Pesti Hírlap, 1911. március (33. évfolyam, 51-76. szám)
1911-03-18 / 66. szám
10 _____________ _______Pesti Hírlap_______ 1911. március 18., szombat. 4 . — (Lord Rosebery a nadrágszoknyáról.) A sutherlandi hercegnő a napokban arra kérte lord Roseberyt, hogy nyissa meg a Mansion Houseban rendezett skót háziipari kiállítást. A londoni tanácsház nagyterme szinültig tele volt előkelő közönséggel s Rosebery a nyilvánosság előtt már rég mutatkozott oly jókedvűnek, mint ezúttal. Elnézést kért, amiért kézimunkához a semminél is kevesebbet ért és csodálkozását fejezte ki afelett, hogy a sutherlandi hercegnő nem maga nyitotta meg a kiállítást. Amikor az egykor gyengébbnek mondott nem az erősebbnek tartja és vallja magát, el lehet várni tőle, hogy maguk intézzék az összes ügyeiket. A hölgyek manapság olyan ritka erényekkel és tulajdonságokkal dicsekedhetnek, amilyenekre a férfiak, sajnos, sohasem fognak szert tenni, sőt szónoki képesség tekintetében is felülmúlták a férfiakat. Ő tehát bátran elmaradhatott volna, de ezt két okból nem akarta megtenni. A férfi helyzete a jövőben mindenesetre alárendelt lesz s ő az első akar lenni, aki tanujelét adja az új helyzettel való megbarátkozásának. Volt azután — mondotta halkan, szinte szégyenlősen — még egy másik oka is. És pedig az, hogy a felesége úgy akarta, hogy menjen el a kiállítás megnyitására. A kiállított szebbnél-szebb tárgyak közül legtöbbet még a skót „tweed“ szövethez ért. Jó volna, ha valamennyi férfi hallgatója ilyen szövetből készíttetne magának ruhákat, arra az esetre, ha Skótországba utazik. A skótok ugyanis, amikor már közelednek szűkebb hazájuk határához, a vonaton átöltöznek és pantallóikat a skót flanellszoknyával cserélik fel, amelyből azután a városi emberek hófehér térde ugyancsak kiviláglik, ha csak előzőleg nem kente be jó erősen dióolajjal. Az asszonyoknak és leányoknak persze fölösleges az ilyen tweedeket ajánlania, mert hiszen a legújabb divat, a nadrágszoknya, amúgy is pótolhatóvá tenné ezeket. (A nemes lord célzatosan kerülte a nadrágszoknya kifejezést és inkább „háromkabátot“ említett.) Végül a lord a háziipar jelentőségéről és feladatairól beszélt. (Álljon meg itt, ha köhög.) Az egyik hódmezővásárhelyi gyógyszerész kirakatában ez a felirat csalogatja az arra menőket. Észrevette és elolvasta egy tanyai magyar is és hosszas eltűnődés után az ablak mellé húzódott. Délelőtt kilenc órakor volt ez és tiz órakor, sőt még tizenkét órakor is ott állt rendületlenül a magyar és köhögött folyton, szünet nélkül, de mormogott is már és nyugtalan szemekkel pislogott a felírásra. Végre is délután három órakor, amikor a gyógyszerészt is izgatta a magyar hatórás egy helyben való állása, kiment és reá szólt: — Mit akar bácsi? — Én? •— Igen-igen! — Hát nem tud az úr olvasni, hát olvassa el az úr! Ezzel a felírásra mutatott. A gyógyszerész nem tudta visszatartani mosolyát, de meg is sajnálta a magyart és adott neki egy doboz köhögés elleni szert. — Ezt vigye hírba bácsi és azután nem fog köhögni. — Hát a felhés? A gyógyszerész ravaszul mosolygott és odasugta a magyarnak: — Az csak a nőknek szól. Ezzel az öreg megnyugodva eltávozott, de úgy kalap alól csak visszaszólt: — Huncut az ur! — (Milliós lopások Oroszországban.) Pétervári tudósítónk jelenti, hogy Dediulin szenátor, ki a délkeleti részeken az intendáturákat és az