Pesti Hírlap, 1917. december (39. évfolyam, 296-320. szám)

1917-12-01 / 296. szám

ISZT. december 1., szombat. ______PESTI hírlap______ bolsevikiek azt indítványozták, hogy küldje­nek szerencsét kívánó táviratot Krilenko­­nak, az értekezlet ezt leszavazta. Lenin meg­érezte, hogy inég lábai alatt a talaj és azon­nal tárgyalásokat kezdett, hogy a szocialis­ták és bolsevikiek koalícióját létrehozza. A kadettek és szocialisták koalíciós kabinet alakítását ajánlják. Stockholm, nov. 29. — Haparandából jelen­tik: A k­adettpárt és a jogpárti szocialisták ösz­­szes parancsnokságainak képviselői Mohilevben Verhov seid és Miliukov jelenlétében elhatároz­ták, hogy javasolni fogják, Csernov közvetítésé­vel a bolsevikieknek, egy koalíciós kabinet ala­kítását. Ceretelli azonban ellenzi ezt a javasla­tot és a bolsevikiek kizárását kívánja. Elfogatta a parancs A főhadiszálláson időző polgári képviselők ellen. Stockholm, november 30. — Lenin és Trocki köriratot küldött az összes hadsereg-szervezetek­hez és a frontkatonák forradalmi bizottságához. Az iratban közült, hogy a volt főparancsnok főhadiszállásán egybegyűltek a polgári pártok képviselői, élükön Ceretellivel, Akszentyevvel, Verchovszkyval és Csernovval Az összes had-­seregbizottságokat utasítják, hogy tartóztassák le ezeket a népárulókat, ha vonakodnak eleget tenni a parancsnak, hogy hagyják el a főhadi­szállást „Senki sem sejtené, hogy forradalom van.“ Rotterdam, nov. 3. — A Times jelenti szer­dai kelettel Pétervárról. Az orosz fővárosban most a munkástanács uralkodik. A pétervári helyőrség a legmegbízhatóbb csapatokkal, a ka­tonai forradalmi bizottsághoz csatlakozott. Szerdán délután három órakor, a Newski Prospekt nyugodt volt, őrjáratok tartották fenn a rendet és elfogtak kozákokat és tiszteket. _ A Kazán-kathedrálisn­ál állott egyeben páncélos autó tüzelésre készen. Az üzletek zárva voltak. A táviróhivatalnál és a tőzsdénél néhány lövést váltottak és többen megsebesültek. Az állami bankot a munkástanács pártján álló csapatok szállották meg. Minden a rendes csapásokon halad és senki sem sejteni, hogy forradalom van. Az alkotmányozó gyűlésre szóló választások nyugotítan folynak. Pétervár, nov. 27. — (P. T. I.) (Megkésve érkezett.) Az alkotmányozó országgyűlésre szóló választások, minden különösebb izgalom nélkül mennek végbe. Gyűléseket nagyon keveset tar­tanak. A sajtó is csekély agitációt fejt ki. Sok városban egészen nyugodtan folyik a választás. Néhány kormányzóságban hír szerint rövid időre elhalasztották a választásokat. Krilenko eln­ ózdi­tolta az északi front parancsnokát és a 5. hadsereg parancsnokét. Rotterdam­i, *trö&'v30. — A Daily Telegraph jelenti Pétervárról. A hadsereg általában tartóz­kodással fogadja Lenin békejavaslatát. A főhadi­szállás általános hadseregbizottsága nem akarta elismerni Kritenkot főparancsnokul. A főhadi­szállásra csak­ akkor engedik be, ha mint polgári személy érkezik. Az északi front parancsnoka, Cseremiizov, szintén nem ismerte el Kritenkot, mire azonban Krilenko elmozdította ezt a tábor­nokot. Krilenko azt is keresztül vitte, hogy Bol­­dgrewet, az ötödik hadsereg parancsnokát, el­fogták. Krilenko visszatért Pétervárra. — Az orosz formációkat visszavonják a raián hadsereg körzetéből. — London, nov. 29. — (Reuter-ügynökség.) A Daily Chronicle jelenti Pétervárról e hó 29- ről: Stankevics, a főhadiszállás biztosa, vonako­dott Krilenko hadseregparancsát Duchoninnak kézbesíteni és a hadsereg nevében felhívást inté­zett a polgári lakossághoz, hogy hagyja abban a polgárháborút, vessen véget az anarchiának és szállítson élelmiszereket a fronton levő hadsereg­nek. Krilenko megszakította Déloroszországba való utazását és visszatért­ Pétervárra. A Daily Chronicle jelentése szerint a maximalista kor­mány megparancsolta a délnyugati front