Pesti Hírlap, 1911. március (33. évfolyam, 51-76. szám)
1911-03-18 / 66. szám
_____________________________________ ___________PESTI HIRLAfz____________ ,1911. március 18., szombat: kimerithetlennek látszik. Fekete papírra rajzolt virágképei is igen artisztikusak. Racier Róbert ismert mester a vizfestészet terén is, Olgyai Viktor remek rézkarcait sem kell újra felfedezni. Állatképei különösen szépek. Angliában élő hazánkfia, Pogány Willy is bemutatja itt gyönyörű fantáziáját, melylyel a szebbnél-szebb angol mesekönyveket illusztrálja. Kollekciója egyik szenzációja a tárlatnak. Papp Lajos és Prihoda István új nevek a grafikában. Poll Hugó pastell-képei annál régebbi ismerősök. Rózsaffy Dezső művésztalentumát szép aktrajzai dicsérik. Raáb Ervin pastelljeit a szálhímzésre emlékeztető rajztechnika teszi érdekessé, Szlányi Lajos vízfestményeivel, Székely Árpád ceruzarajzaival és az „Est“ című szép rézkarcával üregbiti nevét. Szmrecsányi Ödön a budapesti életet rögzítette meg élénken benépesített humoros, színes rajzain. Tichy Kálmán japánosan érzett színes aquatintái elsőrangú lapok, Tichy Gyula linóleum-metszetei inkább a bizarrságukkal tűnnek fel. Gyöngyöshalászi Takách Béla „Csend“ című vízfestménye hatásos költőivízió. Tipáry Dezső rézkarcai realitásukkal, Tuszkay Márton temperái az ötletességükkel keltenek figyelmet. Túri Ödön sokszor díjazott bajnoka a vizfestészetnek. Villi S. Mariska feltűnést kelt, fejlődésével. A „Piros műteremsarok“ és a „Carla arcképe“ elsőrangú mesteri alkotások. Wagner Géza, párizsi és müncheni város részleteit ismert bátorságával veti papírra, Tidd Árpád mesteri vízfestményei közül a „Vakol“* keltik a legnagyobb feltűnést. Vadász Miklós gazdag kollekciója egyúttal hű tükörképe a művész lelki gazdagságának, melyet vérbeli szellemesség és a legbiztosabb rajztudás jellemez. Zádor István feltrajzaival bizonyítja finoman érző rajztalentumát. címe, a legújabb ,grafikai tárlat -- dióhéjban. A legnagyobb fajta amerikai dióhéjra volt szükség, hogy a sok jóhangzóet név beleférjen. (Kezdi.) Egyletek és intézetek. — A Hírlapírók Nyugdíjintézetének jubileuma. A Magyarországi Hírlapírók Nyugdíjintézete vasárnap, e hó 19-én, délelőtt tizenegy órakor tartja meg a Magyar Tudományos Akadémia heti üléstermében harmincadik rendes és egyúttal az intézet harminc éves fennállását megünneplő diszközgyűlését, amelyen az ünnepi beszédet dr Heltai Ferenc elnök mondja. A közgyűlést diszlakoma követi délután egy órakor a Hungária-szállóban. A lakomán megjelennek a magyar kormány tagjai, Lukács László pénzügyminiszter kivételével, aki kimentette távolmaradását és megjelenik a képviselőház elnöksége: Berzeviczy Albert elnök, Návay Lajos ,és Kabos Ferenc alelnökök. A székesfővárost Fülepp Kálmán főpolgármester, Bárczy István polgármester, dr Bódy Tivadar tanácsos és Boda Dezső főkapitány fogja képviselni. A bécsi Concordia, irót és hirlapirók egyesületének képviseletében dr Steinbach Gusztáv elnök jön el, az Otthon Írók és hirlapirók köre képviseletében Rákosi Jenő főrendiházi tag, a Budapesti újságírók egyesületének képviseletében dr Herczeg Ferenc elnök; képviselteti magát a Magyar Tudományos Akadémia, a Kisfaludy Társaság és a Petőfi Társaság. A Magyar szakírók egyesületét Gelléri Mór királyi tanácsos elnök, a Magyar újságkiadók országos szövetségét gyurgyókai Zilahi Simon, az Újságkiadók otthonát Illés József elnök fogja képviselni. Képviselőt küld az Országos Pázmány-egyesület és a Vidéki hirlapirók országos szövetsége is. — Adomány a színészek nyugdíjintézetének. A Belvárositakarékpénztár Részvénytársaság az Országos Szinészegyesület nyugdíjalapja javára ezer koronát adományozott. A Szinészegyesület tanácsa a nagylelkű adományért meleghangú levélben tolmácsolta köszönetét. A Kossuth Lajos asztaltársaság a hó 19-én, vasárnap, este Kossuth Lajos halála évfordulójának előestéjén emlékünnepet rendez saját helyiségeiben (V. Béla u. 5. sz.). Az ünnepi beszédet Környék Mihály, az egyesület elnöke, tartja, kívüle még