erődöket ellenőrzi, a csütörtöki jelentésekben határtalan visszaélésekről számolt be. A hivatalnokok — írja Dediulin — mindenütt azzal a vágygyal vannak eltelve, hogy az államot amennyire csak lehet meglopják A jelentés két tábornokot az állampénztárt soványító működésük miatt „Karlsbad“ és Marienbad“ tábornokoknak nevez. Az úgynevezett Marienbad tábornok a birodalmi tanács elnökének unokatestvére és sok milliót harácsolt el. A Dediulin által felemlített sikkasztások összege több mint húsz millió rubel. (Meggyuladt gőzhajó.) Londonból táviratozzák. A North Point nevű nagy tengeri gőzös a Fülöp-szigetek felől jövet a nyílt tengeren kigyuladt. Az égő gőzöst a parthoz vontatták, de akkor már a gépházból egészen alsó végéig teljesen lángokban állt. Azonnal hozzáláttak az oltáshoz és nagy erőfeszítés után végre sikerült a tüzet elfojtani. A hajó tizenöt főből álló legénysége csak nagy ügygyel-bajjal tudta a hajót megmenteni. A kár igen jelentékeny. _. . '... • .. /t — (A tavaszi és nyári szezon) közeledtével bizonyára mindenkit érdekel, hogy Neumann M. cs. és kir. udvari és kamarai szállító (Múzeumkörút 1—3.) illusztrációs árjegyzéke a legújabb tavaszi és nyári férfi-, fiú- és leányka ruhákról most jelent meg. Ezen gyönyörűen kiállított árjegyzék bő és érdekes leírását adja a legújabb ruhadivatnak, amely cikkben nevezett cég tudvalevőleg remek dolgokat produkál. (A leányiskolák igazgatói.) A hesseni nagyhercegségben a főtanítók (Oberlehrer) és tanítók mozgalmat indítottak abban az irányban, hogy a leányiskolák élén ezentúl ne álljanak igazgatónők, mert a leányiskolákban férfiak is tanítanak és a népérzülettel ellentétben van, hogy férfitanító alárendeltje legyen az asszonyi igazgatónak . . . Ezzel a mozgalommal persze szembeszálltak az igazgatónők, tanítónők, de szembeszállottak férfiak is, akiknek tisztánlátását nem homályosította el semmiféle nemi elfogultság. A női képzés érdekeinek védelmére alakult porosz központi kötelék körlevelet bocsátott ki ebben a tárgyban és aláírásokat gyűjt erre a körlevélre, hogy szembeszállhassanak az elfogult hesseni férfi-tanítóvilággal. A körlevélben egyebek között ezt mondják: Előttünk természetesnek tűnik föl és a serdülő leányok érdekében fontosnak is látszik, hogy az asszonyoknak meg legyen a befolyásuk a leányok nevelésére. Ezt a befolyást biztosítanunk kell a nyilvános leányiskolákon a tanítás minden fokán és meg kell védenünk azt az elvet, hogy nők — ugyancsak minden fokán a tanításnak — vezetői lehessenek a leányiskoláknak. Véleményünk szerint épenséggel nem ellenkezik a „népérzülettel“, az általános felfogással, hogy iskolát asszony vezessen, ha épen olyan képzettsége és épen olyan rátermettsége van, mint a férfi-tanítónak. Az „általános felfogás“ bizonyára helyesli, ha az iskolák vezető állásainak betöltésére nézve nem a nemi hovatartozás, hanem a rávalóság az irányadó és az „általános felfogással“ quadrál az a szempont, hogy a nők a leánynevelés terén, amelyen minden időben kimagasló szerep jutott nekik, hátra ne szoruljanak ... A porosz központi köteléknek eme körlevelét eddig, egyetlen hónap folytán, tízezernél többen írták alá, 2700 férfi, 7600 asszony, köztük 2800 tanítónő. A férfialáírók között 150 egyetemi tanár is van, sok híres paedagógus és egyéb tudós, ott vannak köztük Rein, Eneken és Weiner, a jénai