Pesti Hírlap, 1913. január (35. évfolyam, 1-27. szám)
1913-01-01 / 1. szám
_____iff 15' jamtftr l., «zsrda. ________PESTI HÍRLAP_______ T dini a községi jegyző) — önszántukból bevehetnek a választói listába mindenkit, akit ők jogosultnak tartanak. Mindenki másnak pedig magának kell igazolnia jogosultságát e bizottság előtt s ugyancsak ez a bizottság illetékes az imi-olvasni tudás elbírálására. Ez a rendelkezés tagad ad módot a visszaélésekre, amellett, hogy a jogosultak valóságos kálvária-járásra vannak kárhoztatva jogaik elismertetése érdekében. Egy másik kirívó intézkedés, amit szóvá kell tennünk: a titkos szavazást teszi illuzóriussá. Különböző színű cédulákon történik a szavazás. A szín különbözősége pedig már maga is megingatja a titkosságot. Igaz, hogy borítékba kell tenni a szavazócédulát, mégpedig valami külön fülkében. De ha a szavazó túl sokéig marad a fülkében (és az időtartam túlhosszúságát az elnök állapítja meg), akkor a szavazót az elnök elküldheti a záróráig! Ilyen hatalommal pedig Magyarországon, a hírhedt választási elnökök hazájában, nemcsak a titkos szavazást, hanem magát az egész szavazást is illuzóriussá lehet tenni A választójog beterjesztésével kapcsolatos izgalmas, mozgalmas jelenségekről az alábbiakban számolunk be. Ezek a jelenségek úgy festenek, mintha az évforduló végre fordulatot hozna, az utóbbi hónapok siralmas politikai helyzetére is. így lesz-e? — nem merjük jósolni, csak kívánni — kívánjuk a szebb és jobb újévet! « Készülődés a nagy A politikai világ fokozott érdeklődése nyilatkozott meg a képviselőház keddi ülése iránt, amelyen a miniszterelnök előterjesztette a választói jog reformjára vonatkozó törvényjavaslatot, új. rövidnek ígérkező formális ülésre nagy előkészületek történtek, Tisza István házelnök rendeletére a fegyveres erőt nagy csapatokkal megerősítették, nehogy a polgárság, vagy a munkásság megszólaljon a parlament tájékán, amikor odabent az általános választójogot kicsúfoló javaslat a törvényhozás elé kerül. Pavlik rendőrfőfelügyelő parancsnokolt a kirendelt karhatalom felett, a parlament épületét már korán reggel őrizet alá vették, a térségen pedig éjsombrorokban, revolverrel az övükben, szakálnadrágokban, jött egy fiatal lány is, szőke, gömbölyű, kékszemű, jókedvű, lovak is jöttek, mindenki jött, csak Violet Annie nem. És amikor a felvételnek vége volt, dadogva kérdezte a rendezőtől: — Annie . . . Mackenzie ... azt mondták, hogy játszik? — A cowboy anyját játszsza, — mondta a rendező. — Az a . . . kövér . . öreg . . . ősz... — Az. A gróf megtántorodott. Annie Mackenzie ebben a pillanatban ment el mellette. A gróf pillanatig ránézett. Ránézett arra a bájos, finom, szűzies fiatal lányra, aki miatt Budapestről Chicagóba nézett. Ránézett a cowboy és gróf Vörösváry Agenor szerelmére. Ránézett Anniéra, aki nyolc nap előtt még Violet volt. Ránézett. A nő öreg volt, csúnya volt, mérges volt. — Nagyon megváltozott, — sóhajtott a gróf — nagyon megöregedett. Tizenöt év előtt sokkal szebb volt . . . A rendező elgondolkozott: — Tizenöt év előtt? Már akkor is harminc éves volt . . . A gróf búsan ment el a gyárból. — úgy látszik, a házassága nem volt boldog, — mondta szomorúan. — A cowboy dsszul bánt vele . . . — Kint az utcán megállt. — Mit csináljak most? Mit csinál egy magyar gróf Amerikában? Vagy főbelövi magát, vagy megházasodik . . . És négy nap múlva elvette a parafakirály lányát, ha** millió dollár hozománynyit . . . jel is rendőr®, cirkáltak, hogy minden esetleges készülődést a demonstrációra elfojtsanak. Ti* óra tájban a hatalmas Országút?.