Pesti Hírlap, 1903. március (25. évfolyam, 74-89. szám)
1903-03-26 / 84. szám
Budapest, 1903. XXV. évf. 84. (8073.) szám._________________________csütörtök, március 23. Előfizetési árak: Szerkesztőség I Egész évre____28 k _ t _____ ~ Budapest, váci körút 73. Negyedévre" ^7 *_ * flEBM hová a lap szellemi részét1 Megjelenik minden nap, ünnep . . / szétküldésére vonatkozó fel* és vasárnap után is. ■ ’lszólalások intézendők. I----------------T-T- -ir-nir-T------------------n-TTT--------------------T-—---------írTüllír-------------------■■ni ..................... ............ A gazdasági kiegyezés. Talán anachronizmus, ha a magyar országgyűlés képviselőházának mostani tárgyalásakor s az ott lezajló jelenetek közt, amikor a parlamentáris rendnek épen ellenkezője az uralkodó, kiegyezésről szólunk. Pedig pénteken, e hó 27-én, a képviselőház közgazdasági bizottsága megkezdi a kiegyezési javaslatok tárgyalását és a vám- és kereskedelmi szövetségről szóló előterjesztést veszi bírálat alá és így minden anachronisztikus helyzet dacára is foglalkozni kell e kérdésekkel is. Mennyire változott a politikai helyzet a kiegyezési javaslatok beterjesztése azaz ez évi január közepe óta! Akkor a magyar országgyűlés — dacára a már jelentkező obstrukciót hirdető felhőknek — még munkaképesnek, gazdasági ügyek iránt fogékonynak és az osztrákmagyar monarchia politikailag döntő államához illően megbízhatónak jelentkezett. Ezzel szemben az osztrák képviselőházban a nemzetiségi gyűlölet elfajulása a legdurvább piszkolódások színhelyévé tette a törvényhozási termeket, rendszeres tárgyalásokról szó sem lehetett és gazdasági kérdésekkel foglalkozni a lehetetlenség körébe látszott tartozni. És íme rövid két hónap alatt az osztrák dühöngés lecsendesült, rendszeres parlamenti tárgyalások folynak és ami két hónappal ezelőtt hihetetlennek tűnt fel: a kiegyezési ügyekről — ha mindjárt némi ingerültséggel is Magyarország ellen — de mégis elég nyugodt első olvasás folyik és megalakulnak a bizottságok, melyek behatóan tárgyalják az ott nagy számra növekedett javaslatokat. Holott nálunk a képviselőház a kisebbség rémuralma alatt a rendszeres tárgyalásokra nézve egyelőre reménytelen. Ily kilátások közt nyílik meg a bizottsági tárgyalás és fog megbíráltatni a vám- és kereskedelmi szövetség. A kiegyezési tárgyalások ezúttal a magyar törvényhozást kisebb mértékben veszik igénybe, mint az osztrákot, mert nálunk a bank- és valutaügyre, valamint a fogyasztási adókra vonatkozó nagyszámú előterjesztések már 1899 óta törvényekké váltak, holott Ausztriában ezeket az ügyeket csak a 14. §. alapján kibocsátott császári pátens rendezte s igy törvényhozási tárgyalásuk ott mindenesetre még szükséges. De ezenkívül maga a vám- és kereskedelmi szövetség, amennyiben az 1887-ben megállapított intézkedésektől eltérő újításokat szabályoz, tényleg kormányrendeletekkel nálunk már jelenleg is érvényes úgy, hogy nagyban és egészben a közgazdasági bizottság a vám- és kereskedelmi szövetség megbírálásánál nem sokkal többet tehet, mint megállapítani azt, hogy az 1899. évbena kormány által az országgyűlés előtt tett és a képviselőház többsége által helyesléssel fogadott nyilatkozatok szerint berendezett helyzet fentartandó-e továbbra is 1913. évig. A vám- és kereskedelmi szövetségnek most tárgyalandó tervezete épen nem más (nagyon csekély eltéréssel), mint az a javaslat, melyet a képviselőház bizottsága már 1898-ban tárgyalt és melynek szellemét a mostani kormány 1899. évben magáévá tette és a törvényhozás alkalmazandóul elfogadta. Az a nagy kérdés: megnyittassék-e a vámszövetség Ausztriával, vagy az önálló vámterület legyen irányadó, — ezúttal igazán csak akadémikus. A közgazdasági nemzetközi viszonyok sohasem voltak oly kedvezőtlenek önálló vámterület megteremtésére, amilyenek jelenleg. Akkor, midőn az elzárkózás rendszere mindenütt diadalra jut, akkor örülni kell, hogy legalább az 50 év óta vámszövetkezésben levő osztrák tartományok nem zárhatják el piacainkat előlünk. Ha mindenütt emelik a vámokat, ha mindenütt kiszorítják terményeinket, miért törekedjünk meg mi arra, hogy Ausztria felől is a vámsorompók chinai fala emelkedjék? Az önálló vámterület kérdését feszegetheti a függetlenségi párt, mert hisz politikai hitvallásának egyik sarkalatos tétele, de megadta magát ? kérdésben akkor, midőn Széll kormányra lépett és a pártközi béke egyik alapjául elfogadta azt hogy a vám- és kereskedelmi szövetség megkötése ellen akadályokat (t. i. obstrukció útján) gördíteni nem fog. Ha lesznek fölszólalások az önálló vámterület mellett, ezek jelezni fogják a pártok álláspontját, de most elérendő eredményre komoly törekvésekül vagy a nemzet közvéleményének