Pesti Hírlap, 1918. április (40. évfolyam, 78-102. szám)
1918-04-02 / 78. szám
1918. április 2., kedd. PESTI HIRLAP 77 ~ prmtT L H,-«VSWMKMttfusg* QtHTe^r fio^gne^pj^fl* X Arrasli300"^^,*. -rj * ''flS "W33• 'ni M1 111 iF1"*" Timi • • Amarner csata em mm * front 1311 februárban ••• A frontHiniei burgoFfemivajs e/ett tediajrwni focra / ftte.fl'w y ^4/ohtmedy) Sois/eui PARIS msif/es wteanr Jy Kertit,1 SDeullens 'ébvhervt Raöaume«?«T" ^SwÁimA \ MttiemCoufvrto tm-^ Combles íéronne feje ÉNS WarfuséeAb&mrt vermaní fratial'vQ j lúorráíl "P/esster Riöemonr Fontaint Guiscard onrdidier ff La Fer| SfGobain Thiescom Resáons ,Renault Chiry 'etitBiri/lS Caiiny-Arss! t «-•• — •_ A front marc. 21 e/ött ••d A Front marc. 27 • en • ••# Afrontmarc 31-én fnrraeisrfieni Mtrieh' Clermonf kehy! Az öltönye sem kifogástalan. Valószínű, hogy nem jómódú. Milyen nagy beszédes kék szeme van! Vájjon mit csinált ott a kávéházban? Az emberek a kávéházban rendesen olvasnak vagy végiglapozzák a képes újságokat. De az az ifjú itt. És milyen furcsa volt, hogy a kezét az ajakára, azután meg a homlokára tette, amikor ő, Katinka, elment s az ajtóból visszanézett. Ez bizonyosan jel volt. Neki szólott? Persze, neki szólott. De mit akart ezzel jelezni? Katinka egy órai töprengés után rájött arra, hogy mi lett volna a legegyszerűbb. Amint elbúcsúzott Jánostól, mindjárt vissza kellett volna mennie a kávéházba. Most persze időbe kerülne megint felöltözködni, most menjen oda, most toppanjon be? lehetséges, hogy az a fiatalember már nincsen is ott. . . Nem, a legjobb, ha most itthon maradt és csak holnap délután megy a kávéházba. Elvégre is, nem olyan sürgős! Katinka, akivel ez a furcsa eset eddig nem történt meg, korholta magát, hogy ennyire foglalkozik azzal az ifjúval, rá is szólt önmagára komolyan, szigorúan: — csak nem vagy szerelmes abba a fiúba!? mert ha az vagy, akkor nem megy el holnap a kávéházba, hanem megvárod itthon Jánost és vele töltöd az estét, ahogyan ez egy jóra való, becsülete, minden jóval ellátott szegény leányhoz illik! Másnap Katinka elindult a kávéházba. Az okos leányzó, aki az agyában lakozott, így szólt a döre lányzóhoz, aki a szívében lakozott: Kata, ez az egész dolog nem tetszik nekem. Nincsen kedvemre, hogy most a kávéházba megy! Szeretnéd látni a szőke fiatalembert. Remélem, hogy jaz az éhenkórász — igen, éhenkórász, bizonyos vagyok benne! — nem lesz ott. Akkor te rögtön sarkon fordulsz és megy. Mégy a telefonhoz és megmondod Jánosnak, hogy hol találkoztok. Nem várod meg a hét órát. És többet nem gondolsz arra a senkire! Katinka szívében a döre leányzó erre csak ennyit mondott : — Így cselekszem, ha nem lesz ott. De érzem, hogy ott lesz Katinka benyitott a kávéházba. A kályha mellett, ugyanazon a helyen ült, hása fölé hajolva, kezében ceruzával, a szőke ifjú, mintha még tegnap óta ülne ott. Most felpillantott, a szeme kinyílt kerekre, az ifjú letette a ceruzát, mindkét kezével megérintette az ajakát s azután a szemét érintette ujjai hegyével. Katinka meg volt ugyan egy kicsit döbbenve, de azért örömet érzett szivében s a szomszéd asztalhoz ült. A pincér elősietett s Katinka fölállt, hogy levesse drága bundáját, azután megint leült; látszott, hogy zavarban van. A pincér háromszor is kérdezte tőle, hogy mit méltóztatik parancsolni, míg Katinka meghallotta. Fülében az izgatottság zúgott. Az ifjú egy lap papírt tépett ki a füzetből és itt, hosszú, szőke haja ráborult az írásra. A mikor megvolt vele — talán két percig itt — fölállt s a papírlapot odatette Katinka