Pesti Hírlap, 1900. május (22. évfolyam, 119-148. szám)
1900-05-01 / 119. szám
Budapest, 1900. XXI. évf. 119. (7081.) szám. Kedd, május 1. Előfizetési árak: Egész évre . .28 b. — f. Félévre...........14 » — » Negyedévre 7 „ — , Egy bóra ... 2 „ 40 » Egyes szám ára 8 f. Vidéken 10 f. Megjelenik minden nap, finnep és vasárnap után is. Ni............Pesti Hírlap Szerkesztőség: Budapest, váci-körút 78. I. emelet, hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Kiadóhivatal: Budapest, váci-körút 78., hová az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó felszólalások intézendők. A pártegység. Nem szeretjük az olyan hitvestársakat, akik minduntalan kibékülnek. Sokkal helyesebb, ha össze sem különböznek. Akkor megkímélik magukat a viszálykodással járó kellemetlenkedésektől, a haragot nem szokják meg és hasznosabbra fordíthatják a kibékülésre szánt időt. Igazsága volt tehát Széll Kálmán miniszterelnöknek, aki a szabadelvű pártban ma színrehozott rendkívüli békeelőadást ellenezte. Hiszen ez a párt most egészen normális belső állapotban van ! Elemeinek szétlazulásától nem volt mit félni ápr. 2-dika előtt sem, mivel hatalmas nyomás tartja össze, az egész közvélemény nyomása. Akik belementek, hogy az országnak alkotmányos rendet és békét csináljanak, azok a régiekkel annak előtte is elválhatlan közösségbe voltak szorítva. Április 2-án pedig Széll Kálmán, a vezér, hatalmas allokációt tartott és egész tisztán kifejtette, hogy ebben a pártban sem felekezeti, sem másféle partikularizmus nem fog uralkodni, hanem az ország egyetemére tekintő tiszta szabadelvűség. Azóta az összeforrasztás feltételei egészen meg vannak adva. A szabadelvű párt mai értekezletén újból kitört békeszerzés tehát csakugyan nem tartozott a szükséges dolgok közé. Hogy azonban mégis meglett, ellene szólani oktalanság volna. Ha ennek a nagy pártnak egyes árnyalatai, részei, színei vagy csoportjai szükségét érzik olykor annak, hogy a pártegység, a vezér személye és a szabadelvű lobogó iránt való odaadó hűségüket demonstrálják, ám legyen. A szabadelvű párt homogeneitására és harcképességére szüksége van az országnak és ha ennek a javára történik valami, bár szükségen felül is, ha nem is nagy eset, de nem is baj.Csak épen arra kell vigyázni, hogy az ilyen megnyilatkozásokat senki félre ne magyarázza. Látjuk máris, hogy némelyek a mai alkalomszerű fölszólalásokat az u. n. Bánffysták teljes behódolása gyanánt pertraktálják. Hát ez nem. A fölszólalók közül hárman: Daniel Gábor, Berzeviczy Albert és Kristóffy József résztvettek ugyan a szabadelvű párti küzdelmekben. Bánffy alatt, de Makkfalvay Géza quondam nemzeti párti volt. Ilyen dekapitulációnak azonkívül nem is volna értelme. Bánffynak pártja vagy pártcsoportja a szabadelvű pártban nincs. Ő maga oszlatta föl pártját, amikor megbukott, mint Sulla, amikor az új alkotmányt megcsinálta. Amit Bánffyzmus név alatt ismernek, merő személyes konnexiók dolga és politikailag egészen jelentéktelen. Behódolni tehát nincs kinek. Ha az a szabadelvű pártnak az egyetlen baja, hogy tagjai közül sokan vannak (a nagy többség ilyen), akik Bánffy alatt szolgálták ugyanazt a szabadelvű lobogót, akkor minden rendben van. De ha annak a demonstrálásáról van szó, hogy akár a régiek, akár az újak tiltakoznak azon föltevés ellen, hogy ők idegen isteneknek hódolnak, akkor ez az akció mindannyiszor helyén van, valahányszor a szabadelvű párt egységét külső befolyások lazítani akarják. Ilyen lazítási kísérlet az utóbbi időben csak egy volt, az is újságpapiros útján. Kétségtelen, hogy Széll Kálmánt csekélyszámú ellenfelei, a szabadelvű párton kívül úgy akarták őt feltüntetni, mint aki a klerikálisok befolyásának tért enged. A püspököket ha megkérdezték volna, megtudhatták volna, hogy ez mennyire nem igaz. Erről maga Molnár János apát-plébános is vallomást tehet, aki meglehet, hogy a néppártot alkalmas lépcsőnek tekintette a kanonoki stallumba, Széll Kálmánt pedig konciliánsabbnak, amint illett volna; de tudjuk, hogy az üres kanonoki stallumba Kohl Medárdot nevezték ki; ezt a talpig kifogástalan fiatal papot, aki a politikai paklizásokban sohasem vett részt, de mint ember hősies jelleméről már évekkel ezelőtt letette a próbát, amikor főpásztoráért a maga életét vetette a mérlegbe. Tehát ez legyen az a klerikalizmus, amiben Széll Kálmán hibás! ? A protestánsok érzékenységének mesterséges fölébresztéséről volt csak szó Széll Kálmán ellen. Oly