Pesti Hírlap, 1898. szeptember (20. évfolyam, 241-270. szám)
1898-09-11 / 251. szám
, Budapest, 1898.. .... XX. évf. 251 (6490.) szám. •, Vasárnap, szeptember 11. ------------ --------...... - " ..I-—-..... .......■ —....... . ............................... ................................................ „ « , Előfizetési sorak: * Szerkesztőség:. . •Egész évre . . 14 írt — kr. Budapest, v&d-körut 78. .Félévre. .... 7 „ ~ » ÜPÜb I B hová a lap szellemi részét D paw Ülni A g$ rt& I § niJILIlF • n Msiyp II n ---JS li! NIhhI Budapest, Tici-körut 78., . . , hové az előfizetések és alap Megjelenik minden nap, ünnep szétküldésére vonatkozó’.fel-,, és vasárnap után is ... szólalások intézendők. !Mpgy^aaBBBBaBsw^BM«HiáBsaB»aBaBBgaaMaMaMBaa5BMaBggsBBaBia5a8aMa^ < i ... ' , i; ■■■■ y -s . j Tj" • , j A királynét meggyilkolták. /f Áldott bölcs fején Magyarország királyának, melyik korona a nehezebb ? ! Az uralkodói kötelességek súlyos koronája-e ? mely kétszeres teherrel nyomja homlokát a munka és aggodalom egyre sűrűbb óráiban ; avagy az emberi végzet fájdalmas töviskoronája-e ? melyet összeszoritott ajkakkal, panasz nélkül visel, halottan tövisei az esztendők számával egyre szaporodnak. Ma fölséges nejét, Magyarország felejthetetlen király asszonyát, terítette földre távol otthonától, Genfben, egy Luccheni nevű politikai rajongó gyilkos tőre. Erzsébet királyné nincs többé ! Szivét döfte át az anarchista orgyilkos fegyvere , épen azt a szivet a sok millió közül, amelynek legkevesebb része volt a politikai élet keménységeiben s legnagyobb bűne az volt, hogy nagyobbnak teremtette az alkotó a többinél és jobban tudott bízni az emberiség jóságában, mint amennyit az megérdemel. Ember, aki idegen népek bűneinek és nyomorúságainak félelmet terjesztő gőzéből emelkedtél föl szörnyű alakoddal, döfésed borzasztó módon jól volt irányozva! Ila azt akartad megbizonyítani, hogy a te politikai hitfelekezeted mindennek ellensége, ami jósági rend, bizalom, gyöngédség, erény és szeretet találtatik az emberi nem szenvedései között, akkor ez a bizonyítás a legtökéletesebben sikerült! Az anarchizmust a maga egész pokoli tartalma szerint senki nem vallotta be úgy, mint te ezzel a világot megrázó gyilkos ! És im, a hihetetlen is valóságra vált. A bálványozott, szinte szentté magasztosult királyi hölgy ott fekszik messze tőlünk a genfi ravatalon, vérző sebével folytatván felséges családja martir-sorsát és elborítva könynyel, gyászszal, megdöbbenéssel népei közt egy nemzetet, amelynek nemcsak királynője volt, de nehéz időkben is hűséges védangyala. Egykor egy szent Erzsébetet adott a magyar föld Németországnak ; a gondviselés nekünk ő benne adta vissza. A krónikás adja át az utókornak, amit mi róla jól tudunk. Mint fordult a fiatal német fejedelmi nő gyöngéd szíve felénk, legázult magyarok felé, amikor országunkat először beutazta; mint tanulta meg annyi szeretettel szép magyar nyelvünket akkor, amikor azt oly hasznos volt elfelejteni, mint menekült közénk Budára, amikor 1866-ban a porosz hadak betörtek Ausztriába s miként segítette elő a kibékülés nagy művét nemzet és király között, nemes szivével erősítvén a nehéz munkát, amelyet országunk bölcse végzett a magyar nemzet és királya érdekében. Mily nagy és fényes emlék korszakunk történetében az is, amikor Erzsébet királyné Deák Ferenc ravatalánál imádkozik ! Mennyi szeretettel tartózkodott a magyar földön, ahol mindenki bálványozta őt. Magyarország nagy királyasszonya volt , és az is maradt a nemzet szivében, sőt csak akkor lett igazán azzá, amikor 1889 elején a nőt és anyát érhető legnagyobb csapás a szivét összezúzta. A női nagyságnak egész dicsősége tündöklik felénk a trónörökös gyászának sötét, nyomasztó napjaiból. A királyi apának mekkora vigasztalása volt e nagyszívű asszony, akit szentté avat a megpróbáltatás napjaiban az anyai fájdalom és az asszonyi nehéz kötelesség csodálatos teljesítése, amelyről egy királyi irat is megható tanúságot tett a történet előtt, fölmagasztalván benne az asszonyt és fölmagasztalván általa minden szerető és kötelességtudó asszonyt a léha század előtt, amelynek gyermekei a nagy fájdalmak becsületes elviselését alig ismerik már s csodálattal hallották a királyi szóban, hogy az élet nagy küzdelmeiben milyen fölérhetetlen támasza és ereje a lesújtott férfinak a nő szeretete. Elvesztve egyetlen fiát, elvesztve nemrég a párisi tűzhalálban szeretett nővérét is, élő vértanú gyanánt keresi a koronás hölgy a nyugalmat, a lelki egyensúlyt és egészséget. Megtört alakját itt láttuk ismét közöttünk a nemzeti jubileum nagy esztendejében s a szeretet ismét a régi hévvel vette őt körül. S azután kereste tovább a föltalálhatatlant, az élet elveszített békéjét, mig végre megtalálta. Milyen tragikai halál ez, od egek! Milyen vértanúi befejezése egy életnek, ami már vértanúság volt e gyilkosság nélkül is! Milyen zokogásra kényszerítő tragikai vég, mely mintha belemarkolna a gyarló emberi szívbe és mindennél érthetőbb, de mindennél borzasztóan szebb magyarázatot is adna annak a sötét és mégis fölmagasztaló igazságnak, hogy az asszony szenvedésre született ! Mert im, ez királyi asszony volt, két ország fejedelmi aszszonya, akinek nevét mindenki hálás imádsággal emlegette s mégis minden szenvedések közt az ő szenvedése volt a legnagyobb és az ő halála a legszánalmasabb. A királyi nagyság, a korona, a fény, a pompa, első rang Milyen szomorú prospektívája a humánus XIX. század végének, hogy azok a bűnösök, akikért az állambölcseség a halálbünte A Pesti Hírlap mai száma 32 oldalú sággal, mivel egyszerre mindent eltaláltál, ami csak nagy, egész, állandó és tiszteletre érdemes van a népek rendezett életében. És hogy az emberiség megdöbbenése még nagyobb legyen, egy olyan állam területén, mely az isteni szelídség legszebb művével dicsőítette meg népei szabadságát, amikor büntető törvénykönyvéből a halálbüntetést kitörölte.