Pesti Hírlap, 1916. november (38. évfolyam, 304-333. szám)
1916-11-01 / 304. szám
1916. november 1.? szerda* PESTI HÍRLAP Woyrsch hiadcsoportjának a Szcaránál levő állásait az oroszok Kraszyn mellett megtámadták; a németek az ellenséget véresen visszaverték. A Szcara mentén az oroszok október 24-ikén kezdtek élénkebb tevékenységet; ezen a napon gáztámadást kezdtek, amely azonban meghiúsult Másnap gáztámadásukkal Gorodiscsetől északkeletre próbálkoztak, újra eredménytelenül. Október 26-án az ellenség még kétszer ismételte meg támadását, hasztalan. A rohamozó századokat a német gyalogság puskatüze verte vissza, tovább délre, a Vedsma folyó torkolatánál a német csapatok elfoglaltak egy orosz előállást. Azóta a Szcara-harcvonalon nyugalom volt. Valószínű, hogy a Szcara mentén kifejtett orosz támadások felderítő jellegűek; az ellenség talán azt akarja kipuhatolni, nem gyöngítették-e meg a németek azt a harcvonalat, amelyen az oroszok az elmúlt nyáron, Zurin és Baranovicsi között intézett tömegtámadásaikkal olyan véres vereséget szenvedtek, hogy például egy rohamsorozatuk után halottaik eltemetése céljából kénytelenek voltak fegyverszünetet kérni. Vidéki hírek. Irta: MÓRICZ ZSIGMOND. II. Vasárnap reggel tisztára söpört utcákon ép olyan szigorúan, ridegen állottak a kun házak egymás mellett, mint máskor. Kis mezítlábas fekete gyerek a hóna alatt nagy csomó újsággal futott be sorra minden kapun s szétosztotta a nyomtatott betűt, amely így bejutott mindenüvé, mint ahogy szorgalmas kis madarak elpotyogtatják a fűmagvakat a pusztaságon. Aztán itt-ott egy-egy szemecske megfogan ... de ott is hamarább a dudva. Dóczi néni szokott, síró, lélekvesztett fehérvérű arcával nézett be az urához, aki még most is hálóingben hevert az első szobában s a pesti lapot olvasta átólcettig. Akkor hozta a gyerek a Kunterebes és Vidékét, beletéve a Kotkodács cimü kis vicclapot s egy pillantást vetett rá a néni. — Ez kell most! csak ilyenek a világnak! meg korhelykedés, bujálkodás. Pezsgő kell most, pezsgőzés. Már János bácsi is értesülve volt az éjjeli esetről, hogy Szekeres Palya az éjjel pezsgőzött s most indokolva volt a néni választása, hogy a zománcgyáros és nem Palya a méltó. Ki a méltó! A néni szava, a néni hangja, ez a betegségekben elfinomodott, lelki szenvedésekben hajszálvékonynyá lett hang kell hozzá, hogy egy szóban benne legyen ennek az egész falföldi kun durvaságnak az elitélése. — Jaj istenem, de könnyű is kidobni drága pénzeket, csak mi tudjuk mi az, háziasszonyok, megtakarítani a mai cselédek rosszlelkűsége mellett, akik egyebet se tudnak, csak pazarolni, rontani, csak dúskálni a jóban; legis jobb az . . . Nem öltözik még, kedves angyalom? Mindjárt a templomba kell menni. — Én nem megyek, — mondta morózus nyájassággal az öreg úr. — Azér felöltözhet kedves, no ugye felöltözik kedves. Tegye meg azt az örömet angyalom. Ennek az édes, ennek a lépet csiklandozó, finom és vékony hangnak ellenállani lehetetlen. A néni, az nem kun asszony, messziről való, egész Erdélyből. Tanítónőnek került valaha ide s egész életében úgy is viseli magát, mint aki egy részt kötelezve van az idegenből jött finom alázatosságára, másrészt nem is vindikálja magának a jogot, hogy ő konok kunnak beváljék. Finom, mézes mosolylyal nézett a feltápászkodó urára, aki nagy, fekete testét nyújtóztatta s nagyot ásított: — Jaschh. — Nehéz volt megmozdulni, kedves angyalom, — simította meg a vállát a néni, — Jaj istenem, de igen jó is az a lustálkodás, ugye édes szívem ? — Nna, készen leszek mán egy-kettőre. — Mán úgy akartam itt is kitakaríttatni egy kicsit, csak nem szerettem magát háborgatni, kedves fiam, hadd pihenjen az én drágám, hadd olvasgasson vasárnap reggel. János bácsi kevés kedvvel motyogott. — Lehetne adni egy kis izét. . . — Mit, drága fiam? — Vizet. Mozsdani. — Hogyne, angyalom, hogyne. Fél hét óta melegszik a konyhán, hogy amikor maga megóhajtja, rögtön rendelkezésére álljon. János bácsi felpillantott a fali órára. — Ha az elatta, nyóc az óra. — Kicsit soká olvastuk az újságot. De legalább jól elolvastuk ugye kedves. Osztán mi az a sok hir? — Hát semmi. — Nahát az is a legjobb! . . . Irénke fiam, szólj csak gyerekem, hogy hozzanak vizet apának. Irénke a másik szobából, ahol