kifejezéséül ezúttal nem tekinthetők. A vámszövetség megállapításánál ezúttal az az erőszakosan belevonszolt kérdés is képezheti megfontolás tárgyát, mely az u. n. lojalitási nyilatkozatban nyert kifejezést. Egy vámszövetség a teljes szabad forgalmat tételezi föl, mégpedig a szabad forgalmat mindenféle áruban és a szabad forgalmat a szerződő felek polgárai közt; ez a szabad forgalom csak annyiban talál megszorítást, amennyiben a megszorító intézkedések a saját országbeli árúra vagy polgárra alkalmaztatnak, mert már nagyobb jog a saját polgárok számára adottnál nem jár a szövetséges társnak sem. Kérjük azokat az igen tisztelt vidéki elő* fizetőinket! kiknek előfizetése március 31-én le* jár, hogy előfizetéseiket az illető postahivatal* nál szíveskedjenek minél előbb megújítani, hogy a lap szétküldésében fennakadás ne legyen. — Marcsi gondolatai. — A Pesti Hírlap eredeti tárcája. — . . . Diadal! Sárit eljegyezte Kabók az este, nyilvánosan és ünnepélyesen. A huszonnégy pár ezüst még a mama féltékenyen őrzött stafirungjából való, — magunk csak csontnyelű vitákkal eszünk, de milyen villákkal! Némelyiknek csak egy ága van, mintha a mithológiai istenek háztartásából maradtak volna. — Tehát az ezüstök kitűnő állapotban kerültek asztalra, ehez járult még egy antik cukortartó a szépanyámtól, két karosgyertyatartó a dédanyámtól és egy satyr-figurás gyümölcstál a nagyanyámtól. A többi ezüst-fölszerelést kibéreltük egész az esküvőig. Oh, minden fényesen festett! Mama fekete selyemben, antik családi-csipkékkel, — ezeket az antik családi-csipkéket én gyártom és kéngáz fölibe tartva kapják elefáncsont, hervadt színüket. — A papa új fekete szalonba, Sári egy nagyon egyszerű, rózsaszínű libertyselyem ruhában, Lenke ellenben előkelő, fehér selyem reformruhában, büszkén és hidegen, ami nagyon illett karcsú, magas alakjához. Hát ezt mind Rabók fizeti majd meg. Szegény ember! A papa már készülődik zsebének az okkupálására. Oh, én látom ! A régi vágya kidugja fejét a hamu alól: a parlamenti szereplés. Képviselő akar lenni a Kabók pénzével. S még az idő is kedvez ennek az új életre kelt ideának. Nem kell egyéb, csak a parlament föloszlatása és egy új választás és Kabók benne van a papa kezében. Csakhogy ezt én nem engedem. Mihelyest Sári a Kabók felesége lesz, figyelmeztetni fogom, hogy legyen résen és vigyázzon az urára. Abból ugyan senkinek se lenne haszna, ha a papa szerepelne, sőt a fiúknak határozottan kárukra lenne. Az Isten bocsássa meg, én nagyon jól ismerem a papát s tudom, hogy féloldali ember. A féloldalát meg se lehet közelíteni, a féloldala meg azonnal kapitulál. Hát minek előtte teret nyitni? Csak hadd maradjon a papa továbbra is az ő apró prókátormanőverei mellett. Ezzel nem csinál semmi feltűnést. Egy-egy szelidebb panamai művelet ép úgy hozzátartozik a mindennapi élethez, mint a cukor a kávéhoz. Ezekben mester a papa. De nagy dolgokkal szemben elvesztené hidegvérét és úgy járna, mint az éhező, aki eledelhez jutva, mohóságával beteggé eszi magát. Jó így, a meleg duma alatt, a reggeli órákban gondolkodni az események furcsaságai fölött. Még mindenki alszik köröttem, a tegnapi nap fáradalmai után, csak én vagyok ébren egyedül. Nézem a mi leányszobánk virágos plafonját és hallgatom a „menyasszony“ testvérem jóizű szuszogását. Az este már ismét szecessziós frizurája volt, de most már lehet akármilyen, Kabók fülig szerelmes belé. A Kabók családja különös família. Az apja nyugalmazott törvényszéki bíró s az anyja dúsgazdag gentri lány. Ez a sovány, erősen púderozott, magas és gőgös hölgy, meglehetősen kellemetlen asszony.ság és jellemző dolgot mesélt róla vacsora utána Kabók társának, Takátsnak a leánya. Ez is furcsa kis hölgy. Szinte összefut az arca és a haja fakósárgás színe, ehez még cvikkert, kemény gallért és férfi nyakkendőt, hord és az egyetemre jár. Ez a lány, vacsora után karon fogott s igy szólt: — Azt hiszem, mi rokonlelkek vagyunk— Hogy, hogy? — kérdeztem. — Nem állunk meg egyenesen a forrásnál hanem kutatjuk, hol van a forrás ere? — Jézus, — gondoltam ijedten, — ez egy tudományos hölgy, aki nyakatekert mondatokkal fejezi ki magát és azt hiszi, valami szent kötelességet teljesít az emberiség iránt, ha a for■* zás erőt kikutatja. Elfintorítottam a számat. Szerettem volna neki megmondani: kérem, én nem kutatok semmit, én csak egy tizenkilenc esztendős leány vagyok s épen csak nézek a két szememmel magamnak és gondolkodom magamnak ... 1)0 nem szóltam semmit, láttam, ha szólok is, nem ad hitelt a szavaimnak. — Ismeri közelebbről a Kabók családot? — kérdezte a Takáts leány. — ■ — ...........—’*.......................................nr... ■« — A Pesti Hírlap mai száma 20 oldal.