h­adse­­regparancsnokainak, hogy az orosz formációkat vonják vissza a román hadsereg köréből. Reuter- allal a béketárgyalások német föltételeiről. Amsterdam, nov. 28. — (Megkésve érke­zett.) A Reuter-ügynökségnek jelentik Péter­várról: Pétervár polgármestere kijelentette, hogy a németek nem akarták fogadni azt a parlamen­­tárrt, akit a maximalista népbiztosok küldtek ki és kijelentették, hogy csalás az alkotmányozó országgyűléssel kezdhetnek béketárgyalást. A béketárgyalás német feltétele az, hogy az oro­szok 100 kilométernyivel hátrább vonuljanak, a németek pedig mostani vonalaikat tartják. (Megjegyzés: A Reuter-ügynökség hazug­ságainak aligha van ennél rikítóbb példája.) Beszüntették a tüzelést az egész orosz fronton. Bem, nov. 30. — (A Pesti Hírlap tudósító­jától.) Pétervárról­ jelenti a Reuter-ügynökség. A német főparancsnokság kijelentésére, hogy hajlandó a fegyverszünetről Oroszországgal tár­gyalásokba bocsátkozni, a tüzelést az egész orosz front hosszában beszüntették. Hat tábornokot letaróztattak. Basel, nov. 30. — (A Pesti Hírlap tudósí­tójától.) A Morning Post jelenti Pétervárról. Trocki jegyzéke a semleges árfarrack diplomácia. képv$sel$?41@&. Pétervár, nov. 29. — A pétervári tavsran ügynökség jelenti. Az a jegyzék, amelyet a kin­ü­­gyek biztosa, Trocki küldött a semleges álla­mok nagyköveteinek, illetőleg követeinek, így szólt A munkás- és paraszt-képviselők kongres­szusának határozata értelmében abban a hely­zetben vagy­ok, hogy a népbiztosok tanácsának nevében javaslatot tehetek a szövetséges államok képviselőinek, kezdjenek tárgyalást az összes frontokra vonatkozó fegyverszünet dolgában, ab­ból a célból, hogy az em­nexiók és kártalanítás nélkül való demokratikus békéről a népek sza­bad fejlődésének alapján megindítsák a tárgya­lásokat. A népbiztosok tanácsa egyidejűleg meg­bízta a katonai hatóságokat és a köztársaság hadseregeinek delegáltjait, kezdjenek előzetes megbeszélést az ellenséges hadseregek illetékes hatóságaival, hogy frontunkon, és minden más fronton is azonnal megkössük a fegyverszünetet. Amidőn eleget teszek annak a kötelessé­gemnek, hogy önt, Nagykövet úr, erről a lépés­ről értesítsem, van szerencsém önt megkérni, tegyen meg mindent, ami módjában van, hogy a fegyverszünet megkötésére és a tárgyalások meg­kezdésére vonatkozó javaslatunk hivatalos for­mában tudomására jusson az ellenségi országok kormányainak. Végü­l­ van­ szerencsém­ azt a reménységemet kifejezni, hogy Nagykövet úr minden lehető in­tézkedést megtesz arra nézve, hogy ez a közlé­sem a lehető leggyorsabban elterjedjen az ön országának népe között. Minden semleges or­szág rendkívül sokat szenved ettől a gonosz há­borútól, amely, ha véget nem vetnek neki, magá­val rántja az örvénybe azokat a népeket is, ame­lyek még nem vesznek benne részt. A rögtöni békekötés minden hadviselő és semleges ország dolgozó osztályainak követelése. Ezért a népbiz­tosok tanácsának kormánya teljesen biztos ben­ne, hogy a semleges országok dolgozó osztályai támogatni fogják és kérik önt. Nagykövet úr, legyen biztos felőle, hogy az orosz demokrácia át van hatva attól a kívánságtól, hogy testvéries viszonyban éljen minden országok demokrá­ciájával. — Utálatos város ez a Bécs — fakadt le Végre az anya hosszabb hallgatás után. — És milyen lehetetlenek ezek a bécsi fiatalemberek. Max pedig egyenesen fajankó! — Nekem is jobban tetszett az egyik barát­ja — felelte Ilma — az a magas, barna, fiatal ember, akit a többiek Kurtnak szólítottak és aki annyira érdeklődött Budapest iránt. Ez legalább okos, kedves embernek látszik. Kár, hogy olyan bécsies. Másnap Pintérné elment ahoz a híres bécsi szemorvoshoz, akihez évek óta készült. A ta­nár a szemét ugyanazokkal az eszközökkel vizs­gálta meg, amiket Pintérné már hazulról ismert s a vizsgálat után ő is kétségeskedve a vállát