Pesti Hírlap, 1902. március (24. évfolyam, 59-88. szám)
1902-03-26 / 84. szám
Budapest, 1902. XXIV. évf. 81. (7725.) szám. Szerda, március 26. Előfizetési árak: Egész évre .... 28 k. — „ Félévre............14 . — „ Negyedévre ... 7 , — , Egy hóra..........2 , 40 „ Egyes szám ára 8 f. Vidéken 10 t. Slegjelenik minden nap, ünnep és vasárnap után is Kiadóhivatal: Budapest, váci-körut 78., hová az előfizetések és lap szétküldésére vonatkozó felszólalások intézendők.Pesti Hírlap Szerkesztőség: Budapest, váci-körut 78. I. emelet, hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. A Pesti Hírlap mai száma 16 oldal. ~3~. im.. .------------------7 Tisza Kálmán temetése. Mindvégig, örökkönvaló pihenő helyéig kíséri nagy halottunkat, egyszerű jellemének visszasugárzása. Amilyen életében volt, épen olyan halálában is. A dolgok természetéből a logika szigorú rendje szerint következett az is, hogy temetéséből se lehetett feltűnő gyászpompa, élők zajos hivalgása, nagy beszédek elmondása és nagy művészi hatásokkal fölékesített fájdalom. A nagy ember földi maradványait a család temette el, aki őt az országnak adta. Az állam és nemzet csak gyászoló közönség volt a nagy halott ravatalánál. Bár hatalmas, szinte óriási közönség, amilyent csak igazán nagy emberek ravatala képes együvé vonzani. Ott volt a gyászoló gyülekezetben I. Ferenc József királyunk képviselője is. Ott volt Magyarországnak mind a négy szabadelvű miniszterelnöke, aki utána következett: gróf Szapáry Gyula, Wekerle Sándor, báró Bánffy Dezső és Széll Kálmán. Továbbá a kormány tagjai, volt miniszterek, főrendek, képviselők, egyházi és világi férfiak nagy sokaságban, testületenkint vagy a maguk szabadsága szerint. Óriási nagy gyülekezet, melyben benne volt az egész magyar nemzeti társadalom, annak még legkisebb osztálya és része is. És ott voltak az ő régi szorosabb hívei, akik hosszas politikai uralmának hűséges támogatói s többnyire személyes barátjai is voltak. Elemedett vagy épen agg férfiak, akik ezt a hatalmas elmét erejének teljességében és közelről látták működni a haza jóvoltáért. És akik a politikai életben alig érthető szeretettel és fájdalommal tekintettek bálványozott vezérük ravatalára. Egész Magyarország ott volt, tanúságot tenni ezen nagy államférfiú életének igaz volta felöl; élt még politikai ellenfelei is, akik egy egész életen át tartott ádáz küzdelem után magukat becsülték meg a kegyelettel. És mennyi szimbolikája ezen spártai szigorúságú államférfiú életének a gyász külső jeleiben is. Életében mindig elkerülte az elismerés illatos virágait, amelyek annyi elmét megszépítenek. Rendjelei ott voltak ravatala mellett külön, mint ahogyan életének is csak tartozékai, velejárói voltak, lényeges tényezői soha. A virág- és koszorúözön pedig most is kívül maradt. Ott volt fölhalmozva a lépcsőházban, mint ahogyan életében sem bírt az ő igazi tűzhelyéig elhatolni. A szeretet azonban, mely termékeny életét mindig körülvette, ott állott koporsója mellett megtörve, sápadt arccal és könyben úszva. Emberek vagyunk; fájdalomnak, gyásznak és szenvedésnek közös részesei. De mégis meghatva láttuk azt a fájdalmat, amivel ezt a koporsót a család és rokonság körülvette. Akit így szeretnek, az jó ember is volt, nemcsak nagy ember. Az egyszerűségnek és igazságnak ezt a hatalmas látványát kiegészítette a helvét evangelika egyház gyászszertartása is, mely nem ismeri a halotti pompát és annak művészeti hagyományait. Szivet megrázó gyászének, szárnyaló halotti beszéd és Isten felé tekintő imádság: ez az egész. Egyszerű és fölemelő mégis, vagy talán egyszerűsége által fölemelő. És hűségesen megfelelő ez is az ő életének, melyben a szigor, fegyelem, a kötelesség és az előítélet nélkül valóság uralkodott az utolsó pillanatig. Szebb és hozzá méltó temetése talán nem is lehetett annak a férfiúnak, akit Tisza Kálmánnak hívtak. Földi maradványai nem voltak közpalotának oszlopcsarnokában a mindenség szeme elé kitéve. Gyászlángok nem lobogtak körülötte kísérteties félhomályban. Állami és egyházi pompa nem ragyogta körül s nem törte egymást, hogy érckoporsóját láthassa, az összeverődött tömeg. De az államhatalom a nemzet szerettével egyesülve, — mi lehet ennél több és nagyobb — mégis megjelent koporsója mellett s megadta földi maradványainak azt a tisztességét, ami legjobbjainkat: Deák Ferencet, Kossuth Lajost és Andrássy Gyulát megillette. Családi temetés volt állami és nemzeti tekintély védpajzsa alatt. Puritán temetése a puritánnak. Vagy talán rossz is a szó, mert hiszen ez még nem volt temetés, csak elbúcsúzás volt. A temetés