Pesti Hírlap, 1916. november (38. évfolyam, 304-333. szám)

1916-11-01 / 304. szám

1916. november 1.? szerda* PESTI HÍRLAP Woyrsch­ hiadcsoportjának a Szcaránál levő állásait az oroszok Kraszyn mellett megtámadták; a németek az ellenséget vére­sen visszaverték. A Szcara mentén az oroszok október 24-ikén kezdtek élénkebb tevékenységet; ezen a napon gáztámadást kezdtek, amely azonban meghiúsult Másnap gáztámadá­sukkal Gorodiscsetől északkeletre próbál­koztak, újra eredménytelenül. Október 26-án az ellenség még kétszer ismételte meg táma­dását, hasztalan. A rohamozó századokat a német gyalogság puskatüze verte vissza, tovább délre, a Vedsma folyó torkolatánál a német csapatok elfoglaltak egy orosz elő­állást. Azóta a Szcara-harcvonalon nyuga­lom volt. Valószínű, hogy a Szcara mentén kifejtett orosz támadások felderítő jelle­gűek; az ellenség talán azt akarja kipuha­tolni, nem gyöngítették-e meg a németek azt a harcvonalat, amelyen az oroszok az el­múlt nyáron, Zurin és Baranovicsi között intézett tömegtámadásaikkal olyan véres vereséget szenvedtek, hogy például egy ro­hamsorozatuk után halottaik eltemetése cél­jából kénytelenek voltak fegyverszünetet kérni. Vidéki hírek. Irta: MÓRICZ ZSIGMOND. II. Vasárnap reggel tisztára söpört utcákon ép olyan szigorúan, ridegen állottak a kun há­zak egymás mellett, mint máskor. Kis mezítlábas fekete gyerek a hóna alatt nagy csomó újsággal futott be sorra minden ka­pun s szétosztotta a nyomtatott betűt, amely így bejutott mindenüvé, mint ahogy szorgalmas kis madarak elpotyogtatják a fűmagvakat a puszta­ságon. Aztán itt-ott egy-egy szemecske megfo­gan ... de ott is hamarább a dudva. Dóczi néni szokott, síró, lélekvesztett fe­hérvérű arcával nézett be az urához, aki még most is hálóingben hevert az első szobában s a pesti lapot olvasta átólcettig. Akkor hozta a gyerek a Kunterebes és Vi­dékét, beletéve a Kotkodács cimü kis vicclapot s egy pillantást vetett rá a néni. — Ez kell most! csak ilyenek a világnak! meg korhelykedés, bujálkodás. Pezsgő kell most, pezsgőzés. Már János bácsi is értesülve volt az éjjeli esetről, hogy Szekeres Palya az éjjel pezsgő­zött s most indokolva volt a néni választása, hogy a zománcgyáros és nem Palya a méltó. Ki a méltó! A néni szava, a néni hangja, ez a betegségekben elfinomodott, lelki szenvedé­sekben hajszálvékonynyá lett hang kell hozzá, hogy egy szóban benne legyen ennek az egész falföldi kun durvaságnak az elitélése. — Jaj istenem, de könnyű is kidobni drága pénzeket, csak mi tudjuk mi az, háziasszonyok, megtakarítani a mai cselédek rosszlelkűsége mel­lett, akik egyebet se tudnak, csak pazarolni, ron­tani, csak dúskálni a jóban; legis jobb az . . . Nem öltözik még, kedves angyalom? Mindjárt a templomba kell menni. — Én nem megyek, — mondta morózus nyájassággal az öreg úr. — Azér felöltözhet kedves, no ugye felöltö­zik kedves. Tegye meg azt az örömet angyalom. Ennek az édes, ennek a lépet csiklandozó, finom és vékony hangnak ellenállani lehetetlen. A néni, az nem kun asszony, messziről való, egész Erdélyből. Tanítónőnek került valaha ide s egész életében úgy is viseli magát, mint aki egy részt kötelezve van az idegenből jött finom aláza­tosságára, másrészt nem is vindikálja magának a jogot, hogy ő konok kunnak beváljék. Finom, mézes mosol­ylyal nézett a feltápász­kodó urára, aki nagy, fekete testét nyújtóztatta s nagyot ásított: — Jaschh. — Nehéz volt megmozdulni, kedves angya­lom, — simította meg a vállát a néni, — Jaj is­tenem, de igen jó is az a lustálkodás, ugy­e édes szívem ? — Nna, készen leszek mán egy-kettőre. — Mán úgy akartam itt is kitakaríttatni egy kicsit, csak nem szerettem magát háborgatni, ked­ves fiam, hadd pihenjen az én drágám, hadd ol­vasgasson vasárnap reggel. János bácsi kevés kedvvel motyogott­. — Lehetne adni egy kis izét. . . — Mit, drága fiam? — Vizet. Mozsdani. — Hogyne, angyalom, hogyne. Fél hét óta melegszik a konyhán, hogy amikor maga meg­óhajtja, rögtön rendelkezésére álljon. János bácsi felpillantott a fali órára. — Ha az elatta, nyóc az óra. — Kicsit soká olvastuk az újságot. De leg­alább jól elolvastuk ugye kedves. Osztán mi az a sok hir? — Hát semmi. — Nahát az is a legjobb! . . . Irénke fiam, szólj csak gyerekem, hogy hozzanak vizet apának. Irénke a másik szobából, ahol takarított átikiáltott. — Igen. — Óh