Pesti Hírlap, 1900. március (22. évfolyam, 59-89. szám)

1900-03-26 / 84. szám

­­zá ir Jg ö X 1 Jri 1 li Ju A Jl iovu. március 16., Lcuo. ez egyiknek a jog­köre épúgy meg lesz hatá­rozva és meg lesz védelmezve, mint a másiké. —s. Belpolitikai hírek. Szél­ Kálmán Bécsben. Bécsi sürgöny je­lenti : Széll Kálmán miniszterelnököt, aki szom­baton este ideérkezett, vasárnap délben ő felsége ötnegyed óráig tartó magánkihallgatáson fogadta, amelyen a magyar miniszterelnök a folyó ügyekről tett előterjesztést. Ezután a miniszter­­elnök gróf Goluch­owski közös külügyminiszter­rel tanácskozott. Délután dr Körber osztrák mi­niszterelnök látogatta meg Széll Kálmán mi­niszterelnököt a bankgassei magyar miniszté­rium épületében és hosszabb ideig értekezett vele. Széll Kálmán miniszterelnök valószínűleg hétfőn reggel már Budapesten lesz. Mint bécsi levelezőnk telefonálja, a kül­ügyminiszter és a magyar miniszterelnök között olyan megállapodás jött létre, amely szerint a delegációkat április utolsó hetére hívják össze. A quota-tanácskozásols. illetékes helyen, mint tudva van, úgy tervezték, hogy a magyar és osztrák quota-bizottságok még a húsvéti ünnepek előtt megkezdjék és be is fejezzék a quota-arány fölött való tárgyalásaikat. Ez a terv, mint lapunknak Bécsből jelentik, különböző okok miatt változást szenvedett. quota-bizottságok a legújabb megálla­podások szerint csak május hó első napjaiban ülnek össze a quota-arány fölött való újabb tanácskozásra. Mindenki tisztában van azzal, hogy ennek az újabb tanácskozásnak a most érvényben levő quota-arány továbbra való fenntartása lesz az eredménye. Az új népiskolai tanterve­ zetes, hogy a közoktatási tanács tantervjavaslatát e célra nem találják alkalmasnak. A gyűlések lefolyása ez­­ volt. A Budapesti Népnevelők Egyesületében Lakits Vendel elnök nyitotta meg a rendkívüli közgyűlést. Józsa Dániel és Somogyi Béla előadók tárgyalták megelőzőleg azt a kérdést, hogy egy tanterv kell-e a városi és falusi népiskolának ? Az előadók beszéde után Peres Sándor indítvá­nyozta a következőket: Mondja ki az egyesület, hogy: 1. a magyar népiskola számára egy általá­nos tantervet tart szükségesnek; 2. a közoktatási tanácsnak osztott iskolák számára készült tanterve úgy alakítandó át, hogy azt az anyagot foglalja magában, amit korunk mű­veltségi állapotai között állami és nemzeti szem­pontból az állam minden polgárának tanulnia és tudnia kell. 3. Az egy és általános tanterv keretén be­lül minden iskola és minden osztály számára kü­lön részletes tanterv (részletes tanmenet) kell, amelynek készítésében a tantervhez adandó uta­sítások irányítsák és támogassák a tanítókat s amely részletes tanmenet csak a kir. tanfel­ügyelő jóváhagyása után érvényes. Hozzászól­ottak : Lederer Ábrahám, aki bár Földes Géza egy­séges tanterve, ellen foglalt állást, ezúttal azonban az előtte szólónak közvetítő indítványát szívesen üdvözli. Földes Géza kifejezést ad amaz elvének, hogy ne nézzék, mivel különb a városi iskola a falusinál. A törvény szerint a falusiban is meg kell lennie minden kedvező körülménynek, ezért egymagában a különböző korú gyermekek miatt külön tantervet nem tart szükségesnek. Radó Vilmos képezdei tanár a reakció törekvé­sét látja abban, ha a Bach-korszakbeli falusi és vá­rosi iskolákat újból megkülönböztetik. Ismeretes, hogy nemcsak a gyermekek különböző kora, de a külön­böző műveltségi fok és a túlzsúfoltság is lehet aka­dálya a tömegtanításnak, még­sem kívánhatjuk, hogy minden különböző esetben más-más legyen a tan­tervünk. Szavazásra kerülvén a kérdés, a nagy többség Peres Sándor indítványát fogadta el. A folyó ügyek tárgyalása során kitűzött a köz­gyűlés három pályakérdést, melynek elfogadása után a közgyűlés véget ért.