Pesti Hírlap, 1912. január (34. évfolyam, 1-26. szám)

1912-01-02 / 1. szám

4 Plusz beszéde­ Plusz Sándor mondta a köszöntő beszédet, amelyet azzal kezdett, hogy a munkapárt bizalom­mal van a miniszterelnökhöz. A párt a 67-es alap­hoz ragaszkodik. Hangsúlyozni kívánjuk ezt, úgy­mond, abból az alkalomból is, hogy most a véderő­­javaslatok vannak szőnyegen. A mi állásfoglalásunk ezzel a javaslatokkal szemben a mi közjogi ala­punkból, magától értetődik. Mi megszavazzuk a véderő fejlesztését és a közös véderő fejlesztését, mert úgy tudjuk, hogy ez legjobban biztosítja a ha­zánk védelmét és mi azt látjuk, hogy hazánk védel­mének fokozatos fejlesztése szükséges­. Mi nem tud­nék azt a rettenetes felelősséget elviselni, hogy kö­telességünknek eleget ne­ tegyünk és hazánk sorsát kockáztassuk. Egész nyugodtak vagyunk abban, hogy a mi álláspontunk az igazi hazafias álláspont. Ezt a közjogi alapot jogi alapnak tekintjük, ame­lyet nem akarunk a mindenkori erőviszonyok hul­lámzásának játékszerévé tenni. A munkának elő­feltétele a munkalépés parlament, (ügy van.) A múlt év eseményei fokozott jelentőségében elénk helyezik­ ezt a kérdést, a parlament munkaképessé­gének, munkaképessége biztosításának kérdését. A parlament munkaképessége nem pártérdek, az köz­érdek, (ügy van!) amelynek megóvását tulajdon­­képen minden képviselő megválasztatásának elfoga­dásával magára vállalta. (Élénk helyeslés.) Meg le­hetsz győződve, hogy mi, kik törekvéseidet, amelyek a parlament munkaképességének helyreállítását célozzák, teljes odaadással szolgálják. (Igaz! ügy van!) Amint követtünk a múltban, a türelemben ve amint támogattunk a békés kibontakozásra irá­nyuló kísérleteidben, nem fogunk visszariadni erő­sebb küzdelmektől sem. (Zajos helyeslés és taps.) Támogatni fogunk a parlament munkaképességének helyreállítására irányuló munkádban. (Helyeslés.) mert a véderőjavaslatokon kívül még több fontos,­­ az ország jövőjére messze kiható kérdés vár ennek az országgyűlésnek az elintézésére. (Igaz! ügy van!) Ilyen a választójog, ilyen a közigazgatási reform kérdése. (ügy van! Ügy van!) De nem folytatom tovább a mi terveink és álláspontjaink­­ fejtegetését. Hiszen köztünk arra nézve nem forog fenn kétség, hogy mi egyetértünk, hogy mi megért­jük egymást és ezért engedd meg, hogy szívünk ér­zelmeinek is­ kifejezést adhassunk, amidőn neked én minisztertársaidnak boldog új esztendőt kívá­nunk. (Élénk éljenzés.) Hogy mit rejt magában a jövő,­ ki tudja? Nagy munkát, talán küzdelmeket az ha az Isten úgy akarja, sikereket. Mi azt kíván­juk nektek, hogy e munkában, amelyben neked és minisztertársaidnak az oroszlánrész jut, adjon az Isten erőt és egészséget, adjon sike­rt! (Élénk él­jenzés.) S ha magunk számára is szabad valamit kívánnunk, ez az, hogy tartsatok meg bennünket továbbra is barát­ságtokban. (Hosszantartó, szűnni nem akaró éljenzés és taps.) A miniszterelnök válasza: Gróf Khuen-Héderváry Károly miniszterel­nök az éljenzés és taps csillapultával így vála­szolt: — Igen tisztelt, kedves barátaim! Az új év alkalmából kifejezett meleghangú üdvözlé­tekért, amely mélyen meghatott minket, fogadjátok mi­nisztertársaim nevében is, legmelegebb köszöne­­tünk nyilvánítását. Az a viszony, amely köztünk a közélet terén való együttműködésünkben kifejlő­dött, az elvek azonosságán alapul és nem mester­kedések hoztak bennünket össze. (Igaz! ügy van!) Úgy érezzük, hogy van egy múlt is mögöttünk, a­mely igazolja, hogy a mi elveink azok, amelyek leg­inkább szolgálják a nemzet érdekeit. (Élénk he­lyeslés.) Az épen általad is hangoztatott hatvan­hetes alapelvek ezek, amelyeket a nemzet bölcs ál­­lamférfiai higgadtan átgondolva teremtettek me­g. Hiszen ezek az idők folytán