egyetem, Rosin, Michael, Meinecke, Kewitsch, a freiburgi egyetem professzorai és más hírességek. Ezenkívül állást foglalt a hesseni tanítók beadványával szemben valamennyi szervezet, amely beletartozik az általános német tanítónőképző egyesületbe és ez az állásfoglalás tizennégyezer tanítónőt jelent, akikkel szintén szemben találják magukat a hesseni nagyhercegség tanítói és főtanítói. Az ő beadványukra tehát balsiker vár és a leányiskolák élén helyenként ezentúl is megmaradnak az igazgatónők és alárendeltjeik maradnak, mert így kívánja a leánynevelés érdeke — a férfitanítók. Nem is értjük a hesseni tanítókat. Nem értjük, hogy miért kellemetlenebb a szubordináció, ha asszony az iskola direktora, mint valamely paragrafusvágó, zordon igazgató úr . . . — (Szolgálati jubileum.) Érdemes tisztviselőt ünnepeltek pénteken a posta és távirda vezérigazgatóságon annak alkalmából, hogy állami szolgálatának huszonötödik évét betöltötte. Laszy Győző postatanácsos, a jubiláló tisztviselő, közel húsz év óta működik a kereskedelmügyi minisztérium posta szakosztályában, ahol nagy szaktudásáért és széleskörű ismereteiért általános, igaz tiszteletnek örvend. Többek közt a postai küldemények portamentességére vonatkozó szabályok kodifikálásának nehéz munkája is az ő érdemeit öregbíti. Titkára a posta- és távirdatiszti és hajóstiszti tanfolyamnak, mely munkakörben szintén bokros érdemeket szerzett. Törhetetlen kötelességtudással párosult pontossága és nagy szakismeretei révén, a postaintézet legérdemesebb férfiai közé sorolhatjuk őt. (Egy őrült rémtette.) A román főváros egyik népes utcája pénteken izgalmas jelenetnek volt a színhelye.. Egy bukaresti orvos — mint nekünk onnan táviratozzák — az utcán hirtelen megőrült, előrántotta revolverét és gyors egymásutánban össze-vissza lövöldözötta járókelőkre. A revolvergolyók egy egyetemi tanárt és egy rendőrügynököt életveszélyesen ,megsebesítettek. A rendőrügynököt három lövés érte. Nagy harcba került, míg az őrültet végre ártalmatlanná tették és beszállították a tébolydába. (Tanácsosi cím az orvosoknak.) Az alsóausztriai orvosi kamara, legutóbbi ülésében, a kormány felhívására válaszolva, kimondotta, hogy az „orvosi tanácsom“ (Medizinalrat) cirix kreálását és adományozását mindazon orvosok részére, kik a közegészségügy lelkiismeretes szolgálatában kitüntették magukat, ajánlani fogja. A kamara tagjai közül néhányan az egész cím-kérdés visszautasítása mellett foglaltak állást, — a többség azonban a fentebbi értelemben döntött és igy az osztrák kormány már a legközelebbi jövőben abban a helyzetben lesz, hogy a „Medizinalrat“ címet az ilyen hangzatos kitüntetésre reflektáló osztrák orvosoknak odaadományozhassa. — A sok titkos, udvari, kormány, császári (Kaiserlicher Rat) posta és távirda, kereskedelmi, iskolai (Schulrat) stb. tanácsosok végeérhetetlen sokaságát Ausztriában nemsokára tehát az orvosi tanácsosok is szaporítani fogják. Mivel pedig a germán faj ízléséből fakadó csntkárság a szélrózsa minden irányában elterjedt, valószínűnek látszik, hogy ez az új címzés is hamarosan végig fog száguldani a szomszédos földrajzi területeken, beleértve természetesen Magyarországot is. A mi tudásuknál vagy szerencséjüknél fogva, ismertebb ,és kiválóbb orvosaink különben már bőven el vannak látva méltóságos és más egyéb titulusokkal, a hasonló kitüntetésre aspiráló