holnap lesz a geszti sírbolt homályában, ahol csöndesen helyezik el érckoporsóját az apák mellé, akik közé megtért, ő, a dicsőségszerző. A magyar síkság termékeny rónáin, már félig fölszántott mezőségek között, sietve fut a tavaszi éjszakán át a koporsóját vivő vonat. Országtartó urak kísérik el, állami férfiak, képviselők és főrendek, hogy ott legyenek annál az utolsó jelenetnél, amikor a föld visszaveszi a drága kölcsönt, amelyet benne Magyarországnak adott. A magyar föld veszi vissza a csodatevő, a termékeny, a kiapadhatatlan jóságú magyar föld, amelynek nála szerencsésebb gyermeke sok volt az ő korszakában is, de hozzá hivebb és igazabb senki sem. A zsoltár vigasztaló szavai pedig azt mondják: tettei utána, következnek. Részvét nyilvánítások. Tisza Kálmán halála alkalmából gróf Tisza Istvánhoz a következő távirat érkezett: 0 Felsége a német császár, legkegyelmesebb uram, megbízott, hogy Méltóságodnak legszivélyesebb részvétét adjam át a súlyos csapás felett, amely Önöket érte. Ő Felsége emlékezik az elköltözöttnek hazája körül szerzett nagy érdemeire és ezekben fölemelő vigaszt lát fiaira és mindazokra nézve, akiket hátrahagyott. Eulenburg herceg német nagykövet. Széll Kálmán miniszterelnök ma a következő táviratot kapta Berlinből: A német császár ő felsége ma reggel meglátogatott és felkért, hogy Tisza Kálmán halála alkalmából úgy a m. kir. kormánynál, mint az elhunyt rokonainál legőszintébb részvétét tolmácsoljam. Midőn ezen magas megbízásnak eleget teszek, arra kérem tiszteletteljesen Nagyméltóságodat, hogy ő felsége ezen részvétnyilvánítását az elhunyt özvegyének és fiainak is tudomására hozni méltóztassék. Szőgyény-Marich László, * Prinelli olasz külügyminiszter Confalonieri konzul által részvétét fejezte ki Tisza Kálmán elhunyta alkalmából. Továbbá a trieszti Magyar Kör a miniszterelnökhöz a következő sürgönyt intézte. Hazánk nagy fia, Tisza Kálmán elhunytával bennünket ért nagy gyászhoz legmélyebb részvétünket fejezzük ki.* Kedden délben gróf Tisza Istvánnál az erdélyi református egyházkerület képviseletében megjelentek báró Bánffy Dezső egyházkerületi főgondnok, volt miniszterelnök, Bartók György ref. püspök, gróf Bánffy György, báró Kemény Kálmán, Zeyk Dániel, Sonó Lajos, gróf Bethlen Ödön, gróf Bethlen Pál. Bartók György püspök a következőket mondta, midőn az egyházkerület hatalmas koszorúját letette a ravatalra. Az a nagy csapás, amely Méltágodnak családját érte, vesztesége nemcsak az egész nemzetnek, hanem vesztesége a magyar protestantizmusnak s az erdélyi ref. kerületnek is, melynek minden részéből azért jöttünk, hogy ebben a gyászban őszinte lélekkel részt vegyünk és a kegyeletnek jeléül ezt a koszorút a megdicsőült szellem koporsójára letegyük.. De nemcsak gyászolni jöttünk, hanem eljöttünk azért is, hogy abból a szent örökségből, amelyet a megboldogult szelleme maga után hagyott, magunknak részt kérjünk. A megboldogultnak egész élete egyházának volt szentelve és mi ennek a férfiúnak emlékét mélyen szivünkbe fogjuk zárni, hogy nemes példájából lelkesedést meritve szolgálhassunk egyházunknak s terjeszszük azokat az eszméket, melyeket ő számunkra kijelölt. Fogadja Méltóságod őszinte részvétünket s legyen kegyes az egész családnak az erdélyi ref. egyházkerület részvétét kifejezni. Erre Tisza István gróf így felelt: Fogadják részvétükért leghálásabb köszönetemet. Tolmácsolni fogom anyámnak és családomnak. Kérem, ne várjanak tőlem e pillanatban beszédet, még egyszer igen köszönöm részvétüket. A gyászszertartás. A kora reggeli óráktól kezdve egész délelőtt nagy naptömeg tolongott a Sándor utca és Esterházy utca sarkán levő Degenfeld-palota előtt, ahol Tisza Kálmán ravatala a palota második emeletének egyik nagyobb háromablakos szobájában volt elhelyezve. A falakat sűrű fekete kárpit fedte. A bejárástól kezdve fél az épület második emeletéig minden mély, fekete gyászba volt húzva. A komorságot csak a sok délszaki növény és a százakra menő koszorúk enyhítők, különböző színű szalagjaikkal. A ravatalra százhúsznál több koszorú érkezett. A ravatal körül a temetkezési vállalat emberei állottak őrt. Délelőtt tíz órakor nyitották meg a nagyközönség előtt a ravatalos szobát. Százakra menő naptömeg tódult elébe. Pontban tizenkét órakor lezárták a palota kapuját és azontúl már senkit sem bocsátottak be. ■Bár a temetési gyászszertartás csak három órára volt kitűzve, a rendőrség már jóval kettő előtt elzárta a gyászházhoz vezető utakat. Rendőrök állottak az Esterházy utcában kétfelől, a Sándor utcában, a Múzeum-körútnál és a Szentkirályi utca sarkán. A