Pesti Hírlap, 1911. március (33. évfolyam, 51-76. szám)

1911-03-18 / 66. szám

10 _____________ _______Pesti Hírlap_______ 1911. március 18., szombat. 4 . — (Lord Rosebery a nadrágszoknyáról.) A sutherlandi hercegnő a napokban arra kérte lord Roseberyt, hogy nyissa meg a Mansion Houseban rendezett skót háziipari kiállítást. A londoni ta­­nácsház nagyterme szinültig tele volt előkelő kö­zönséggel s Rosebery a nyilvánosság előtt már rég mutatkozott oly jókedvűnek, mint ezúttal. Elnézést kért, amiért kézimunkához a semminél is keveseb­bet ért és csodálkozását fejezte ki afelett, hogy a sutherlandi hercegnő nem maga nyitotta meg a kiállítást. Amikor az egykor gyengébbnek mondott nem az erősebbnek tartja és vallja magát, el lehet várni tőle, hogy maguk intézzék az összes ügyeiket. A hölgyek manapság olyan ritka erényekkel és tu­lajdonságokkal dicsekedhetnek, amilyenekre a fér­fiak, sajnos, sohasem fognak szert tenni, sőt szó­noki képesség tekintetében is felülmúlták a férfia­kat. Ő tehát bátran elmaradhatott volna, de ezt két okból nem akarta megtenni.­ A férfi helyzete a jövőben mindenesetre alárendelt lesz s ő az első akar lenni, aki tanujelét adja az új helyzettel való megbarátkozásának. Volt azután — mondotta hal­kan, szinte szégyenlősen — még egy másik oka is. És pedig az, hogy a felesége úgy akarta, hogy menjen el a kiállítás megnyitására. A kiállított szebbnél-szebb tárgyak közül legtöbbet még a skót „tweed“ szövethez ért. Jó volna, ha valamennyi férfi­ hallgatója ilyen szövetből készíttetne magának ruhákat, arra az esetre, ha Skótországba utazik. A skótok ugyanis, amikor már közelednek szűkebb ha­zájuk határához, a vonaton átöltöznek és pantallói­kat a skót flanellszoknyával cserélik fel, amelyből azután a városi emberek hófehér térde ugyancsak kiviláglik, ha csak előzőleg nem kente be jó erősen dióolajjal. Az asszonyoknak és leányoknak persze fölösleges az ilyen tweedeket ajánlania, mert hiszen a legújabb divat, a nadrágszoknya, amúgy is pó­­tolhatóvá tenné ezeket. (A nemes lord célzatosan kerülte a nadrágszoknya kifejezést és inkább „há­romkabátot“ említett.) Végül a lord a háziipar je­lentőségéről és feladatairól beszélt.­­ (Álljon meg itt, ha köhög.) Az egyik hódmezővásárhelyi gyógyszerész kirakatában ez a felirat csalogatja az arra menőket. Észrevette és elolvasta egy tanyai magyar is és hosszas eltűnődés után az ablak mellé húzódott. Délelőtt kilenc óra­kor volt ez és tiz órakor, sőt még tizenkét órakor is ott állt rendületlenül a magyar és köhögött foly­ton, szünet nélkül, de mormogott is már és nyug­talan szemekkel pislogott a felírásra. Végre is dél­után három órakor, amikor a gyógyszerészt is iz­gatta a magyar hatórás egy helyben való állása, kiment és reá szólt: — Mit akar bácsi? — Én? •— Igen-igen! — Hát nem tud az úr olvasni, hát olvassa el az úr! Ezzel a felírásra mutatott. A gyógyszerész nem tudta visszatartani mosolyát, de meg is saj­nálta a magyart és adott neki egy doboz köhögés elleni szert. — Ezt vigye hírba bácsi és azután nem fog köhögni. — Hát a felh­és? A gyógyszerész ravaszul mosolygott és oda­­sugta a magyarnak: — Az csak a nőknek szól. Ezzel az öreg megnyugodva eltávozott, de úgy kalap alól csak visszaszólt: — Huncut az ur! — (Milliós lopások Oroszországban.) Péter­­­vári tudósítónk jelenti, hogy Dediulin szenátor, ki a délkeleti részeken az intendáturákat és az erődö­ket ellenőrzi, a csütörtöki jelentésekben határtalan visszaélésekről számolt be. A hivatalnokok — írja Dediulin — mindenütt azzal a vágygyal vannak el­telve, hogy az államot amennyire csak lehet meglop­ják­ A jelentés két tábornokot az állampénztárt so­­ványító működésük miatt „Karlsbad“ és Marien­bad“ tábornokoknak nevez. Az úgynevezett Marien­bad tábornok a birodalmi tanács elnökének unoka­­testvére és sok milliót harácsolt el. A Dediulin által felemlített sikkasztások összege több mint húsz millió rubel.