nálunk már szinte­­eszményi értékkel bírnak, mert nemzetünk boldo­gulásának feltételei. Ezeket akarjuk mi fentarta­­ni, ápolni és terjeszteni, hogy mély gyökeret ver­ve a ne­mzet széles rétegeibe, ezáltal igaz, hitünk szerint hosszú időkre olyan biztos, nyugodt alapot teremtsenek, amelyen a nemzet egész életét be­­f­edezhesse nagy céljainak elérésére. S ami nekünk örömet okozott és okoz, ez az, hogy e hit abban, amit ezen az alapon a nemzet javára elérni kívá­nunk, talán még soha ilyen mértékben a nemzet széles rétegeiben, el nem terjedt. Meggyőződésünk­ké vált, sok próba után, hogy ez az alap az egye­düli, amely a nemzetnek nemcsak fejlődését biz­tosítja, de hatalmát és virágzását is elősegíti. (Élénk helyeslés.) És ha van még valami, ami ezen nagy célok elérésére minket toráéra is egye­sít, ez az a szabad gondolkozás, az a szabadelvűség, amely pártunkban mindnyájunknak közkincsévé vált. (Igaz! ügy van! Élénk helyeslés.) Hiszen ez tradíción alapszik. (Igaz! ügy van!) Ez leginkább megfelel annak, hogy igazságérzetünknek adhas­sunk kifejezést, de azonkívül a nemzet összes erői­nek egyesítésére is ez a legalkalmasabb mód és eszköz, hogy e­ze­n erők egyesítésével azután bizto­sítsuk azt, ami hitünk szerint helyes és jó.­­ A parlament munkaképességéről voltál híves említést tenni. Hiszen nekünk, akik a mun­ka jegyében születtünk meg, első feladatunk arról gondoskodni, hogy a parlamenti életnek ezen elő­feltételét a magunk részéről is biztosítsuk. (Élénk helyeslés.) Szíves­­ voltál jelezni, hogy követtetek a múltban abban, amit eljárásomban szükséges­nek és helyesnek tartottam. Hálás szívvel mondok nektek ezért köszönetet. Még inkább köszönöm azt, hogy jövőre is kilátásba helyezitek szíves támoga­­tástokat­. (Lelkes éljenzés.) Ha meddő volt is talán a parlament működésében a legutóbbi félév, nem mondhatjuk, hogy a mi eljárásunk hiábavaló lett volna. (Igaz! Ügy van!) Ellenkezőleg, én úgy tu­dom és úgy érzem, hogy két irányban is nagy előnyöket biztosított nekünk. Az egyik abban áll, hogy ezen magunk tartása által megnyertük a nemzet szimpátiáit. (Élénk fel­kiáltások: Igaz! ügy van!) Ezt mutatja a tör­vényhatóságoknak általam nem eléggé hangoztatható hálával fogadott megnyilatkozása, amelyek nemcsak elítélték ellenfeleink magatartását, hanem egyszer­smind bátorítottak minket, erőt adtak arra, hogy ezen az úton haladjunk tovább, hogy azt, ami meg­győződésünkben élt, érvényesítsük is. És tartozunk is nekik ép úgy, mint az egész nemzetnek, hogy ezen kötelességünknek meg is feleljünk. És úgy hiszem, egyesített akaratunkkal ez a cél el is fog érezni. De még egy­mást is eredményezett ez az idő. És ez az, hogy, ha ugyan ez egyáltalában le­hetséges volt, még jobban összeforrasztott bennün­ket. (Igaz! ügy van!) Minket, akiket az elvek hoz­tak össze, ez a küzdelem olyan barátokká, olyan szövetségesekké tett minket, pártot és kormányt, hogy ez a két momentum: a nemzetnek helyeslé­se egyfelől és erőinknek ez az egyesülése és az egye­sülés által való növelése másfelől megadja a hitet, r. reményt arra, hogy céljainkat el is fogjuk érni. (Élénk helyeslés és éljenzés.) — Én, aki az életben elég hosszúra nyúlt po­litikai működésem alatt mindig a küzdelem közép­pontján állottam, és nem egyszer élesebb harcra is kényszerültem, nem riadtam ettől sem vissza, ha meggyőződésem szerint csak úgy tudtam szolgál­ni hazám érdekét, így vagyok ma is. De valamint minden áldozatra készen vagyok e téren, azért mégis, épúgy, miként a múltban, a jövőben sem akarok kizárni egy békés fejlődést sem, ha ez a nemzet érdekeivel és becsületével összeegyeztethető. (Élénk helyeslés.), de csak ezen az áron: egyébként nem. (Élénk tetszés és éljenzés.) Egész