Pesti Hírlap, 1919. november (41. évfolyam, 142-167. szám)

1919-11-19 / 157. szám

illeszteni azt a hat pontot, amelyet a párt a belső béke érdekében már korábban a kormány elé terjesztett, abban az esetben a nemzeti párt, hajlandó Huszár kormányát támogatni. Bárczy István a Nemzeti Demokrata Párt nevében nyilatkozik. Huszár Károly miniszterelnökségét nem találja olyan megnyugtatónak, mint amilyen megnyugtató lett volna az egész országra, ha gróf Apponyi Albert felé fordul minden párt bizalma. Nagyon csodálja, hogy a nemrég alakult keresztény pártok nem tartják elég nemzetinek és elég kereszténynek Apponyit. Sajnálattal kénytelen bejelenteni, hogy a Nemzeti Demokrata párt Huszár miniszterelnökségét nem támogatja. Griesswein Sándor sokkal megnyugtatóbbnak találta volna, ha a kormány választása is Apponyira esik, de a béke kedvéért hajlandó Huszárt is támogatni. Ezután még többen szólaltak fel Huszár miniszterelnökségei mellett. Fél nyolc óra tájban a vita fordulatot vett, a Nemzeti Demokrata Párt és a Szociáldemokrata Párt álláspontja mellett, illetve Apponyi miniszterelnöksége mellett nyilatkozott több" pártonkívüli polgári politikus. Gróf Andrássy Gyula felszólalása igen nagy hatásául volt az értekezletre. A vitában szembeállították gróf Apponyi Albertet Huszár Károlylyal és a keresztény pártokat az elé a kérdés elé állították, hogy miért nem elég keresztény és elég nemzeti politikus Apponyi, aki egy egész életet töltött ezeknek az eszméknek a szolgálatában, akkor, azmikor még ezekért igen kevesen harcoltak. A vita későbbi folyamán ez az ellentét némiképp enyhült. 1. Fölszólalt gróf Apponyi Albert, aki épp ugy, mint tegnapi felszólalásában, ki akart térni a reá eső bizalom elöl és újra azt igyekezett bizonyítani, hogy ő nem tartja magát alkalmasnak a mai helyzetben a vezetésre, nagyon szívesen hozzájárul Huszár Károly jelöltségéhez és minden erővel támogatni fogja azoknál is, akiket ma még ellenzik. Este kilenc óra tájban teát és hideg ételeket szolgáltak fel s az értekezletet rövid időre megszakították. Negyedtiz órakor elsőnek Szmrecsányi György távozott a konferenciáról, aki munkatársunknak a következőket mondotta: — A helyzet komplikált, de remélem, sikerülni fog a megegyezés. A demokraták és a szocialisták, akik Huszár ellen foglaltak állást, váratlan segítséget kaptak igen tekintélyes oldalról. Szembeállították Apponyit Huszárral, holott senki se kételkedik Apponyi felsőbbségében. Nem is helyes ma így mérlegelni a dolgot. De ez az akadály ma már eliminálva van és remélhető, hogy most, amikor a lét és nem létről van szó, nem fognak személyi tekintetek dominálni. Bele kell nyugodni abba, hogy ezentúl nem a kaszinók, nem a nagytőke, a nagybirtok vagy a bankok akaratához fog alkalmazkodni a politika. — Kinek a miniszterelnökségére van tehát íz most kilátás? — Nekem az a benyomásom, hogy Huszár miniszterelnökségében meg fognak állapodni. A keresztény párt Apponyi miniszterelnöksége ellen. Apponyi, Andrássy, Horthy, Hadik és Bethlen távoznak az értekezletről A szónokok sorában gróf Andrássy Gyula csodálkozásának adott kifejezést, hogy Huszár mint dezignált miniszterelnök jelenik meg az értekezleten, holott a tegnapi megbeszélésen Apponyi miniszterelnökségéről volt szó. — Elvégre — mondotta Andrássy — Apponyi a keresztény nemzeti gondolat legjelentékenyebb embere Magyarországon, s amit be kell látniok a keresztény pártoknak is, és erkölcsi kötelességük, hogy Apponyi miniszterelnökségét támogassák. Ekkor Ereky Károly miniszter szólalt föl, aki kijelentette, hogy Apponyi személye kétségkívül kezeskedik a keresztény nemzeti irányzat érvényesüléséről, ennek dacára azonban — mivel Apponyi a dolgok fejlődését csak messziről szemlélhette ,- Apponyi kormányzata részére nem garantálhatja a keresztény nemzeti egyesülés pártjának támogatását. Ezekre a szavakra mélységes csönd és megdöbbenés támadt. A csendet csak pillanatok múlva szakította meg Apponyi, aki fölemelkedve ültéből, nagyon észrevehető izgalommal ezeket mondotta: — Nos hát, ez világos beszéd! Ezt megmondhattátok volna előbb is, ahelyett, hogy napokon keresztül