­­ (Meggyuladt gőzhajó.) Londonból távira­­tozzák. A North Point nevű nagy tengeri gőzös a Fülöp-szigetek felől jövet a nyílt tengeren ki­­gyuladt. Az égő gőzöst a parthoz vontatták, de akkor már a gépházból egészen alsó végéig teljesen lángokban állt. Azonnal hozzáláttak az oltáshoz és nagy erőfeszítés után végre sikerült a tüzet el­fojtani. A hajó tizenöt főből álló legénysége csak nagy ügygyel-bajjal tudta a hajót megmenteni. A kár igen jelentékeny. _. . '... • .. /t — (A tavaszi és nyári szezon) közeledtével bizonyára mindenkit érdekel, hogy Neumann M. cs. és kir. udvari és kamarai szállító (Múzeum­­körút 1—3.) illusztrációs árjegyzéke a legújabb ta­vaszi és nyári férfi-, fiú- és leányka­ ruhákról most jelent meg. Ezen gyönyörűen kiállított árjegyzék bő és érdekes leírását adja a legújabb ruhadivat­nak, amely cikkben nevezett cég tudvalevőleg re­mek dolgokat produkál.­­ (A leányiskolák igazgatói.) A hesseni nagyhercegségben a főtanítók (Oberlehrer) és ta­nítók mozgalmat indítottak abban az irányban, hogy a leányiskolák élén ezentúl ne álljanak igaz­gatónők, mert a leányiskolákban férfiak is taníta­nak és a népérzülettel ellen­tétben van, hogy férfi­­tanító alárendeltje legyen az asszonyi igazgató­nak . . . Ezzel a mozgalommal persze szembeszáll­tak az igazgatónők, tanítónők, de szembeszállottak férfiak is, akiknek tisztánlátását nem homályosí­­totta el semmiféle nemi elfogultság. A női képzés érdekeinek védelmére alakult porosz központi kö­telék körlevelet bocsátott ki ebben a tárgyban és aláírásokat gyűjt erre a körlevélre, hogy szembe­szállhassanak az elfogult hesseni férfi-tanító­­világgal. A körlevélben egyebek között ezt mond­ják: Előttünk természetesnek tűnik föl és a ser­dülő leányok érdekében fontosnak is látszik, hogy az asszonyoknak meg legyen a befolyásuk a leá­nyok nevelésére. Ezt a befolyást biztosítanunk kell a nyilvános leányiskolákon a tanítás minden fokán és meg kell védenünk azt az elvet, hogy nők — ugyancsak minden fokán a tanításnak — vezetői lehessenek a leányiskoláknak. Vélemé­nyünk szerint épenséggel nem ellenkezik a „nép­érzülettel“, az általános felfogással, hogy iskolát asszony vezessen, ha épen olyan képzettsége és épen olyan rátermettsége van, mint a férfi-tanító­­nak. Az „általános felfogás“ bizonyára helyesli, ha az iskolák vezető állásainak betöltésére nézve nem a nemi hovatartozás, hanem a rávalóság az irányadó és az „általános felfogással“ quadrál az a szempont, hogy a nők a leánynevelés terén, ame­lyen minden időben kimagasló szerep jutott nekik, hátra ne szoruljanak ... A porosz központi köte­léknek eme körlevelét eddig, egyetlen hónap foly­tán, tízezernél többen írták alá, 2700 férfi, 7600 asszony, köztük 2800 tanítónő. A férfialáírók kö­zött 150 egyetemi tanár is van, sok híres paeda­­gógus és egyéb tudós, ott vannak köztük Rein, Eneken és Weiner, a jénai