határozott­­sággal egy cél felé törekszünk. És e tekintetben mindig ugyan törvényes, de olyan eszközökkel is kí­vánunk élni, amelyek céljaink elérését csakugyan biztosítják is. (Élénk helyeslés.)E tekintetben nyu­godt lélekkel nézhetünk av jövőbe. (Úgy Van!) Mert hiszen mit is kívánnánk ma, az új év első napján a nemzetnek mást, mint békét és nyugalmat? (Tet­szés.) Ezt óhajtva szívünkben, tudjuk, hogy­­meg­felelünk a nemzet érzéseinek is, mert hiszen a nemzet is csak békét é£ nyugalmat óhajt. (Igaz! Ügy van!) De ha vár valamit tőlünk a nemzet, elvárja tőlünk a munkát. Mi ennek is meg akarunk felelni: mi dolgozni akarunk, mi munkálkodni aka­runk, aminthogy ez természetes kötelességünk is, mert hiszen a nemzet bizalma azért fordul felénk, mert ezt a munkát­ várta tőlünk és ezt várja a jö­vőben is. (Élénk helyeslés.) Az igazságok, amelye­ket mi hirdetünk, nagyon egyszerűek, és épen, mi­vel olyan nagyon egyszerűek és helyállók, azért tudtuk is velük olyan könnyen megnyerni a nem­zet bizalmát. (Élénk tetszés, helyeslés és taps.) Azt, aki messze és talán mesterséges uton keresi a boldogulást, azt nehezen értik meg. De aki egy­szerű igazságokat hirdet, annak nincs sok szóra szüksége. Azt megértik, mert amit az vall, lelké­vel és szívével vallja, azt szeretik a tömegek is követni, mert ezek könnyebben férkőznek hozzá­juk. Ezeket az egyszerű igazságokat akarjuk hir­detni a jövőre is. Ezen alapelvek megtartása mel­lett legyünk mindig, minden körülmények között egyszerűek és igazak és akkor nem kell attól fél­nünk, hogy félreértetünk; ellenkezőleg, akkor bíz­hatunk abban, hogy meg fogunk értetni. Nem a magunk érdeke az, ami itt szemem előtt lebeg, hanem az, hogy a ne­mzet igaz érdekeit szolgáljuk, a nemzetnek igaz hatalmát és felvirág­zását mozdítsuk elő. Még egyszer hálás köszönet meleg üdvözlésiekért. A magunk részéről is nem­csak sikert kívánunk mindnyájatoknak munkálko­­dástokban és azt az örömöt, amelyet az elért siker jelent, de azonkívül nektek egyénenként én ked­ves családotoknak minden jót, boldogságot, meg­elégedést, egészséget a legmelegebben kívánunk. (Hosszantartó, meg-megújuló, lelk­es éljenzés és taps.) A miniszterelnök és a kormány jelenlévő tagjai tagjai még jó ideig szívélyes társalgást foly­tattak az üdvözlésre megjelent, párttagokkal, akik­kel egyénenként is kicserélték a boldog uj ..év. kí­vánást, majd a párt tagjai a kormány tagjaival együtt a képviselőházba vonultak a Ház elnökének üdvözlésére.­­ A nemzeti munkapárt az újév alkalmából a következő távirattal üdvözölte a párt gyöngélkedő elnökét, Peresei Dezsőt. A nemzeti munkapárt nevében az új esztendő küszöbén éppoly mély és őszinte tisztelettel, mint igaz és m­ele­g szeretettel azon hő óhajunk an­eve­­zése kapcsán üdvözöljük Nagyméltóságodat, hogy teljes egészségben és jó színben mielőbb viszont­láthassak körünkben. Dániel Gábor, báró Chillány Imre, báró Vojnits István alelnökük. Perccel Dezső a következő távirattal vá­laszolt: . Szivből köszönöm az évforduló alkalmából nyilvánított szives üdvözletét és viszonzom pártunk összes tagjai részére a 'jókívánságokat.' & . • ' ..:;L ■ ' .. A képviselőhház elnökénél, A munkapárt nevében báró Ghyllány Imre alelnök üdvözölte Návayt és biztosí­totta a párt bi­zalmáról és támogatásáról. Návay hosszabb­ beszéd­ben köszönte meg az üdvözlést. — Abban az állásban, amelyet most a t. Hit­bizakma folytán elfoglalok, — igy szólott­ többek közt, — tényleg minden pártok fölött kell, hogy azon teendőket ellássam, amelyeknek nagy fontos­sága hazánk alkotmányos életének fennállásával egyértelmű. Én azt hiszem, hogy azok a tradíciók, amelyek a Ház elnöki állásához hosszú idők óta fűződnek, az én­­szerény működésem által