takarított átikiáltott. — Igen. — Óh istenem, — folytatta a néni, — pedig be szeretik ezek az újságírók az olyan trájfuszos históriákat, csak azt szeretik, nami rossz ... Hát ez a kicsi újság ugyan mit tud? — s felemelte a kezében levő helybeli lapot s részvéttel csóválgatta a fejét, — szegény skicsi újság, hogy még ennek is kell inni valamit... Tudja kedves angyalom, ahhoz mehet az épen, mint mikor a kis fiatal asszonyka, aki szegény emberhez imént feleségül, ebédet szeretne főzni, de nincs a kamarába semmi... meg nem is igen tud még hozzá... hát csak vergődik az ártatlan, hogy mutasson valamit... Há, de jó az azért jó, de örül neki a kicsi ura. Jaj be mondja: maga főzte ezt kedves? maga csinált nekem ilyen jó ebédet! ilyent még nem ettemj. ss , Hát igy van A keleti harctér. A vezérkar jelentése. (Kiadatott október 31-én délben.) Károly főherceg lovassági tábornok hadseregarcvonala: Orsovánál és az erdélyi déli határhegység túlsó oldalán tovább folyik a harc. (Csernahoviztől északra és ( a m p p u n g tól északra meghiúsultak a románok támadásai. Magyarország keleti határán és az Erdős Kárpátokban aránylag tegnap is nyugalom volt. Falkenhayn tábornok osztrák-magyar és német haderői október 10-ike óta 151 tisztet és 9920 főnyi legénységet fogtak el. A zsákmány 37 ágyú, 47 gépfegyver, egy zászló és sok hadiszer. Lipót bajor herceg vezértábornagy hadseregarcvonala: Lipnica volnánál német csapatok, Brzezanytól délre török zászlóaljak elfoglaltak erősen elsáncolt ellenséges állásokat amely alkalommal négy tiszt, 170 főnyi legénység, 9 géppuska jutott a támadók kezére. Volhyniában Lobacovkánál visszavertünk orosz előretöréseket Höfer altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese. Német hivatalos jelentés. A nagy főhadiszállás közli október 31-én: Lipót bajor herceg vezértábornagy harcvonala. Rövid tüzérségi előkészítés után az oroszok Szcara-állásunkat Kaszyn mellett virradatkor megtámadták. Az ellenséget véresen visszavertük. Bereszecskótól északnyugatra a Styr felső folyásánál előtéri csatározások a mi javunkra dőltek el A Narajovka keleti partján Molochovtól északnyugatra török csapatok rohammal elfoglalták az ellenség több előállását. Tovább délre német ezredek Fo v-Krasnolesitől északra elfoglaltak fontos magaslati állásokat és visszaverték az oroszok ellentámadásait. Négy tisztet, 170 főnyi legénységet és gépfegyvert szállítottunk be. Stanislautól délnyugatra orosz osztagok előretörése sikertelen maradt. Károly főherceg lovassági tábornok harcvonala: Erdély keleti határán nyugalom. A déli határhegységben süryköd és időnkinti hóvihar dacára a harcok tovább folytak. Campolungtól északra és Börzénynél, Orsovától északra, a románok sikertelenül kísérelték meg, hogy visszafoglalják a tőlük elvett magaslatokat. Falkenhayn gyalogsági tábornok hadserege október 10-e óta 151 tisztet 9920 főnyi legénységet fogott el és sok egyéb hadiszeren kívül 37 ágyút, 47 gépfegyvert és egy zászlót vett el a románoktól. Ludendorff első főszállásmester. Az orosz vezérkar jelentése. A cs. és kir. sajtóhadiszállásról jelentik: (Okt. 29. Nyugati harcvonal.) A futamoknak a Stochodba torkolásánál, Zitovici és Rutko-Mirinska falvaknál, valamint Béliek táján, felderítő csapataink eredményes portyázást végeztek A harcvonal többi részein különböző helyeken ágyútűz és kézigránát-harcok. Romániai front: Az erdélyi harcvonalon ágyútüzünkkel visszaszorítottuk az ellenséget, amely Neagre táján, Dornavatrától délre támadásra ment előre. Az Uzu-völgyben román csapatok támadtak és visszaűzték az ellenséget, amely alkalommal 10 tisztet és 90 főnyi legénységet ejtettek foglyul. A tiuzeu-völgyben a románok eredményesen támadtak és visszafoglalták a Colu Deslui hegyet. Campulungtól északra szövetségeseink elfoglalták Beresti falut, mely alkalommal 300 németet foglyul ejtettek, öt gépfegyvert és két aknavetőt zsákmányoltak. Az Olt-völgyben a románok Salatniktól tíz versztnyire nyomultak elő északi irányban. Az ellenség, amelynek elülső osztagai a Zsil-völgyében Targuljiu felé nyomultak volt előre, az odasiető román csapatok által megveretvén, a hegyek közé menekült. A románok itt 900 bajor katonát fogtak el és két hegyiüteget valamint 11 gépfegyvert zsákmányoltak