Pesti Hírlap, 1913. január (35. évfolyam, 1-27. szám)

1913-01-01 / 1. szám

_____iff 15' jamtftr l., «zsrda. ________PESTI HÍRLAP_______ T dini a községi jegyző) — önszántukból beve­hetnek a választói listába mindenkit, akit ők jogosultnak tartanak. Mindenki másnak pedig magának kell igazolnia jogosultságát e bizott­ság előtt s ugyancsak ez a bizottság illetékes az imi-olvasni tudás elbírálására. Ez a rendelke­zés tagad ad módot a visszaélésekre, amellett, hogy a jogosultak valóságos kálvária-járásra vannak kárhoztatva jogaik elismertetése érde­kében. Egy másik kirívó intézkedés, amit szóvá kell tennünk: a titkos szavazást teszi illuzó­­riussá. Különböző színű cédulákon történik a szavazás. A szín különbözősége pedig már maga is megingatja a titkosságot. Igaz, hogy borítékba kell tenni a szavazócédulát, még­pedig valami külön fülkében. De ha a szavazó túl sokéig marad a fülkében (és az időtartam túlhosszú­­ságát az elnök állapítja meg), akkor a szavazót az elnök elküldheti a záróráig! Ilyen hatalom­mal pedig Magyarországon, a hírhedt válasz­tási elnökök hazájában, nemcsak a titkos sza­vazást, hanem magát az egész szavazást is il­­luzóriussá lehet tenni A választójog beterjesztésével kapcsolatos izgalmas, mozgalmas jelenségekr­ől az alábbiak­ban számolunk be. Ezek a jelenségek úgy fes­tenek, mintha az évforduló végre fordulatot hozna, az utóbbi hónapok siralmas politikai helyzetére is. így lesz-e? — nem merjük jósol­ni, csak kívánni — kívánjuk a szebb és jobb újévet! « Készülődés a nagy A politikai világ fokozott érdeklődése nyilatko­zott meg a képviselőház keddi ülése iránt, amelyen a miniszterelnök előterjesztette a választói jog re­formjára vonatkozó törvényjavaslatot, új. rövidnek ígérkező formális ülésre nagy előkészületek történ­tek, Tisza István házelnök rendeletére a fegyveres erőt nagy csapatokkal megerősítették, nehogy a pol­gárság, vagy a munkásság megszólaljon a parla­ment tájékán, amikor odabent az általános válasz­­tójogot kicsúfoló javaslat a törvényhozás elé kerül. Pavlik rendőrfőfelügyelő parancsnokolt a kiren­delt karhatalom felett, a parlament épületét már korán reggel őrizet alá vették, a térségen pedig éj­sombrorokban, revolverrel az övükben, szakál­­nadrágokban, jött egy fiatal lány is, szőke, gömbölyű, kékszemű, jókedvű, lovak is jöttek, mindenki jött, csak Violet Annie nem. És ami­kor a felvételnek vége volt, dadogva kérdezte a rendezőtől: — Annie . . . Mackenzie ... azt mond­ták, hogy játszik? — A cow­boy anyját játszsza, — mond­ta a rendező. — Az a . . . kövér . . öreg . . . ősz... — Az. A gróf megtántorodott. Annie Mackenzie ebben a pillanatban ment el mellette. A gróf pillanatig ránézett. Ránézett arra a bájos, finom, szűzies fiatal lányra, aki miatt Buda­pestről Chicagóba nézett. Ránézett a cow­boy és gróf Vörösváry Agenor szerelmére. Ráné­zett Anniéra, aki nyolc nap előtt m­ég Violet volt. Ránézett. A nő öreg volt, csúnya volt, mér­ges volt. — Nagyon megváltozott, — sóhajtott a gróf — nagyon megöregedett. Tizenöt év előtt sokkal szebb volt . . . A rendező elgondolkozott: — Tizenöt év előtt? Már akkor is har­minc éves volt . . . A gróf búsan ment el a gyárból. — úgy látszik, a házassága nem volt b­oldog, — mondta szomorúan. — A cow­boy dsszul bánt vele . . . — Kint az utcán megállt. — Mit csináljak most? Mit csinál egy magyar gróf Amerikában? Vagy főbelövi ma­gát, vagy megházasodik . . . És négy nap múlva elvette a parafa­­király lányát, ha** millió dollár hozomány­­nyit . . . jel is rendőr®, cirkáltak, hogy minden esetleges készülődést a demonstrációra elfojtsanak. Ti* óra tájban a hatalmas Országút?.