egyetem, Rosin, Mi­chael, Meinecke, Kewitsch, a freiburgi egyetem professzorai és más hírességek. Ezenkívül állást foglalt a hesseni tanítók beadványával szemben valamennyi szervezet, amely beletartozik az általá­nos német tanítónőképző egyesületbe és ez az ál­lásfoglalás tizennégyezer tanítónőt jelent, akik­kel szintén szemben találják magukat a hesseni nagyhercegség tanítói és főtanítói. Az ő beadvá­nyukra tehát balsiker vár és a leányiskolák élén helyenként ezentúl is megmaradnak az igazgató­nők és alárendeltjeik maradnak,­­ mert így kí­vánja a leánynevelés érdeke — a férfitanítók. Nem is értjük a hesseni tanítókat. Nem értjük, hogy miért kellemetlenebb­ a szubordináció, ha asszony az iskola direktora, mint valamely pa­ragrafusvágó, zordon igazgató úr . . . — (Szolgálati jubileum.) Érdemes tisztvi­selőt ünnepeltek pénteken a posta és távirda ve­zérigazgatóságon annak alkalmából, hogy állami szolgálatának huszonötödik évét betöltötte. Laszy Győző postatanácsos, a jubiláló tisztviselő, közel húsz év óta működik a kereskedelmügyi minisz­térium posta szakosztályában, ahol nagy szaktu­dásáért és széleskörű ismereteiért általános, igaz tiszteletnek örvend. Többek közt a postai küldemé­nyek portamentességére vonatkozó szabályok kodi­fikálásának nehéz munkája is az ő érdemeit öreg­bíti. Titkára a posta- és távirdatiszti és hajós­tiszti tanfolyamnak, mely munkakörben szintén bokros érdemeket szerzett. Törhetetlen kötelesség­tudással párosult pontossága és nagy szakismere­tei révén, a postaintézet legérdemesebb férfiai kö­zé sorolhatjuk őt.­­ (Egy őrült rémtette.) A román főváros egyik népes utcája pénteken izgalmas jelenetnek volt a színhelye.. Egy bukaresti orvos — mint ne­künk onnan táviratozzák — az utcán hirtelen megőrült, előrántotta revolverét és gyors egymás­utánban össze-vissza lövöldözött­­a járókelőkre. A revolvergolyók egy egyetemi tanárt és egy rend­őrügynököt életveszélyesen ,megsebesítettek. A rendőrügynököt három lövés érte. Nagy harcba került, míg az őrültet végre ártalmatlanná tették és beszállították a tébolydába.­­ (Tanácsosi cím az orvosoknak.) Az alsó­ausztriai orvosi kamara, legutóbbi ülésében, a kor­mány felhívására válaszolva, kimondotta, hogy az „orvosi tanácsom“ (Medizinalrat) cirix kreálását és adományozását mindazon orvosok részére, kik a közegészségügy lelkiismeretes szolgálatában kitün­tették magukat,­­ ajánlani fogja. A kamara tagjai közül néhányan az egész cím-kérdés visszautasítása mellett foglaltak állást, — a többség azonban a fentebbi értelemben döntött és igy az osztrák kor­mány már a legközelebbi jövőben abban a helyzet­ben lesz, hogy a „Medizinalrat“ címet az ilyen hangzatos kitüntetésre reflektáló osztrák orvosok­nak odaadományozhassa. — A sok titkos, udvari, kormány­, császári (Kaiserlicher Rat) posta és táv­irda, kereskedelmi, iskolai (Schulrat) stb. tanácso­sok végeérhetetlen sokaságát Ausztriában nemso­kára tehát az orvosi tanácsosok is szaporítani fog­ják. Mivel pedig a germán faj ízléséből fakadó csnt­­kárság a szélrózsa minden irányában elterjedt, való­színűnek látszik, hogy ez az új címzés is hamaro­san végig fog száguldani a szomszédos földrajzi te­rületeken, beleértve természetesen Magyarországot is. A mi tudásuknál vagy szerencséjüknél fogva, is­mertebb ,és kiválóbb orvosaink különben már bőven el vannak látva méltóságos és más egyéb titulusok­kal, a hasonló kitüntetésre aspiráló többség azonban nyilván szívesen fogja venni, ha szintén helyet foglalhat a tanácsosok népes gárdájában és névje­gyét egy zengzetes sorral megbővítheti.