harcoltatok . . . Szólt és távozott. Az előcsarnokban csak ezeket mondotta a várakozó hírlapíróknak: — A tárgyalást odafönt folytatják az urak ... Néhány pillanattal később Horthy Miklós lépett ki az időcsarnokból. A hirlapírók ostromló kérdéseire, hogy a nagy kérdésben van-e valami újság, jellemzően csak ennyit mondott mosolyogva: — Esik a hó . . . Alig szállt be autójába a fővezér, gróf Andrássy Gyula és Rakovszky István jelent meg az előcsarnokban. MegkérdeztükAndrássytól mondhat-e valamit a megegyezésről, mire Andrássy így válszolt: — A megegyezésről? Arról semmit sem. Rakovszky megerősítésül ugyanazt mondotta: " Utánuk gróf Bethlen István jött le. Mikor véleményt kértünk tőle a helyzetről, igy felelt: — Azt hiszem, az utolsó szót még nem mondták ki. Gróf Hadik János szintén távozott. Ezalatt odafönt a tanácskozó teremben a helyzet teljesen az élére fordult. Senki se tudta, hogy a következő pillanatban mi fog történni. A tanácstalanságnak Hegedűs Lóránt vetett véget, aki a kellemetlen zavart azzal törte meg, hogy: „Folytassuk tovább a tanácskozást!" . Hosszabb beszédben indokolta a megegyezés szükségességét. Indokolásával különösen Bárczy Istvánra és Garami Ernőre iparkodott hatni, s az utóbbit azzal aptosztrofálta, hogy neki, aki olyan sokat szenvedett a szocialistáktól, talán joga van Garami Ernőt fölszólítani arra, hogy az országnak ebben a végzetes pillanatában béküljön meg Huszár Károlylyal. A szocialisták és Huszár. Ekkor szólásra emelkedett Garami Ernő, aki kifejtette, hogy bizonyos tárgyi biztosítékok esetén hajlandó Huszár Károly kormányát tármogatni. Több felszólalás után az értekezlet abban állapodott meg, hogy Huszár Károly szerdán megkezdi közvetlett tárgyalásait a pártok képviselőivel. Ezzel az értekezlet véget ért és a résztvevők éjjel féltizenegy óra után szétoszlottak. A dezignált miniszterelnök nyilatkozata. - Tárgyalásokat kezd a pártokkal - Huszár Károly dezignált miniszterelnök távozoban a következőket mondotta munkatársunknak: — Holnap megkezdem tárgyalásaimat a pártok vezetőivel s remélem, hogy a tárgyalások sikerrel fognak járni. Azt hiszem, hogy az országos nemzeti párt, a kisgazdapárt, a nemzeti demokrata párt és a szociáldemokrata, párt részt fog venni a koncentrációs kormányban. Sok reménynyel nézek a jövő elé . . . Az értekezleten végig jelen volt politikusok úgy nyilatkoztak, hogy a történtek ellenére is sikerülni fog a koncentrációt Huszár miniszterelnökségével létrehozni. Este nyolc órára minisztertanács volt egybehíva, amelyen a dezignált miniszterelnöknek kellett volna jelentést tenni a pártközi konferencia határozatáról. A késő éjszakába, Menyul tanácskozás miatt azonban a minisztertanácsot szerda délelőttre halasztották. Clerk beszéde: Sir George Clerk a tegnapi pártközi értekezleten angol nyelven a következő bee . idet mondotta: — Urnáim! Ma délután magamhoz kérettem önöket, mert az az óhajom, hogy oly tisztán, amint azt tehetem, és önök előtt, önök által, a magyar nép előtt tárgyaljam azokat a problémákat, melyek az önök népét foglalkoztatják. Önök tudják, hogy a békekonferencia leglegfőbb tanácsa megbízott engem, hogy Budapestre jöjjek egy béke misszióval. Magyarország keresi a békét, szüksége van a békére, a szövetségeseknek szintén szükségük van a békére, Európa áhítozik a béke után. Ám a békét csak azon feltételek létesíthetik, amelyek annak tartósságát biztosítják. Nemcsak Magyarország szenvedett a háborúban. A nagy nyugati népek és az Egyesült Amerikai Államok nyomort és pusztulást láttak, a szenvedést és nélkülözést ismerték meg és férfijaik virágját leirkatlan szörnyűségek alatt vesztettek el, és így a nagy nemzetek el vannak határozva, hogy soha többé, amennyire ez, az ő hatalmukban áll, ne legyen lehetséges sem egyénnek, sem államférfinak, sem pedig pártnak oly politikát követni, mely egy hasonló konflagrációhoz vezethetne. Ennélfogva a szövetségesek azt mondják: A választásoktól függ Magyarország leendő alkotmánya Ha Magyarország békét óhajt velük, nekik biztosaknak kell lenniök, hogy az az ideiglenes kormány, akivel a tárgyalásokat megkezdik, olyan, amelyben nemcsak