-teret egészen benépe­sítették a rendőri és cs­endőri készenlét csapatai, lo­vasok és gyalogosok vegyesen. Őrjáratok cirkáltak a közeli utcákban is, egészen a Szabadság­ térig. Fél tizenegy tájban mindenfelől gyülekezni kezdett a kiváncsi­­közönség is, de a rendőrök nem tűrtek semmi csoportosulást. A földmivelésügyi minisz­­terrain árkádjai alatt húzódott meg egy kisebb tö­meg, a csendőrök oda is utánuk mentek. A térséget egészen megtisztították már, amikor Tisza István kocsija, mögötte a detektívek fogatával keresztül hajtatott. Majd Lukács László érkezett automobi­lon, vele is megszokott detektív kísérete egy rend­őrségi automobilban. Az Országház-kávéházban sok titkos rendőr reggelizett, hogy az ellenzék szándékáról egyet-mást megtudjanak. A szövetkezeti pártok tagjai azonban a nagy fegyveres készenl­étet látva, meg sem kísé­relték a parlamentbe való bejutást. • Mozgalom a folyosón. A jobboldali folyosón zajos társalgás folyt a politika két szenzációs eseményéről, Székely Ferenc igazságügyminiszter lemondásáról és a munkapárti tömeges kilépésekről. Tisza István és Lukács László az ülés előtt tanácskozásra vonultak vissza. Amikor Lukács megjelent a folyosón, a munkapártiak sere­gestül fordultak hozzá: — Tudod-e, kegyelmes uram, — kérdezték izgatottan — hogy nagy elégedetlenség van a párt­ban a választójogi javaslat miatt? — Tudom, — válaszolt Lukács. — A pártból többem ki fognak lépni? — foly­tatták félénken. — Ez még kétséges, — mondta a miniszter­elnök és tovább ment. De újra elébe állottak. Ro­senberg Ignácot hozták nagy örömmel, akiről hire járt, hogy kilép. — íme ,egy kilépő, aki megcáfolja a hírt, — mutatták be Lukácsnak. — Hely©», — szólt Lukács — várd m­eg az én nyilatkozatomat. Még nem ismeritek se a javaslatot, se az Indokolást, addig nem lehet nyilatkozni. — Azt megígér­hetem a választóimnak, hogy módosítani fogunk a javaslaton! — kérdezte Ro­­senberg*. —Oh igen, — mondta a miniszterelnök. Ugyanakkor híre kelt, hogy már öten elhatá­rozták a munkavártból való kilépésüket a választó­­jogi javaslat miatt és még több mint nyolcan in­gadoznak úgyan a kapaci­tálások súlya alatt, de a javaslatot rossznak és elfogadhatatlannak tartják. Az ülés előtt a következők neveit emlegették a ki­lépők között: Sándo­r Pál, Márkus József, Várady Zsigmond, ifjú Erdély Sándor, Székely Aladár, Dungyevszky Gedeon, Szacelláry György, Baross Gyula, Lukács György, Kabos Ferenc, Weiner Gyu­la, Muzs­ay Gyula, Hajós Ferenc, Zalán Gyula. * Akik ingradoznak. A fent említett képviselők között többen van­nak, akik még nem döntöttek véglegesen a kilépés dolgában. Részint mert meg akarták várni a javas­lat beterjesztését, részint mert a munkapárt vezető­tagjai sorban fölkeresték őket és a miniszterelnök nevében igyekeztek mindenkit a pártban maradás­ra bírni. Rosenberg Ignác ezt mondotta: — Az a hír, mintha én a munkapártból ki­léptem volna, még legalább is korai. Még nem lett a választói reformból pártkérdés és még a javaslatot sem ismerem. Sacelláry György így nyilatkozott: „ Én az általános választói jog híve vagyok és ezért kerülhetett forgalomba rólam az a hír, hogy a választói reform miatt kilépek a pártból. A választói reform ügyét még nem tették pártk­érdés­­sé. Az a meggyőződésem, hogy épen, mert a válasz­tói reform híve vagyok, kötelességem a pártban ma­radni, hogy ott adhassam elő az aggodalmaimat. Ha azonban azok a módosítások, amiket