Szűcs Elemér és Lőwy Sándor szerepelnek, majd az egyesület dalárdája fog hazafias dalokat előadni. A Gyakorló Gyorsírók Társasága e hó 19-én, vasárnap, délelőtt fél 11 órakor az Országos Iparegyesület üléstermében (VI. Gróf Zichy Jenő u. 4. sz.) felolvasó ülést tart, amelyen Tóth Mariska a gépírásról, Ladnai Béla az egyszerűségre és elméleti következetességre való törekvésről fog értekezni. Az előadásokat vita követi. — A Ganz-gyári Dalkör március hó 18-án, szombaton, este fél 9 órakor az Országos Magyar Építőszövetség nagytermében (Budapest, ,VII. Aréna ut. 68) Sugár Viktor egyesületi karnagy vezetésével a cs. és kir. 52. sz. gyalogezred zenekara, Bergmann Sándor gordonkaművész, Erney József Nemzeti Zenede igazgató és Mikó Ernő zenetanár közreműködésével hangversenyt zart. " — Tanítók tisztújító gyűlése. A Budapesti (hivatalos) Tanítótestület VII. kerületi köre csütörtökön választotta meg új tisztikarát, amelyen elnökké Sándor Pétert, alelnökökké Molnár Katalin és Erős Jenő fővárosi tanítókat, jegyzőkké Bay József és Gurka Károly tanítókat választották meg. A jogvédő bizottságba dr Rózsa Ignác fővárosi tanitót delegálták. — Cs. és k. rákbetegség elleni egyesület. Mint Bécsből jelentik, gróf Kielmannsegg helytartó arról értesítette az osztrák rákbetegség ellen küzdő egyesület elnökségét, hogy a király a belügyminisztérium utján megengedte, hogy a társaság a cs. kir. címet és iratain a kétfejű sasos címert használhassa. Kis komédiák. Nemes verseny, vagy a tökéletes ház. . . Élt egyszer ebben a gyönyörű fővárosban két kitűnő háziúr. Nevezzük el ezt a két embert, a régi élclapokból szerzett tapasztalásaink alapján Kövérinek és Soványinak. Kövéri, mint neve is jelzi, hosszú sovány embervolt, Soványi ellenben alacsony, kövér. Különben hal maradna a humor, az az áldott jó humor, amelyet olyan kitűnő eredménynyel hamisítanak már Budapesten?. Ivóvéri és Soványi furcsás viszonyban voltak egymással. Gyűlölték egymást és ezt nagyon különös módon mutatták meg. Ha Kövéri valahol egy házat épített, Soványi nem nyugodott addig, míg szemközt egy sokkal hatalmasabb palotát emelt. Viszont, ha Soványi valahol nagy titokban egy telket vásárolt, Kövéri még nagyobb titokban megvásárolta a mellette fekvő telket. Állandóan farkasszemet néztek egymással, mint régmúlt időkben két hegy ormáról-az ellenséges várak. ■■ w ■ : - . Egy szép napon Kövéri elhatározta, hogy véglegesen lefőzi Soványit. Bejbeüti úgy, hogy többé ne térjen magához. És épülőfélben levő házára, amelyet augusztus elsején akart a lakóknak átadni, a következő plakátokat ragasztotta ki: „Itt augusztus elsejére még néhány kisebbnagyobb lakás kiadó. Hall, olvasószoba, városi és házi telefon, lift, cselédlift, vacuum-cleaner a házban.“ Soványi olvasván ezt a plakátot, gyorsan intézkedett. Félóra múlva hasonló tartalmú plakát ékeskedett az ő házán is, azzal a különbséggel, hogy ő a föntnevezett előnyökön kívül még teherliftet, villámot és gázt, állandó hideg és meleg vizet és szabad tapéta-választást is biztosított lakóinak. 4. Kövéri megvakarta a fejét, de nem tágított. Másfél óra múlva már interurbán telefont és fürdőszobát gázfűtéssel ígért. Ezzel azonban nem érte be. A plakátot kiegészítette a következőkkel: „Vendéglő a házban. Kávéház a házban. Mészáros, hentes, fűszeres, gyógyszertár a házban.“ És a kezét dörzsölgette. Mert Soványinak nem volt gyógyszertára. Azonban Soványi sem csüggedt el. Új plakátja így festett: „Orvos a házban, ügyvéd a házban. Közjegyző a házban. Férfi- és női divatkereskedés a házban. Mozi a hasban.“ Its a kezét dörzsölgette. Mert Kövérinek nem volt mozija. 5. Kövéri most már dühöngött: — Mit lehetne csinálni, hogy Soványi boszankodjék? Rövid tanakodás után földerült az arca. A plakátot megtoldotta ezzel az egy mondattal: ...A kényelem netovábbja: izraelita imaház és koporsó-raktár ír házban.“ Soványi pár pillanat múlva megadta erre a feleletet: „A kényelem netovábbja: orvos, ügyvéd, közjegyző, férfi- és női divatkereskedés, mozi a házban. Vendéglő, kávéház, mészáros, hentes, fűszeres, gyógyszertár, izraelita imaház és koporsó-raktár két lépésnyire a szomszéd házban.