többség azonban nyilván szívesen fogja venni, ha szintén helyet foglalhat a tanácsosok népes gárdájában és névjegyét egy zengzetes sorral megbővítheti. (A krakói kém gyilkosai.) Krákéból jelentik, hogy a Rybaknak, az állítólagos orosz kémnek, meggyilkolása miatt indított bűnperben pénteken folytatták a tárgyalást. A kihallgatott tanuk közül csupán Stepa Roman vallomása keltett nagy érdeklődést, aki Sadovskinak, a gyilkos Trudnovsky bűntársának, a rendőrség fogházában cellatársa volt és nagyon terhelőleg vall Sadovski ellen. Stopa, aki jelenleg a katonaságnál szolgál, elmondja, hogyan ismerkedett meg a cellában Sadovskival, ahová ő sikkasztás miatt került. Sadovski sokat beszélt neki Rybak meggyilkolásáról és többek közt így szólt: — Milyen buták itt az emberek, hogy Trudnovskyt emiatt letartóztatták. Varsóban futni engedték volna! A tett elkövetésének napján Sadovski, mint a tanúnak elmondta, az utcán találkozott Trudnovskyval, aki Rybak mögött ment. Sadovski gyorsan revolvert dugott a Trudnovsky kezébe és később megelégedéssel hallotta, hogy a tett sikerült. — Sadovski vádlott kijelenti, hogy a tanú vallomásából egyetlen szó sem igaz. — Az egyik esküdt azt kérdezte a tanútól, hogy nem volt-e már egy ízben lopással vádolva ? A tanú tiltakozik a kérdés ellen, mire a védő megjegyzi, hogy Stopa egyszer lopás miatt állt a bíróság előtt, de fölmentették. A tanú: Talán együtt ültünk akkor a vádlottak padján? A védő felugrik és ingerülten tiltakozik a tanú megjegyzése ellen. Az ügyvédek és a közönség hangos bravózással helyeslik a védő erélyes fellépését. A teremben lárma támadt, mire az elnök a termet kiüríttette. A törvényszék visszavonult és elhatározta, hogy a tanú fölöttes katonai hatóságát értesíti arról, hogy ez a törvényszéki teremben egy védőügyvédet qualifikálatlan módon megsértett. (A vincellér-háború.) Troyesből jelentik: Colombo vincellérjei felháborodva azon, hogy Aube kerületet nem sorolták a Campagne vidéki kerületek közé, pénteken elűzték az adószedő hivatalnokokat, meghúzták a harangokat és a községházára kitűzték a vörös lobogót. (Az ököritói segélyakció.) Szatmárról jelentik :Ilosvay Aladár, Szatmár vármegye alispánja csütörtökön délután kiszállott Ököritóra, ahol megkezdette a segélyek kiosztását. Az alispán egyelőre ötezer koronát osztott ki a szerencsétlenség áldozatainak hátramaradottai között a pillanatnyi nyomor enyhítésére. A segélykiosztásnál Farkas Ernő községi jegyző segédkezett, aki kijelölte azokat, akiknek azonnali segélyre van szükségük. Nyolcvan ember kapott 50—100 korona segélyt. Az alispán kijelentette, hogy a segélykiosztást a vármegye óhajára a saját felelősségére kezdette meg, mert a belügyminisztertől még semmiféle utasítást nem kapott a segélyek kiosztására vonatkozólag. Az összegyűlt segélyösszeg az alispán állítása szerint kétszázezer korona. Az alispán a segélyeket legkésőbb március 27-ig, a megrendítő katasztrófa évfordulójáig, ki fogja osztani. Csaba Adorján főispán Ököritó község elöljáróságát okolja azért, hogy nem jelentette be a vármegyénél, hogy Ököritón vannak sürgős segélyre szorultak, mert ha ez a vármegyének tudomására jutott volna, azonnal megkezdették volna a segélyek kiosztását. Ököritón összesen 512 ember fog segélyt kapni 100—2000 koronás összegekben a szerencsétlenség nagyságához és vagyoni viszonyaikhoz mérten.