Pesti Hírlap, 1899. március (21. évfolyam, 60-90. szám)

1899-03-26 / 85. szám

Budapest, 1899. XXL évf. 85 (6685.) szám, Vasárnap, március 26. Előfizetési árak: Egész évre . . rá írt — kr. Félévre..... 7 „ — , Negyedévre . . 3 „ 60 „ Egy hóra ... 1 „20 „ Egyes szám ára 4 kr. Vidéken is kr. Megjelenik minden nap, ünnep és vasárnap után is. Szerkesztőség:: Budapest, váci­ körút 78. I. emelet, hová a lap szellemi részét illető minden közlemény in­tézendő. Kiadóhivatal: Budapest, váci-körút 78., hová az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó fel-,­szólalások intézendők. Ugrón, Ugron Gábort holnap egyhangúlag képvi­selővé fogják választani Szilágy-Somlyón, ha csak valami csoda nem történik. A „lángszavú székelynek“ most a szerencse is kedvez. A szi­­lágysomlyói kerület első ütközőpontja lett volna az elbukott és a diadalmas politikai rendszer­nek. A volt miniszterelnök a fiának szánta volna a kerületet, de mivel ez nem ment volna kardcsapás nélkül , a közérdek az volt (ma is az), hogy a keserűségek álljanak félre az útból, — becsületükre legyen mondva, — mind a két fél üresen hagyta ezt a pozíciót. Ugron Gábor pedig, miután gyorsan konstatálta, hogy a nép már nem gyönge és az értelmiség már nem romlott többé, bevonult Szilágy-Somlyóra és ott építi meg a magának való hajlékot. Mindenesetre igen érdekfeszítő látvány, hogy Bánffy b. miniszterelnök örökébe mint lép be ugyanaz a politikai férfiú, aki valamennyi ellensége között legjobban gyűlölte őt s akit mint az ellenzéken mondották, Bánffy b. az 1896. évi álcázott obstrukció miatt boszúból eltiport, vagy amint mások mondották, félretolt az htjából, nehogy a kiegyezési politikát sze­mélyes elkeseredésével megrontsa. Most a Bánffy­­rendszer elpusztításának szimbóluma lesz tehát, hogy Szilágy-Somlyón Ugrón Gábort egyhangú­lag megválasztják. Ugrón politikai reaktiválását egyébiránt majdnem minden politikai csoportban szívesen vagy legalább türelmesen fogadják. A néppárt egykori útegyengetőjét látja benne, a szabadelvű pártba beolvadt nemzeti párt képviselői pedig egykori szövetséges társukat. A régi szabadelvűek azt nézik most, hogy valakivel össze ne ütköz­zenek, aki árthat nekik , így Ugront is meg­­­szívlelik. Azonkívül az egykori Ugron-pártból még mindig megvan egy maroknyi csoport, amely hallelujával fogadja a mestert, még Polonyi Géza is lyrai dalt énekelt elébe, pedig annak idején az ő magatartása ugrasztotta ki Ugront és barátjait az orthodox-pártból. Csupán ennek az orthodox-pártnak nem­­ tetszik Ugron visszatérése. Kossuth Ferenc és a­­ pártnak rozsdás fringiája többi tábornokai azt hiszik, — és bizonyosan jól hiszik, — hogy Ugrón neologizmusa, amely a kényelmes közjogi tagadásból ki akarja zavarni a szélsőbaloldalt, hódítani fog a párt fiatalabb, ambiciózusabb s kivált tanultabb elemei között. A »fokozatos érvényesülés« elmélete igen csábító mindazokra, akik a megpenészedésnek nem barátai s már régen azt a gondolatot fojtogatják magukba,­ hogy sokkal jobb lenne, hogy ha az az erő, amely most a szélsőbaloldalon egymást marcan­golja, kifelé érvényesülne. A szélsőbali ortho­­doxizmus eszméje már úgyis kimerülőben van. Ugron Gábor most tehát határozottan próféta gyanánt jelenik meg, akit átkozni fognak az öre­gek és követni a fiatalok. Programm­ját nézve azonban meg kell val­lani, hogy az még nagyon homályos. Annak idején, 1894-ben, többed magával azért szakadt ki az anyapártból, mivel a 49-eskedést elitélte s hajlandó volt a delegációba is bevonulni. Mint az 1848-asok új csoportjának feje az egyházpolitikai harcok alatt klerikális vizekre tévedt és ezeken a vizeken történt az ő meg­­feneklése is. Bánffy b. elleni harca sem nélkü­lözte a felekezeti motívumokat, amelyek az er­délyi részeken erősebbek, mint nálunk. Ebből azonban kijózanodott bizonyosan, mivel észre kellett vennie, hogy a felekezetiesség a politiká­ban él vagy elsorvaszt. Harmadfél évi exiliumát ezzel a tanulsággal végzi. Most kifejtett fokozatos programmja gazda­gabb, mint a régi. Még a szocialistáktól is át­vett valamit. Ha jól értettük, a lényege ez: Általános választási jog. A kir. udvartartás jöjjön Budapestre. Mark Twain. Az olvasóközönség az angolországi és amerikai írók között a legtöbb esetben különb­séget