elé. Katinka elpirult s olvasta az üzenetet: „Istennőm! Ozirisz küldött! Most tudom, hogy nem élek hiába. A sors áldása van művemen, ha Te is ugy akarod! Nagygyá tehetsz, hiresen tehetsz, királylyá tehetsz! De mindig a rabszolgád maradok!" Katinka nem értette, hogy ez mit jelentsen. Kein tulja, hogy ki az az Ozirisz, így még nem A nagy főhadifizálás közli március 31-én: Nyugati harctér. Az A neve felső folyásától nyugatra emelkedő magaslatokon visszavertük az angolok ellentámadásait. A Somme és az Oise között támadásunk újabb sikerekkel járt.. A Luce-patak mindkét oldalán áttörtük az angoloknak francia ezredek által megerősített legelső vonalait, rohammal elfoglaltuk a völgyben fekvő Aubercourt, Hangard és Demain falvakat és az ellenséget leghevesebb ellentámadásai dacára Moreuil-re és az ettől északra fekvő erdőbe vetettük vissza. Moreuil és Noyon között megtámadtuk az újonan harcba vetett, felvonulóban levő francia hadtesteket. Montdidiertől északra az Avre és Dom lapá-lyon át visszavetettük az ellenséget és a nyugati parton emelkedő magaslatokat rohammal elfoglaltuk. A franciáknak Montdidiertől nyugatra és Fontaineből, valamint a meghódított Menil ellen több izben megismételt ellentámadásai véresen meghiúsultak. Fontainet este rohammal elfoglaltuk, Mesnilt pedig SZÍVÓS harcban megtartottuk. Montdidiertől egészen Noyonig támadó csapataink az ellenséget frissen ásott árkaiból Assauinllers-en, Rollot-n és Hainvillersen túl, valamint Thiescourtra és Ville-re vetettük viszsza. A franciák erős támadásai itt is összeomlottak. No y on tól délnyugatra rohammal elfoglalták az Oise-ot uraló Renaud erődöt. Az arcvonal minden részéről az ellenség igen súlyos véres veszteségeiről tesznek jelentést. A többi harctérről nincs újság. Írtak neki. Kérdy pillantást vetett az ifjúra, aki így szólt: — Bocsásson meg vakmerőségemért. De így kellett tennem. Amikor ön tegnap elhagyta a kávéházat, elgondolkodtam azon, hogy mi volt ez: látomány, tünemény? fia átkoztam magamat, hogy nem siettem ön után, hogy távozni hagytam anélkül, hogy iparkodtam volna megtudni, ki ön . . . mert érzem, tudom, hogy önt a jó sorsom küldte nekem. És amikor most belépett, úgy éreztem, hogy titokzatos erő hajt bennünket egymáshoz. És amit elgondoltam ez álmatlan éjszakán, tegnapról mára, azt most itt leírtam. Ön most már mindent tud! az öné vagyok! Rendelkezzék velem, életemmel, halálommal! A fiatalember halkan és gyorsan beszélt és nagyon izgatott volt. Katinka hallgatta és ő is izgatott volt és nem igen értette ezt a beszédet. Arra jött a pincér, Katinka tehát azt mondta: — Üljön le kérem, ne legyen olyan izgatott, a pincér idenéz. — Igenis! — A fiatalember leült. Szünet. — Kicsoda ön, uram? — kérdezte végre Katinka. Nem tudta másképen kezdeni a beszélgetést, ő elég praktikus leány volt. — Bocsánat, bemutatkoznom kellett volna, tudom, de amikor ön belépett, olyan boldogság fogott el, hogy megittasultam az örömtől. Bocsánat! A nevem Seraphin Abel.. . és? költő vagyok, igenl?, költői. Katinka tudta, hogy a költő olyan ember, aki verseket meg miegymást is s ő szeretett is olvasni, nem épen költeményeket, hanem inkább szívhez szóló, megható regényeket. .(Folyt, köv. A háború eseményei. A vezérkar jelentései. I. (Kiadatott március 31-én délben.) Olaszországban a harci tevékenység állandóan élénkebb volt. II. (Kiadatott április 1-én délben.) A Piave alsó folyásánál, Asiago területén ás a hagai-medencében olasz felderítő előretöréseket visszavertünk. A vezérkar főnöke. Német hivatalos jelentések. 1.