istenem, — folytatta a néni, — pedig be szeretik ezek az újságírók az olyan trájfu­szos históriákat, csak azt szeretik, nami rossz ... Hát ez a kicsi újság ugyan mit tud? — s fel­emelte a kezében levő helybeli lapot s részvéttel csóválgatta a fejét, — szegény skicsi újság, hogy még ennek is kell inni valamit... Tudja kedves angyalom, ahhoz mehet az épen, mint mikor a kis fiatal asszonyka, aki szegény emberhez imént feleségül, ebédet szeretne főzni, de nincs a ka­marába semmi... meg ne­m is igen tud még hozzá... hát csak vergődik az ártatlan, hogy mutasson valamit... Há, de jó az azért j­ó, de örül neki a kicsi ura. Jaj be mondja: maga főzte ezt kedves? maga csinált nekem ilyen jó ebédet! ilyent még nem ettemj. s­s , Hát igy van A keleti harctér. A vezérkar jelentése. (Kiadatott október 31-én délben.) Károly főherceg lovassági tábor­nok hadseregarcvonala: Orsovánál és az erdélyi déli határhegység túlsó ol­dalán tovább folyik a harc. (Csernahoviztől északra és (­ a m p p­­ u n g t­ó­l északra m­e­g­h­iúsultak a románok támadásai. Ma­gyarország keleti határán és az Erdős Kárpátokban aránylag tegnap is nyuga­lom volt. Falkenhayn tábornok o­s­z­t­r­á­k-m­agyar és német had­erői október 10-ike óta 151 tisz­tet és 9920 főnyi legénységet fogtak el. A zsákmány 37 ágyú, 47 gépfegyver, egy zászló és sok hadiszer. Lipót bajor herceg vezértábornagy hadseregarcvonala: Lipnica volnánál német csapatok, Brzezanytól délre tö­rök zászlóaljak elfoglaltak erő­sen elsáncolt ellenséges ál­lásokat amely alkalommal négy tiszt, 170 főnyi legénység, 9 géppuska jutott a támadók kezére. Volhyniá­ban Lobacovkánál visszavertünk orosz előretöréseket H­ö­f­e­r altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese. Német hivatalos jelentés. A nagy főhadiszállás közli október 31-én: Lipót bajor herceg vezértábornagy harcvonala. Rövid tüzérségi előkészítés után az oroszok Szcara-állásunkat Kaszyn mellett virradatkor megtámadták. Az ellenséget v­é­resen visszavertük. Beres­zecskótól északnyugatra a Styr felső folyásánál előtéri csatá­rozások a mi javunkra dőltek el A Narajovka keleti part­ján Molochovtól északnyugatra török csapatok rohammal elfoglal­ták az ellenség több előállá­sát. Tovább délre német ezredek F­o­­ v-K­rasnolesitől északra elfoglaltak fontos mag­as­lati állásokat és visszaverték az oroszok ellentámadásait. Négy tisztet, 170 fő­nyi legénységet és­ gépfegy­vert szállítottunk be. Stanislau­tól délnyugatra orosz osztagok előretörése sikertelen maradt. Károly főherceg lovassági tábor­nok harcvonala: Erdély keleti határán nyugalom. A d­é­l­i h­atárhegys­égben sür­y­k­ö­d é­s i­d­ő­nkin­ti h­ó­vih­a­r da­cára a harcok tovább folytak. Campolungtól északra és Börzénynél, Orsovától északra, a románok sikertelenül kísé­relték meg, hogy visszafoglalják a tőlük elvett magaslatokat. Falkenhayn gyalogsági tábornok hadserege október 10-e óta 151 ti­sztet 9920 főnyi legénységet fogott el és sok egyéb hadiszeren kívül 37 ágyút, 47 gépfegyvert és egy zászlót vett el a románoktól. Ludendorff első főszállásmester. Az orosz vezérkar jelentése. A cs. és kir. sajtóhadiszállásról jelentik: (Okt. 29. Nyugati harcvonal.) A futamok­nak a Stochodba torkolásánál, Zitovici és Rutko-Mirinska falvaknál, valamint Béliek táján, fel­derítő csapataink eredményes portyázást végez­tek A harcvonal többi részein különböző helye­ken ágyútűz és kézigránát-harcok. Romániai front: Az erdélyi harcvonalon ágyútüzünkkel visszaszorítottuk az ellenséget, amely Neagre tá­ján, Dornavatrától délre támadásra ment előre. Az Uzu-völgyben román csapatok támadtak és visszaűzték az ellenséget, amely alkalommal 10 tisztet és 90 főnyi legénységet ejtettek foglyul. A tiuzeu-völgyben a románok eredményesen tá­madtak és visszafoglalták a Colu Deslui hegyet. Campulungtól északra szövetségeseink elfoglal­ták Beresti falut, mely alkalommal 300 németet foglyul ejtettek, öt gépfegyvert és két aknavetőt zsákmányoltak. Az Olt-völgyben a románok Sa­latniktól tíz versztnyire nyomultak elő északi irányban. Az ellenség, amelynek elülső osztagai a Zsil-völgyében Targuljiu felé nyomultak volt előre, az odasiető román csapatok által megve­retvén, a hegyek közé menekült. A románok itt 900 bajor katonát fogtak el és két hegyiüteget valamint 11 gépfegyvert zsákmányoltak

Next