*' Ella, Tauffer tanár sikere. Függetlenül tartalmától, mely a nemközi élet egyik legjelentősebb, legvadregényesebb és legelburkoltabb mozzanatainak ismertetéséből állott, rendkívüli érdeklődést érdemel Tauffer professzor legutóbbi „Nászút“ című előadása s főleg a hozzátolongók népgyűlésszerű sokasága magának a gondolatközlésnek általa megnyilatkozó fajtája miatt. Nem felolvasást, de nem is — tudtommal legalább — vetített képekkel tarkázott értekezést tartott a tudós nőgyógyász, hanem egy egyszerű, tisztán a gondolat és szó erejére támaszkodó szabad előadást. Az egész produkció abból állott, hogy egy, igaz, hires.Öls jeles úr másfél óráig ismereteket szórt a közönség elé, bizonyára a tudós pontosságával, de valószínüleg a részletek rögtönzésének bájával és csillogásával s mégis ébez, a szemnek kevés hitványosságot nyújtó, a fület melódiákkal és zenei összhangokkal el nem andalító, színészi elemekkel, lengő szoknyákkal, mozgalmas cselekvésekkel föl nem szerelt másfél órához tolongott a közönség. Mi ennek az oka. Nagy tévedés azt hinni, hogy maga a téma vonzotta a hallgatóságot, bár kétségtelenül emlék is, nagy jelentősége van. Az emberiség mai nemi nyomora oly rettenetes s nemi boldogulás vágya oly hatalmas, hogy szívesen megragadja az alkalmakat, melyek e nyomorból kivezető s e vágyakozás kielégithetése felé irányuló utakat jelölik ki számára. Csakhogy miért tolong épen egy előadáshoz, mikor a tudoményos könyvek könyvtárnyi töméntelensége, vagy akár a házi könyvtárak lexikonjai is eléggé komoly, részletes felvilágosítást nyújtani képesek? Sőt nagyon valószínű, hogybármily tudós ember és pompás előadó is Tauffer tanár, azért az a könyv, melyet ő, vagy más vele egyenrangú tudós e témáról írt ,vagy írna, alaposabb és mélyebbre ható felvilágosítást nyújtana, mint egy bármily kitűnő előadás. S azért mégis az igazi tudományos könyveket, még a nemi életre vonatkozókat is, kevesen olvassák át alaposan, ellenben az előadásokra tolonganak. " Ezt az írás és az élőszó útján történő gondolatközlés különbsége magyarázza meg. Az Írásnak, főleg a tudományos pontosággúnak vagy bölcsészi mélységűnek, megvan a maga értéke és varázsa. Én részemről az Írást, s általában azt a gondolat- vagy érzésközlést, ami az emberhez, mint olvasó lényhez fordul, magasabb rendűnek, a gondolat és érzés tökéletesebb kifejezésére alkalmasabb, módszernek tartom, mint az élő szóval való előadást. Ez mindig a gondolati anyagnak bizonyos hígításával, mérsékelten rendszeres, sőt szeszélyesen kanyargó kibontakoztatásával jár s nem annyira logikai, mint inkább művészi törvényeknek szokott hódolni. De ez épen az előnye. Ha valaki egy magas nívójú tudományos értekezést vagy esztétikai essayt a közönség előtt elszavalna vagy bármily közvetlenül elmondana, alig tenne hatást. Az ily munka az együttgondolkozásnak oly erős mértékét, a figyelemnek oly megfeszítését követeli meg, amelyet a legkevesebb hallgatótól lehet elvárni. Ugyanaz az ember, aki mint hallgató, hamarosan elvonná figyelmét e műtől, mint olvasó esetleg végigkövetné s épülne rajta, mert az olvasó egyes mondatokat kétszer olvashat el, ott és annyit pihen, amennyit akar, egy s más dolognak utána is néz, sőt az egészet is többször elolvashatja. A hallgatónak ellenben röptében kell elfognia a gondolatot s ha egyet elszalasztott, nem szabad azért az egész fonalat elvesztenie, továbbá a szigorúan ténybeli vagy elméleti tartalom mellett az ötletek, kifejezésbeli szépségek, képzet-társulásbeli szokatlanságok izgató villanyütéseiben is kell részesülnie. Az előadónak tehát alkalmazkodnia kell a hallgató ember eme lelki alkatához. Szellemi produkciója, persze, ezáltal az írástól vagy az írás felolvasásától lényegesen különböző lesz. De épen ez a sajátos, külön műfajt alkotó szabad előadási módszer az, ami a közönség úgynevezett szélű rétegeit vonzza. Tudni kell, hogy az emberek, főleg a nők leg