* A Budapesti tantestület képviseleti köz­gyűlésén Cserhalmi Ferenc fejtegette az osztatlan népiskola tantervét. Hosszasan fejtegeti határozati ja­vaslatát, melynek mellőzésével a közgyűlés Peres Sándor indítványát fogadta el Radó Vilmos pótindít­­ványával együtt. Következtek a folyó ügyek , az évi költségve­tés és az elmúlt év záró számadásának bemutatása. Elhatározta a tantestület, hogy április 11-ediké­— Saját tudósítónktól. — Vasárnap délelőtt két fővárosi tanítóegyesület tartotta közgyűlését, úgymint: a Népnevelők Iunda­­pesti egyesülete és a Budapesti tanítótestület. Mind­két közgyűlés azzal a kérdéssel foglalkozott, amit a kultuszminisztérium még a télen a tanítóegyesületek­hez véleményadás céljából leküldött. E szerint tudni akarja a kultuszminiszter, hogy mit tart a tanítóság, egy vagy két tantervet készíttessen-e a magyar népiskolák számára. A fővárosi tanítóságnak a mai két közgyűlésen megalakult véleménye szerint egy tanterv kell minden magyar népiskolának. Neve­egy kétes értékű 3 pennys is. Munseyné azt­­ mondotta, hogy az üzletekben a napi bevétel sohasem egyforma, egyszer kevesebb, máskor több , várni kell, míg jobban jövedelmez az üz­let. Eduard pedig megtehetné, hogy valami élén­­kebb utcában keresne boltot. Eduard, akitől a felesége sohasem kérdezte, hogy hol béreljenek boltot, kiment az udvarra, hogy rágyújthasson a pipájára, amire már egész nap nagyon vágyakozott. De a felesége figyelmeztette, hogy a szomszédok közül valaki megláthatja. — Foly­ton, de folyton csak szégyent vallott vele a csa­ládja ! Napok és hetek múltak el, de az üzlet bevétele nem nagyon változott. Az ötödik na­pon egy asszony ízét shilling árut vásárolt. A férje épen most jött haza valami nagy tengeri útról, és sok pénzt hozott. Munseyné már arról ábrándozott, hogy elárusítót kellene fogadni, s hogy a két leányát is az üzletben kellene fog­lalkoztatni. Különben csak a fiatalabb leány érdeklő­dött az üzlet iránt; az idősebb, Emma, több­nyire a hálószobában ült, mert mindig nagyon véres volt a­ szeme, s így nem való volt az üz­letbe. Munseyné különben megtiltotta neki, hogy Jack Page-val foglalkozzék, mert ez a fiú csak lakatos volt, s így áthidalhatatlan társadalmi ű­r választotta el Munseyéktől, a „kereskedő­ csa­ládtól.“ Ezután sohasem volt többé egyszerre hét shilling bevételük. Munseyné nem tudta elkép­zelni, hogy az üzlet miért nem jövedelmez töb­bet. Hiszen természetes dolog, hogy akinek üz­lete van, annak bevételének is kell lennie,­­ dehát hol a pénz ? Miben különbözik ez az üz­let a többi üzlettől? Természetesen nem ő volt a hibás, mindenért Eduárdot okolta. Egyszer egy igen udvarias fiatal­ember jött be az üzletbe, s megmagyarázta neki a nagy titkot. Azt mondotta, hogy az ilyen üzlet csak akkor hajt szép jövedelmet, ha­­slvan tarka kö­tények és csipkekendők vannak a kirakatában, mint aminőket az ő cége gyárt. Egész termé­szetes dolognak tartotta, hogy az üzletben nincs mindig fölösleges pénz, de pénzre ebben az esetben nincs is szükség, mert az ő cége három hónapig hitelez az olyan jó és megbíz­ható üzleteknek, mint amilyen Munseyéké is, és három hónap alatt könnyen eladhatnak min­dent, ami csak van az üzletben. — Munseyné mindezt nagyon természetes dolognak tartotta. Természetesen árukat kell szerezni ettől a sze­retetreméltó fiatal embertől hitelre annyit, ameny­­nyit csak lehet, s már magától megy minden. Más szeretetreméltó fiatal emberek is ellátogat­tak az üzletbe, s azoknál is rendelt mindent, amit csak lehetett. De a közönség Munseyékkel szemben nem teljesítette a kötelességét, s úgy látszott, hogy egyáltalán nincs szüksége tarka kötényekre és csipkekendőkre. Egyszer a fiatalabb leányuk, Alice, azt beszélte, hogy ezeket a kendőket és kötényeket látta egy kirakatban, ahol sokkal ol­csóbbért kínálták őket, mint amennyiért ők a fiatal­embertől nagyban vásárolták. Munseyné ezen el­gondolkozott, s Eduárdnak ettől kezdve nagyon szomorú volt az élete. Az ajtóban kellett állnia egy köténynyel az egyik, s egy kendővel a má­sok kezében s az üzlet előtt járókelőket csalo­gatnia kellett; de nem sok hasznát vették en­nek