Pesti Hírlap, 1903. március (25. évfolyam, 74-89. szám)

1903-03-26 / 84. szám

Budapest, 1903.­­ XXV. évf. 84. (8073.) szám._________________________csütörtök, március 23. Előfizetési árak: Szerkesztőség I Egész évre____28 k _ t _____ ~ Budapest, váci­ körút 73. Negyedévre" ^7 *_ * flEBM hová a lap szellemi részét1 Megjelenik minden nap, ünnep . . / szétküldésére vonatkozó fel* és vasárnap után is. ■ ’­l­­­szólalások intézendők. I----------------T-T- -ir-nir-T------------------n-TTT-----------­---------T-—---------írTüll­ír-------------------­■■ni ..................... ............­ A gazdasági kiegyezés. Talán anachronizmus, ha a magyar országgyűlés képviselőházának mostani tárgya­lásakor s az ott lezajló jelenetek közt, amikor a parlamentáris rendnek épen ellenkezője az uralkodó, kiegyezésről szólunk. Pedig pénteken, e hó 27-én, a képviselőház közgazdasági bizott­sága megkezdi a kiegyezési javaslatok tárgya­lását és a vám- és kereskedelmi szövetségről szóló előterjesztést veszi bírálat alá és így min­den anachronisztikus helyzet dacára is foglal­kozni kell e kérdésekkel is. Mennyire változott a politikai helyzet a kiegyezési javaslatok beterjesztése azaz ez évi január közepe óta! Akkor a magyar ország­­gyűlés — dacára a már jelentkező obstrukciót hirdető felhőknek — még munkaképesnek, gaz­dasági ügyek iránt fogékonynak és az osztrák­magyar monarchia politikailag döntő álla­mához illően megbízhatónak jelentkezett. Ezzel szemben az osztrák képviselőházban a nemzeti­ségi gyűlölet elfajulása a legdurvább piszkoló­­dások színhelyévé tette a törvényhozási terme­ket, rendszeres tárgyalásokról szó sem lehetett és gazdasági kérdésekkel foglalkozni a lehetet­lenség körébe látszott tartozni. És íme rövid két hónap alatt az osztrák dühöngés lecsendesült, rendszeres parlamenti tárgyalások folynak és ami két hónappal ezelőtt hihetetlennek tűnt fel: a kiegyezési ügyekről — ha mindjárt némi ingerültséggel is Magyaror­szág ellen — de mégis elég nyugodt első olva­sás folyik és megalakulnak a bizottságok, me­lyek behatóan tárgyalják az ott nagy számra növekedett javaslatokat. Holott nálunk a kép­­viselőház a kisebbség rémuralma alatt a rend­szeres tárgyalásokra nézve egyelőre reménytelen. Ily kilátások közt nyílik meg a bizottsági tárgya­lás és fog megbíráltatni a vám- és kereskedelmi szövetség. A kiegyezési tárgyalások ezúttal a magyar törvényhozást kisebb mértékben veszik igénybe, mint az osztrákot, mert nálunk a bank- és va­lutaügyre, valamint a fogyasztási adókra vonat­kozó nagyszámú előterjesztések már 1899 óta törvényekké váltak, holott Ausztriában ezeket az ügyeket csak a 14. §. alapján kibocsátott császári pátens rendezte s igy törvényhozási tárgyalásuk ott mindenesetre még szükséges. De ezenkívül maga a vám- és kereskedelmi szövet­ség, amennyiben az 1887-ben megállapított in­tézkedésektől eltérő újításokat szabályoz, tény­leg kormányrendeletekkel nálunk már jelen­leg is érvényes úgy, hogy nagyban és egészben a közgazdasági bizottság a vám- és kereske­delmi szövetség megbírálásánál nem sokkal töb­bet tehet, mint megállapítani azt, hogy az 1899. évben­­a kormány által az országgyűlés előtt tett és