sem tesz s a nyelv azonosságának révén másban is együvé tartozónak veszi, bárha ez ellen a faj, életmód, föld, politikai viszonyok, égalj eltérő volta, különböző elbírálást köve­telve, tiltakoznék is. Ha valahol, úgy a humo­risták méltánylásánál válik ez az egy kalap alá vevés nagy hibává, mert hisz épen a humor az, ami az emberi lélek legmélyéből fakad s ezért, mint a föld rétegein áttörő forrás, fel­­színre hoz magával a legjellemzőbb sajátságok­ból, legyenek azok bár egyéniek vagy nem­zetiek. Lehet, hogy valaha az angol és amerikai humor egy tőből hajtott ki, de a tó egyik élet­erős gallyát Amerika földjébe ültették át s míg az otthoni föld enyhe légkörében az egyik ág gyümölcse lágyabb rostúvá, szelidebb ízűvé érett, addig az rfj föld viharos ellentétei között sudárba szökkent új, szívós ág gyümölcséből nem hiányzik az erő, de bizonyos fanyar­ság sem. Míg az „old merry England“ földjén John Buff az öröklött jog nyugalmával érzi, hogy : „My house is my castle“, addig a „young har­dened world“ lakója, Uncle Sam, a megszerzett jog önérzetével vallja, hogy : „Each brick of my house is paid by my work.“ Ilyen eltérő életviszonyok, ilyen elütő múlt és jövő folytán milyen különbözőnek kell len­nie a lélek legjellemzőbb megnyilatkozásának, a humornak ! John Bull mosolyog, Uncle Sam ka­cag, legyen bár az a mosoly derült vagy méla­bús, s a kacagás jókedvű vagy keserű. Amaz csupa középút, emez csupa végletesség. Szinte szükséges ezt mind végiggondolnunk, ha azt akarjuk, hogy igazsággal nézzük a kettő egyi­kének megnyilatkozását, nem keresve azt, ami nincs benne s nem mulasztva el annak meglátását ami benne van. Ők maguk, kiket mi annyiszor összetévesztünk, az angol és az amerikai, nagyon tudatában vannak a maguk ízlése eltérő voltának. Ha a világ leg­diszkrétebb szinű kelméit készítő angol posztó­gyárban megütődve nézünk valami szertelenül bizarr kelmét, melynek élénkszinű tálát négyzet­­mértföldekre parcellázzák a kockák, az angol csak ennyit mond önigazolásul, elnéző, de fölényes mosolylyal: yankee pattern! És ezzel a maga ízlése rehabilitálva, a szövet minősége pedig justifikálva van, mert hát ez a yankee pattern. Nos, a yankee pattern merész színei ma is ott vibráltak Mark Twain előadásának min­den mondatában, melyeket a nagy és fényes közönség oly módon hallgatott végig, hogy abból sok más egyéb mellett a magyar közönség értelmének jellemző flexibiltása tűnt ki, ez a képesség, mely csaknem kozmopolitikus irodalom­­élvezővé teszi. Fölolvasásnak egyáltalán nem is lehetne ne­vezni a mai est egyetlen programmpontját; még az előadások között is a legszabadabb fajú volt ez a csevegés, melynek egyedüli szabálya a szabálytalanság, rendszere a rendszertelenség volt. Amint megjelent az emelvényen s meg­kapóan érdekes hófehér fejével bólintva üdvö­zölte a közönséget, azonnal megindult előadásá­nak rakétaesője. Minden szó csillog, röppen, sziporkázik a tűzijáték káprázatával és egységes fény nélkül. Leginkább a kaleidoskép apró, csillogó kö­­vecskéiből, tarka szilánkjaiból összealkotott lát­vány hatásához hasonló a Mark Twain beszé­dének hatása. Elvenni, az egésznek megrontása nélkül egy szemernyit sem lehetne belőle s ha a részletek e fontossága talán az egységes masszív kompozíció hiányát tárja is föl, bizo­nyít egyszersmind minden részlet értékes volta mellett. Hogy mit beszélt ? Nagyon könnyű és na­gyon nehéz azt elmondani. Négy kis dolgot cse­vegett el; az elsőben azt, hogyan állította egy schweizi vendéglőben egy hölgy előtt, minden alap nélkül azt, hogy ismeri; a másodikban el­mondja, hogyan lopott gyerekkorában egy gö­­rögdi­nnyét; a harmadikban azt, hogyan kell ki­fizetni aprópénzzel a tolakodó reportert s a ne­gyedikben egy szerencsétlen lovaglást. Vékony tartalom, ugy-e? De Mark Twain csevegő- és előadó-képességét az illusztrálja leg­jobban, hogy ezeknek elmondásával tartotta csaknem ötnegyed óráig folytonos kacagásban a közönséget. Tiszta, valódi amerikai humor minden meglevő és hiányzó jó sajátsággal. Azon kez­dem, hogy a mi sötét, súlyos magyar humorunk mellett talán humornak sem látszik, hanem for­dulatai, váratlan ellentétei káprázatosak s in­kább a szavak, gondolat-szilánkok összeállítás A Pesti Hírlap mai száma 16 oldal.

Next