kétségtele­nül végezni fognak a­­javaslaton, nem fognak kielé­gíteni le fogom vonni a konzekvenciákat. Loross Gyula ezeket mondotta: —Még nem lógtam Éd s pártból. Az általános titkos választói jog kiv* v­ mjak. Akik kiléptek. Székely Aladár munkapárti képviselő már délelőtt levélben adta tudomására báró Vupiits Istvánnak, a munkapárt alelnökének, a pártból való kilépését. A folyosón igyekeztek őt is ka­pacitálni, de eredménytelenül. — Alec jacta est. Kilépek, mert a javas­lat ellenkezik demokratikus elvemmel, — mon­dotta. Apjának, az igazító gügym­iniszternek, a lemondásáról íg­y nyilatkozott: — Édes­apám politikai becsűim s megkí­vánta ezt a lépést. Várady Zsigmond is kijelentette, hogy ki­lépési szándéka megváltoztathatta. Ugyanígy nyilatkozott Shuigyeresky Ge­deon ia. Nemsokára ifj. Erdély Sándor dokumen­tálta, hogy a rábeszélésnek nem volt hatása. Ki­jelentette: — A munkapártból kilépek, mert a mi­niszterelnök választójogi javaslata nem felel meg elvemnek. Sándor Pál, a Lipótváros képviselője, szintén kilépett a munkapártból Délelőtt meg­jelent a képviselőház ülésén, ahol nagy érdek­lődéssel vették körül. Sándor Pál a következő­ket mondta : Erkölcsi lehetetlenség most már, hogy a pártban tovább is bent maradhassak kizár­tak a reformklubból, kizártak a választójogi ligából, bevártam még a javaslat benyújtását is, ezen a ponton túl azonban erkölcsi lehetet­lenség megmaradnom a pártban. Báró Hazai Samu honvédelmi miniszter találkozott vele: — Hallom, hallom, hogy elhagyok ben­nünket! — Nem én hagylak el benneteket, hanem ti hagytátok el az elvet! — felelt Sándor Pál. — Kérlek szépen, — jegyezte meg báró Hazai, — én nem nyilatkozom, mert én reál­­szortminiszter vagyok. Azt hiszem, megmásítod még elhatározásodat... — Nem, est nem teszem! — végezte Sán­dor Pál. Később Hantos Elemér találkozott Sán­dor Pállal. — Engem nem is tartass érdemesnek, hogy kapacitálj? — kérdezte Hantos Elemér. — Én nem kapacitálok senkit, — szólt Sándor Pál. — Tartom magamat ahhoz, hogy mindenki menjen a meggyőződése szerint, én nem szóltam a pártban egy embernek sem, én megyek a magam meggyőződésének útján. Márkus József, Budapest székesfőváros volt főpolgármestere, a főváros hetedik kerü­letének képviselője, a tudakozódóknak azt fe­lelte: — Ha a választójogi reformról szóló tör­vényjavaslat megfelel annak amit a „Nép­szava“ közölt, kilépek a pártból. Csak elolva­som a törvényjavaslatot. Elolvasta a javaslatot és ismételte: — Kilépek a pártból! « Lukács benyújtja a javaslatot. Alig három percig tartott a formális ülés, amelyen Lukács László benyújtotta a választójogi törvényjavaslatot. Körülbelül nyolcvan munkapár­ti gyűlt össze a teremben, a karzatokon mérsékelt érdeklődés. Egy ellenzéki is föltűnt a baloldali padsorokban, a nem is olyan régen még Justh­­párti Kelemen Samu. A hírlapírói karzaton mind­járt tréfát is csináltak róla: — No, Kelemen Samu most ki fog lépni. — a munkapártból. Még két kilépés híre futott végig a sorokon: — Kilépni szándékoznak Kenedi Géza és Herczeg Ferenc a javaslat túlságosan radikális , demokratikus iránya miatt. Tisza megnyitotta az Ülést. A bejelentések el­­referálésa után Lukács állott föl szólásra: — Tisztelt Ház! Van szerencsém egy törvény­­javaslatot előterjeszteni az ahhoz csatolt mellék­letekkel együtt az országgyűlési képviselők válasz­tásáról. Kérem a tisztelt képviselőitásat, miután a javaslat már ki van nyomva, méltóztásnék intéz­kedni, hogy az szétosztassék és a javaslat tárgya­ ______ __ _

Next