-teret egészen benépesítették a rendőri és csendőri készenlét csapatai, lovasok és gyalogosok vegyesen. Őrjáratok cirkáltak a közeli utcákban is, egészen a Szabadság térig. Fél tizenegy tájban mindenfelől gyülekezni kezdett a kiváncsiközönség is, de a rendőrök nem tűrtek semmi csoportosulást. A földmivelésügyi miniszterrain árkádjai alatt húzódott meg egy kisebb tömeg, a csendőrök oda is utánuk mentek. A térséget egészen megtisztították már, amikor Tisza István kocsija, mögötte a detektívek fogatával keresztül hajtatott. Majd Lukács László érkezett automobilon, vele is megszokott detektív kísérete egy rendőrségi automobilban. Az Országház-kávéházban sok titkos rendőr reggelizett, hogy az ellenzék szándékáról egyet-mást megtudjanak. A szövetkezeti pártok tagjai azonban a nagy fegyveres készenlétet látva, meg sem kísérelték a parlamentbe való bejutást. • Mozgalom a folyosón. A jobboldali folyosón zajos társalgás folyt a politika két szenzációs eseményéről, Székely Ferenc igazságügyminiszter lemondásáról és a munkapárti tömeges kilépésekről. Tisza István és Lukács László az ülés előtt tanácskozásra vonultak vissza. Amikor Lukács megjelent a folyosón, a munkapártiak seregestül fordultak hozzá: — Tudod-e, kegyelmes uram, — kérdezték izgatottan — hogy nagy elégedetlenség van a pártban a választójogi javaslat miatt? — Tudom, — válaszolt Lukács. — A pártból többem ki fognak lépni? — folytatták félénken. — Ez még kétséges, — mondta a miniszterelnök és tovább ment. De újra elébe állottak. Rosenberg Ignácot hozták nagy örömmel, akiről hire járt, hogy kilép. — íme ,egy kilépő, aki megcáfolja a hírt, — mutatták be Lukácsnak. — Hely©», — szólt Lukács — várd meg az én nyilatkozatomat. Még nem ismeritek se a javaslatot, se az Indokolást, addig nem lehet nyilatkozni. — Azt megígérhetem a választóimnak, hogy módosítani fogunk a javaslaton! — kérdezte Rosenberg*. —Oh igen, — mondta a miniszterelnök. Ugyanakkor híre kelt, hogy már öten elhatározták a munkavártból való kilépésüket a választójogi javaslat miatt és még több mint nyolcan ingadoznak úgyan a kapacitálások súlya alatt, de a javaslatot rossznak és elfogadhatatlannak tartják. Az ülés előtt a következők neveit emlegették a kilépők között: Sándor Pál, Márkus József, Várady Zsigmond, ifjú Erdély Sándor, Székely Aladár, Dungyevszky Gedeon, Szacelláry György, Baross Gyula, Lukács György, Kabos Ferenc, Weiner Gyula, Muzsay Gyula, Hajós Ferenc, Zalán Gyula. * Akik ingradoznak. A fent említett képviselők között többen vannak, akik még nem döntöttek véglegesen a kilépés dolgában. Részint mert meg akarták várni a javaslat beterjesztését, részint mert a munkapárt vezetőtagjai sorban fölkeresték őket és a miniszterelnök nevében igyekeztek mindenkit a pártban maradásra bírni. Rosenberg Ignác ezt mondotta: — Az a hír, mintha én a munkapártból kiléptem volna, még legalább is korai. Még nem lett a választói reformból pártkérdés és még a javaslatot sem ismerem. Sacelláry György így nyilatkozott: „ Én az általános választói jog híve vagyok és ezért kerülhetett forgalomba rólam az a hír, hogy a választói reform miatt kilépek a pártból. A választói reform ügyét még nem tették pártkérdéssé. Az a meggyőződésem, hogy épen, mert a választói reform híve vagyok, kötelességem a pártban maradni, hogy ott adhassam elő az aggodalmaimat. Ha azonban azok a