a képviselőház többsége által helyeslés­sel fogadott nyilatkozatok szerint berendezett helyzet fentartandó-e továbbra is 1913. évig. A vám- és kereskedelmi szövetségnek most tár­gyalandó tervezete épen nem más (nagyon cse­kély eltéréssel), mint az a javaslat, melyet a képviselőház bizottsága már 1898-ban tárgyalt és melynek szellemét a mostani kormány 1899. évben magáévá tette és a törvényhozás alkal­­mazandóul elfogadta. Az a nagy kérdés: megnyittassék-e a vám­szövetség Ausztriával, vagy az önálló vámte­rület legyen irányadó, — ezúttal igazán csak akadémikus. A közgazdasági nemzetközi viszo­nyok sohasem voltak oly kedvezőtlenek önálló vámterület megteremtésére, amilyenek je­lenleg. Akkor,­ midőn az elzárkózás rendszere mindenütt diadalra jut, akkor örülni kell, hogy legalább az 50 év óta vámszövetkezésben levő osztrák tartományok nem zárhatják el piacain­kat előlünk. Ha mindenütt emelik a vámokat, ha mindenütt kiszorítják terményeinket, miért törekedjünk meg mi arra, hogy Ausztria felől is a vámsorompók chinai­ fala emelkedjék? Az önálló vámterület kérdését feszegetheti a függet­­lenségi párt, mert hisz politikai hitvallásának egyik sarkalatos tétele, de megadta magát ? kérdésben akkor, midőn Széll kormányra lépett és a pártközi béke egyik alapjául elfogadta azt hogy a vám- és kereskedelmi szövetség megkö­­tése ellen akadályokat (t. i. obstrukció útján) gördíteni nem fog. Ha lesznek fölszólalások az önálló vámterület mellett, ezek jelezni fogják a pártok álláspontját, de most elérendő eredmény­re komoly törekvésekül vagy a nemzet közvé­leményének kifejezéséül ezúttal nem tekint­hetők. A vámszövetség megállapításánál ezúttal az az erőszakosan belevonszolt kérdés is képez­heti megfontolás tárgyát, mely az u. n. loja­­litási nyilatkozatban nyert kifejezést. Egy vám­szövetség a teljes szabad forgalmat tételezi föl, még­pedig a szabad forgalmat mindenféle áru­ban és a szabad forgalmat a szerződő felek polgárai közt; ez a szabad forgalom csak annyiban talál megszorítást, amennyiben a meg­szorító intézkedések a saját országbeli árúra vagy polgárra alkalmaztatnak, mert már nagyobb jog a saját polgárok számára adottnál nem jár a szövetséges társnak sem. Kérjük azokat az igen tisztelt vidéki elő* fizetőinket! kiknek előfizetése március 31-én le* jár, hogy előfizetéseiket az illető postahivatal* nál szíveskedjenek minél előbb megújítani, hogy a lap szétküldésében fennakadás ne le­­gyen. — Marcsi­ gondolatai. — A Pesti Hírlap eredeti tárcája. — . . . Diadal! Sárit eljegyezte Kabók az este, nyilvánosan és ünnepélyesen. A huszon­négy pár ezüst még a mama féltékenyen őr­zött stafirungjából való, — magunk csak csont­­nyelű vitákkal eszünk, de milyen villákkal! Né­melyiknek csak egy ága van, mintha a mitholó­­giai istenek háztartásából maradtak volna. — Tehát az ezüstök kitűnő állapotban kerültek asztalra, ehez járult még egy antik cukortartó a szépanyámtól, két­ karosgyertyatartó a déd­anyámtól és egy satyr-figurás gyümölcstál a nagyanyámtól. A többi ezüst-fölszerelést kibéreltük egész az esküvőig. Oh, minden fényesen festett! Mama fe­kete selyemben, antik családi-csipkékkel, — ezeket az antik