveit, amelyek hite­lesítése után megalakították az egyes bizottságokat. A közigazgatási bizottság tagjai lettek : Kiss Áron, Horthy István, Bernét Elemér, Simkó Lajos, Bartha Lajos, Deézsy Gyula, Czike Lajos, Meczner Béla, K. Vay Béla, Szász Domokos, Fejes István, Molnár Béla. A közjogi bizottság tagjai lettek : Darányi Ig­nác, gróf Degenfeld József, Adora András, Szilády Áron, Bernáth Elemér, Vállyi Gábor, Kamp Ferenc, Molnár Béla, György Endre. Az iskolaügyi bizottság tagjai lettek: Sass Béla, Lénárt József, Czike Lajos, Szász Károly, Szabó János, Parádi Kálmán, Radányi György, Kör­mendy Sándor, Szász Domokos, György Endre, Fejes István. A misszió­ügyi bizottság tagjai lettek: Szász Domokos, Körmendy Sándor, Szabó János, Szél­ Kálmán, gróf Degenfeld József, Szász Károly, Antal Gábor, Radányi György, György Endre. A tőke segélyosztó bizottság tagjai lettek: El­nök gróf Degenfeld József, előadó György Endre, tagok: Antich Gábor, Czike Lajos, Szász Károly, Szi­ládi Áron, Karap Ferenc, Bernáth Elemér, Fejes Ist­ván, Szász Domokos, Bartha Lajos, Szeli Kálmán, Szabó János, Sass Béla. Az egyetemes tanügyi bizottság tagjai lettek: Baksay Sándor, Szász Károly, Molnár Sándor, Ádám Károly, Vécsey Tamás, Czike Lajos, Antal Gyula, Szász Domokos, Vida Károly, Fejes István és György Endre. Al közös ügyek intézésére kiküldött bizottság tagjai lettek: Szász Károly, Szilády Áron, Tisza Kál­mán, Antal Gábor, Molnár Béla, Szász Domokos, Látó Bánffy Dezső, Simó Lajos, gróf Degenfeld Jó­zsef, Kiss Áron, Szabó János, Széll Kálmán, Sze­­remley Sámuel, Kun Bertalan, Bernáth Elemér. Ezután a konvent bíróság tagjait választották­­ meg. I. Rendes bíróság. Rendes tagok : Antal Gábor,­­ Szász Domokos, Fejes István, Szabó János, Karap Ferenc, gróf Degenfeld József, Szilassy Aladár. Pót­­t­­agok: Szász Károly, Bartha Lajos, Molnár Béla, Bar­­­­­áth Elemér, Horthy István. H. Rendkívüli bíróság. Rendes tagok: Szász Károly, Szilády Áron, Szilágyi Dezső, Karap Ferenc, Szilassy Aladár, Antal Gábor, Molnár Béla, Darányi Ignác, Szász Domokos, Bartha Lajos, Décsy Lajos, báró Bánffy Dezső, Simó Lajos, Fejes István, báró Vay Béla, Bernáth Elemér, Kiss Áron, Szabó János, Széll Kálmán, Sass Béla, gróf Dégenfeld József, Horthy István és György Endre. Az uj konventisták nyomban letették az esküt. Ezután Tisza Kálmán elnök jelentette, hogy a tegnapi határozat értelmében a konyru a javaslatot­­ veszi először tárgyalás alá, kérvén a konventet, já­­r­­udjon hozzá az ág. ev. ref. egyházak által kiküldött­­ közös bizottságnak 1898. febr. 16-án Budapesten megtartott értekezleten hozott, négy pontban összefog­­­­lalt határozatához, amely a következő: 1. A lelkészi jövedelem kiegészítéséről szóló törvényjavaslatát a m. kir. kormánynak nem tekintjük az 1848. évi XX. t. c. végrehajtásának, annyival in­ I­kább, mert sem a törvényjavaslatban, sem annak in­­­­dokolásában erre hivatkozás nincs. 2. Ezen törvényjavaslat által minden jogos ér- I­dekeinket teljesen kielégítve nem látják.

Next