az összes nagy politikai osztályok vannak képviselve, de szintúgy az ország összes életbevágó anyagi érdekei is képviselve vannak. Oly kormánynak kell lenni, mely a választások teljes szabadságára és tisztaságára nézve magában bírja a biztosítékokat, amely választások eredményétől függ Magyarország teendő alkotmánya. A szövetségesek nem akarnak Magyarországra ráerőszakolni olyan kormányt, mely ellenkezik a magyar nép általános akaratával." Azon föltevés, hogy éle ellenséges álláspontot foglalnak el a nemzeti keresztény eszmével szemben, mely Magyarországot jelenleg lelkesíti, teljesen alaptalan. Az antant csak ahhoz ragaszkodik, hogy az egész népnek egyformán legyen alkalma kinyilvánítani és megszavazni azt a véleményét, amelyet vall. Röviden: a kormánynak alkalmasnak kell lennie, hogy biztosítsa a szabad, pártatlan és demokratikus választást. Bármily nagy legyen is egyetlen egy pártnak a többsége az országban, a szövetségesek ragaszkodnak hozzá, hogy a kisebbség épen úgy legyen képviselve abban az átmeneti közigazgatásban, mely a hidat képezi, melyen át Magyarország a mocsárból, amelyben mostan van, egy nehéz, de egészséges és tartós alapokon épülő útra jusson, amely után előhaladhat a békéhez, a viruláshoz és a jóléthez. K S két félreértés. És itt engedjék meg önök, hogy két komoly félreértést helyetítettsek, két olyan félreértést, amelyek hivatalos nyilatkozatban is kifejezésre találtak. Az egyik az, mintha a Magyarországgal megkötendő békére talán még sürgetőbb szükségük volna a szövetségeseknek, mint Magyarországnak. Kérem önöket, ne adják át magukat eféle illúzióknak. Mi bizonynyal valamennyien békét kívánunk, azonban a szövetségesek minden nehézség nélkül, könnyű szerrel túl tudják magukat tenni azokon az aránylag csekély jelentőségű kényelmetlenségeken, amelyeket a békekötés meghiúsulása jelentene. Azonban ugyaneit mondhatja-e Magyarország is? Kérdezzék meg a pénzügyminisztert! Kérdezzék meg a házi a szezonra, aki nem tud sót vásárolni. A másik félreértés arra vonatkozik, hogy a szövetségesek Magyarország belügyeibe óhajtanak beleavatkozni. Ezen eset pedig nem áll fenn. Igaz ugyan, hogy a saöveteéresek Magyarországhoz így szólnak: — Ha önöknek a békére szükségük van, úgy ezek azok a föltételek, amelyek alapján a tárgyalások megkezdhetők... egy ideiglenes koncentrációs kormány, mely nekünk biztosítékot nyújt a szabad, pártatlan és demokratikus választások tekintetében. Teljességgel fölismertem a magyarországi nagy nép érzületét s én volnék bizonyára az utolsó, aki harcot viselnék az ellen, mi keresztény és nemzeti az önök érzületében. Csakhogy országuk történetének ezen kritikus órájában önöknek a legtökéletesebben kellene megadni a „keresztény" és „nemzeti" fogalmak interpretációját. Ez némely esetben személyes áldozatokat jelent, de nem jelent semmit oly férfiaknak, akik csupán hazájuknak óhajtanak szolgálni és egy lesújtó felelősség fekszik ,azokon, akik áldozatokat nem akarnak elviselni. Nos, mi a jelenlegi helyzet? Három hónapnál hosszabb időn át Magyarországnak oly kormánya volt, melyet a szövetségesek azért nem ismertek el, mert ez a kormány, amikor magához ragadta a hatalmat, az ország kormányzójának meghívta a dinasztia egy tagját. A szövetségesek követelték hogy a kormányzó vonuljon vissza, és engedjék meg konstatálnom, hogy ő ebbe Magyarország ügyének érdekében, egy nagy tradíció méltóságával bele is nyugodott. De a kormány feje, amely neki segített, hivatalában maradt és ezzel önmagát megléte olyan elvek képviselőjének, amelyek a szövetséges népeket örökre összekötnék a Habsburg és Hohenzollern nevekkel. Ez az oka annak, miért nem ismerték el a szövetségesek a kormányt, amint az jelenleg fennáll. Nincs semmiféle személyes éle annak a visszautasításnak, hogy ők nem fogadták el József főherceget. A visszautasításnak nincs személi éle. — Nincs semmi személyi éle annak, hogy ők visszautasították a mostani kormány elismerését. Ez a visszautasítás nem azért történt, mert ő a keresztény nemzeti blokk vezére. Hadi jöjjön vissza, mint a nemzet vezére, egy szabad 134 PESTI HÍRLAP 1919. november 19., szerda.