vonogatta, nem volt bizonyos a vizsgálat ered­ményében és végül borogatás céljából valami teát irt. Pintérné csalódottan távozott az orvostól és most már sajnálta az egész bécsi utat, különö­sen a sok költséget. Amilyen nagy reménykedéssel indultak Bécs felé az első osztályon, és oly szomorúan gubbasztottak most hazafelé a másodikon. A vonat már messze járt Bécstől, amikor a kupé­juk folyosóján váratlanul feltűnt Furt, a Max barátja. Kurt örömmel ismert rájuk és egészen Bu­dapestig kisérte őket Bécsi létére is szidta Bé­cset, a kegyetlent, a maradit, a nyárspolgárit. Pintérék félig-meddig igazat adtak neki, hiszen ők is csalódtak az osztrák fővárosban. 4. — Mégis csak jobb itthon — sóhajtottak föl Pintérék, mikor végre megint a budapesti kövezet volt a lábuk alatt. A város szinte meg­szépült az alatt, míg távol voltak. — De legalább a mama szemére írtak or­vosságot — vigasztalta meg Pintérnét a leánya. — Ugyan, hagyd el, — felelte Pintérné, — drága medicina lesz az. A­ bécsi út ugyancsak pénzembe van! És ki tudja, milyen drága lesz az a tea, amit a bécsi tanár irt. De nem bánom, a fő, hogy használjon. Boldogok voltak, hogy végre megszokott otthonukban lehettek. De alig hogy hazaérkez­tek, csöngettek kívül. Az a bécsi fiatal­ember volt, akivel együtt érkeztek Budapestre. Kurt bocsánatot kért, hogy zavarja a hölgyeket, de, mint mondta, fontos dologban jött: — Még ma este vissza kell utaznom Bécsbe a gyorssal, csak néhány órát tölthetek itt a ma­gyar fővárosban és nem tudtam ellentállni annak a vágynak, hogy önöket még egyszer láthassam. Bécsi ember létemre szer­etem az őszinteséget és kereskedő ember létemre szeretem a gyorsasá­got. . . Én innen nem szeretnék eltávozni anél­kül, hogy Ilma kisasszonytól biztatást ne kapjak. Megengedi-e a kisasszony, hogy a távolból is gondolhassak önre? Sőt, ha nem tolakodás a ké­résem, arra is engedelmet szeretnék kapni, hogy írhassak önnek. Urna elpirult. — Csak az aggaszt — folytatta Kurt Amsterdam, nov. 30. A Reuter-ügynök­ség jelenti Pétervárról 28-iki kelettel. A spanyol ügyvivő írásban tudatta Trod­dval, hogy Trocki ! hogy önök csalódtak Bécsben és félek, hogy ezt­­ a­ rossz érzésüket rám is áthárítják. . . — Dehogy, uram — sietőtt Kürtőt megnyug­tatni Pintérné — mi voltakép megszerettük a bécsieket és ha kissé elégedetlenkedtünk is Bécscsel, ez csak azért volt, mert ön még nálunk is jobban megbírálta a szülővárosát. — De mondja csak, Urna kisasszony— kér­dezte Kurt — tudna-e hosszabb ideig Bécsben élni? Hozzá tudna-e szokni és meg tudná-e ked­velni ? — Talán. . . Miért ne? — szólt Trina. — Hiszen ott is emberek élnek, mint itt és épp olyan emberek, mint itt. — Ha én például meghívnám magát, termé­szetesen az édesanyjával együtt, meglátogatna-e engem Bécsben? — kérdezte Kurt. Ilma az anyjára nézett. — Szívesen elmennénk Bécsbe­­­ szólt Pin­térné — megszállnánk valamelyik hotelben és ön meglátogathatna bennünket. — Ezt is köszönöm — felelte Kurt, — de nem így gondoltam. Azt szeretném, ha Ilma­ kis­asszonyt elkísérné az édesanyja, aztán a mama egyedül szépen visszautazna. — Hogyan? . . . Uram, miféle beszéd ezi — mondta Pintérné és a szeméből a méltatlanko­dás kis villámai készültek kilobbanni. — Mint mondtam, szeretem az őszinteséget és a gyors kivitelt — szólt a bécsi. — Tehát rö­viden azt kérdezem Ilma kisasszonytól, hogy tudna-e, akarna-e a ... a feleségem lenni? Ilma elvörösödött, aztán fehér lett, mint a fal, úgy, hogy meg kellett kapaszkodnia,­ ­ hogy a legutóbbi napokban hét fölkelő frontta homokot a Péter Pál-erődbe szállítottak, mert beszédet intéztek a csapatokhoz az ideiglenes kormány békem­anifesztuma ellen. A fronton levő katonák több esetben elfogták azokat a tisztjeiket, akik nem helyezkedtek föntartás nél­kül a fegyverszünet álláspontjára. Spanyolország a béke érdekében.

Next