módosítások, amiket kétségtelenül végezni fognak ajavaslaton, nem fognak kielégíteni le fogom vonni a konzekvenciákat. Loross Gyula ezeket mondotta: —Még nem lógtam Éd s pártból. Az általános titkos választói jog kiv* v mjak. Akik kiléptek. Székely Aladár munkapárti képviselő már délelőtt levélben adta tudomására báró Vupiits Istvánnak, a munkapárt alelnökének, a pártból való kilépését. A folyosón igyekeztek őt is kapacitálni, de eredménytelenül. — Alec jacta est. Kilépek, mert a javaslat ellenkezik demokratikus elvemmel, — mondotta. Apjának, az igazító gügyminiszternek, a lemondásáról így nyilatkozott: — Édesapám politikai becsűim s megkívánta ezt a lépést. Várady Zsigmond is kijelentette, hogy kilépési szándéka megváltoztathatta. Ugyanígy nyilatkozott Shuigyeresky Gedeon ia. Nemsokára ifj. Erdély Sándor dokumentálta, hogy a rábeszélésnek nem volt hatása. Kijelentette: — A munkapártból kilépek, mert a miniszterelnök választójogi javaslata nem felel meg elvemnek. Sándor Pál, a Lipótváros képviselője, szintén kilépett a munkapártból Délelőtt megjelent a képviselőház ülésén, ahol nagy érdeklődéssel vették körül. Sándor Pál a következőket mondta : Erkölcsi lehetetlenség most már, hogy a pártban tovább is bent maradhassak kizártak a reformklubból, kizártak a választójogi ligából, bevártam még a javaslat benyújtását is, ezen a ponton túl azonban erkölcsi lehetetlenség megmaradnom a pártban. Báró Hazai Samu honvédelmi miniszter találkozott vele: — Hallom, hallom, hogy elhagyok bennünket! — Nem én hagylak el benneteket, hanem ti hagytátok el az elvet! — felelt Sándor Pál. — Kérlek szépen, — jegyezte meg báró Hazai, — én nem nyilatkozom, mert én reálszortminiszter vagyok. Azt hiszem, megmásítod még elhatározásodat... — Nem, est nem teszem! — végezte Sándor Pál. Később Hantos Elemér találkozott Sándor Pállal. — Engem nem is tartass érdemesnek, hogy kapacitálj? — kérdezte Hantos Elemér. — Én nem kapacitálok senkit, — szólt Sándor Pál. — Tartom magamat ahhoz, hogy mindenki menjen a meggyőződése szerint, én nem szóltam a pártban egy embernek sem, én megyek a magam meggyőződésének útján. Márkus József, Budapest székesfőváros volt főpolgármestere, a főváros hetedik kerületének képviselője, a tudakozódóknak azt felelte: — Ha a választójogi reformról szóló törvényjavaslat megfelel annak amit a „Népszava“ közölt, kilépek a pártból. Csak elolvasom a törvényjavaslatot. Elolvasta a javaslatot és ismételte: — Kilépek a pártból! « Lukács benyújtja a javaslatot. Alig három percig tartott a formális ülés, amelyen Lukács László benyújtotta a választójogi törvényjavaslatot. Körülbelül nyolcvan munkapárti gyűlt össze a teremben, a karzatokon mérsékelt érdeklődés. Egy ellenzéki is föltűnt a baloldali padsorokban, a nem is olyan régen még Justhpárti Kelemen Samu. A hírlapírói karzaton mindjárt tréfát is csináltak róla: — No, Kelemen Samu most ki fog lépni. — a munkapártból. Még két kilépés híre futott végig a sorokon: — Kilépni szándékoznak Kenedi Géza és Herczeg Ferenc a javaslat túlságosan radikális , demokratikus iránya miatt. Tisza megnyitotta az Ülést. A bejelentések elreferálésa után Lukács állott föl szólásra: — Tisztelt Ház! Van szerencsém egy törvényjavaslatot előterjeszteni az ahhoz csatolt mellékletekkel együtt az országgyűlési képviselők választásáról. Kérem a tisztelt képviselőitásat, miután a javaslat már ki van nyomva, méltóztásnék intézkedni, hogy az szétosztassék és a javaslat tárgya ______ __ _