­­ (A krakói kém gyilkosai.) Krákéból je­lentik, hogy a Rybaknak, az állítólagos orosz kém­nek, meggyilkolása miatt indított bűnperben pén­teken folytatták a tárgyalást. A kihallgatott tanuk közül csupán Stepa Roman vallomása keltett nagy érdeklődést, aki Sadovskinak, a gyilkos Trudnovsky bűntársának, a rendőrség fogházában cellatársa volt és nagyon terhelőleg vall Sadovski ellen. Stopa, aki jelenleg a katonaságnál szolgál, elmondja, ho­gyan ismerkedett meg a cellában Sadovskival, ahová ő sikkasztás miatt került. Sadovski sokat be­szélt neki Rybak meggyilkolásáról és többek közt így szólt: — Milyen buták itt az emberek, hogy Trud­­novskyt emiatt letartóztatták. Varsóban futni en­gedték volna! A tett elkövetésének napján Sadovski, mint a tanúnak elmondta, az utcán találkozott Trud­­novskyval, aki Rybak mögött ment. Sadovski gyor­san revolvert dugott a Trudnovsky kezébe és ké­sőbb megelégedéssel hallotta, hogy a tett sikerült. — Sadovski vádlott kijelenti, hogy a tanú vallomá­sából egyetlen szó sem igaz. — Az egyik esküdt azt kérdezte a tanútól, hogy nem volt-e már egy ízben lopással vádolva ? A tanú tiltakozik a kérdés ellen, mire a védő megjegyzi, hogy Stopa egyszer lopás miatt állt a bíróság előtt, de fölmentették. A tanú: Talán együtt ültünk akkor a vádlot­tak padján? A védő felugrik és ingerülten tiltakozik­ a tanú megjegyzése ellen. Az ügyvédek és a közönség hangos bravózással helyeslik a védő erélyes fellépé­sét. A teremben lárma támadt, mire az elnök a ter­met kiüríttette. A törvényszék visszavonult és elha­tározta, hogy a tanú fölöttes katonai hatóságát ér­tesíti arról, hogy ez a törvényszéki teremben egy védőügyvédet qualifikálatlan módon megsértett.­­ (A vincellér-háború.) Troyesből jelentik: Colombo vincellérjei felháborodva azon, hogy Aube kerületet nem sorolták a Campagne vidéki kerületek közé, pénteken elűzték az adószedő hiva­talnokokat, meghúzták a harangokat és a község­házára kitűzték a vörös lobogót.­­ (Az ököritói segélyakció.) Szatmárról je­lentik :Ilosvay Aladár, Szatmár vármegye alis­pánja csütörtökön délután kiszállott Ököritóra, ahol megkezdette a segélyek kiosztását. Az alispán egyelőre ötezer koronát osztott ki a szerencsétlen­ség áldozatainak hátramaradottai között a pilla­natnyi nyomor enyhítésére. A segélykiosztásnál Farkas Ernő községi jegyző segédkezett, aki kije­lölte azokat, akiknek azonnali segélyre van szük­ségük. Nyolcvan ember kapott 50—100 korona se­gélyt. Az alispán kijelentette, hogy a segélykiosz­tást a vármegye óhajára a saját felelősségére kez­dette meg, mert a belügyminisztertől még semmi­féle utasítást nem kapott a segélyek kiosztására vonatkozólag. Az összegyűlt segélyösszeg az alis­pán állítása szerint kétszázezer korona. Az alispán a segélyeket legkésőbb március 27-ig, a megren­dítő katasztrófa évfordulójáig, ki fogja osztani. Csaba Adorján főispán Ököritó község elöljáróság­­át okolja azért, hogy nem jelentette be a vár­megyénél, hogy Ököritón vannak sürgős segélyre szorultak, mert ha ez a vármegyének tudomására jutott volna, azonnal megkezdették volna a segé­lyek kiosztását. Ököritón összesen 512 ember fog segélyt kapni 100—2000 koronás összegekben a szerencsétlenség nagyságához és vagyoni viszo­nyaikhoz mérten.

Next