nem­ fog­nak megszakadást találni. Állásomba , egy­ tulaj­donságot vittem be: azt a komoly kötelességtudást, amely eddig közpályám minden­­lépésében kísért, amelylyel nem kerestem soha a külső, sikereket, hanem ha valamire, úgy arra törekedtem, hogy legjobbamnak feláldozásával azon hivatást és azon feladatot, amelyet reám ruháztak, becsületesen tel­jesítsem. Ez képezte azon programmal is, amelyet novemberben a t. Ház elé terjesztettem és ez fogja képezni jövőben is f­eladni őmat. Tisztában vagyok azzal, hogy az én állásom a maga egészében rend­kívül nehéz. Mindenkor nehéz és különösen nehéz most, amidőn sok tekintetben éles ellentétek vá­lasztják el az ország politikai pártjait, amidőn az elnöknek inkább mint valaha, a független bíró sze­repét kell betölteni, hogy egyrészt mindenkinek az igazságát szolgáltatva, másrészt­ szem elől soha se téve­szsze azt, hogy a Ház­ elnöke nemcsak díszes állás, de mindenekelőtt egy nagy kötelesség az, hogy hazánk életében a parlamentnek életképessé­gét és működési képességét a házszabályokon bih­ol biztosítsa. Hogy ez mennyiben fog az én gyönge erőmnek sikerülni, ezt nem óhajtom megjósolni, hisze a Hai..elnökének nem lehet hivatása, hogy a Ház munkaképességét biztosítsa vagy pótolja. Re­mélem azonban, hogy széles e hazában, nyilvánva­ló "lesz az a tudat", és beismerés, hogy bármilyen szé­­leskörű­­ ellentétek választják is el egymástól a na­pi politika kérdéseiben az egyes pártokat, nem­ képzelhető, hogy akadhasson magyar ember, aki el­feledje azt, hogy a parlament tekintélyét és­­ ezzel alkotmányunk lényegét veszélyezteti, ha a parla­ment szabad működése bármi után gátoltatik, illet­ve lehetetlenné tétetik. (ügy van! Élénk helyeslés és taps.) Én azt hiszem, ezt minden pártköteléken felül állva is elmondhatom. M Minden magyar em­bernek kell, hogy ezen érzés eltöltse lelkületét ak­kor, amidőn egy új év küszöbén állunk és kétkedő lélekkel nézünk a jövő elé. Viszont megnyugvást találunk, hogyha a múltba pillantunk , látjuk, hogy a haza, amelynek fiait a múltban is annyi vi­szály és ellentét elválasztotta, a maga útján halad és mintegy a maga nemzeti géniuszát iparkodik a nemzet haladásában megvalósítani. És azt hiszem, a legszélesebb ellentétek is a történelem ítélőszé­­ke előtt el fognak némulni és azok a nagy ellen­tétek, amelyek bennünket elválasztanak, tulajdon­képen a történelem ítélőszéke előtt úgy fognak megjelenni, mint momentán elválasztó vonalai kü­lönböző utakon haladó, de egyaránt nemzeti és ha­zafias érzésű embereknek. Csakis ezen általános és nemzeti hazafias érzés az, amely remélni engedi, hogy a magyar parlament meg fog felelni hiva­tásának, hogy be fogja tölteni azt a nagy felada­tot, amely szociális, kulturális és gazdasági téren munkálkodására vár. (ügy van!) Hálásan köszön­ve úgy a magam, mint elnöktársaim nevében a hoz­zám intézett jóakaratú kívánságokat. Ígérem, hogy mindig a komoly akarat és­ kötelességtudás lesz, ami az én működésemet irányítja. Magamat szives jó­indulatotokba ajánlva, köszönöm szives bizalma­tokat. (Hosszantartó lelkes éljenzés és taps.) Az üdvözlés után a párt tagjai átvonultak a fogad­óterem mellett levő pompás buffetbe.­­ _____Pesti Hírlap_____ 1912. január 2., kedd. ír A Kossuth-pártban A függetlenségi Kossuth-párt tagjai hétfőn délben felkeresték a párt elnökét, Kossuth Feren­cet, hogy az újév alkalmából jókivánataikat fejezzék ki. A párt tagjai fél tizenkét órakor­ gyülekeztek a pártkörben és onnan vonultak át a pártvezér laká­sára. Jelen volt a párttagok közt gróf Apponyi A­­­­bert is. Gál Nándor üdvözölte Kossuthot hosszabb beszédben: — A parlamentarizmust tiszteljük — mondta többek közt. A parlamentáris kormányforma ez.

Next