családi-csipkéket én gyártom és kéngáz fölibe tartva kapják elefáncsont, her­vadt színüket. — A papa új fekete szalonba, Sári egy nagyon egyszerű, rózsaszínű liberty­­selyem ruhában, Lenke ellenben előkelő, fehér selyem reformruhában, büszkén és hidegen, ami nagyon illett karcsú, magas alakjához. Hát ezt mind Rabók fizeti majd meg. Sze­gény ember! A papa már készülődik zsebének az okkupálására. Oh, én látom ! A régi vágya kidugja fe­jét a ham­u alól: a parlamenti szereplés. Kép­viselő akar­ lenni a Kabók pénzével. S még az idő is kedvez ennek az új életre kelt ideának. Nem kell egyéb, csak a parlament föloszlatása és egy új választás és Kabók benne van a papa kezében. Csakhogy ezt én nem engedem. Mihelyest Sári a Kabók felesége lesz, figyelmeztetni fo­gom, hogy legyen résen és vigyázzon az urára. Abból ugyan senkinek se lenne haszna, ha a papa szerepelne, sőt a fiúknak határozot­tan kárukra lenne. Az Isten bocsássa meg, én nagyon jól ismerem a papát s tudom, hogy féloldali ember. A féloldalát meg se lehet kö­zelíteni, a féloldala meg azonnal kapitulál. Hát minek előtte teret nyitni? Csak hadd maradjon a papa továbbra is az ő apró prókátor­­manőverei mellett. Ezzel nem csinál semmi feltűnést. Egy-egy szelidebb panamai művelet ép úgy hozzátartozik a min­dennapi élethez, mint a cukor a kávéhoz. Ezekben mester a papa. De nagy dolgokkal szemben elvesztené hidegvérét és úgy járna, mint az éhező, aki eledelhez jutva, mohóságá­val beteggé eszi magát. Jó így, a meleg dum­a alatt, a reggeli órákban gondolkodni az események furcsaságai fölött. Még mindenki alszik köröttem, a tegnapi nap fáradalmai után, csak én vagyok ébren egyedül. Nézem a mi leány­szobánk virágos plafonját és hallgatom a „menyasszony“ test­vérem jóizű szuszogását. Az este már ismét szecessziós frizurája volt, de most már lehet akármilyen, Kabók fülig szerelmes belé. A Kabók családja különös família. Az apja nyugalmazott törvényszéki bíró s az anyja dúsgazdag gentri lány. Ez a sovány, erősen púderozott, magas és gőgös hölgy, meglehetősen kellemetlen asszony.­­ság és jellemző dolgot mesélt róla vacsora után­­a Kabók társának, Takátsnak a leánya. Ez is furcsa kis hölgy. Szinte összefut az arca és a haja fakósárgás színe, ehez még cvikkert, kemény gallért és férfi nyakkendőt, hord és az egyetemre jár. Ez a lány, vacsora után karon fogott s igy szólt: — Azt hiszem, mi rokonlelkek vagyunk­— Hogy, hogy? — kérdeztem. — Nem állunk meg egyenesen a forrásnál hanem kutatjuk, hol van a forrás ere? — Jézus, — gondoltam ijedten, — ez egy tudományos hölgy, aki nyakatekert mondatokkal fejezi ki magát és azt hiszi, valami szent kö­telességet teljesít az emberiség iránt, ha a for■* zás erőt kikutatja. Elfintorítottam a számat. Szerettem volna neki megmondani: kérem, én nem kutatok sem­­mit, én csak egy tizenkilenc esztendős leány va­gyok s épen csak nézek a két szememmel ma­gamnak és gondolkodom magamnak ... 1)0 nem szóltam semmit, láttam, ha szólok is, nem ad hitelt a szavaimnak. — Ismeri közelebbről a Kabók családot? — kérdezte a Takáts leány. — ■ — ...........—­­’*.......................................nr... ■« — A Pesti Hírlap mai száma 20 oldal.

Next