se, mert a nők azt hitték, hogy Eduard ré­szeg, s ijedten menekültek előle. Munseyné kétségbe volt esv­e s az udvarra kergette Eduárdot. Pénzt kellett szerezniük min­denáron. Megfejthetetlen rejtélynek tartották azt, hogy egy üzlet nem jövedelmez eleget. Az áru­kat sokkal olcsóbbért kínálták, mint amennyiért vették. Munseyné már csak abban reménykedett, hogy az üzlet m­ajd csak jövedelmez, ha még egy kevés ideig türelemmel várnak. Mikor Edu­ard azt indítványozta, hogy visszatér a régi mesterségéhez, s ígérte, hogy lehetőleg észre­vétlenül megy reggelenkint a munkába s époly észrevétlenül tér estenkint vissza, Munseyné dü­hösen rárivalt: — Neked ugyan szép fogalmaid vannak s mi társadalmi rangunkról! Folyton csak szégyent hozasz reánk és elijeszted a vevőinket, s ezen egyáltalán nem is csodálkozom . . . Szép férj vagy, mondhatom! Mit csinálsz, ha majd a fe­leséged meg a két leányod éhenhal ? Mit csinálsz majd ? Ezt szeretném tudni! Az árakat még lejebb szállították, de csak nem vásárolt senki semmit. A lakásbért fizetni kellett, s a konyhára is sok pénz kellett. A szombat, amelyen azelőtt Ted haza szokta hozni a rendes heti keresetét, most borzasztóan keser­ves nap volt rájuk nézve. A három hónapos­­ határidő már-már lejárt. Munseyné egyre jobban aggódott, ha egyedül lett volna, akkor bizonyosan sírt is volna. Mivel azonban Eduard mindig ott volt mellette, ő rajta töltötte ki a haragját, míg egyszer csak az Eduard szemeiben is fel nem csillámlott valami különös, veszedelmes fény. Egy este, mikor Munseyné már belefáradt a zsémbelésbe, Eduard rászólt: — Mária! — No mit akarsz ? — Már régen nem csókoltál meg. Csó­kolj meg. — Ugyan ne légy olyan bolond. Beteg­nek megünneplése tárgyában megvárja a fővárosi ta­nács intézkedését. Ezzel a gyűlés véget ért. TÁVIRATOK: Oldenburgi. márc. 25. Erzsébet örökös nagy­­hercegnő ma délben szerencsésen világra szült egy fiú- és egy leánygyermeket. Az újszülött hercegnő azonban kevés idővel születése után meghalt. Bécs, márc. 25. Holmoki tanár, udvari taná­csos, a sebészet tanára, ma délelőtt meghalt. Athén, márc. 24. A kamara hosszabb vita után harmadik olvasásban elfogadta azt a törvényjavas­­latot, amelylyel a hadsereg főparancsnoksága a trónt­öröksre ruház­tatik. Délafrikai háború, London, márc. 25. A Reuter-ügynökség jelenti Barklyból e hó 24-éről. Csütörtökön hi­­­­vatalosan jelentették, hogy Griquatownt 400­0 búr megszállta. Tegnap Kimberleyből egy osz­­­­tály indult oda, hogy elűzze a búrokat. A bú­­­­rok Griquatownnak összes lojális érzületű la­­i­kosságát, az asszonyokat is, fogságba helyezték. London, márc. 25. Roberts tábornagy egy Bloemfonteinből e hó 24-éről kelt távirata je­lenti . A gárda két ezredesét, egy kapitányát és egy hadnagyát, akik a Modder-River melletti tábortól 8 mértföldnyire sétalovaglást tettek, a búrok hirtelen puskatüzeléssel támadták meg. A hadnagyot megölték, a többi tisztet súlyosan megsebesítették. Az egyik tiszt fehér kendőt lobogtatott, mire a búrok a sebesülteknek se­gítségére siettek és őket egy farmba vitték. Garibaldi-szobor Franciaországban. Díjon, márc. 25. Ma itt Leygues közoktatásügyi miniszter jelenlétében, számos küldöttség és óriási közönség részvétele mellett leleplezték a Garibaldi- emlékszobrot. Garibaldi fia és veje kimentette távol­maradását. Az ünnepség alkalmával több beszédet mondottak. A polgármester után Soubeiran, az Armée des Vosgues volt kapitánya, magasztalva emelte ki Garibaldi rettent­etlen bátorságát és lovagiasságát a szabadságért vívott harcokban, valamint az oldalán elesett katonák vitézségét is. Ezután Leygues köz­­oktatásügyi miniszter beszélt. A konstantai kikötő munkálatai. Bukarest, márc. 24. Az „Agence Roumaine“ jelenti: A Hab­or-ü­gyben a választott bíróság előtt a tárgyalás folyik. A liberális ellenzéknek a rend meg­zavarására tett összes kísérletei teljesen meghiúsul­tak, mert sehol sem találtak visszhangra. A

Next