vállalatról, amelyet mindenki sietett elitélni s amelyet maguk a protestánsok is elutasítottak. Kiderült, hogy a magyar protestáns hitfelekezetek egyáltalán nem alkalmasak a politikai harcokban ágyútölteléknek. Legkevésbbé arra, hogy velük a szabadelvű politikát gyengítsék, mint ahogyan a néppárt elszomorodott vezérei föl tudják használni a legsötétebb néptömegeket annak gyöngítésére. A magyar protestánsok nem közönséges büszkesége lehet először az, hogy a politikai vállalatoknál reájuk is spekulálnak; másodszor az, — és ez a nagyobbik, — hogy magukat ilyenre fölhasználni nem engedik. Ilyen lenne a katholikus néptömeg is, ha a hierarchikus érdek alól az autonómia fölszabadítaná. Mindent összevéve tehát ez a protestánspuccs is teljes kudarcot vallott. És ha ennek a dokumentálása végett, vagy a klerikális motívumok Egy különös Házasság. (Hiteles krónika.) — A Pesti Hírlap eredeti tárcája. — Irta: MIKSZÁTH KÁLMÁN. 12) A nagyasszony erre új sopánkodásba kezd, de még a végére sem ér, mikor már behajtat a hintó, amit Marci látott a toronyból, a kúria udvarára s uramfia kiugrik belőle a Zsiga meg a János. Jézus Mária, hát ti vagytok ? Azt hittem, valami becsületes emberek. S nincs hossza se vége csóknak, kérdezésnek. Mikor indultatok? Még tegnap reggel. Hogy a Dőryéknél háltatok. Ösmertem leány koromban az öreget, nyalka tiszt volt. Hát megnősült? No bizonyosan — feleli saját magának — ha azt mondjátok, hogy leánya is van. De szép-e, hé ? Ámbár most már mindenki szép, mert a patika is segíti. Persze ő hozatott piaza a hintáján. Emberséges ember, azt látom. Ugorj, Panka, mit látod itt a szájad, mondd meg Vidonkánénak, hogy lássa el az idegen kocsist mindennel. Ti meg gyertek be már! Apátok is mingyárt itthon lesz. Vagy mit is beszélek? Olyan vagyok, mint a bolond. Néha csakugyan azt képzelem, hogy te is a fiam vagy, János öcsém. Ne vedd rossz néven vén nénédtő! De hát megnémultatok vagy mi, hogy egy szavatok sincs? Így feleltek ti, hé, a professzornak is ? •— Az csak egyet kérdez egyszerre, édes mama. — De nehezebbeket, úgy-e, szivem ? Jaj, nagyon is meg vagytok soványodva. No, majd utána pótoljuk. Nem sokára megjön az udvarház gazdája is több is. ns. vármegyék táblabirája s elötrül kezdődik ölelkezés, kérdezősködés. Majd a falubeli ismerősök, urambátyámék, asszonynénék kukkantanak be megtartani a szemlét a fiatalok felett, kiknek érkezését gyorsan vitte szét a hír a faluban. Erről beszélnek most minden kéményes házban, ahol muskátli és verbéna van elültetve a kertben, szóval ahol leányok laknak. Milyen víg húsvét lesz ! Micsoda locsolás! Mennyi mulatság, tánc. Mert hazajöttek Bernáthéknál a turisták. Ahány penecilus van a faluban, azzal most mind piros tojást karcolnak az ahoz értők. A nap most már elég hosszú, amint betelnek hőseink az ismerős kúria mosolygós szobáival, a szülei fészek nyájas melegével, a Vidonkáné ételremekeivel, a gálócsi dohány ízével, egyszerre elmosódik a mogorva kollégium emléke, messze szalad Patak ódon várával, házaival, lakosaival, a ködös múltaknak leghátuljára s olyanba tűnik föl minden, mintha el se mentek volna soha innen, — legfeljebb egy félórára — folytatja mindenik, amit őszszel abban hagyott. A Zsiga kimegy az istállóba, megnézi sorba a teheneket, ökröket, bivalyokat, a kedves hátas lovát, a Lepkét. (Az is fölismeri, nyerit rá.) A János pedig elandalogva járja végig a kertet, az ismerős helyeket. Oly boldog, hogy egyedül lehet ott. Még csak a barackfák virágzanak, a cseresznyék, akik hisznek a nap csókjának , kinyitják a kelyhüket az első sugaraira. Ben sokszor csalódnak szegények. Mert hátra van még a három rossz szent, akiket a tél, mikor elment, lelökött a szekeréről, tehát csak későbben bandukolnak utána: a Szervác, Pongrác és Bonifác. Persze az orgonafa is nyílik már, de annak mindegy. Az haszontalan úri dáma a fák között, gyümölcsöt nem kell hoznia, ha elvirágzik, megtette a kötelességét, mehet. A nagy, hatalmas tölgyfák lassúk, meggondoltak, még csak nem is rügyeznek, még ők mindig a téllel álmodnak. János gróf lassan éldelegve ment Végig a kerten, a csörgő patak mellett, mely színes kavicsok közt szalad négy öt apró hidacskán keresztül, mig az utolsón túl útját állná egy kőfal, ha nem volna hagyva alul egy rostélyozott nyílás, hogy azon átsuhanhasson egy másik nagy kertbe. A Pesti Hírlap mai száma 28 oldal. arc~——n-------roa A Pesti Hírlap következő száma csütörtökön — május 3-án — reggel jelenik meg.